Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-19 / 38. szám
XXIV. évfolyam. Nagykároly, 1907. szeptember 19. 38-ik szál NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8..— korona. Fé l évre.....................................................4.— Ne gyedévre.................................................2.— Egyes szám . ............................................—.20 Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Városi költségvetés. Kíváncsisággal vártuk, hogy a városi tanács által 1908. evre elkészített és beterjesztett városi költségvetést, mely egyszerre 15"/0 pótadó emelését czélozta, milyen érzelmekkel fogja fogadni városunk képviselőtestülete ? Kiváncsiak voltunk, vájjon a mai viszonyok között, midőn lépten-nyomon panaszkodunk a megélhetés nehézségei miatt, midőn a már eddig is túlságosan kihasznált adózási képességet, a város fentartása még fokozottabb mértékben kívánja igénybe venni, milyen kritikában fog részesülni ez a költségvetés és be fogja-e végre látni a képviselőtestület, hogy ezen az utón tovább haladni nem lehet és meg kell államink, ha ugyan már nem késő ez a gyógyszer ! És ime az egész képviselőtestület részéről egyetlen szó, egyetlen hang nem emelkedett a városnak 977o-os! pótadóval való megterheltetése ellen. Nagykároly város intelligens képviselőtestületében nem akadt egyetlen ember, aki a költségvetést jóakarata kritikában részesítette volna, aki igyekezett volna a talán nélkülözhető kiadásokat töröltetni, a még elodázható szükségleteket mellőzni, s mindent elkövetni arra nézve, hogy a városi tanács túlságos igényeit némileg mérsékelni megkísérelje. Valóban nem tudjuk megérteni azt a véghetetlen közönyösséget, melylyel a mi képviselőtestületünk legfontosabb anyagi érdekeink iránt viseltetik. Mintha ennek a városnak minden egyes polgára a jólétnek oly magas fokán állana, hogy minden szó nélkül, gavallérosan odadobhatná a 157» pótadó többletet? Pedig jól tudjuk, hogy ellenkezőleg áll a dolog, mert minden téren oly mérhetetlen szegénység, oly óriási visszaesés mutatkozik, hogy maholnap lehetetlen lesz a megélhetés. Éveken keresztül sürgettük a gyors segítséget! Éveken keresztül hirdettük, hogy a képviselőtestületnek erkölcsi kötelessége odahatni, hogy ennek a szerencsétlen városnak lakosságán a város jövedelmének fokozása által segítve legyen. Nem szabad közönyös szemekkel néznünk, mint nő halomra az 1 és 27»-ával részletenként megszavazott pótadó, nem szabad bevárnunk azt a végső stádiumot, — amelyhez szerencsésen el is jutottunk — midőn a pótadó feneketlen zsákjában elmerülünk, hanem gondoskodjunk jó előre a gyökeres orvoslásról, ne gavalléroskodjunk, hanem próbáljunk már egyszer takarékoskodni és zsugoriskodni is, de mindenek felett gondoskodjunk bevételi forrásokról. Felszóllalásaink, sürgetéseink pusztában elhangzó szavak voltak, s épen a város képviselőtestületének teljes közönyösségén múlt az, hogy sikerült arra a szomorú hírnévre vergődnünk, hogy a hasonló sorsú városok között az egész országban a mi városunk a legelső — a pótadó nagysága tekintetében. Pedig ha végignézzük a városi költségvetést, sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a 977» pótadó teljesen inproduktiv kiadások fedezésére szolgál. Ezen állításunk igazolására szolgáljanak a következő költségvetési adatok: Az összes rendes és rendkívüli kiadásokból esik: tisztviselők fizetésére . . 197» nyugdij hozzájárulásra . . 174°/» rendőri és szolgaszemélyzetre 9% szerződött személyekre . . ÍV/» dologi kiadásokra .... 57» kölcsönök törlesztésére . 237« épületek- fentártására . 27*7« niüutakra . . 17° adókra . . . * . . . . 1/ o/o 12 1 főgimnáziumra ...................... 87 » polgári leányiskolára. . . 17*7o iparos tanoncziskolára . . 17*7» kereskedő tanoncziskolára . 7*7o gazdasági ismétlőiskolára . 17« felekezeti iskolák segélyezésére 27» ovodák fentartására . 27 o közvilágításra...................... 57 *7» tűzoltóságra...................... 37 » gazdasági kiadásokra . . 17*7« kutak fentartására 17» vegyes kiadásokra . . . 17* rendkívüli kiadásokra . . 67 * még hiányzó pár 7o több kisebb czimek között oszlik meg. Ha már most figyelembe ■ vesszük azt, hogy a főgimnázium 21,432 K 50 f szükségletével szemben 14,370 K bevétel, a polgári leányiskola 3730 K kiadással szemben 3360 K bevétel, az iparos tanoncziskola 4775 K szükségletével szemben 2770 K fedezet, a gazdasági ismétlőiskola 2660 K szükségletével szemben 900 K fedezet áll, ha a városi tűzoltó intézményre fordított 7712 K 50 fillérből 4800 K megtérül a tűzoltó adóból, akkor be kell ismerni mindenkinek, hogy a 97"/„ pótadó kizárólag a városi közszükségletek kielégítésére szükséges, anélkül hogy legalább egyetlen oly tétele volna a költségvetésnek, melyből reménye lehetne a városnak, hogy legalább a jövő nemzedék élvezhetné annak gyümölcseit. Ily körülmények között mit akarunk? Miféle reményünk lehet arra, hogy a mindenféle kereskedelmi és ipari életet megbénító pótadó nyomása alól belátható időn belül szabadulhatunk ? Miféle tervei vannak a városi tanácsnak és képviselőtestületnek arra nézve, hogy a kis emberek megélhetése ne nehezit- tessék, hanem az annyira óhajtott ineg- könyebbülés bekövetkezhessék ? Ha lapunk szerkesztőjének a városi bevételek fokozása tekintetében előterjesztett javaslatai nem voltak elfogadhatók, ha az ingatlan forgalom után kivetendő 17»-os városi pótilletéket súlyos tehernek tartják, miért nem áll elő más, valamely életrevalóbb tervvel, miért nem igyekszik más elfogadhatóbb “ Cázmékkel állani elő s legalább megnyugtatni a város közönségét arról, hogy részére minden segítés megkisé- reltetett, de viselje keresztjét megadással, mert nincs mentség számára! Pedig az az ingatlan forgalom után kivetendő l°/0-os pótilleték nem is olyan megvetendő eszme. Nagyon sok város jutott már ezen a czimen számottevő, tekintélyes jövedelemhez. Miért fázunk hát tőle? Hiszen az egyes fél megterheltetése számba sem jöhet a közérdekkel szemben? Az a fél, aki már a kincstár részére járó 4'37o-ot megfizette, bizonyára nem fogja olyan rendkívüli tehernek tartani az 17» pótilleték megfizetését sem s határozottan merjük állítani, hogy az ingatlan forgalomra legkevésbé sem fog ez bénitólag hatni. Vagy miért fázunk egy biztos jövedelmet hajtó közvállalat létesítésétől? Ha például sikerül egy más városnak takarékpénztárat, ipari vállalatokat létesíteni és fentartani, miért ne sikerülhetne az nekünk ? Olyan gazdagoknak érezzük magunkat, hogy azért a pár ezer korona haszonért nem tartjuk érdemesnek fáradni? Nagyon meggondolandó dolgok ezek, melyek felett könnyelműen elsiklani nem szabad. Mert ha még most is összetett kezekkel várjuk a sült galambot, akkor pár év múlva bekövetkezik az az állapot, mikor kénytelenek leszünk a város visszafejlesztéséről gondolkozni. A rengeteg fenálló pótadó hátralék legélesebben kiáltó bizonyítéka annak, hogy tovább feszíteni a hurt nem lehet, mert elszakad! A behajthatatlan tételek rengeteg tömege igazolja, hogy mint veszíti el városunk polgársága lassan- kint fizetőképességét és veszi kezébe vándorbotját, hogy megélhetését más helyen keresse. Az átmeneti, csak évenként előforduló kiadások fedezésére nem lehetett volna-e a költségvetésbe a behajtható pótadóhátraléknak egy bizonyos összegét felvenni? És ismételten kénytelenek vagyunk szóvá tenni a pótadó hátralék behajtásának kérdését is. Tessék már egyszer leírni ami törülni való és behajtani ami behajtani való. Lássuk tisztán, hogy mennyi hát az az összeg, amire a város számíthat ? Hiszen csak méltányos kívánság, ha ezt a behajtható hátralékot az évi költségvetésbe felvétetni kérjük, legalább részletekben, mert minden oly tényt, mely a 97% pótadó apasztására szolgál jogosnak kell tartanunk és nem tudjuk megérteni, miért ne lehetne azt megtenni ? Jó lesz vigyáznunk és mielőbb megtenni minden lépést, mely a pótadó csökkentésére szolgál, mert a 1007", vagy még ennél több is már érezteti kellemetlen izét. A közönség köréből. Válasz az „Alkotmányinak 1907. szept. l-én megjelent „Szatmár vármegyéből“ czimü czikkére. Engedje meg tek. Szerkesztő ur, hogy az „ Alkotmányiban megjelent fenti czimü czikkére becses lapjában válaszolhassak. Két okból kérek b. lapjában helyet a válaszomnak. Először azért, mert ismerem az „Alkotmány“ irányát, felfogását és tudom, hogy más politikai felfogású és tartalmú czikknek, mint néppártinak, nem igen, vagy pedig igen ritkán ad helyet. Másodszor: a helyi lapokban megjelenő czikket sokan olvassák Szatmár vármegyében olyanok, akik ismernek engem és igy megalkothatják maguknak az Ítéletet arról, hogy mennyi igazságszeretettel és minő tárgyilagosan van megirva az „Alkotmány“ czikke. A czikk írójának — Több csanálosi polgárnak — azt a tanácsot adhatnám, hogy: „csizmadia, maradj te csak a kaptafa mellett“, mert a czikkben roppant tájékozatlanságot árul el. Például: hogy a csanálosiak a biróválasztást, amelyet a megyénél megerősítettek, a minisztériumhoz felebbezték. Ez nem áll, mert a Il-od fokú határozat ellen a közigazgatási bírósághoz adtak be panaszt és nem a minisztériumhoz felebbezHazai gyártmány! Pártoljuk a magyar ipart! gr MEGÉRKEZTEK = rr _ “ rak táramba az ŐSZI szezonra hölgyek és kisleányok részére kabátok, raglanok és gallérok. — Férfiak és gyermekek részére szövetöltönyök, felöltök, köpenyek, téli kabátok, bundák és öltönyökhöz szövet és minden hozzávalók mérték szerint Hfifjfj viff fisaié lift ff it én Jttlattt/os úrban Int pit alóli Üzlethelyiség: Központi kávéház szomszédságában. Szabó Kálmán, üzletében. Mérték szerint polgári, papi és egyenruhák, úgyszintén nöikabátok jutányos árban készíttetnek.
