Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-07 / 45. szám
XXIV. évfolyam Nagykároly, 1907. november 7 45-ik szám NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALO S HI R DETÉS EINEK KÖZ LÖ N Y E. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ......................................................8.— korona. Fél é vre..........................................................4.— , Negyedévre......................................................2.— , Egy es szám....................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkeszti A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Még egyszer a kiegyezésről. Vannak többen, kiknek a nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt végrehajtóbizottságának a kiegyezés ügyében elfoglalt álláspontja nem tetszik. Vannak pedig nemcsak magában a pártban elvileg, hazafias meggyőződésből a kiegyezést helytelenítő polgárok, bárha ilyenek csak kevesen, kik azt állítják, hogy a függetlenségi párti minisztereknek — támaszkodva a többségben levő függetlenségi pártra — nein kellett volna megijedni az osztrák követelésektől, liánéin a qnótaemelést feltétlenül vissza kellett volna utasítani s akkor az osztrákok megadták volna magukat és megcsinálták volna az egyezséget quotaemelés nélkül is. Vannak ezenkívül mások is, kik az egyezséggel nincsenek megelegedve, de ezek — bármily egyezséget kötött volna is a mostani kormány — azzal nem lettek volna megelégedve, mert ezek azért Hezitálják túl a függetlenségi pártot hazafiság dolgában, mert azt szeretnék látni, hogy a függetlenségi párt leszoruljon azon polczról, amelyre nagy küzdelmek után került és szeretnék visszaállítani a régi szabadelvű párt uralmát. Ezek tehát nem azért helytelenítik az egyezséget, mert azt nem tartják megfelelőnek, hanem azért, mert nem az ő pártjuk kötötte meg. Ezekhez nincs szavunk, mert hiszen ezeknek hiába beszélünk. Szavunk van azokhoz, kik a végrehajtó-bizottság állásfoglalását nem helyeslik azért, mert az tulszigoru, és azokhoz kik azt enyhének tartják, mindannyian meggyőződésből, mert az előbbiek a kormánynak nem akarnak nehézséget okozni, az utóbbiak a nemzeti aspirátiók megvalósulását akarnák gyorsabban elérni. Akik a határozatot tulszigorunak tartják, azok azt állítják, hogy a kormány bizalmat érdemel, mert az adott helyzetben jobb egyezséget kötni nem lehetett, mert sokat sokat fáradoztak azon, hogy ezt az eredményt is elérhessék s mert meglehetünk győződve arról, hogy a kormány tagjai mindent elkövettek oly irányban, hogy kedvező eredményt érjenek el. Ezt mind elhisszük és osztjuk, de az nem változtat az eredményen, mely abból áll, hogy a kiegyezésben ha közjogi tekintetben van némi vívmány, közgazdaságilag nagyon kevés benne az előny; s ha hozzávesszük a quóta- emelést és azt az ígéretet, hogy az osztrák-magyar bank szabadalma meghosszabbítása tekintetében tárgyalások felvételére történt ígéret, akkor azt hisz- sztik, hogy a helybeli függetlenségi párt végrehajtó bizottságának helyes abbeli álláspontja, hogy •— a paktumból kifolyó kényszerhelyzet folytán, mert hiszen a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések beczikkelyezése a paktum első kikötése volt s ezzel az önálló vámterület 10 év ' előtti létesítése lehetetlenné vált, — az egyezség ellen akkor nem foglal állást, j ha az önálló nemzeti jegybanknak 1910- . ben leendő felállítása pártdeklarátióval \ biztosittatik. Ez legkevesebb amit követelni lehet, mert ez következik a párt elveiből; az J önálló bank felállítása garantia arra, j hogy jövőre nézve kényszerhelyzetbe ne jusson az ország pénzügyileg, hogy az önálló vámterület 1917-ben felállítható legyen. Ez az első hatalmas lépés hazánk önállósága felé. E nélkül pedig ne is legyen kiegyezés! Ha pedig ez a garantia meg lesz, akkor nincs igazuk azoknak, kik a végrehajtó-bizottság álláspontját helytelenítik és azt enyhének tartják, mert mint már lapunk ez idei 43-ik számában elmondottuk, maga a quótaemelés súlyos dolog ugyan pénzügyileg és jogtalan, de ha a párt elvei daczára a coalitiós kormányzatba a paktum alapján belement, ezzel elfogadta azt is, hogy az átmeneti időre a közös költségeket — a quótát — megszavazza, ha pedig megszavazza egyszer a quótát elvileg, akkor a quótaemelés által hazánkra háramló többlet- kiadás semmi ahhoz képest, hogy mi I következnék be a kereskedőkre, iparosokra, de az agrárokra is, ha az egy esség meghiúsulta folytán nemcsak a jelenlegi pénzügyi állapotok maradnának fenn, hanem ez az állapot még megrosszab- ', bődnek. Hiszen ez a pénzügyi állapot az ország összes kis existent iájának a bukását vonná maga után, holott a quőtaemelést ha a normális állapotok helyreállanak, sokkal könnyebben viseljük el, mint egy nagy közgazdasági válságot. Azoknak pedig kik a függetlenségi eszméknek igaz hívei és nem azért lármáznak és adják a függetlenségit, mert bensőleg ó szabadelvűnek s a végrehajtó-bizottság álláspontját mégis enyhének tartják, azoknak figyelmébe ajánljuk azt, hogy a függetlenségi eszmék elöbbrevitele ma nemcsak anyagi, de még erkölcsi áldozattal is jár, melyet a párt köteles viselni, ha csak az országnak mai nehéz állapotában a régi rendszer helyreállítását is elősegíteni nem akarjuk. Pártolnunk kell tehát a vezéreket mindaddig mig meg vagyunk arról győződve, hogy jót akarnak és önzetlenül cselekszenek, még ha nem voltak is oly erélyesek, hogy elmentek volna a húrnak esetleges megpattanasáig; ők j tudják, hogy mit lehetett keresztülvinni! és mit nem lehet keresztülvinni. Nem lehet két év alatt negyven évi szolgalelkíiséget egyszerre átugrani; csak lassanként lehet előre haladni; de ha egy hosszú utat akarunk megtenni, meg kell becsülni minden kis utat a mit meg tudunk tenni; mert ha nagyon szaladunk, hamar elfáradunk, azután nem tudunk tovább haladni, sőt jöhet oly rendszer, mely nem óhajt haladni a nemzeti önállóság, a haza függetlensége felé. Nagyon könnyű különben bírálatot mondani egy tény felett, de nehéz azt megcsinálni. A függetlenségi párt mint a kormányzatban résztvevő párt nem lehet tulradikális, mert ha az lenne, kormányzata megszűnik s akkor következik a régi rendszer s hazánk függetlenségének megvalósulása évszázadokra el lesz odázva; holott ha bebizonyítja a párt kormányképességét, az önálló független Magyarország szép eszméje sokkal hamarabb megvalósul mint hisszük, mert, a dinasztia be fogja látni azt, hogy az (tsztrák - Mag gar - Monarch ia súlypontja Budapesten van s akkor nem lesz akadálya annak, hogy szeretett hazánk úgy közjogilag, mint közgazdaságilag elfoglalja a monarchiában azt a helyet, melyet betölteni hivatva van. A végrehajtó-bizottság állásfoglalása tehát nem kibúvó a paktum alapján, hanem rationálís gondolkozás szülte elhatározás, hogy a kormány helyzete ne néhezittessék meg, hogy az átmeneti időre vállalt programmját megvalósíthassa, de azért a nemzet közjogi és közgazdasági önállósága megvalósítását megalapozhassa. A paktumban ki volt kötve a külfölddel kötött kereskedelmi szerződések jóváhagyása és beczikkelyezése; ebből következett, hogy a külön vámterület 1917-ig fel nem állítható. Ennélfogva az egyezséget meg kellett kötni. Ha meg kell szavazni a quótát, inkább bele kell menni — a kényszerhelyzetből kifolyólag —- a quótaemelésbe, mint meghiúsítani az egyezséget s ez által elejteni a közjogi vívmányokat, az önálló nemzeti bank felállításának a lehetőségét és az országot kitenni egy válságnak, melynek nagysága előrelátható nem volt ugyan, de valószínű, hogy ezzel az országot a tönkretétel veszélyeinek tették volna ki. Ha a koalitió vállalta a paktumot, meg kellett kötni az egyezséget, mely a paktumszülte kényszerhelyzetnek a következménye. Károlyi Istvánná grófné jubileuma. (—r—ö.) Minden fény és külső pompa mellőzésével, de annál bensőségesebben ünnepelte nőegyletünk folyó hó 3-án Károlyi Istvánná grófné elnökségének 25 éves jubileumát. A jótékonyság nemes gyakorlásának negyedszázados évfordulója alkalmából a királyi elismerést is ceremóniák nélkül juttatták el a nemes grófnőhöz, hogy néhai férje halála fölött érzett mélységes gyászát legkevésbbé se zavarják. Ez okozta elhagyását ama nagyarányú ünnepségeknek is, melyek keretében a nőegylet le akarta róni háláját szeretett elnöknöjének jóságos emberbaráti működése iránt. Intim jellegű, de annál melegebb, érzés- teljesebb és meghatóbb volt a jelenet, mikor a nemesszivü grófnőnek Dr. Boromissza Tibor megyéspüspök, egyleti örökös tagnak és Dr. Vetzák Ede egyleti jegyzőnek az ő kiváló működését és filantróp tevékenységét kellően jellemző szavai mellett átnyújtották a remekbe készült, művészi kivitelű dísz- í albumot, melyet az elnöknő reszkető kezekkel vett át s a megindultságtól remegő hangon köszönt meg, Ígérvén, hogy tovább is gyárnolitója lesz a szegényeknek, ügybuzgó elnöke a nőegyesületnek. Hisszük és reméljük, hogy nemesleikü grófnénk ezentúl sem fog megszűnni az árvák, szegények és nyomorultak támogatója, jóságos őrangyala lenni s tovább fogja vezetni a nöegyletet azon az utón, amelyen az egyesület eddig haladt: a humánus cselekedetek gyakorlásának utján. Felszántani az árvák könyüit, segíteni a | szükölködőkön oly nemes tettek, melyek mindenkor magukban hordják jutalmukat. A nőegylet közgyűléséről és az album átadási aktusáról a következőkben számolunk be: A nőegylet f. hó 3-án délután 3 órakor a városházán Dr. Serly Gusztávné első al- elnölc vezetése mellett közgyűlést tartott. A titkári jelentésben Dr. Vetzák Ede számolt be az egyesület egész évi működéséről, részvéttel emlékezvén meg néhai Károlyi István grófnak, az egylet örökös tagjának, valamint az elhunyt tagoknak elhalálozásáról. A pénztári jelentés — miután az a városi számvevőség által megvizsgáltatott és helyesnek találtatott —- tudomásul vétetett s Báthory István pénztárosnak a felmentvény megadatott. A Károlyi Istvánné grófnénak átnyújtandó album átadására nem választottak küldöttséget, mivel Dr. Serlyné bejelentése szerint a grófnő óhajtása az volt, hogy az album átadásánál az egylet tagjai közül bárki megjelenhessék. Ennek jelzése mellett elnök örömének adott kifejezést afölött, hogy Dr. Boromissza Tibor megyéspüspök és IJjfalussy Sándorné Uray Leona bárónő, az egylet örökös tagjai a mai ünnepségre ideérkeztek; kérte azonfelül a közgyűlést, hogy emlitetteknek, valamint Blum László szatmári banktisztviselőnek, aki az albumba az egyesület történetét beírta és Szűcs József ecsedi-láp társulati ellenőrnek, ugyancsak az albumban teljesített munkálataiért jegyzőkönyvi köszönetét szavazzon. Ennek megtörténte után a gyűlést berekesztette s a közgyűlés résztvevői — 30—35-en — bevonultak a kastélyba az album átadására. A grófnő az átriumban fogadta a vendégeket. Először Dr. Boromissza Tibor megyéspüspök szólt, magasztalva a grófnő nemes . cselekedeteit s kérve öt, hogy a szegényeket tovább is pártfogolja. Ezután Dr. Vetzák Ede \ egyleti titkár beszélt, ezeket mondva : Méltóságos Grófné! Mélyen tisztelt Elnöknö! A nagykárolyi nőegylet nevében mély tisztelettel és őszinte hódolattal jöttünk üdvözölni Méltóságodat elnökségének 25 éves évfordulója alkalmából. Nem a társadalmi convenlio és a megszokás hozott ide bennünket, hanem az igaz, nagy érdemeknek őszinte megbecsülése. Nevezetes évforduló ez! 25 évvel ezelőtt, midőn Méltóságod az elnökséget elfogadni kegyeskedett, uj életre kelt egyesületünk, hogy fokozottabb, hatvá- nyozotlabb mértékben hozzá lásson nagy és nemes czéljaink előreviteléhez. Méltóságod nemes buzgalma, önzetlen fáradozása és példás munkássága folytán fellendült Nagykároly város társadalmi élete s idők folyamán elérte a mai magas színvonalat.
