Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-19 / 51. szám
XXIV. évfolyam Naír\ károly, 1907. deezember 19. MBNUROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYEI f ftflegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .....................................................8.— korona. Fél évre.........................................................4.— „ Ne gyedévre......................................................2.— „ Egyes szám.................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adle'1'4 ft dolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Reflexió Wekerlének nov. 13-án elhangzott nyilatkozatára. Egy pár év óta mindenfelé, a társadalom minden rétegében, városi és falusi nép ajkán egyaránt csak panasz és jaj hangzik a nagy drágaság miatt. A drágaságról és annak okairól annyi sok mindent Írtak össze, hogy az ember háta borsódzik, ha egy közleményt lát a lapok hasábjain a drágaságról. A drágaság nyomasztó az országban annyira, hogy talán nem is túlzott némelyeknek az a feltevése, hogy közel az idő, amikor általános összeomlásnak kell bekövetkeznie. Egyik a kormányt hibáztatja, másik a helyi hatóságokat vádolja. Bár a drágaság sanálása nehéz feladat, azért bizonyos mulasztás mindkettőt terheli, épen ezért a mulasztás felett nem lehet egyszerűen napirendre térni. í-ször: Nézzük a kormányt. Az elmúlt évben megdöbbenve, szinte kétségbeesve olvasta az ember a tüzelő anyagnak: fának, szénnek, aztán a legszükségesebb élelmiszernek a sónak hiányát. Mig a nevezett hiányok okáról nem olvastam, azt hittem hogy Magyarországon az erdők egyszerre kipusztultak ászén és sóbányákat végleg kiaknázták. Ez lehetetlenség! gondoltam magamban. Igaz, hogy sok erdőt kiirtottak az újabb időben, azért nem pusztult ki teljesen minden erdő?! Lehetetlenség, hogy Magyarország összes szénbányái kimerültek volna?! Hogy a sóbányák aknáztattak volna ki, az is absurdum. Hiszen valamikor úgy tanultam és olvastam, hogy a tudósok állítása szerint Magyarország sóbányákban oly gazdag, hogy egész Európát hosszú időkön át egymaga képes ellátni sóval. De megnyugvással olvastam, hogy az őstermelés ezen ágai nincsenek kimerülve. Ekkor még arra is gondoltam, hogy a munkáshiány az oka. Ez sem képezte a hiány okát, hanem a kereskedelmi miniszter nyilatkozata szerint a nevezett bajoknak a vasúti kocsik hiánya volt az oka, mert Olaszországnak sok vasúti kocsit odakölcsönöztek. A miniszter nyilatkozatát kénytelenek voltunk megnyugvással fogadni, bizván abban, hogy jövőre a kormány bölcs providentiája megment az ilyen ázsiai állapotoktól. Eljött 1907. év ősze és ismét mit láttunk? Újra beköszöntött a fa, szén és só hiány. És ez évben is mi volt az oka ennek a hiánynak? A vasúti kocsihiány! Azzal a változtatással, hogy most Románia kölcsönözte el vasúti kocsinkat. Szerencse, hogy az idén szűk termés volt és a terményszállitás nem vette igénybe a vasúti kocsikat annyira, mint máskor. Igazán jótétemény volt a kormányra nézve az idei szűk termés. Milyen jó és bölcs is az az Isten, akinek hitét a mai materiális kor száműzni akarja az emberi kebelből. Úgy látszik minden év őszének beköszöntő réme lesz a fa-, szén- és sóhiány a vasúti kocsik hiánya miatt. A kormányt mulasztás terheli, mert a miseriák ismétlődtek ez évben is. Az nem mentség, hogy a vasúti kocsik más államnak kölcsönadattak, újak pedig nem készitlettek! Ha a múlt évben kölcsönadattak a vasúti kocsik, az idén nem szabad lett volna oda kölcsönözni, ha pedig kölcsönadás esetén is nem elegendő a vasúti kocsi, akkor csináltasson az állam annyit, amennyire állandóan szüksége van, hogy szűnjék meg végleg az ilyen ázsiai aiiapot. Hogy ne forduljon elő az az eset, hogy a sóban gazdag Máramaros megyével szomszédos vármegyében a sónak kilója 40—50 fillérért szerezhető be. Hát akkor az ország távoli részében milyen miseriák lehelnek só dolgában ? ! Az sem mentség, hogy az ország különböző részén az állam sóraktárakat nem állíttatott, mert miután a só hiánya a múlt évben is előfordult, az idén már gondoskodni kellett volna 1 arról, hogy állami sóraktárak az ország különböző részein állíttassanak. Kenyerünk nincs, tüzelőanyagunk nincs, pénzünk nincs, só nincs, akkor még csak az kell, hogy a föld vizét absorbeálja valami és teljesen rendben leszünk. A kormány helyzete nehéz, a miénk pedig szánandó és nyomorúságos! Il-szor lássuk a helyi hatóságokat. Erre nézve minden ember azonnal tisztában lehet, ha Wekerle miniszterelnöknek egy pár hete az alkotmánypárt értekezletén elhangzott nyilatkozatát olvasta, amely igy hangzik: ,,A kormány szeptemberben valamennyi törvényhatóság alispánját és valamennyi város polgármesterét felhívta, jelöljék meg azokat a teendőket, melyek olyanok, hogy saját körükben meg nem oldhatják, hanem amelyek kormányintézkedést vagy épen törvényhozási intézkedést tennének szükségessé. Eddig még egyetlen válasz sem érkezett a minisztériumba. “ Ez már példátlan hanyagság és lelketlen mulasztás, ha igaz! Ezen nyilatkozat igazságában ki merne kételkedni ?! Én nem! Igaza van a miniszter- elnöknek abban, hogy a drágaság enyhítésének kérdése olyan, melyet megoldani nem lehet, ha a közvetlenül érdekelt helyi körök nem folynak be és nem segédkeznek a megoldásnál. Adalék a kivándorlás TÁR CZ A. Szeretet... Szeretet kell az én szivemnek Minő lehet az égben olyan: Melyhez ne férjen semmi érdek, Csak tisztán áldozón buzogjon. Szeretet kell az én szivemnek, Mely hittel bizván az Istenbe: Bízó hitét s hitében üdvét A csalódás sem törheti le.. . Szeretet kell az én szivemnek, Melynek nincsen hatása, vége: De vágyai, szép álmaival Atszálljon a végtelenségbe ... Szeretet kell az én szivemnek, Mely midőn a földtől megválik: Elnyerje az ígért koronát, Mert hív maradott mindhalálig... Dénes József. kérdéséhez. Nagyon sok szó esik mostanában arról a szinte megmagyarázhatatlan fordulatról, ami Amerikában a munkásviszonyok és a munka reduktiója tekintetében előállott. Ezrével térnek vissza az uj világból honfitársaink részben hogy honvágyukat — mely a szívből soha ki nem irtható — kielégítsék, részben pedig, hogy az odaát pangásnak indult gazdasági élet folytán itthon keressenek boldogulást, munkát, létfentartási alapot. A visszatérők széliében beszélik, lefestik az érdeklődők előtt azt a sok nélkülözést és szenvedést, aminek a munkás ki van téve a tengerentúlra való utazás folyamán s amig ott munkát talál. De akadnak olyan hitetlenek, akik nem bíznak hazatért véreink szavaiban s ma is valóságos Eldorádónak képzelik Amerikát, ahol munka nélkül csak úgy gyüjthetni a vagyont. Ennek megczáfolásául s a tényeknek egyszerű szavakkal való leírására ide iktatjuk egy az uj világba nemrég kivándorolt városi alkalmazottnak — Péter Sándornak — Illés József városi mérnökhöz intézett levelét. A levelet változatlanul közöljük, jellemzéséül írója gondolkozásmódjának, csak a helyes ortográfiával és az interpunktiók né- holi feltételével, hogy az értelem világosabban kivehető legyen: „Kelt levelem 1907 november 16-ikán. Tekintetes Illés József mérnök ur ezen pár soraimmal értesítem hollétemet messze idegen országból, de fájdalmas szívvel irom sorsom és utazásom felől, mert nagyon szerencsétlen órában indultam hazulról, Magyarországból, mert először majd belevesztem az tenger vizébe, mert mikor utaztunk a hajóval Triesztből, Spanyol- országban, spanyolországi kikötőben felpakoltak 22 ezer hordót mindenféle portékával és mikor az legnagyobb tengeren voltunk, kigyulladt a hajó, október 3-ikán reggel 4 órakor hallom, hogy tűz van, de én nem hittem, hogy igaz, gondoltam hogy gyulhat meg az hajó az tengeren, de a szobából mind kijöttek az népek és én legkésőbb jöttem ki az fedélzetre, mert 16 nap három zsemlét ettem, hát nagyon gyenge voltam. Mikor jövök felfelé az ga- rádicson, hát látom, hogy ég a hajó, de már az orvos és az kórházi ápoló és a többi népek már a mentöcsolnakokban ültek és egyebet nem hallottam, csak kiabálást és jajgatást: istenem végünk van és az többi népek kötöttek parafamentőt az derekukra, de én nem kötöttem, mert ugv gondoltam, innét senki meg nem szabadul életben, mindenkinek meg kell halni. Ekkor haza gondoltam hát az én szegény családommal mi lesz, akkor én eszmélet nélkül felestem és vagy tiz perczig nem tudtam magam felől semmit.' Egyszer magamhoz jöttem és igy gondoltam, ha látom hogy sülyed a hajó, hát akkor lököm j magamat fővel az tenger vizében, mert in-J nen menekülni nem lehet, csak meg kell J halni mindenkinek. De a hajóskapitány j másat gondolt és nekiszoritotta a népet, hogy „rábbalják“ az hajót, ki mivel tudja és löketett kifelé mindenféle podgyászt a tenger vizébe, nem törődött a kárral, csakhogy mentse meg az népet az haláltól és igy valami nehezen megmaradt az életünk, pedig hajszálon állott. Továbbá értesítem az mérnök urat, hogy Amerikába nem jó világ van, mert én már beutaztam 4 megyét és nem találok semmi jó munkát, már pedig elköltöttem hazai pénzben 200 koronát és akármerre megyek, munkás ezrével van heveröben. Ennek az oka az, hogy itten „királ választás“ (?) lesz az jövő évben és nagyon sok gyár áll, nem dolgoztat. Ahol most dolgozok, kevés fizetést kapok 1 dollár 35 cent naponta (6 kor. 67 fill.) Megírtam a feleségemnek, hogy hogy megy Amerikában a sorom és azt irta vissza, hogy csak jöjjek haza. És még azt is irom, hogy ebben az vasgyárban nagyon sok szerencsétlenség esik, mert egy dolgozó czimborámnak térdből levágta az gép az lábát; itt nagyon kell vigyázni az embernek magára, mert az amerikai gyárak és mindenféle munkák hamar megnyomorítják az embert. Mán Amerika nem Amerika, hanem nyomorika (karakterizáló élez). De ha az Isten megsegít, hát lehetséges, hogy májusra haza megyek, mert egészségem se olyan, amint kéne lenni. Ezzel bezárom levelem és azt kívánom tiszta szivemből, hogy. ezen pár sor Írásom friss és jó egészségben találja a tekintetes mérnök urat és kedves feleségével és gyermekeivel együtt. És ez az czimem: Péter Sándor Amerika stb.“ Pártoljuk a hazai ipart! 020.37"! Tráusá-rl Pártoljuk a hazai ipart! 3 évestől 8 évesig fiú téli ruha 5 korona és fiú kabát és női kabát, leányka kabát, boa és muff téli kabát 9 korona 50 fillér, leszállított ár To a, io. férfi ruha, téli Iraplrató Szabó Kálmán rnhaüsletcben, KözP°nti kávéház
