Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-17 / 3. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKR volna az uj adóhivatalok, anyagi megtakarítás lett volna s az ügyeket a segédek gyorsabban el tudnák látni, mint a kezdő tisztviselő. Talán nem lesz késő, ha az utolsó órában a pénzügyi tárcza költségvetésének képviselőházi tárgyalása előtt foglalkozunk e dolgokkal. „Nem halt meg a leányzó csak alszik“, igen mélyen alszik ezen ügy, pedig megérdemelné e munkás nagytestület, ha több jóakaratot tanúsítanának iránta. Érettségi után jön a pályaválasztás. Nagyon nehéz dolog ez, hisz nem tudjuk a jövőt. Adóhivatali díjtalan gyakornok lesz az érettségizett fiatal ember telve vágygyal, reménynyel. Hosszú hónapokon át ingyen dolgozik, mikor kartársai, mondjuk mint mesterlegények, már pénzt keresnek, a díjtalan adógyakornok még mindig a szülei kegyéből él. Különös dolog! Vagy van szükség a gyakornok munkájára vagy nincs. Ha van, munkája ellenében fizetést i érdemel, ha nincs, menjen más pályára, a hol pénzt kap pl. a postához. Táplálja a remény hónapokon át, adótiszt lesz belőle két évi díjtalan szolgálat után 20, 21 éves korában, katonai szolgálat után megnősül, hiszen van már fizetése. Adótiszteskedik 12—16 évig, ez idő alatt szaporodik a családtagok száma, végre eljön az idő, kinevezik a X. fizetési osztályba, mig más pályán levő iskolatársai 4—7 év alatt jutottak ide. Szégyenpir jelenik meg arczán; neje, hozzátartozói, ismerősei előtt res- teli a dolgot. E helyzet leveröleg hat a munkakedvre, de remél és a remény uj erőt ad a munkához. Megnőtt már a család, szaporodik a kiadás és gond, kapcsolatban az adósság. Tárnok lesz belőle annak idején és rá van bízva sok, nagyon sok pénz, de inkább az anyagi gondokkal küzd, mintsem idegen pénzhez nyúljon. Adós, szegény, kopott marad ö is, családja is, de becsületes és öreg napjaiban élvezi (!) a jól megérdemelt nyugdijat. Akadnak kik botlanak, de megbünhöd- nek érte s a dolog felett napirendre tér a közvélemény. Egyenlő mértékkel kellene mérni, akkor az iskolából kikerült fiatal ember bármely pályán jól érezné magát. A jót cselekedni, a mulasztást helyrepótolni szép dolog, ma, vagy holnap jobb, mint soha. Lehetne még többet is elmondani, de minek felesleges részleteket felhozni; az 1906. évi költségvetésben felvett tiz uj adóhivatalt, melynek székhelyét még ma sem tudjuk, e tiz uj adóhivatalnak személyzete s az erre eső tiz segéd ügyét, sem az első oszt. tárnoki, ellenőri, 60 segédi állás betöltésekor elért pénzbeli megtakarítást, á Megemlítjük, hogy ha az adóhivatalok munkája illetékes helyről kellőkép lesz a helyszínén megvizsgálva, más elbánásban fognak részesülni. Az adóhivatali állásnak megfelelő fizetés és lakpénz szeretett hazánk határain belül s nem külföldi fürdőkben lesz elköltve, s igy akarva nem akarva a kis tisztviselők pártolják legjobban a hazai ipart, megerősítik a polgárság adózó képességét, tehát e bajok nyilvánítása után reménynyel néznek a jobb jövő felé, a türelem talán rózsát fog teremni most, midőn a más pályán levőknek remény nyílt helyzetük javítására, talán az adóhivataliak sem lesznek elfeledve s nekik is egyenlő mértékkel fognak mérni. Adja az Egek ura, hogy ne csalódjanak.-X. HÍREK. — Személyi hir. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja, f. hó 13-án a délutáni gyorsvonattal Szatmárra utazott, ott elnökölt a közgyűlésen és a közigazgatási-bizottsági gyűlésen és 14-én este hazaérkezett székhelyére. — Uj találmány. Haris Géza kraszna- terebesi lakos gépész, választott vármegyei bizottsági tag egy uj lóhere cséplőgépet talált fel, mely a régieknél mindenben tökéletesebb, de főelőnye a gyors és tiszta munka. Haris cséplője ugyanis gubót is fejt és igy nem kell ugyanazt a magot csak egyszer csépelni, holott a régi gépekkel valósággal két cséplést kellett ugyanazon a magon végezni. — Az „Iparos-Szövetség“ választmánya kedden este 6 órakor tartotta meg első ülését, amelyen tudomásul vétetett a Kossuth-asztaltársaságnak a folyó hó 19-iki mulatság rendezésére vonatkozó értesítése és elhatároztatott, hogy a Szövetség igyekezni fog a mulatság sikerét előmozdítani. Ezután a választmány egy taggyüjtő bizottságot választott, a „Nagykárolyi Iparosok Lapja1- kiállítására vonatkozólag a Sarkadi N. Zsigmond ajánlatát fogadta el, választott egy lapvezérlö bizottságot, a kiállítás támogatására egy 12 tagú bizottságot küldött ki és megállapodott az Első Magyar Általános Biztosító-Társasággal, hogy a szövetség egyik tagja átvesz egy ügynökséget s a szövetség tagjai ennél kötik meg biztosítási ügyleteiket. — Ünnepelt pénzügyigazgató. Vi- czenti Pál alsókubini pénzügyigazgatónak kir. tanácsosi ranggal való kitüntetése alkalmából Árva- és Liptómegye közönsége ünnepélyt rendezett, amely alkalommal a pénzügyigazgató olaj festésű arczképét leleplezték. Az ünnepélyen Fülöp Bódog pénzügyigazgatóhelyettes beszédet mondott, melyben a pénzügyigazgató humánus jellemét emelte ki és hangsúlyozta, hogy leginkább a kis existen- tiák vannak hálával eltelve a pénzügyigazgató iránt. — A vármegyei múzeumi bizottság ma délután 3 órakor a vármegyei székház kistermében bizottsági ülést tart. — Pénzintézeti közgyűlés. A „Központi Takarékpénztár r.-t. Nagykárolyban“ vasárnap tartotta meg rendes közgyűlését saját helyiségében Reök Gyula elnök elnöklete alatt. A közgyűlés a zárszámadást és mérleget jóváhagyta, az igazgatóság összes javaslatait határozattá emelte és elnökké Reök Gyulát, vezérigazgatóvá Dr. Jék.el Lászlót, az uj igazgatóság tagjaivá pedig Brichta Miksát, Janitzky Albertet, Mándi Gézát, Schiffbek Mátyást, Spitz Mórt, Sternberg Dénest, Dr. Sternberg Zoltánt, Strohmájer Ferenczet és Véber Tibort 6 évi időtartamra megválasztotta. A szelvények 24 koronájával február hó 1-től kezdve váltatnak be. — Vármegyei bizottsági tag választás. A kedden megejtett választás alkalmával a második kerületben vármegyei bizottsági taggá Szalay Bálint lett megválasztva 92 szavazattal, mig ellenfele Kubinyi : Bertalan 90 szavazatot kapott. — Kinevezés. Dr. Falussy Árpád vár- j megyénk főispánja Bolkis Gyula okleveles | jegyző szakaszi lakost a szakaszi anyakönyvi | kerületbe anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki. — Tánczmulatság. A nagykárolyi mészáros-iparosok folyó évi február hó 2-án, szombaton, a „Polgári olvasókör“ nagytermében saját pénztáruk javára zártkörű tánezmu| latságot rendeznek, melyre a n. é. közönséget tisztelettel meghívja a rendezőség. — Rendező-bizottság: Nagy Lajos elnök, Heltneczy ! Albert titkár, Reszler György pénztárnok, ! Serly József ellenőr, Griszháber Ignácz táncz- rendező. — Rendezők : Libhauzer Lajos, Blum ; József, Kindris József, Hágen Lajos, Szabó | Lajos, Mécz Ignácz, Fejes Lajos, Torna István, Áron Mór, Csőkör József, Riskó József, Kern ! János, Némethy Béla, Szendrey István, Áron I Leopold, Rosenzveig Mór, Tóth László, Friedl István, Keszler Mór. — Belépti-dij: személy- jegy 1 kor. 60 fül., családjegy 4 kor., karzatjegy — mely a terembe való lépésre nem jogosít — 60 fül. Kezdete este 8 órakor. Felülfizetéseket hálás köszönettel fogadunk és hirlapilag nyugtázunk. — A ipari kiállítás. Sajnos, úgy vagyunk, hogy sehogyse vagyunk a városunkban husvétra tervezett ipari kiállítással. Egyátalán nem értjük az itt megnyilvánuló negligencziát. Hallomásunk szerint ugyanis eddigelé mindössze 13-an jelentették be, hogy résztvesznek a kiállításban. Hatszázhetven iparos közül tizenhárom! Elijesztően csekély szám s nem tudjuk, minek tulajdonítsuk az eddig megnyilvánult nemtörődömséget ? annak-e, hogy anyagi viszonya nem engedi sokaknak a soronkivüli költekezést, vagy pedig nincs meg a kellő bátorság nyílt kritikának vetni alá ipari produktumaikat? Ez utóbbit alig hisszük, mert az eddig jelentkezettek között éppen azok neveivel nem találkozunk, akiktől legtöbbet és legszebbet Azután egy pár évig nem láttam a Zsuzsit, mig egyszer csak beállít hozzám egy elzül- lött, lerongyosodott asszonyi alak, széles mosolylyal, — a soványságtól a füléig ért a szája, — kérges, durva kezekkel, szóval rettenetes állapotban. Elmondta, hogy „összeállt“ a parádés kocsissal, akiből egy részeges marhahajcsár lett a vágóhidnál . . . Eliszik mindent, amit keres ; ő és a három gyermeke abból él, amit ö mosással keres és kiad „ágyat“ abban az egy szobában, amelyet egy más családdal együttesen bérel . . . Annyit éhezünk Nagyságám, mint a kutya, — mondja szegény feje. Persze rögtön adtam neki egy nagy bögre kávét s azt mondom: hát ugy-e jobb lett volna, ha ma is szolgálna, nem lenne igy lerongyosodva ? Jaj, kérem, — feleli, akkor vész meg a kutya, amikor legjobb dolga van. Sajnálatból azontúl mosónémnak vettem ; s olyan batyu ócska ruhát vitt el mindig, amit neki ajándékoztam, hogy csak úgy görnyedt belé. így ment ez pár éven át, mig egyszer csak a Zsuzsi nem jött el többé mosni; kimaradt végképen. Ismét elmúlt 4—5 esztendő. Egy szép napon, — magam sem tudom hogy, — nemcsak hogy eszembe jutott Zsuzsi, hanem az uramnak is mondom: te, az a szegény asszony talán már el is pusztult; talán már csak a csontjai vannak meg s mi rá se gondoltunk. Azt feleli az uram, bizony jó is lenne a régi czimén tudakozódni rá; igazán nem szép tőlünk, hogy még eddig nem tettük. Egész nap Zsuzsi járt a fejünkben. Hát egyszer csak, úgy estefelé, ki más toppan be, mint a Zsuzsi. Ó szent Telepáthia ! Azonban dehogy is a Zsuzsi! Egy csinos, fess, kövér, szép polgárasszony, térden alul érő szép fekete kabátban, kezein keztyük, divatos fekete alj, arany broche, sőt — Isten mészáros. Ez egyszer a fejét a sötétben beütötte valami gerendába és megvakult menthetetlenül. Állítólag a látóidege pusztult el. Nyugalomba vonult tehát feleségével s vagyona kamatjából éldegéltek. Az asszony azonban kezdett zavartan beszélni s végre teljesen megháborodott. A Lipótmezőre kellett vinni, a Zsuzsi pedig ott maradt gazdbocsá’ — kis arany óra, amelyen sietett megnézni, nincs-e még nagyon későn az idő ? Gsak épen a kalap hiányzott, de ahelyett szép szürke selyemkendőt kötött a fejére. Én elámultam, hogy megszépült, hogy meghízott, hiszen immáron velem együtt 49 esztendős ! ügy bizony Nagyságám — mondja mosolyogva -— megmérettem magam a minap, 84 kilót nyomok; mondta is az „öregem“, hogy be nem férek majd az ajtón. Micsoda örege? Az ura? Dehogy is! Hát nem tetszik tudni ? Ott hagytam a részeg disznót... csak a gyerekek vannak vele hárman, azaz csak ketten, mert a nagyobbik fiam, a mészáros legéuynek egy „kis“ baja van. „Bent“ van, mert valami „kis“ verekedésben megszűrt egy másikat, oszt a’ meg belehalt . . . éppeg onnan gyüvök, vittem neki egy kis ódalast, pogácsát meg a czipöjét ... A lány meg gyárba jár, a kisebbik fiam is mészáros lesz, én megesküszöm, mihelyt meghal az i asszony . . . — Micsoda asszony? Kivel esküszik? Erre aztán engedehnet kért, hogy a kabátját levethesse, megjegyezvén, hogy ez is az „asszonyé“ volt; a kis óra is, meg a másik kis aranyóra is, amelyik a „kaszli“- ban van. Azután kényelmesen elhelyezkedett s rettenetes hosszadalmassággal elmondta, amint itt rövidre fogva következik: Volt neki egy kereszlkomája, egy jómódú asszonynak ... Es ha az asszony meghal — soká már nem viszi — Zsuzsi lép törvényesen is a helyébe. Az „öregnek“ se rokona, se senkije, minden a Zsuzsié lesz. Van vagy húszezer forint készpénze és micsoda tömött szekrények ! „Csak rumburgi ing“ van 36 darab, csupa uj, egynek-egynek a hímzéséért 5—6 forintot fizetett az „asz- szony“ és „28 fehér stikkelt szoknya“, mert a bolondságában mindig csak varratott, varratott . . . És az már mind az enyém ! Elmegyünk minden hónapban az öregemmel a Lipótmezőre, de már nem ismer az asszony meg senkit . . . Hát sokáig már nem tart . . . azután esküszünk. Én meg csak elhízom a jó dolgomban. Még mosni se hágy az öreg, (Zsuzsinál két évvel fiatalabb, erős, termetes, szép ember), se főzni, | meg a kávét is készen hozom. | Tiz órakor sört kell innom, délbe bort, | vasárnap a vendéglőbe megyünk enni és j zenét hallgatni, napközben meg regényeket ! olvasok fel neki meg újságot s most is csak í azért jöttem, a Nagyságának van sok könyve, I tessék nekem kölcsönadni egy csomót . . . Én. várhatnánk. Jó hogy az Iparos-Szövetség magáévá tette ez ügyet,' nehogy szégyenszemre azt kelljen majd konstatálnunk, hogy a kiállítás részvétlenség miatt maradt el. — Esküvő. Kovács Leó nyugalmazott honvédezredes leányát, Leonát, f. hó 12-én vezette oltárhoz Szatmáron Molnár Imre hajós- kapitány. — Pályázat. Nagypeleskén postamesteri állásra folyó hó 28-ig. — Áthelyezések. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Sztodolinek Béla nagy- ecsedi állami elemi iskolai tanítót a már- marosszigeti állami elemi iskolához, Bartos Ilona avasujfalui állami elemi iskolai tanítónőt a zólyomi állami elemi iskolához, Buti Vincze apai állami elemi iskolai tanítót a szinérvá; aljai állami elemi iskolához jelen minőségben áthelyezte. — Gazdasági ismétlőiskola városunkban. A tanfelügyelő értesítette városunk polgárinesterét, hogy a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter városunk képviselőtestületének múlt év szeptemberben hozott egy földműves ismétlőiskola létesítésére vonatkozó határozatát jóváhagyta és ennek következtében az önálló szaktanítói gazdasági ismétlöiskola szervezését elrendelte, annak vezetésére Ma- tuska István gazdasági szaktanárt kinevezte. E szaktanárnak hivatása lesz a szakoktatást végezni, a gyakorló telepet mintaszerűen kezelni, a részletes üzemtervet elkészíteni és jóváhagyás végett felterjeszteni, a kisgazdáknak szakdolgokban elméleti és gyakorlati utasításokkal szolgálni, e helyi gazdasági érdekekben leendő rendelkezéseket pontosan teljesíteni és általában a vezetésére bízott intézetet megszilárdítani és virágzóvá tenni. Az iskola még ezen év folyamán megnyílik. — Szünetel a budapesti teheráru- forgalom. A magyar királyi államvasutak f. hó 10-től kezdve Budapest központi vásár- csarnok és Budapest—Ferenczváros marhavásártér állomások kivételével a Budapestre berendelt teheráruk felvételét további intézkedésig beszüntették. Élő állatokat, romlandó szállítmányokat, só-, szesz- és tüzifakülde- ményeket azonban minden korlátozás nélkül felvesznek és továbbítanak. — Függétlenségi pártszervezkedés. Mátészalkáról jelentik: A mátészalkai függetlenségi párt a függetlenségi eszmék hathatósabb propagálása czéljából függetlenségi kört alakított olvasókörrel összekötve. A múlt héten történt megalakulás alkalmából a nagy számmal egybegyüB tagokat Szalkay Sándor, a függetlenségi párt elnöke üdvözölte szép szavakkal. A megalakulás után megejtették a választásokat s elnökül Szalkay Sándort választották. Szunyogh Mihály, a kerület képviselője, disztagul választatott meg. — A mátészalkai kör ez alkalomból Kossuth Fe- rencz kereskedelemügyi minisztert, az országgyűlési függetlenségi és 48-as párt elnökét egyhangú lelkesedéssel örökös diszelnökké választotta és a következő táviratban üdvözölte: „A mátészalkai függetlenségi kör“ alakuló közgyűlésén Nagyméltóságodat egyhangú lelkesedéssel örökös diszelnökévé választotta, azzal a kívánsággal, hogy a magyarok Istene jó egészségben sokáig éltesse. A közgyűlés megbízásából Szalkay Sándor elnöjí, dr. Fuchs titkár. — Pénzintézeti közgyűlés. A Nagykárolyi Kereskedelmi és Iparbank Részvény- társaság 1. hó 27-én délelőtt fél 11 órakor saját helyiségében tartja meg tizenötödik évi rendes közgyűlését, melynek tárgysorozatában a szokásos tárgyakon kívül a városból való elköltözés folytán lemondott egy igazgatósági tag helyének 3 évi időtartamra és négy igazgatósági tag megbízatásának lejárta folytán ezek helyének 6 évi időtartamra leendő betöltése is előfordul. Az igazgatóság jelentése szerint az elért üzleti eredmény az ez évi kedvezőtlen pénzügyi viszonyok és ennek következtében előállott kamatlábemelés daczára valamivel felülmúlja a múlt évit, az intézet forgalma emelkedett és annak fokozatos fejlődése továbbra is remélhető. Az igazgatóság javaslata az, hogy a 61,164 K 97 f bruttó nyereményből a veszteség-számlán az ezidő szerint behajthatatlan követelések czimén a váltótárczából 1153 K 40 f, a szabadkézből megvásárolt, úgynevezett Szokolovszky-féle ház értékéből 1716 K leirassék, ennek megtörténtével pedig veszteség tartalékalapra 16.000 K. Elnök, igazgatóság, felügyelő-bizottság és ügyész alapszabályszerü 17°/0 jutalékára 9910 K 24 f, osztalékra 1000 darab részvény után — részvényenként 28 K-val — 28.000 K fordittassék és az igazgatóság által meghatározandó czélra forditandólag az igazgatóság rendelkezésére bocsáttassék 3395 K, a jövő évi nyereményszámlára pedig 990 K 33 fillér átvitessék és a 15. számú szelvény folyó évi február hó első napjától kezdve 28 koronával beváltassék. A bank betét- állománya 1.176,403 K 75 f, évi összforgalma 28.714,691 K, alaptőkéje és tartaléktőkéje ez év eléjén 617,000 K, az uj alaplőkefeleme- lésse! pedig 857,000 K lesz. A bank értékpapír állománya 285,828 K.
