Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-25 / 17. szám
XXIV. évfolyam. Nagykároly. 1907. április 25. / \ ,v \ I 17-ik szám. W w .. \\\ / ilf í mtí ír NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megj elen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre..........................................................4.— „ Negyedévre . . . '.....................................2.— „ Egyes szám.................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adltr Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Gyanúsítások. Szomorúan kell tapasztalnunk, hogy a koalicziós kormánynak a gazdasági kérdésekben Ausztriával most folyó nagy harczában a kormány nem találkozik a közvéleménynél oly bizalommal, mint a minőre a nagy küzdelemben szüksége lenne. Nemcsak olyanok, akik a régi rendszer visszaállítását óhajtják és reményük, hanem olyanok is, kik a függetlenségi elveket vallják, hajlandók feltételezni azt, hogy a kormány az ország gazdasági érdekeinek meg nem felelő egyezséget fog kötni Ausztriával. Hogy mire alapítják ezen feltevésüket, azt igazán maguk sem tudják. Hogy a miniszterelnök, a ki hatvan- hetes alapon áll, barátja a gazdasági kiegyezésnek, az köztudomású. De hogy azért sem Dr. Wekerle Sándor sem többi minisztertársai, de de különösen Kossuth Ferencz, Appo- nyi Albert gróf és Günther Antal dr. miniszterek nem fognak belemenni oly egyezség megkötésébe, amely hazánk érdekeinek meg nem felel, az bizonyos. Mert lehet-e feltételezni ennek az ellenkezőjét? Lehet-e feltételezni ezen férfiakról, különösen Ivossuthról és Apponyiról, kik közül az előbbi — jelen sorok írójához intézett szavai szerint — rég lehetett volna miniszter, ha akarta volna, hogy megfeledkezve azon név nymbuszáról, mely őt környezi, megfeledkezve azon kötelességről, melyet a nemzettel szemben elvállalt, az apja hagyományához és a nemzethez hűtlen legyen csak azért, hogy a miniszteri állást megtartsa ? Lehet-e feltételezni egy Apponyiról ki évtizedeken át hatvanhetes alapon állva mindig a nemzeti ügyért harczolt és küzdött, s ha azt nem tette volna, régen miniszter lehetett volna, hogy most, mikor belátta, hogy a (ÍT-es alapot nemzeti tartalommal megtölteni és igy a nemzet boldogulását elősegíteni nem lehet és áttért a függetlenségi eszmék megvalósításának eszméjére, most hűtlen lesz ezen elvekhez és belemegy egy oly gazdasági kiegyezésbe, mely az általa hirdetett elvekkel ellenkezik ? Hát mi jogosított fel egyoseket arra, hogy az ily férfiakkal szemben gyanu- sitgatással éljenek és ezen államférfiak működését megnehezítsék s ezzel az ellenfélnek tegyenek szolgálatot? Hogy a régi rendszer hivei ily gya- nusitgatásokat hangoztatnak, az megérthető, de függetlenségi eszméket valló embereknek azokkal nemcsak egyetérteni nem szabad, hanem kötelességük ezen gyanusitgatásokkal szemben állást foglalni. Mert ezen kormányférfiaknak a nemzeti ellentállás ideje alatt való maguk- tartása, a nemzeti nyomor és szenvedés korában való önérzetes eljárásuk és a nemzeti kormányzat megkezdése óta I kifejtett tevékenységük, bölcs és határozott fellépésük, legalább is megérdemel annyi bizalmat, hogy a nemzet érdekében folytatott nagy és nehéz harcz- baq őket azzal támogassuk, hogy feltétlen bizalommal viseltessünk irántuk. Hiszen ha az általuk esetleg létesített megállapodások nem fognak megfelelni a nemzet óhajainak, a parlamentnek majd módjában áll az egyezség] jóváhagyását megtagadni s akkor ezek az urak bizonyára egy perczig sem fognak ragaszkodni a miniszteri tárczához. Mi határozottan meg vagyunk győződve róla, hogy az itt említett miniszterek szívesebben fogják otthagyni az általuk nem nagyon keresett miniszteri széket, mintsem egy dicstelen egyezség megkötése által a népszerűséget és a parlament támogatását elveszítsék. Fa tehát minden amellett szól, hogy a kormány tagjai programmjukhoz híven teljesíteni fogják a nemzet iránti kötelességüket, akkor ne bizalmatlan- kodjnnk, hanem várjuk be az alkudozások végét és támogassuk a kormányt azzal, hogy iránta — amig megérdemli — bizalommal viseltessünk s aki bízik a nemzeti kormányban, az ne gyanu- sitgasson, mert az aki ok nélkül gyanúsít, az a maga politikai őszintesége és intentióinak tisztasága iránt kelt gyanút. Egy uj törvény életbelépte. A polgári törvénykezési rendtartásnak és a sommás eljárásról szóló 1893. évi XVIII. törvényezikk módosítása tárgyában alkotott törvény vagyis az 1907. évi XVII. t.-czikk az igazságügyminiszter idevonatkozó rendelete értelmében 6 nap múlva életbe lép. Noha az egész törvény csak 8 szakaszból áll, mégis az abban foglalt rendelkezések rendkívül nagy fontosságúak. Ugyanis az 1-ső § értelmében a birtok- biróságok hatásköréhez valamint az 1868. 54. törvényezikk 44. §-ában a telekkönyvi hatóságokhoz utasított perek úgyszintén az örökösödési perek eddig csak akkor tartoztak sommás eljárás alá, ha a per tárgyának értéke járulékok nélkül, illetve az egész hagyaték értéke az adósságok és terhek levonása nélkül 400 koronát meg nem haladt; most pedig ezen perek értékhatára 1000 koronában határoztatván meg, ezen perek sommás eljárás alá és a járásbíróság hatáskörébe tartoznak abban az esetben ha az érték 1000 koronát meg nem halad. Fontos az uj törvénynek az az intézkedése is, hogy tartási vagy élelmezési követelést megalapító jogviszony iránti perben a peres tárgy értékének megállapításánál a három évi tartás vagy élelmezés értéke irányadó. Rendkívül nagy horderejű a törvénynek az az intézkedése, hogy a Curia terhei könynyitőse indokából a felülvizsgálati bíráskodás tekintetében kiterjeszti az ítélőtáblák hatáskörét s igy addig mig az eddigi törvény szerint már az 1000 koronán felüli ügyekben a felülvizsgálati bíráskodást a Curia gyakorolta, most már a Curia csak a 2500 koronát meghaladó ügyekben fogja a felülvizsgálati bíráskodást gyakorolni s a táblák hatásköre az 1000 koronán felül a 2500 korona értékig kiterjesztetik. T A RCZ A. Szerenád. Ismét kizöldült az akáczfa lombja Es titkolódzva hajlik ablakodra. Oh jöjj ki édes, leszállt már az éjjel, Várlak, úgy várlak égő szenvedélyig el, Ránk borid rejtve, óva a fa lombja S szivünk a hűség szent dalát dobogja, S midőn fölöttünk megrezdül az ág: Zizegve hull ránk sok fehér virág ; Beám s reád, s mely egy ágról esett: Összekapcsolja lelkem s lelkedet. Megnyílik a menny fürtös ág alatt S virághulláskor uj virág fakad, Szeretsz-é ? Szeretsz-é ?... miért kérdeném ? Megmondja szép szemed, Ha kezemben tartom fehér, Remegő kis kezed. S ne kérdd, hogy én szeretlek-é ? Felelni nem tudok ; Hallgasd, ha magány van velünk, A szivem hogy dobog. Mig én szemedből olvasom, Mit nem mond ajakad: Szivem lázasan dobogja, Hogy érted megszakad. Vári/ Ferencz, A vizibakter. Irta: Fazekas Sándor. II. Ez hatott. Ott hagyhattuk. De a lelkére kötöttük, hogy mig a viz itt lesz, addig mindennap háromszor éhgyomorra kiáltsa be a faluba, hogy: „viz!“ Ha pedig elapadna, akkor csak jóllakás után kiáltsa: „nincs viz!“ Nyugodtan hazamentünk. Jó kezekben van a község biztonsága. Egy körülménynyel azonban elfelejtettünk számolni. Azzal tudniillik, hogy Szabvány vizibeteg s a sok viz láttára víziói támadhatnak. Elmúlt két hét s a varga még mindig vizet kiabált. Gondolkozóba estünk. Mi lesz ezzel a tenger-sok vízzel, ha állandóan itt talál maradni. Hátha a föld kizökkent a sarkából s ezentúl itt lesz a csendes Oczeán. Lehet ilyeneket hallani. Jó volna valahogy hasznosítani. Szóba jött, hogy talán lehetne közé tölteni nehány hordó spirituszt s pálinka képében kimérhetnék. Igen ám, csakhogy ha a viz túlsó partján lakó boldádiak ezt megtudják, neki feküsznek s mind kiiszszák — fogyasztási adó nélkül. J Szorultságunkban kapóra jött, hogy a jegyzőnk ép akkor olvasta a Hivatalos Közlönyből, hogy Pólában egy kimustrált torpedót fognak elárverezni. Megvesszük ezt s Alsóboldád és Borbolyás között torpedójáratot létesítünk. Cseresznye-éréskor pedig torpedóval fogjuk ostromolni a seregélyeket. A határozatot tett követte. Szemler és Kovács sógor, valamint én, a községi pénztárból felmarkoltunk 100 frtot, azzal a' megbízatással, hogy menjünk el Pólába s vegyük meg azt a bizonyos tarkedlit (torpedót). Csak vigyázzunk, hogy lyukas ne legyen. Azután | üljünk bele s ránduljunk át Délamerikába. Vásároljunk egynéhány vízilovat. Hátha sikerül meghonosítani. Sürgős lévén a dolog, pakoltunk és szokás szerint búcsúzkodtunk. A feleségem telkemre kötötte, hogy bele ne bolonduljak arra valami tálján lányba. Megnyugtattam, hogy minden tálján lányból ki fogok bolondulni. Elindultunk. Mikor a korparéten járunk, azt mondja Kovács sógor: — Fene melegen süt ez a nap. Vájjon messze lehet még az a Paula. I :— Biz az elég messze van még sógor. Hanem ha beérünk Károlyba, pihenünk majd egy kicsit. Károlyban csakugyan megpihentünk. Még harmadnap is ott pihentünk s ittuk a torpedó árát. Gondoltuk, hogy amit megiszunk, majd lealkudjuk a vízilovak árából. Negyednap betoppan hozzánk a bírónk. — Nini, hát kendtek még mindig itt vannak ? — Már visszafele jövünk. Feleltem kaján mosolylyal. — Megvették kendtek a torpedót? — Meg. — Hol van ? — Ott van a tarisznyában. — Hát a vízilovak? — Azok meg benne vannak a torpedóban. A biró kedélyesen hátbaütött. — Nohát töltsenek kendtek nekem is. Mikor az utolsó krajezárt is megittuk a 100 frtból, elindultunk hazafele. Útközben a biró elmondta, hogy azért jött utánunk, nehogy a pénzt elköltsük, mert a viz egy héttel ezelőtt már elapadt. A vargának azonban víziója lévén, akkor is vizet kiabált mikor már nem volt. Egészen addig, mig ott a patak parton meghalt. Már most csak nézzük, hogy a pénz valahogy visszatérüljön a községnek. Otthon természetesen megint tanácskozásra ültünk össze és szerencsésen kisütöttük, hogy a varga az oka, amiért most torpedóval nem lövöldözhetünk. Ő az oka, hogy vízilovakat nem tenyészthetünk. Ö az oka, amiért a viz elapadt, miért nem vigyázott reá és föképen miért kiabált vizet, mikor már nem volt. És igy az egész költségnek ő az oka. Ennélfogva a varga hagyatékát lefoglaltuk s elárvereztük.
