Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-21 / 12. szám
XXIV. évfolyam. Nagykároly, 1907. márczius 21. 12-ik szám. NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre..........................................................4.— „ Negyedévre................................ 2.— „ Egyes szám.................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő.A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond, Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Az önálló vámterület. (—r.) Kötetekbe lehetne foglalni mindazt, amit az önálló vámterületről már összeírtak. Nincs kétség az iránt, hogy önálló vámterület nélkül sem iparunkat, sem mezőgazdaságunkat kellőleg megvédeni nem tudjuk, mert a közös kereskedelmi szerződésekben az osztrák befolyás nemcsak hogy az osztrák iparnak igyekezett piaczokat teremteni, hanem ez többnyire a mezőgazdaságunk hátrányára adott kedvezményekkel történt. Tiszta dolog az is, hogy megfelelő ipar hiányában köznépünknek egész éven át állandó keresete nincs, ami legfőbb oka a folyton nagyobbodó kivándorlásnak, tehát ha ipart tudnánk teremteni, ha népünknek állandó jövedelmező foglalkozást tudnánk adni, a kivándorlás ha egészen meg nem szűnnék is, tetemesen megapadna és több munkaerő maradna az országban, tehát ipart múlhatatlanul teremtenünk kell. Nem szenved tehát kétséget az, hogy az önálló vámterület létesítése és a vámsorompók tényleges felállítása úgy mezőgazdasági érdekeink megvédése, mint az ipar megteremtése czéljából feltétlenül és elodázhatatlanul szükséges. Az sem szorul bizonyításra, hogy az 1898. évi I. és az 1899. évi XXX. törvényczikkek alapján a vámsorompók felállításához, tellát a gazdasági különváláshoz jogunk van, de a darabont kormány által megkötött kereskedelmi szerződéseket a paktum alapján jóváhagyni kelletvén, 1917-ig — tehát még 10 évig — az önálló vámterületről vagyis a vámsorompók tényleges felállításáról szó sem lehet. Minő jogon merik tehát kétségbevonni Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszternek f. hó 15-én Czeglé- den tett azon kijelentését, hogy „1917. utáni időre azonban csak az önálló vámterület alapján és a vámsorompók tényleges felállításával fog az ország szerződni, mert másképpen a szerződés megkötése el sem képzelhető“ ? Szabad-e feltételeznünk egy kormány- férfiúról, de különösen Kossuth Lajos fiáról Kossuth Ferenczröl, hogy nem fogja megvalósítani azt, amit jónak és szükségesnek tart, megvalósítani módjában áll és megvalósítani Ígér? Szabad-e gyanúsításokkal a kormány álláspontját gyöngíteni, avagy nem kötelessége-e minden magyar embernek — pártállásra való tekintet nélkül — tömörülni az olyan kormányférfim mellett, ki a nemzet joga megvalósításának szükségességét nem suttyomban, de a kormányszékről nyíltan hirdetni meri s kinek múltja biztosítékot nyújt arra, hogy vagy beváltja szavát, vagy pedig, ha annak beváltásában akadályokra találna, otthagyja a bársonyszéket? Hinnünk kell és terjesztenünk kell Kossuth Ferencz azon kijelentését, hogy ő a kormány egyik munkás tagja, aki „a nemzet és a király egyetértésére törekszik, teljesíteni fogja kötelességét hazája iránt és megvédeni, előre vinni fogja a haza jogait, érdekeit, szabadságát, államiságát és függetlenségét“ és ha azt körültekintéssel, előrelátással és bölcs mérséklettel teszi, az nem jelenthet elvföladást, nem jelentheti azt főleg az ő részéről, kinek neve, élete össze van forrva a függetlenségi elvekkel, a melyek egyedül képesek biztosítani a magyar haza boldogságát és a királyi korona biztosságát, hatalmát és dicsőségét. Bizzunk tehát feltétlenül Kossuth Ferenczben, ki azt monda a függetlenségi párt értekezletén: „Bízzatok bennünk, mert ez a kormány nem olyan mint a többi. Mi nem tapadunk a hatalomhoz és nem félünk a bukástól. Megfogjuk csinálni azt, amire édes hazánk áliitoz Ne higyjünk azoknak, kik már előre azt hirdetik, hogy az önálló vámterület eszméje nem fog megvalósulni, mert azok, kik ezt hirdetik, vagy nem akarják azt, hogy a függetlenségi párt elve diadalmaskodjék, mert szeretnék, hogy e párt mielőbb lejárja magát és az előbbi rendszer kerüljön felszínre, vagy a mai corrampáit világban nem is tudják azt elképzelni, hogy egy államférfim hazájáért önzetlenül munkálkodjék s ha az általa hirdetett eszmét meg nem valósíthatja, otthagyja a hatalmat, hanem azt hiszik, hogy egy Kossuth Ferencz is képes sutba dobni elveit, csakhogy kormányon maradhasson. Ebben a feltevésükben pedig alaposan csalódni fognak, mert nincs okunk kételkedni abban, hogy vagy lesz kiegyezés 1917. éven túl önálló vámterülettel, vagy nem lesz kiegyezés! De valamint az előbbi nem zárja ki azt, hogy Ausztriával a mindkét állam érdekeinek figyelembe vételével becsületes szerződést kössünk, úgy kizártnak tartjuk azt, hogy a függetlenségi és 48-as párt megszavazzon a mai alapon egy 1917-nél hosszabb lejáratú szerződést, vagy belemenjen abba, hogy az önálló vámterület 1917-ben tényleg ne létesittessék. Márczius Idusa. (—§.—) Az 1848-ik év rügyfakasztó tavasza, márcziusi szellőjének lágy fuvalma életrekeltette a magyar szabadság fáját. Márczius 15-én felfakadt annak első bimbója. Amilyen diadalittas volt, aminő örömmámorban úszott akkor a haza minden igaz fia, oly lelkesen és kegyeletteljesen ünnepeljük minden évben szabadságunk hajnalhasa- ! dásának évfordulóját. Hálával emlékezünk ama félistenekre, kiknek Márczius Idusát s annak vívmányait köszönhetjük. Ünnepelünk, hogy az örökéletü eszmék iránti lelkesedést növeljük, éleszszük; emlékezünk, mert „csak törpe nép felejthet hős nagyságokat“. Ünnepelünk és emlékezünk TARCZ A. Csatatér a lápon. A fekete, puha talajt betakarta a hó. Addig is nehéz volt a süppedékes, porhanyó földön barangolni, hol helylyel-közzel térdig lesülyedt a vadász bakkancsa; a félméteres laza hó meg épenséggel lehetetlenné tette a kutató kirándulást. A hóesést fagy nem előzte meg; a láp és hó egyformán bizonytalan talaj volt, mely derékig elnyelte az embert. A beszorult vadak biztonságban érezhették magukat. A csapatos foglyok, a hosszufarku fáczánok zavartalanul élhettek. Igaz, nehéz élet volt ez, mert az őszszel ott maradt magvakat nagy küzdelemmel kellett a hó alul kikaparniok. De legalább nem félhettek. Az apró foglyok bebújtak a hó alá, mintha pehely közé feküdtek volna; ott a fennkeringő sasok szeme elöl rejtve voltak; a fáczánok röpködtek egyik zsombékostól a másikig, ha a hosszufarku róka közeledését észrevették. A nyulaknak már nehezebb volt helyzetük, de vigasztalták magukat, mert ellenségük a ravasz róka még nehezebben törtethetett utánuk s fittyet hánytak felé, ha .üldözni megpróbálta. A bozontos tél egyet gondolt s az északi csikorgó szél helyett magához édesgette pár napra a déli szellőtt. Olvadt a hó, esett összébb, felül vizzé vált, midőn egy erős fagy kemény jégkéreggé alakította. Ez már nagy veszély volt. A fagyos hó tetején ember, állat bátran járhatott, mig a szegény nyulak, szárnyasok táplálék nélkül maradtak, a kemény pánczélt nem tudta gyenge körmük átkaparni. Szemleutra indultam. Nehány ujjnyi friss hó esett, meglátszik minden nyom. Egyforma a tér mindenütt, egyenletes fehér. Kopog erősen a lépés, zajára messze- távolban felretten minden élő vad s menekül. Bátran lehet menni árkon-bokron, a hófúvás a legnagyobb mélyedéseket is betöltötte. Az újonnan ültetett árokparti fűz- és akácz- fák alig látszanak ki a hó alul. Itt van a legtöbb vad-nyom. A nyulak végig járják, keresik az éj csendjében az ennivalót. Azt hiszik, hogy a fák tövében akad nehány fűszál, éhségük csillapítására. Midőn a hosszas keresés eredményre nem vezetett, végső kényszerűségben lerágták a fák kérgeit s leharapdáiták a vékony ágakat. A zsombékos felől rókanyom látszik. Megsejtette a ravasz, hogy hol találhat zsákmányt. Meghúzódott a hóban a fasor mellett. Talán fél éjszakát feküdt lesben, dideregve, mig egy nyulat elcsíphetett. A hóban meglátszik a csatatér. Itt ugrott rá áldozatára. Piros vér festi a fehér havat, vegyítve nyúlszőrrel; a dulakodás, élet-haláltusa ott van'a havon, mely pár méter területen össze van dúlva. Aztán csak egy nyom látszik, a győztes rókáé, mely vitte áldozatát lakhelyéhez, hogy ott társával fellakmá- rozza. Berey József.-►áS-*Régészeti ásatások Szatmárvármegyében.*) Irta : Vende Aladár. A Szatmár vármegyében és Szatmár városában megjelenő hiriapok egynémelyike már több ízben hirt adott azoknak a régészeti ásatásoknak egyikéről vagy másikáról, melyeket a vármegye területén végeztem, azzal a czél- lal, hogy a most munkában levő monográfia számára, a vármegyének ez ideig még felderítetlen őstörténetébe bevilágítsak és lehetőleg megállapítsam, hogy a történeti kort megelőző időben a vármegyének mély területén lakott az ősember? Czélom jelenleg, számot adni a vármegyében végzett összes ásatásaimról, melyek teljes eredménynyel jártak, a mennyiben ezek alapján megállapíthattam a vármegye praehis*) Átvéve a „Szatmárnémeti“ czimű politikai lap folyó évi 3-iki számából. torikus vonulatát és azt is, hogy e nagy területen tulnyomóan van képviselve a kő- és bronzkorszak, sok helyütt a népvándorlás kora, elvétve a La Taine franczia tudós után elnevezett korszak, sőt nyoma Van az Erdélylyel határos felsőbányái hegyekben a rómaik korának is, csak a honfoglalás korának nem találtam még nyomát sem. A kor tehát, melyet felölelek, 6000—8000 évre megy vissza. Az általam végzett ásatásoknál nem helyezhettem súlyt a leletekre, mert ehhez sem elég idő, sem megfelelő munkaerü nem állott rendelkezésemre, hanem kénytelen voltam beérni azzal az eredménynyel, hogy a vármegye archaeologiai viszonyait sikerült megállapítanom és az egyes vidékeken a régészet és régiségek iránt való érdeklődést felkeltenem. Az első kísérletet Ér-Körtvélyesen tettein, abból a szempontból indulva ki, hogy Bihar és különösen Szabolcsvármegye területén fel lévén kutatva, az összvonulatba Szatmár vármegye is átnyúlik — ezen a vidéken kell, hogy folytatódjék. A nem is ásatásnak hanem csak piszkálásnak nevezhető munkálat igazolta feltevésemet mert csakhamar egy teljesen ép, szép alakú bronzkori cserépcsupor | került elő. A föld a hol ásattam, tele van beiszapolt cseréptörmelékekkel és mint azután megtudtam, a közeli szőlőben, rigolirozás alkalmával, egy 18 gr. súlyú, nagyon értékes és tipikus alakú, népvánodorláskorabeli arany- í láncz-szem került elő. Ál” EGYED ÜL"EtlSM ÉRT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
