Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-10 / 2. szám
XXIV. évfolyam. Nagykároly, 1907. január 10. 2-ik szám. NAGYKÁROLY VIDÉKÉ Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjel en minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fél évre......................................................4.— „ Negyedévre.................................................2.— „ Eg yes szám.................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkeszti* A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.-< v Iparosok szövetsége. A nagykárolyi iparosokat illeti meg a kezdeményezés dicsősége akkor, midőn felismerve az egyesülésben, a szövetkezésben rejlő erőt, a múlt vasárnap megalakították Magyarországon az első iparosok szövetségét. Van ugyan Magyarországon elég ipari szövetkezés, de ezeknek legnagyobb része kizárólag anyagi czélokat szolgál. Szövetkezése az egyes szakmabelieknek ipari termékeik értékesítése, vagy azok árainak emelése, legjobb esetben a közös érdekek ápolása czéljából, de oly szövetkezés, milyent a nagykárolyi iparosok czéloznak és megvalósítására már a kezdeményező lépéseket meg is tették, — ez ideig még nem volt. A czél szép és nemes, s ha a kitűzött zászlót a magyar embernek szokásos nemtörődömségével cserben nem hagyják, hanem azt nem lankadó buzgalommal követni fogják, — oly eredményeket érhetnek el, melyek hivatva lesznek az iparosok társadalmi helyzetét lényegesen javitani s anyagi érdekeiket is előbbre vinni. A nagykárolyi iparosok szövetsége nem a munkásszervezetek eszméit szolgálja. Nem czélozza saját anyagi érdekeik előtérbe tolása mellett a fogyasztó közönség kizsákmányolását, mert hiszen ha ez volna czélja, úgy már a kezdeményezés legelső stádiumában kihívná maga ellen a fogyasztó közönség eilen- akczióját. Mert nagyon természetes, hogy a fogyasztó közönség sem nézhetné összetett kezekkel az ellene irányuló szövetkezést és minden erejével igyekeznie kellene — a mai nehéz viszonyok között — érdekeinek megvédéséről hathatósan gondoskodni. A mi iparosainknak szövetsége a szó nemes értelmében vett szocziális eszméknek kíván szolgálni. A hazafias szellem ébrentartása, a nemzeti kultúra elöhaladása, a magyar ipari termékeknek a fogyasztó közönséggel való megismertetése, egymásnak kölcsönös segítése, a vállalkozási kedv fellendítése és annak lehetővé tétele, azok a nemes czélok, melyeknek elérésére szövetségbe léptek. Az ö czéljuk első sorban az, hogy Nagykároly város és vidékének közönsége ismerje meg az ö iparosait. Ismerje meg, hogy a magyar iparos mily ipari czikkek termelésére és előállítására képes. Kiállításokat kívánnak rendezni, melyeken bemutatják készítményeiket s kérni fogják a társadalom támogatását abban az irányban, hogy az itthon elkészíthető ipari czikkeket készíttessék el náluk s ne adjuk filléreinket a külföld iparának. Gondoskodni kívánnak arról is, hogy egyöntetű, együttesen megállapított árak mellett termékeiket versenyképesekké is tegyék s az egészségtelen konkurrencziát a maguk köréből kiküszöböljék a nélkül, hogy a fogyasztó közönség érdekei ellen támadnának. Mi ezt egészen helyes és jogos törekvésnek tekintjük s e tekintetben a legmesszebb menő támogatás ban kívánjuk részesíteni őket. Hiszen városunknak is jól felfogott érdeke követeli, hogy támogassuk azokat a polgárokat, kik filléreikkel a város fen- tartásához szintén hozzájárulnak. Szaktanfolyamok és ismétlő-iskolák felállítása és fentartása szintén egyik czélja kell hogy legyen ennek a szövetségnek. Mert hiszen az iparosnak is ma már tanulnia kell folytonosan. A haladó kor, a technika vívmányai, a szüntelen váltakozó divat újabb és újabb vívmányokkal és követelményekkel lépnek fel, — az elkényesedett Ízlés eze"- féle szeszélye arra ösztönzi az iparost, hogy azokhoz alkalmazkodjék. A megrendelő pénzéért olyan munkát követelhet, a milyen az ö tetszésének megfelel s ha az az iparos ezt kielégíteni képes, úgy megnyeri a maga számára a megrendelőt. Ezért szükséges a szak- tanfolyamok rendezése, de természetesen úgy, ha azokat iparosaink látogatni is fogják. Az ismétlő-iskolák szükségességét pedig bővebben indokolni feleslegesnek tartjuk. Hiszen — sajnos — nálunk Magyar- országon még mindig az a téves felfogás uralkodik, hogy a szülök csak oly gyermekeiket adatják iparos pályákra, a kiket már bottal sem lehet az iskola padjai között megtartani. Arra alig van,.vagy talán nincs is eset, hogy valamely középiskolát végzett egyén iparos pályára lépjen. A mester maga sem viseltetik elég gondossággal tanoncza ! iránt, azt nem tekinti még czéljának, hogy belőle necsak jó mestert, hanem müveit iparost is képezzen, ki helyét minden körülmények között megállja; nem igyekszik a gyermekben az önművelődés iránti ösztönt felkelteni és ápolni, — épen ezért nélkülözhetetlen az ismétlő-iskolák fentartása, melyek legalább részben hivatva vannak az elmulasztottak pótlására. Müveit iparosokat képezni — ez legyen a legelső feladat, mert a gazdasági, kereskedelmi és ipari téren talán már a közel jövőben várható nagy átalakulások között ezekre lesz hazánknak legnagyobb szüksége. Az együvétartozás érzésének fejlesztésére hathatós segédeszközül szolgálhatnak azután vita- vagy ismertető I estélyek rendezése, hol szakszerű felolvasások és ismeretterjesztő előadások keretében ismereteiket tágíthatják. Sőt igen szükséges lenne, hogy ilyen estélyeken a segédek és tanonczok is részt vegyenek. Bizonyára akad elég, az ügy iránt lelkesedő férfiú, kik az iparosoknak e tekintetben szívesen fognak segédkezni. Hogy azután ez a szövetség még általános érdekű, az egész ország iparosságát egyaránt érintő kérdések rendezését is czéljául tűzi ki, azt is csak helyeselni tudjuk. Hiszen az ipartörvény revíziója illetve újraalkotása előtt állunk és például az iparűzésnek képesítéshez leendő kötése oly egészséges eszme, mely bizonyára az egész országban élénk visszhangra fog találni. Az ipari hitelszövetkezet már is igen szép eredményeket ért el városunkban. Ennek fejlesztése és megerősítése nagyon is érdekében áll iparosainknak. A szövetség benne egy igen hathatós segédeszközre talál, melynek segélyével különösen a vállalkozások terén érheti el czélját. Hanem a mily megelégedéssel fogadjuk az iparosok önérzetes és tiszteletreméltó kezdeményezését, épen any- nyira sajnálnék, ha a lelkesedés csak szalmaláng lenne. Mert láttunk mi már sok, nagy lelkesedés mellett megalakult egyesületet, melyek alig 1—2 év múlva már a feledés homályába sülyedtek s csak akkor adnak életjelt magukról, ha a tagsági dijakat követelik, egyébként pedig babéraikon pihennek. Ennek a szövetségnek a messze jövőre kiható nemes czéljai is vannak, melyek egyhamar nem valósíthatok meg, — azért kitartás és az ügy iránti igaz lelkesedésre | van szükség, melyhez a magunk részé- Iröl sok sikert kívánunk. Alfa. Az Iparos-Szövetség megalakulása. Múlt év őszén nehány, a helyi ipar iránt nagyobb érdeklődést tanúsító nagykároiyi polgár, — iparos és nem iparos — arra a gondolatra jött, hogy a helyi ipar felvirágoztatása és ez által számos iparos-család megmentése czéljából tömörülni, szövetséggé alakulni volna szükséges. Az eszmét csakhamar tett követte s röviddel reá egymást érték az értekezletek, gyűlések, mig múlt hó 30-án már a fölött döntött az iparosok egy tekintélyes része, hogy a tervezett szövetséget megalakítják. Ugyanekkor már az alapszabályok is megvitatás tárgyául szolgáltak s kimondatott, hogy végleges megalakulás czéljából e hó 6-án az ipartestület tanácskozó-termében összejönnek s megválasztják a Szövetség elöljáróságát is. Ez a határozat testet is öltött és élénk érdeklődés mellett a Nagykárolyi Iparos- Szövetség előbb említett napon véglegesen megalakult. Nemcsak azért bir kiváló érdekességgel ez az alakulás városunkban, mert ezzel kilátásba van helyezve az eddig elhanyagolt és lenézett helyi kisipar tekintélyének helyreállítása, hanem azért is, mivel Magyarországon a nagykárolyi iparosság az első, amely a kisipar érdekében a felvirágoztatáshoz okvetlenül megkivántató legfontosabb lépést: a szövetkezést Létesítette s ez által módot nyújtott az ország minden ipartestületének hasonló szervezkedés könnyebb keresztülvitelére. A f. hó 6-án megtartott alakuló-gyűlésről a következő tudósításunk számol be: A gyűlést Némethy Sándor nyitotta meg, üdvözölve az egybegyűlteket. Rövid szavakkal a szövetség iránt való érdeklődésre hívta fel iparos-társainak figyelmét s felkérte Di- pold Ferenczet a jegyzőkönyv vezetésére. Elnök mindenekelőtt a határozatképességet konstatálta. E szerint eddig 129 tag iratkozott be a szövetségbe. Ennek konstatálása után elnök a jegyzőkönyv hitelesítésére Kun István, Drágus István és Hancsis Illés tagokat kérte fel. A múlt közgyűlésen felolvasott és részben módosított alapszabály-tervezet most újból felolvastatott s csekély módosítással ezen utóbbi közgyűlés annak pontozatait magáévá tette. Hancsis Illés indítványozta., hogy az ala- pitó-tagok közül a gyűléseken csak az iparostagoknak legyen szavazati joguk. Kun István pártolja ez indítványt, de fixirozni kivánja, hogy „iparügyekben“ csakis iparos szavazhasson, ellenben pl. társadalmi kérdéseknél nem iparos alapitó-tag is. Dr. Adler Adolf minden alapitó-tagnak kivánja e jogot biztosítani. A gyűlés ezen felszólalásának adott helyet. Az alapszabályok igy részleteiben is véglegesen elfogadtattak, amelyeknek mintegy kiegészítéséül Dr. Adler Adolf általános figyelem kíséretében rövid beszédet tartott, melyből a következőket emeljük ki: A megalakulást szóló kiváló fontosságúnak tartja nemcsak azért, mivel most már ez alakulással a nagykárolyi kisiparos-osztály jövőjének biztató, szép zálogát látja a szövetkezésben megerősítve, hanem mivel meg van győződve a felöl is, hogy ez az egygyé vált testület erkölcsi súlyával is hivatva lesz nemcsak a magyar- és helyi ipar fejlesztését biztosítani, hanem képes lesz a külföldi ipari produktumok invázióját is a végietekre redukálni. Szóló biztosítva látja azt is, hogy a helybeli, eddig úgyszólván mibe se vett kisiparosok ezután az őket méltán megillető pozicziót foglalják el úgy a városi közügyek terén, mint a politikában. Oda kell törekedni — úgymond — hogy a magyar kisiparos- osztály küzdje fel magát arra a polczra, mely az állam gerinczét alkotja, hogy szűnjék meg végre velük szemben az eddig tanúsított indoienczia. Felhívja a Szövetség tagjainak figyelmét az egymás kölcsönös támogatására is, amely könnyű szerrel eredményezheti, hogy ipari vállalatoknál az idegen pályázók fölöttük előnyben nem részesülhetnek. Az együttérzéssel és munkálkodással 1 azonban nemcsak ök, hanem a város is nyer ' fejlődésében s szavait igy fejezi be : „Összetartás legyen minden térén; egy czél lebegjen mindnyájunk szeme előtt: a független, i önálló Magyarország!“ (Hosszantartó, lei es éljenzés.) _______ FE REBCZ JÓZSEF KESERÜZ
