Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-09 / 19. szám
jy. évfolyam. Nagykároly, 1907. május 9. ]9-ik szám. NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykarolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..............................................8.— korona. Fé l évre..................................................4.— , Ne gyedévre..............................................2.— „ Eg yes szám................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanitóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő'. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A nagykárolyi Hitelbank. Jövő hó 1 6-án lesz egy éve annak, hogy Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja meghívása folytán a helybeli négy pénzintézet elnökei, igazgatói és ügyészei, valamint a megalakítani czélba vett bank nehány alapitója értekezletre gyűltek össze oly czélból, hogy a főispán megismertesse, mily szándéka van az uj bank megalakításával és esetleg a pénzintézeteket is a bank megalakításában való részvételre rábirja, másrészről kimutassa, hogy a létesítendő bank alapítása nem akar a meglevő pénzintézetek hátrányára történni és nem akar versenyintézet lenni. A főispán előterjesztette, hogy a bank alapítása arra lenne szükséges, hogy az egy áru- és terményraktár, egy pincze- szövetkezet, esetleg pezsgő- vagy cognac- gyár, len- és kenderszövőgyár, bútorgyár, agyagiparvailulul es esetleg inas ipm- vállalatok keletkezését elősegítse. A főispán előterjesztésére a meghívott pénzintézetek vezérférfiai a hallottakat tudomásul vették, de kijelentették, hogy az uj bank létesítését azért nem tartják szükségesnek, mivel az életképes iparvállalatok létesítését a meglevő pénzintézetek is szivesen elősegítik s ahhoz a szükséges tökével is rendelkeznek ; ha pedig az uj bank csak azon üzletkörnek cultiválását tűzi ki czélul, melyet a már meglevő intézetek culti- válnak, akkor az uj intézet létesítését fölöslegesnek tartják és ahhoz segédkezet nem nyújtanak, mert a négy meglevő pénzintézet a hitelviszonyokat kielégíti. A főispán erre kijelentette, hogy az uj intézetnek a fenti üzletkörrel való létesítése eszméje tőle ered s az eszmét meg akarja és meg fogja valósítani, mert ez közérdek s a város érdeke. Tudjuk, hogy ezután mi történt. A „Nagykárolyi Hitelbank“ megalakítására vonatkozó tervezetet is magába foglaló részvényaláirási felhívás kibocsáttatott, a helybeli pénzintézetek ezzel szemben passiv magatartást tanúsítottak, azonban mikor látták, hogy az alapítók közül egy-két egyén a vármegyénk élén álló főispán és alispán közhivatali állása tekintélyét akarják felhasználni az uj pénzintézet létrejövetelének, illetve pros- perálhatásának biztosítására, a belügyminiszterhez intézett nyílt levélben foglaltak állást ezen ténykedés ellen. Hogy helyes volt-e ez a mód és eszköz, azt most ne vitassuk, tény az, hogy a nyílt levél sokakat kellemetlenül érintett és három pénzintézetnél igazgatósági és felügyelő-bizottsági tag kiválását idézte elő. Lapunk amidőn f. évi február hó 7-én megjelent 6-ik számában „Városi közéletünk hullámzása“ czim alatt az itt reprodukáltakat jelentette, azon reményének adott kifejezést, hogy az illetékes tényezők a történtek után is fognak módot találni a kiélesitett ellentétek elsimítására. Nos, ennek most itt van az ideje. A „Nagykárolyi Hitelbank“ megalakult. Hacsak azért alakult volna, hogy egyedül ugyanazt az üzletkört cultiválja, amelyet az eddigi pénzintézetek culti- váltak, akkor arra valóban nem volt szükség, mert a meglevő négy pénzintézet és az ipari hitelszövetkezet az itteni hiteligényeket kielégíti, nemcsak, de mondhatjuk, hogy ezen pénzintézetek üzemük nagyobb részét ma nem a helybeli és ezen vidéki piaczról, hanem sokkal távolabbi vidékekről szerzik, tehát e tekintetben a versenyző intézetnek kevés keresni valója van s amit az uj intézet üzletet városunkban és vidékén kötni fog, azt a többiektől veszi el. Azonban ez ellen sem lehet állást foglalni, mert szaporodás van minden lOl. VsJLA KJ ij o. j» £■ v/ Cvl> *'X W/jUiJOVJ rodnak. Csakhogy az uj intézetnek nagy I erkölcsi obligátiója van; programmja oly szép dolgokat tartalmaz, oly intéz- j mények keletkezését helyezi kilátásba, melyek a köznek nagy hasznára fog-1 nak válni, s itt előáll a meglevő intézeteknek is az erkölcsi kötelezettsége, i hogy akkor, mikor a négy régi pénzintézet 9,392,780 K 39 fillér betétet kezel, ne igyekezzék a Hitelbank prog-l ranunjában felsorolt s a város javát j szolgálni hivatott intézmények keletkezését megakadályozni azért, mert azokat a Hitelbank fogja megcsinálni, hanem erkölcsi kötelessége ezen intézmények keletkezését a maga részéről isi előmozdítani. Kötelessége ez a négy pénzintézetnek azért is, mivel a Kereskedelmi és; Iparbanknál a ISO részvényes közül 118, a Központi Takarékpénztárnál aj 191 közül 110, az Önsegélyző Nép-) banknál 195 közül 158, a Takarékpénztár-Egyesületnél 195 közül 127 részvényes nagykárolyi, a Kereskedelmi- és Iparbank 1000 részvényéből 755, a Központi Takarékpénztár 500 részvényéből 275, az Önsegélyző-Népbank 550 részvényéből 4*21 és a Takarék- pénzár-Egyesület 600 részvényéből 325 részvény nagykárolyi emberek tulajdona. Ilv körülmények között pedig a pénzintézeteknek erkölcsi kötelességük a város előhaladása érdekében valamit tenni, mert uj intézmények megteremtésével nemcsak a város iparát, kereskedelmét emelik, hanem emelik az ingatlanok értékét, emelik az adóalapot és ez által a maguk pótadóját is leszállíthatják, ami saját részvényeseinknek is előnyére válik. Azt hisszük, hogy a pénzintézetek megteszik e tekintetben amit tenniük kell és ha a Hitelbank megvalósítja programmját: akkor keletkezésének vá- i rosunk közönsége örvendeni fog; ha azonban az eszme csak eszme maradna, akkor igazuk lesz azoknak, kik azt mondják, hogy városunknak azért volt szüksége erre az uj kabátra, mert volt néhány gomb, amelyet valahová el kellett helyezni. A vármegyei központi tisztviselők létszámának szaporítása. Évek óta állandó panasz a vármegyénél, hogy a központi tisztikar létszáma a folyton szaporodó munkának meg nem felel s hogy úgy a központi jegyzői kar, mint az árvaszék fogalmazó kara nem bírnak megküzdeni a felhalmozódott munkával — még ha ember- feletti módon dolgoznak is. Úgy a vármegye alispánja, mint az árvaszéki elnök folyton panaszkodtak e "jrv” •— 11 •• ^ " • ’ 4 - " ' i a szeresitését s ha a központban vagy az árvaszéknél az ügyek elintézése nem történt oly gyorsan, mint azt meg lehetett volna kívánni, folyton a személyzet elégtelensége volt az ok, amivel a munka ellenőrzésére hivatott hivatalfőnökök védekeztek. A közigazgatási bizottság, a vármegye közgyűlése, valamint az azelőtti főispánok sokszor sürgették a központi jegyzői kar létszámának emelését és egy 6-ik árvaszéki ülnöki állás rendszeresítését, de mindhiába. Vármegyénk jelenlegi főispánja, ki folyton éber figyelemmel kiséri a központi tisztikar működését és ellenőrzi annak munkálkodását, bárha megköveteli a tisztikar tagjaitól a kellő és szorgalmas munkálkodást, de méltányolni is tudja a kifejtett tevékenységet, belátta azt, hogy egy hatodik aljegyzői és egy hatodik árvaszéki ülnöki állás rendszeresítését továbbra elodázni nem lehet, hacsak azt nem akarják, hogy a közigazgatási és árvaügyek intézésénél fennakadás legyen. Hogy az illetékes köröknél súlya is Van főispánunk szavának, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy amit a vármegye két évtized óta kivinni nem birt, azt most főispánunk fellépése következtében elérnünk sikerült, mert a belügyminiszter felhatalmazta főispánunkat szóbelileg a 6-ik aljegyzői és a 6-ik árvaszéki ülnöki állások betöltésére s igy már a mostani tavaszi rendes' közgyűlésen ezen állások választás utján be is fognak töltetni. Ezen felül engedélyezte ,a belügyminiszter 5 dijnoki állás rendszeresítését és betöltését. Reméljük, hogy a központi tisztikar azzal fogja honorálni vármegyénk főispánja buzgólkodását, hogy most fokozott munkakedvvel azon lesz, hogy úgy a közigazgatási, mint az árvaügyek lebonyolítása lehetőleg gyors legyen és megszűnjenek azon jogosult panaszok, melyek a közigazgatási és árvaügyek lassú elintézése miatt oly gyakran és jogosultan felhangzottak. Nem hagyhatjuk emlités nélkül, hogy a régi rendszer alatt a szabadelvű főispánok nem voltak képesek a vármegyei központi tisztviselők létszámának megszaporitását keresztül vinni s a függetlenségi politika erősségét és győzelmét mutatja a létszám szaporítása is, amit a függetlenségi párti főispán befolyása oly rövid idő alatt megérlelt; ez a politika érvényesülni fog lassanként minden téren s főleg a belügyi kormányzat terén, melynek élén oly ember áll, aki az igazság szavát nemcsak belátja, hanem azt maga is győzelemre segiti. A Lövöldékért. egy közmondás. Most rá kell czáfolnunk erre a példabeszédre, az időjárás rendkívül gyors megváltozásával. A zord, hideg télből hirtelen, minden átmenet nélkül jutottunk a legmelegebb nyárba. Tegnap még fűtött szobában boszankodtunk a hideg miatt s a vegetatio hátramaradottságán, ma visszavonulunk a hűvös lakásba s onnan szemléljük a növényzetnek gyönyörű, friss zöld színben való pompázását. A ragydgó nap izzó melegséggel ontja sugárkévéit s a városi zárt levegő, az utcza kövezete s az épületek mind csak fokozzák a nagy hőséget. Azért a jelszó nyáron : Ki a szabadba! Vagyis a melegség aktuálissá teszi a kirándulóhelyekről való gondoskodást. Városunk természeti szépség s kellemes vidék tekintetében vajmi szegénynek mondható. Vidékünkön semmi kellemesebb tartózkodási hely nincs. A város közvetlen közelében kirándulóhelyeknek a szőlöskertet, Somoserdöt s a Lövöldekertet mondhatjuk. A szőlöskertben levő területek magántulajdonok lévén, azok közhasználatra alkalmatlanok ; a szölőskertbe való kirándulás s az ottani szórakozás tehát kizárólag a szőlőtulajdonosoknak s meghívott vendégeiknek lehetséges. A Somoserdö kellemes hely ugyan s bár az odavaló járás a tulajdonos jóvoltából időnként meg van engedve, alkalmas kiránduló- helynek még sem mondható, mert nincs hely, hová az ember kissé lepihenhessen, hol egy kis ételt-italt elkölthessen, hová egy hirtelen kerekedő nyári zápor esetén behúzódhassák: Marad tehát a Lövöldékért, mely eddig az alsóbb néposztály occupált területe volt, most azonban a legutóbbi árlejtésnél oly bérlő kezébe került, akinek minden törekvése oda fog irányulni, hogy a város intelligenti- ájának kellemes tartózkodási helyévé varázsolja a Lövöldekertet. Sugár Emil, a „Magyar Király“-szálloda tulajdonosa az uj bérlő, akinek ismert tevékenysége teljes garanczia arra, hogy a Lö- völdekerlet felvirágoztatja s ezzel a városnak jövedelmét fokozza, mely a legközelebbi árlejtés alkalmával sokkal nagyobb bért fog kaphatni. A városnak tehát a maga részéről a legteljesebb mértékben támogatnia kell az uj bérlőt ebbeli szándékban s helyt kell adni a bérlő ama kérelmének, hogy vezessék be a villamos világítást a Lövöldekertbe, nemcsak azért, mert egy jó fogyasztót kapnak, aki a bevezetendő 4 iv és 45 izzólámpa áramfogyasztásáért fog szép összeget fizetni,
