Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1907-02-21 / 8. szám

XXIV. évfolyam.

Nagykároly, 1907. február 21.

\* , ■ *4*/

8-ik szám.

NAGYKÁROLY

VIDÉKÉ

Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐNYE.

Megjden minden csütörtökön.

Előfizetési árak:

Egész évre

..............................................8.— korona.

Fé

l évre..................................................4.— „

Ne

gyedévre...................................... 2.— „

Eg

yes szám..............................................—.20 „

Kö

zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona.

A politikai rész szerkesztéséért felelős:

Dr. Adler Adolf

szerkesztő.

A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben).

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

—

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.---------------------*-------------------------------------------------------------------------“--------------Az általános választói jog.

(—r.) Lapunk legutóbbi számában kimutattuk, hogy a nemzet milliói lázas türelmetlenséggel várják jogaik megadását, s a mostani politikai zavaros viszonyokból a helyes kibontakozás csak az általános választói jog behozatalával lehetséges.

Szükséges ez egyrészt, hogy az Ausztriával folytatandó tárgyalásoknál ellensúlyozzuk az ott már behozott általános választói jog alapján összeülő parlament súlyát, amely parlament most már a nép széles rétegeire támaszkodva, egységes közvélemény mellett nagy erőt fog képezni, szükséges másrészről azért, hogy a mostani chaosból kikerülhessünk és nálunk is az alkotmány sánczaiba befogadottak nagy számára támaszkodva egy erős vezető párt, egy komoly számbavehető ellenzék és egy kijege- czesedett közvélemény keletkezzék.

A kérdés csak az, hogy az általános választói jog hogyan • gyakoroltassák és mily terjedelmű legyen?

Egységes a nézet a tekintetben, hogy az általános választói jognak község énként iné k és titkosnak kell lennie.

Községenkéntinek azért, hogy minden választó otthol, fáradság és költség nélkül gyakorolhassa legszebb jogát, a szavazást, ez által közvetve részt vevén az állam ügyeinek intézésében.

A választásnak titkosnak kell lennie, hogy mindenki szabadon, bárminemű feszéigezettség nélkül gyakorolhassa szavazati jogát, egyedid lelkiismeretének szavát és meggyőződését követve, hogy szavaza tát senki ,más ne ismerje, azért felelősségre ne vonhassa, azért hátránya ne lehessen.

Most még csak az a kérdés, hogy szavazati jog kinek adassák.

Általános szabályul a korszerű és alkotmányos felfogás szerint el kell fogadnunk azt, hogy minden felnőtt — mondjuk 20 éves — állampolgár (mikor a nők is polgári jogok részeseivé lesznek, az állampolgárnők is) az alkotmány sánczaiba felveendők, vagyis szavazati joggal felruházandók.

Ezen jog gyakorlásától csak az lenne eltiltandó, aki politikai jogaitól ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva.

Ez az általános szabály azzal indokolható, hogy elv az, miszerint minden állampolgár egyenlő, ha egyenlő a teherviselés kérdésében — mert hiszen mindenki katonakötelezett, mindenki adót fizet, ha egyenes adót nem is, de fogyasztási, tehát közvetett adókat, — tehát egyenlőnek kell lennie a jogokban is.

Azonban ezen szabály mellé egy korlátot kell tennünk.

Mert szerintünk ezen joggal csak az ruházható fel a ki magyarul írni és olvasni tud.

Ugyanis általánosságban azt tartjuk, hogy aki irni és olvasni nem tud, az oly korlátolt egyén, hogy az a politikai ügyek — az államügyek — mikénti elintézéséhez hozzá nem szólhat, az nem képes megítélni azt, hogy állami szempontból mi a helyes, mi a helytelen. Aki tehát irni-olvasni nem tud, az egyáltalán nem . érdemli meg azt, hogy az állam ügyei intézésére befolyást gyakorolhasson, mert nem érdemli meg az állampolgár nevet sem.

A politikai jogoknak az irni-olvasni tudás qualifikátiőjához való kötése azt fogja eredményezni, hogy nehány év múlva nem lesz hazánkban felnőtt férfi, aki irni-olvasni ne tudjon, mért mindenki igyekezni fog azon, hogy megtanuljon irni és olvasni csak azért, hogy polgártársánál kevesebb ne legyen, hogy az alkotmányos jogok gyakorlásából önönmagát ki ne zárja.

Azonban hazánkban mint vegyes nemzetiségek lakta államban nem elég az irni és olvasni tudás, hanem szükséges, hogy a szavazati jog a magyarul való írni és olvasni tudás qualifikátió- jához köttessék.

Ugyanis kétségtelen dolog az, hogy magyar a mi hazánk, hogy e hazát magyarok magyar vérrel, magyar vitézséggel szerezték, tartották és tartják fenn; ha tehát e Jaj szívesen látja és fogadja kebelébe az idegen nemzetiségű egyéneket, mint uralgó faj, amely a nem fajmagyarokat is egyenlő jogokban részesíti, legalább annyit megkövetelhet és elvárhat minden magát magyar állampolgárnak \tartó egyéntől, hogy az állam nyelvét szóval és írásban bírja.

Aki Magyarországban él, aki a magyar földből táplálkozik, aki itt jogokat élvez és még politikai jogokat is akar gyakorolni, az kell, hogy magát magyar \ állampolgárnak hirdesse, de kell az is, miszerint ismerjen legalább annyi kötelességet, hogy magyar állampolgárságát azzal dokumentálja, hogy )nagyarul irni és olvasni megtanuljon.

Aki az állammal szemben ennyi régardot nem ismer, az nem ismeri el az állam magyar jellegét, az nem érdemli meg, hogy az állam ügyei intézésében részes legyen.

Az ilyen egyén is részesül jogokban, részesül jogvédelemben, de az államügyek intézésében része nem lehet.

Hogy ily törvényes intézkedés behozassák, ezzel tartozik az állam önmagának, tekintélyének, mert nem szabad eltűrni azt, hogy még politikai jogokat is gyakoroljanak az oly egyének, kik a magyar állam■ tekintélyét bántják és laz uralgó fajt a magyar állam jellegének negatiójával sokszor arczül ütik.

Természetes dolog, hogy mint minden nagyobb átalakulásnál, úgy az általános választói jog behozatalánál is átmeneti intézkedésekre lesz . szükség ; ezek között az is felvehető lesz, hogy a magyarul való irni-olvasni tudás elsajátításához bizonyos idő — 2—8 év —-1 engedtetik s igy alkalom adatik minden állampolgárnak, aki magyarul irni és olvasni nem tud, hogy azt elsajátítsa.

Elég szomorú dolog az, hogy egy állam ezer éves fennállása után még törvényes intézkedéseket kell tenni arra nézve, hogy politikai jogokat csak oly \ állampolgárok gyakorolhatnak, kik az állam nyelvén irni és olvasni tudnak.

A „Kölcsey-egyesület“ első estélye.

| Folyó hó 16-án este 6 órakor kicsiny de előkelő közönség jött össze a vármegyei székház festői szép termébe, hogy a Kölcsey- egyesület újraéledésének tanúja legyen.

A műsor első száma már előre nagy érdekeltséget keltett, mert tudták a jelenvoltak azt, hogy a főispán megnyitója bizonyára méltó lesz ahhoz a nagy névhez, melyről az egyesület magát elnevezte. És ez úgy is volt. Mert Dr. Falussy Árpád főispán közismert elegáns szónoki modorában a következő szép megnyitó beszédet mondotta :

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Közel két éve annak, hogy a városunk lelkes társadalma által megalkotott Kölcsey- j egyesület ezen nemes intentiókkal indult eultur társulat működése pihen. Nem a társadalom indolentiájának tulajdonítom e pihenést, hanem ama áldatlan politikai viszonyoknak, mely a társadalom minden rétegére és intézményére kihatott, mely már-már végpusztulással fenyegette minden magyar és hazafias eultur intézményünk fenállását. A múlt év tavaszán azonban eljött a jobb kor, mely a tavasz üde levegőjével együtt meghozta nekünk ismét a szabad gondolkozást és a társadalmi erők újra felszabadultak és megkezdhettük a békés idők áldásos munkálkodását.

I A Kölcsey-egyesület is felébredt, újjá alakult. Friss erővel, szabad szárnyakkal útra indult, hogy a társadalom, művelődés és a szépmüvészetek minden ágában hirdesse a magyar cultura dicsőségét. A mai napon szerény programm keretében indítjuk meg a Kölcsey kultuszt. Azon kultuszt, amely egy századdal előbb e falak között született és amely rövid idő alatt meghódította az ébredő nemzetnek az irodalommal foglalkozó és a ; szabad eszmékért küzdő minden hü fiát.

Kölcsey Ferencz a miénk volt, de élete korszakalkotó munkáját örökül hagyta az egész nemzetre. Mindnyájan ösmerjük az ő életét. Már ifjú korában a görög classicusok költészetéért lelkesedett. Kritikai munkálataiban ő irányította iró társait a magyar dráma- irodalom felé. De költészetével azt bizonyította, hogy az igazi nemzeti költészetnek a nép költészetén kell alapulnia. Óriási szorgalommal tanult és dolgozott. Szellemi fejlődésével erkölcsi érzéke is kifejlődött. Szelíd lelkének erős akarata volt és emberszere- tete és igazságérzete már kora ifjúságában jellemvonásai voltak. Egész élete a hazáért és emberiségért lefolyt küzdelemből állott. Irodalmi munkássága alatt Kazinczy Ferencz befolyása alatt állott. A múlt század elején megindult nagy reform eszmék küzdelmeinek ö volt egyik legerősebb harezosa. A szabadelvű iránynak, az emberi jogok kiterjesztésének e vármegye falai között ő volt a leglelkesebb szónoka. Nagy gondolatait a haza és az emberi jogok védelme körül a pozsonyi országgyűlésen fejtette ki, ahol a magyar nyelv ügyében tartott beszédével, nagy szónoklataival, melyeket a jobbágyság érdekében, a lelkiismereti és vallásszabadság ügyében tartott, nevét országhirüvé és tisz- teltté tette a hazában.

Egyik parlamenti beszédében ö mondta ki azt a nagyhatású elvet, hogy „a kereszténység sarkalatos elve, hogy a lélek meggyőződése felett senki földi itólőszéket nem tarthat.“ Nagy szónoklataiban mindig a szív szólal meg és forma szépsége, művészi con- ceptiója mesterré avatták őt a szónoklatban, mely uj szónoki iránynak voltak követői Deák, Kossuth és Eötvös is, úgy, hogy ő emelte művészi színvonalra a magyar parlamenti szónoklatot. A humanismus és hazafi- ság eszméjéért - lelkesített. A jogegyenlőség eszméjének ő volt első hirdetője, amely eszmék gyújtották lángra Kossuth nagy lelkét és teremtették meg a dicső 48-as korszakot és tették le alapjait a mai modern Magyarországnak. A Kölcsey eszméi hevítsenek minket is minden munkálkodásunkban és -olvasszák egybe a mi társadalmunkat. Nemcsak szórakozás, de a társadalmi műveltség fejlesztése, az irodalom és a szépművészetek iránti érdeklődés a mi fő feladatunk. Ha az emberi művelődés nagy épületéhez — melynek alapját a múlt század elején Kölcsey tette le — csak egy téglával is hozzá járulhatunk, úgy egyesületünk és azok tagjai megtelték hazafias és emberi kötelességüket. Eme gondolatoknak előrebocsátásával üdvözlöm a Kölcsey-egyesület megjelent tagjait ama reményben, hogy egyesületünk nemes czéljaitól áthatva igyekezni fognak bennünket a társadalom művelődés munkájában szeretettel és bizalommal támogatni.

Azon óhajtással nyitom meg a mai estét, hogy minden munkálatainkban Kölcsey szelleme lebegjen felettünk!

Ezután a helybeli dalárda Lányinak „Előre“ cziinü szép dalát énekelte el a tőle megszokott szabatossággal Vitek Károly karnagy vezetése alatt, csak az volt kár, hogy 4 tenorista gyöngélkedése folytán a tenor a többi hangokhoz és a terem nagyságához mérten nem volt elég erős.

Dr. Barna Leander főgimnáziumi tanár olvasott fel ezután a lelki betegségekről s különösen az alkoholismusról egy igen esiAZ EGYEDÜLtLISMÉRT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.