Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-01-24 / 4. szám
XXIV. évfolyam. Nagykároly, 1907. január 24. 4-ik szám. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖN YE. Niegjelen minden csütörtökön. Egész évre Fél évre . Negyedévre Egyes szám Előfizetési árak: .... 8.— korona. —.20 Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. a#A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: f Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. sajtó. A müveit, szabadságszeretö és alkotmányos nemzetek egyik legféltettebb kincsét képezi a sajtószabadság. A gondolat és véleménynyilvánításnak szabadsága oly elkerülhetetlen feltételét képezi az alkotmányos életnek, hogy e nélkül ma már valódi alkotmányt elképzelni sem tudunk. A rabságot lerázó nemzetek első gondolata, első tette a sajtó felszabadítása volt, s a magyar nemzet is az örökké ünneppé avatott 1848. márczius 15-én azzal nyitotta meg dicsöségteljes sza- badságharczát, hogy felszabadította a czenzura járma alatt nyögő sajtót s a „Nemzeti dal“ kinyomatásával megteremtette a valódi népakarat első tényezőjét, a szabad gondolutnyilvánitás első termékét. Senki sem tagadhatja azt, hogy a sajtó megbecsülhetetlen szolgálatot teljesít. A nemzeti életre úgyszólván irányitó befolyást gyakorol. Az újságolvasás ma már annyira életszükségletté vált, hogy intelligens ember e nélkül el sem lehet. Az újságnak egy müveit ember asztaláról ép oly kevésbé szabad hiányoznia, mint bármely más szükségleti czikknek. A sajtó a maga ezerfelé kiágazó szerveinek segélyével az államélet minden fázisára kiterjedő figyelmével oly képletét nyújtja a társadalom életének, hogy az olvasó közönség még a legtávolabbi vidékeken is gyors és teljes tájékozódást nyerhet az országban, sőt még a külföldön is lefolyó eseményekről s napról-napra az olvasót egy szerves kapcsolat fűzi az események lánczolatához s a közönség az újság segélyével együtt él a társadalom életével. A sajtószabadság tehát egy közkincs, melynek különösen még az ellenőrzés terén kifejtett tevékenysége is annyira igényli a korlátlan szabadságot, hogy annak megszüntetése vagy megszorítása egyenlő lenne ma már a közönség legvitálisabb érdekeinek megvonásával vagy korlátozásával. Azt hisszük, hogy nincs is oly komoly gondolkozása ember, ki a sajtónak a közéleti szereplésére vonatkozó részében annak megszorítását kívánná. A politikai élet, az államhatalom intézésében, irányításában résztvevő egyéneknek a sajtó bírálatát tetteik, cselekedeteik felett ép úgy kötelességük eltűrni, — mint a mily kötelessége a sajtónak eme bírálati jogát és szabadságát a kellő határok között, az igazságnak megfelelöleg gyakorolni. — A közélet terén szereplő egyénnek biztos tudomásával kell bírnia annak, hogy a sajtó által az egész közvélemény ítéletét hívja ki maga ellen, ha oly térre lép, mely ellenkezésben áll a nemzet kívánságával, érzületével és a társadalmi rend által felállított köve-! tehnényekkel s épen ezért bir oly nagy fontossággal az, ha a közélet férfiait! a sajtó szémélyeskedés, ellenszenv, bosszú vagy más érzelem behatása ! alul mentesen, igazságos bírálatban részesíti. Nem szükséges felemlítenünk azt sem, hogy mily végtelen szolgálatot tehet és tesz is a sajtó a hazafias érzés ápolása és művelése tekintetében ; elég utalnunk a letűnt darabontkorszak tanulságaira, a midőn a magyar hazafias sajtónak köszönhető jó részben az, hogy a nemzet oly kitartással és oly dicsőségesen állotta meg helyét a küzdelemben. De van a fénynek árnyéka is. A sajtó nagy hatalmát — sajnos — nagyon sokan nem oly ideális értelmében fogják fel és gyakorolják, mint azt tenniök kellene. Igen sok újság a sajtószabadságot szabadossággá engedte fajulni, s a sajtószabadság örve alatt egyes érdekcsoportok, szövetkezetek, vagy egyének önző, s nem épen tiszta j szándékainak eszközévé sülyedt. Gyanúsítás, rágalom, a való tényeknek elferdítése, pellengérre állitás, nyilvános meghurczolás a mindennapi kenyerük, melyeknek háttere: az anyagi érdek. Fö a pénz, a vagyonszerzés, mely eszközeiben nem válogat. Minél több szenzácziót tálalni fel a közönségnek, minél több hangzatos czitnü czikkekkel hivni fel az olvasók figyelmét, minél nagyobb botrányt tárgyalni szenvedélyes, minösithetlen hangon, ez a fö, mert a szenzáczióra éhes közönség annál jobban kapkodja az újságot! Hogyne, egy-két krajezárért egy egész botránykrónika! Hogy azután ennek a minösithetlen hajszának, ennek a gyalázatos eljárásnak hány és hány áldozata van? Ki törődnék azzal ? Aki sértve érzi magát, forduljon panaszával a bírósághoz, hol azután a czikkiró ur nagy alázatossággal kijelenti, hogy nein akart személyében sérteni senkit, tollát a közérdek irányította, téves értesülések alapján irta a mit irt s esetleg megfizeti azt a pár korona bírságot, melyet a birőság — a törvények alapján — kiróhat reá. Behatolni a családi élet szentélyébe, átlépni a magánbecsület küszöbét, a közérdek czimén lerántani a leplet mindarról, a mihez senkinek semmi köze, — sajnos — ma már mindennapi dolog. Egy egész világ itélöszéke elé állítani oly egyéneket, kik teljesen ártatlanok a neki tulajdonított dolgokban, nemlépten-nyomon tapasztaljuk-e? S ez ellen a spadation eljárás ellen nincs orvosság! A meghurczolt egyén bármily ártatlan is legyen, jó ha tisztázni tudja magát az ellene emelt vádak alól! Mennyi utánjárásba, mennyi fáradtságába és költségébe kerül, mig némileg is kijárja igazát, s bár ártatlansága napnál fényesebben derül ki, még mindig fenmarad a közönség nagy részénél a gyanúnak bizonyos árnyéka. Az alkotás és reformok korát éljük. A nemzet bizalmát élvező kormány kiküszöbölésére törekszik mindannak, ami a közélet tisztaságának hátrányára válik. TARCZA, *-$<&* A becsületes megtaláló. Irta : Váry Ferencz. II. Az általános kérdések után a biró ur egy iratot olvasott fel, mely szerint én egy 2000 koronával terhelt levélboritékot a rendőrségnek átszolgáltallain, de mivel a beigazolt tulajdonos tulajdonjogán kívül hitelt érdem- lőleg azt is beigazolta, hogy ö nem 2000, hanem 2200 koronát vesztett el, alapos gyanú merül fel, hogy én a hiányzó 200 koronát jogtalanul elsajátítottam s a 2000 koronát is azárt szolgáltattam be, hogy ezáltal a becsületes megtaláló tiszteletreméltó fehér köpenye alatt az igazság sújtó kezét elkerüljem, mint szűk anyagi viszonyok közt élő, kétes foglalkozású egyénnek nem lévén bátorságom oly tetemes összeget megtartani, minélfogva a károsult gróf Vékony Oszkár érdekében s panasza folytán indítványozza a kir. ügyészség, hogy ellenem a bűnügyi elővizsgálat megejtessék s ennek megtörténte után a fő- tárgyalás mielőbb kilüzessék azon én mint terhelt, belső barátaim, lakásadóm, esetleg bejelentendő tanuk és károsult, megidéztessünk. Ez a vád teljesen kihúzott a türelemből. Íme engemet — ki becsületes m díszes sorába léptem — közönséges tolvaj-j nak néznek és vallatnak s talán még börtönbe is csuknak csalók, gazemberek közé, utóvégre tolonczkocsin visznek a pályaudvarra s kényszerúllevéllel leszek kénytelen felkeresni1 kies szülőfalumat szeretett hazánk azon erdős vidékén, hol — a kis Tükör szerint — „zab, len és krumpli terem“. Kétségbeesetten s minden higgadtság nél- j kül tiltakoztam a vád ellen, arnig a biró j kémlelő tekintettel vallatott, perezröl-perezre j jobban meggyőződtem arról, hogy a hinár-! hói nem tudok szabadulni. Soha nem loptam, — tanúm az ég és minden seregi s ime végül a vizsgálóbíró j szuggerálása folytán magam is kételkedni j kezdtem azon, hogy a 200 korona nem re-! kedt-e nálam ? Már majdnem sirva remegve védekeztem, j midőn a biró rám rivait: Elég volt már a beszédből! Hol lakik?! Minthogy lakásomat a háziak házsártos-: sága, lakók czivakodása s egyéb okok miatt gyakorta vagyok kénytelen változtatni, hirtelen nem jutott eszembe, legújabb lakásom mely szám alatt s melyik ulczán fekszik, s ez ismét zavarba hozott, dadogva feleltem : VIII-ik kerület, Liliom-utcza 5.. azaz pardon ! V-ilc kerület, Gyöngyvirág-utcza 18., | de mégis — 19. . . . ahán! tudom már! | Zöld-i.tcza 6. A biró gúnyosan mosolygott és kihirdette a végzést* a mely szerint — mivel a vizsgálati elöiratok szerint a kérdéses 200 korona eltulajdonítását magam vagy esetleg bűntársak segélyével minden valószínűség szerint én i követtem el, — ellenem a bűnvádi előnyo-' níozat befejeztetik s az iratok további in-; ditványtétel végett a kir. ügyészséghez áttétetnek. —- Minthogy pedig sem állandó tartózkodási helyem, sem megbizható kezeseim nincsenek, a kir. ügyészségi indítvány előterjesztése, illetve a főtárgyalás megejté- séig előzetes letartóztatásomat elrendeli. A biró csengetett, mire egy hörtönör lépett be s mielőtt a rémülettől szóhoz juthattam volna, el-, azaz levezetett. * * * Négy hétig voltam lakója a sötét börtönnek. Négy bosszú hétig álmodoztam az édes szabadságról, árvánhagyott hegedűmről, termetes háziasszonyom basszus hangjáról, inelyiyel komor méltósággal követelte hajdan, midőn szabad és boldog voltam, a hónap elsején s ezután is minden napján a házbért. Négy hétig látogattak meg álmaimban elhagyott tanítványaim: a hercig Adél, az aranyhaju Gizi, a barna Malvin ; négy hétig ettem a rabság sótalan kenyerét tolvaj cselédek, betörök és gyilkosok társaságában, midőn egy napon börtönőr jött értein és a vizsgálóbíró elé vezeteti. Most egy harmadik ur is volt a szobában. Egy igen vékony lábú, nagy szájú, kopasz szemöldökű s homloku, aranyezvikkeres ur ült a díványon szétvetett lábakkal, midőn a börtönőr előtt beléptem. Ez az utóbbi ur kívül maradt. A biró ur e!ém jött. Holmi kellemetlen tévedést emlegetve, bemutatott az aranyezvikkeres urnák, ki kedélyesen veregette meg váltamat. — Hehehe! egy kis tévedés barátocskám, kis tévedés! A 200 koronát nem tettem a papírba, hehehe! amint megkaptam a pénzt, égy hordár vitte el külön levélben egy barátnőmnek, ki pénzzavarban volt. De ön megjárta barátocskám, hanem kárpótoljuk. A bíróra néztem, ez zavartan mosolygott, a harmadik hirtelenbarna ur körmeit tisztogatta. — Tehát szabad vagyok ? — kérdeztem. — Igen, — válaszolt a biró, — önnel szemben jogi tévedés történt. Nem hallgattam tovább, ajánlottam magam s kirohantam a szomorú helyről. * * * Legelőször lakásomra mentem. Szép őszi délután volt. Háziasszonyom a folyosón szundított, ölében egy czirmos czicza dorombolva nézte az ereszen ugráló verebeket. Lépteim zajára felébredt az asszony. Rémülten nézett rám s termetéhez nem illő fürgeséggel réinséges sikoltással menekült AZ EGYED Ü CHISM ÉRT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAITÓSIER.
