Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-18 / 16. szám

ugyan a jogot a magyarul való Írni és ol­vasni tudáshoz kötném bizonyos átmeneti idő után, de hagyjuk a részleteket a parla­ment bölcseségére.) Legyen tehát a szavazati jog általános! Legyen az titkos, hogy mindenki lelki­ismerete szavát követhesse és szavazatáért! senki által felelősségre vonható ne legyen. Legyen az közvetlen, hogy mindenki sza-1 vazatával egyenes befolyást gyakorolhasson az állami ügyek intézésére. Legyen az községenkénti, hogy szavazati jogát minden választó otthon, saját községé­ben költségmentesen és időveszteség nélkül gyakorolhassa, hogy megszűnjék az az álla­pot, hogy csak az lehessen képviselő, akinek pénze van és a bizalmat — habár csak al­kotmányos költségek cizmén is — megfizesse. Arra kell törekednünk, hogy a 48-as esz­méket és jogokat kiszélesítve, a jogtalanokat az alkotmány sánczaiba befogadva, demokra­tikus alapra helyezkedjünk, hogy a népsegitő intézmények mielőbb megvalósíttassanak, mert boldog, megelégedett, jó hazafiakra van szük­sége szeretett hazánknak, vagyis a 48-as eszméket egybe kell kapcsolni a magyar nem­zeti szoczializmussal, azon szoczializmussal, amely hangjában és czéljaiban nem téveszti szem elől a lehetőség határait s ekkor a kettő nem ellensége, hanem kiegészítője lesz egy­másnak. Hiszen nemesebb értelemben véve Plátó, Mózes, Jézus Krisztus, a próféták és apos­tolok, Széchenyi, Wesselényi, Petőfi, Kölcsey, Deák Ferencz és Kossuth Lajos mind szo- czialisták voltak, mert az emberszeretetért harczoltak, az emberi jogokért küzdöttek. Az emberszeretet, a nép boldogitása le­begjen tehát mindenkor a törvényhozók sze­mei előtt s akkor meg fogják adni a jogta­lanoknak a jogot, hogy a magyar nemzet minden rétege egybeforrjon s az igy egy- gyé lett Magyarországot — Kossuth Lajos szavai szerint — a poklok kapui sem dönt­hetik meg. Éljen az általános választói jog! A hallgatóság nagy érdeklődéssel kisérte a szónok szavait, melynek vé­geztével hatalmas éljenzéssel adott tet­szésének kifejezést. Utána Dr. Vetzák Ede ügyvéd be­szélt az önálló vámterület megvalósítá­sának szükségéről a következőképen: Mélyen tisztelt Polgártársak! Fiúméban vagy Hamburgban, ha végig sétál a magyar ember a tengerparton és egy kivándorló hajót pillant meg, elszorul a szive, amint látja, hogy honfitársainak milyen nagy tömege rohan a hajóra, hogy egy ismeretlen uj világrészben keresse boldogulását, nem törődve azzal, hogy nem látja viszont talán sohasem faluja tornyát, amelynek árnyékában bölcsője ringott. És elgondolkozik, mi lehet az oka annak, hogy olyan sok ember el­felejti, hogy ez az a föld, amelyen élnie és meghalnia kell és önkéntelenül reá jön arra, hogy e szerencsétlen állapotnak a közös vám­terület az oka, amely az osztrák császár ol- mützi alkotmányának egyenes maradéka és amelyet a nemzetre először osztrák baka­szuronyok erőszakoltak és amelyet ennek daczára 1867-ben a nemzet maga törvénye­sített. Ez a gazdasági közösség azon a tételen alapult, hogy Magyarország földművelő állam, Ausztria pedig ipartüző állam lévén, kölcsö­nös érdekük az, hogy Ausztria iparczikkeit Magyarországba, Magyarország pedig nyers­terményeit Ausztriába vámmentesen szállít­hassa. Ez a tétel azonban hamisnak bizo­nyult, mivel a gazdasági közösség mezőgazda­ságunk érdekeinek védelmét nem biztosítja, iparunk fejlődését pedig teljesen lehetetlenné teszi s igy áll elő aztán az a helyzet, hogy az országban a kereső lakosságnak nincsen elegendő munkája és mivel a munka-alkal­mak nem szaporodnak, a népesség természe­tes növekedése folytán a lakosság egy része kivándorlásra van utalva. Legelőbb ez a kérdés tolul elénk, hogy miért nem biztosítja a közös vámterület i a mezőgazdaságunk érdekeinek védelmét, — | hiszen a szabadelvű kormányok épen a mező- j gazdaságunk érdekeinek védelmére tartották a közös vámterületet fentartandónak. Nem biztosítja a mezőgazdaság érdekei­nek védelmét azért, mert nincs meg a pa­ritás.. Magyarország az osztrák ipar termé­keinek kizárólagos piacza, mig Ausztria — nem kizárólagos piacza a magyar nyerster­ményeknek. Ugyanis Ausztria tőlünk csak 581 millió korona értékű nyersterményt vá­sárol, mig más országokból 602 millió kor. értéküt. Az osztrák piaczon küzdenünk kell az orosz, amerikai és román mezőgazdasági terményekkel és igy a magyar mezőgazda- sági termények árainak alakulását az orosz, román, északamerikai mezőgazdasági viszo­nyok is erősen befolyásolják. Ehhez kell vennünk azt, hogy Ausztria mezőgazdasága érdekében az osztrák agrárius párt ellenünk NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. hatalmas akcziót folytat, amelynek eredménye ! az, hogy a nyersterményeknek Ausztriába való bevitelénél és Ausztrián keresztül való j szállításánál ezer meg ezer kellemetlenség- i nek van kitéve a magyar gazda. A közös vámterület tehát a mezőgazda­ság igaz érdekeit nem elégíti ki. Az .önálló vámterület esetén sokkal job­ban volnának biztosítva a mezőgazdaság ér­dekei, mint jelenleg, 1. mert az ipar fejlődésnek indulna, több munkásra volna szükség, a kivándorlás nagy részben megszűnnék, több lenne a fogyasztó; 2. mert az ipar fejlődésével a nyerstermé­nyeket ipari feldolgozás czéljából nem kellene Ausztriába vinnünk. Feldolgozná ezeket a magyar ipar, ami óriási hasznot jelent, mivel csak pamut, gyapot, kendér- és lenáruk ipari feldolgozásáért 198 millió koronát fizetünk évente Ausztriának; 3. mert az ipar fejlődése folytán a nem­zeti vagyonosodás erősebb mérveket öltene, a jobb minőségű drága nyersterményeket nem kellene kivinnünk Ausztriába, hogy ol­csóbb és roszabb minőségűt hozzunk be helyébe fogyasztásunk czéljaira a Balkán- államokból. Például nem kellene Bécsbe vinni a jó hizlalt marhát, hogy mi vegyünk helyébe sovány, rósz, romániai marhát; 4. ami nyerstermény még kivitelre várna, bizonyára találna Ausztriában vagy Német­országban piaczra, mert némely magyar nyers- terménynyel minőség tekintetében más álla­mok nyersterményei egyáltalában nem ver­senyezhetnek. — Láthatjuk tehát, hogy mezőgazdaságunkra az önálló vámterület nemcsak nem hátrányos, hanem ellenkezőleg igen biztos, nyugodt fejlődést biztosítana szá­mára. Az ipar terén pedig az igaz fejlődés csak az önálló vámterület behozatala esetén lehet­séges, mert mindaddig, atnig a fejlettebb iparral biró és nagy tőkével rendelkező Ausz­tria ipari termékeit vámmentesen hozhatja az országba, a keletkező magyar iparvállala­tokat tönkreteszik az osztrák iparvállalatok: 1. mert az osztrák ipar ma sokkal fej­lettebb lévén, olcsóbban állíthatja elő áruit, mint a kezdet nehézségeivel küzdő magyar ipar; 2. mert az osztrák ipar óriási tőkével rendelkezvén, •—■ évekig hitelezhet, mig az újonnan keletkező magyar ipar nem bírja a nagy hitelezést. Az osztrák ipar hitelbe adott áruival teljesen lefoglalja magának a magyar iparfogyasztó közönséget s igy a kezdődő magyar iparnak nincsenek vevői, vevő nélkül meg nincsen ipar. így nem csoda, ha nincsen vállalkozási kedv, ha fél mindenki gyárat alapítani. Ha azonban önálló lesz a magyar vám­terület és az osztráknak az iparczikkek be­hozataláért vámot kell fizetni, — a magyar ipar kedvezőbb helyzetben lesz, mert neki nem keli vámot fizetni, ezenkívül állami se­gedelemben részesülhet s igy könnyebben felveheti a versenyt az osztrák iparral és biztosabban fejlődhetik. Azt mondják, ha önálló lesz a vámterü­let, idegen tőkepénzesek elárasztják Magyar- országot, gyárakat alapítanak és igy mégis idegentől fogjuk beszerezni szükségleteinket. Ettől ne féljünk, Polgártársaim! Mert ha idegen tőkepénzesek gyárának kéménye Ma­gyarországon füstölög, az már magyar anyag­ból készült, magyar anyagot fog feldolgozni, tulajdonosa itt fog lakni, itt fog adót fizetni, itt fogja jövedelmét elkölteni és lehet, hogy idővel még jó magyar ember is lesz, mun­kásai magyarok lesznek és ha szükséges lesz is eleinte egy pár szakértő idegen munkás, idővel ezt is pótolhatja magyar ember. Az önálló vámterület behozatalával a magyar kereskedő helyzete is felvirul, mert az a sok millió, amely ma az osztrák keres­kedők zsebébe vándorol magyar földről, a magyar kereskedelmet fogja felvirágoztatni. Idegen államokkal kötött kereskedelmi szerződéseinkben a magyar érdekeket csak az önálló vámterület felállítása esetén tud­juk megvédeni, mert ha most köt Ausztria- Magyarország kereskedelmi szerződést, a magyar érdekeket feláldozzák az osztrák ér­dekekért. Küzdjünk tehát teljes erővel a közös vám­terület ellen, amely a magyar iparost földön­futóvá teszi, a magyar gazdát nem boldogítja I és százezreket üz a tengeren túl egy uj, ' ismeretlen hazába és amely a nemzet teljes elszegényedéséhez vezet és egy szívvel, egy lélekkel követeljük az önálló vámterületet, hogy fejlődjék, vagyonosodjék a nemzet, hogy | megerősödve, meggazdagodva kivívhassa mi­előbb a politikailag is szabad, független Magyarországot! A szépen megkonstruált s nagy készültséggel előadott beszéd maradandó hatást gyakorolt s a beszéd közben is sokszor megújult a helyeslő éljenzés, i végeztével pedig a fiatal szónokot élén­ken meg is tapsolták. Majd Dr. N. Szabó Albert ügyvéd be­j szélt az önálló magyar jegybank fel- j állításáról. Igen ügyesen csoportosított beszéd­ben ismertette az osztrák magyar bank bankjegykibocsátási szabadalmának elő­nyeit. Kimutatta, hogy mily kevés ha­tással van az a magyar kereskedelemre és iparra, ennek a banknak hitelezési műveletei, melyekkel az osztrák keres­kedelmet és ipart teszi nagygyá és gaz­daggá. Példákkal illusztrálta, hogy alig van magyar kereskedő vagy iparos, mely részesülne a bank-olcsó hitelében, mig a számos, egyes pénzintézeteknél benyújtott váltók igazolják, hogy az osztrák iparosok és kereskedők mind ennek a banknak közvetitését veszik igénybe. Kimutatta, hogy az osztrák magyar bank kamatláb emelési műve­letei mennyire befolyásolják a pesti és vidéki intézetek hitelviszonyait. A bank­nak részvényesei mind osztrákok, ma­gyar kézben alig van belőle részvény s a dús osztalékot, melyet a bank nyújt, osztrák tőkepénzesek teszik zsebre. Ennek a kizsákmányoló politikának meg kell szűnnie s követelnünk kell, hogy felállittassék az önálló magyar jegybank, magyar tőkével, hazai rész­vényesek hozzájárulásával, hogy az ezen néven befolyó haszon is a nemzeti va- gyonosodást segítse elő. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Rooz Samu ügyvéd terjesztette elő a határozati javaslatot, melynek szövege a következő: A magyar nemzet ezer éves küzdelmének végczélja nem lehetvén más, mint egy hatal­mas, független magyar államnak megalkotása, teljes erőnkből törekednünk kell első sorban anyagi függetlenségünk elérésére, mert csak az anyagi függetlenség képezi az állami, politikai függetlenségnek és önállóságnak alapját, haladásának és felvirulásának egye­düli biztosítékát. Most, midőn Ausztriával fenálló gazdasági kiegyezésünk lejár, ezek elérésére, a döntő lépés megtételével, az idő elérkezett, — most vagy soha! Ugyanazért az egész magyar nép osztat­lanul és erélyesen nyilatkozzék meg, hogy jövőben csak saját erejére támaszkodva akar és fog élni és boldogulni. Mondjuk ki tehát, hogy: Követeljük az önálló vámterületnek már 1908. évben leendő felállítását. Követeljük az önálló magyar nemzeti jegybanknak 1911. év kezdetére való léte­sítését. Tudva pedig azt, hogy ezen követelmé­nyeinket csakis egy, a közhangulatot való­sággal képviselő országgyűlés valósíthatja meg, miért is kell, hogy az alkotmányos választói jog kiterjesztessék és a teljes jog­egyenlőség alapján gyakoroltassák, — elvár­juk a kormánytól, hogy kormányprogramm- jául felvett választási törvény reformját az általános, titkos, közvetlen községenkénti szavazási jog alapján még ez év folyamán megvalósítja. Ezen határozatnak a képviselő­házhoz és a kormányhoz leendő felterjesz­tésére a végrehajtó-bizottság utasittatik. Miután még Dr. Adler elnök meg­kérdezte, hogy kiván-e még valaki fel­szólalni s jelentkező hiányában konsta­tálta, hogy senki sem kíván szólani, a nagy lelkesedéssel fogadott határozati javas­latot egyhangúlag elfogadottnak jelen­tette ki. Minthogy ezzel a tárgysorozat ki volt merítve, örömének adott kifeje­zést, hogy a gyűlés ily egyértelemben folyt le s azt befejezettnek jelentette ki és berekesztette. HÍREK. — Személyi hírek. Dr. Falussy Árpád, vármegyénk főispánja, f. hó 17-ikén a reg­geli gyorsvonattal a fővárosba utazott, onnan 19-ikén este tér vissza székhelyére. — Dr. Aáron Sándor, vármegyei főorvos, a múlt napokban a fővárosba utazott, hogy részt- vegyen az orvosok országos gyűlésén. — Bérmálás. Dr. Borotnissza Tibor megyéspüspök városunkban május hó 26-án és 27 -ikén fogja kiszolgáltatni a bérmálás szentséget. — A vármegyei legtöbb adót fizető bizottsági tagok között a legelső helyen áll Károlyi István gróf 25,249 K 26 f adó­val, mig a legutolsó legtöbb adót fizető 557 K 65 f adót fizet. 10,000 K-án felüli adót csak ketten fizetnek, 5000 K-án felülit csak 9-en, 2000 K-án felülit 38-an, 1000 K-án felülit 119-en. Az adó kétszeres számításának ked­vezményében részesül a folyó évben 89 egyén és pedig: 34 ügyvédi, 13 lelkészi, 10 gazda­sági, 8 orvosi, 7 gyógyszerészi, 5 állam- tudori, 3 mérnöki, 2 erdészeti, 2 jogtudori, 2 bírói, 1 bányászati, 1 tanári és egy jog- és államtudori oklevél alapján. A 290 bizott­sági tag közül földbirtokos van 194, ügyvéd 15, ev. ref. lelkész 13, kereskedő 10, nagy- kereskedő 3, gyógyszerész 5, alispán, árva­széki ülnök, bérlő, drogéria-tulajdonos, községi biró, közjegyző, miniszteri titkár, orvos, szolgabiró és törvényszéki biró 2—2, bánya- tulajdonos, bányatanácsos, bérlő, erdőmester, építész, főispán, főszolgabíró, gör.kath. lelkész, oki. építész, járási számvevő, kir. ügyész, mérnök, műszaki tanácsos, nagybérlő, nyu­galmazott erdőigazgató, járásbiró, ítélőtáblái biró, törvényszéki elnök, főispán, százados, osztálytanácsos, országgyűlési képviselő, pol­gármester, számvizsgáló, tanár, telekkönyv- veáető, üveggyáros, vármegyei főorvos és vállalkozó 1—1. — Eljegyzés. Lonkay Gyula helybeli honvédhadnagy jegyet váltott Balogh Berta­lan volt vármegyei tiszti alügyész leányával, Balogh Margit polgári iskolai tanítónővel. — Az Oltáregyesület felolvasó-estje. Ápr. 14-én tartotta a helybeli Oltáregye­sület ez évi cyklusának utolsó felolvasó-estjét, mely méltán sorakozik sikerével az eddigiek­hez. Tóth József, szentszéki tanácsos, tar­totta az előadást „A jó pásztoriról. Egy poetikus költemény formájában vázolta kö- nyekig megható szavakkal a jó pásztor képét. Ez az előadási mód szokatlanságával lebilin­cselte a hallgatók figyelmét, tartalma pedig magával ragadta a lelkeket. Azután egy pár szóval a nőkhöz fordult, kiknek buzgalma tartja oly magas fokon ez estéket. Azután Zizuska Irén lépett fel, hogy két kedves s fülbemászó dallal gyönyörködtessen. Szavá­ban báj, hangjában érzelem, előadásában őszinteség, ez az, ami annyira megkapja a sziveket. Később is szerepelt két dallal, ami­kor újra elhalmozta a közönség az elisme­résnek s hódolatnak pazar jeleivel. — Már tavalyról ismerős Tóth Miczi lépett a pó­diumra, hogy kedves csacsogásával, jókedvű humoros előadásával előadott monológgal szerezzen egy pár derűs perczet. A kitünően összeállított programmnak egyik kedves s feledhetetlen száma volt a kiválóan sikerült gyermek-tableu. A bájos apróságok angyal­ruhában elénk varázsolták az eget. A képeket kisérő ének is harmonikusan simult e képek­hez s magyarázta azok jelentőségét. A végén Varjas Endre, oltáregyesületi igazgató, kö­szönte meg a közönségnek érdeklődését s pártfogását, amelylyel az estéket mindvégig kitüntette. — Hymen. Dr. Antal István, helybeli ügyvéd, f. hó 14-én esküdött örök hűséget Kaufmann Adolf, az Első Nagykárolyi Mü- gőzmalom Részvénytársaság egyik igazgatója leányának, Annának. A polgári esketést Hetey .Ábrahám h. polgármester végezte; tanukként a vőlegény részéről Rooz Samu, szatmári vaskereskedő, az Osztrák-magyar bank váltó- birálója, a menyasszony részéről pedig Kauf­mann Izidor földbirtokos és malomigazgató szerepeltek. A fényesen kivilágított és zsuffo- lásig megtelt templomban Fürth Ferencz főrabbi adta össze a fiatal párt és igen szép beszédben figyelmeztette őket a házasság által egymás iránt vállalt kötelességekre. — Esküvő után a menyasszony szülei házánál lakoma volt, mely csak a hajnali órákban ért véget. A fiatal pár nászúira Olaszországba utazott. — Sztrájk. A helybeli „Kölcsey-nyomda részvénytársaság“ nyomdai személyzete a múlt hétfőn ismét sztrájkba lépett. A sztrájk kimondására azon körülmény adott okot, hogy az elfogadott árszabály szerinti járan­dóságból egyik munkásnak 3 korona 33 fillért levontak. A nyomda rövid fennállása óta ez már a második sztrájk az árszabály megsér­tése miatt. A nyomda az egész ország nyom­dászai részére zár alá helyeztetett. — Függetlenségi pártszervezkedés. A nagybányai függetlenségi és 48-as párt szervezkedő nagygyűlést tartott a választó polgárság élénk érdeklődése mellett. Elnök lett Farkas Sándor nyugalmazott honvéd- ezredes. Alelnökök lettek Bónis István és Szász József, főjegyző Vass Gyula dr., al­jegyzők Sólyom Ferencz és Linkalszky Mihály. A választmány megalakítása után a párt tagjai társasvacsorát rendeztek, mely vidám hangulatban folyt le. — A városi színkör építését meg­kezdették, az alapokat kiásták, a felrakáshoz hozzáfogtak. A talajviszonyok kedvezőtlenek, miért is az alappal lejebb kell menni. A helybeli kőművesek nem akarnak dolgozni s igy a vállalkozónak idegenből kell kőműve­seket hozni. —- A városi építészeti és szinügyi- bizottság f. hó 19-én délután 3 órakor a polgármester hivatalos helyiségében gyű­lést tart.

Next

/
Thumbnails
Contents