Nagykároly és Vidéke, 1907 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-18 / 29. szám
NAGYKÁR 03LY ÉS VIDÉKE megvalósításra vonatkozó fejtegetéseit, de erős a hitem, hogy társadalmi utón, állami hozzájárulással megvalósítható. Az alapot mindenesetre a segélyzö- egylet vagyona kell, hogy képezze. Telket azt hiszem a piaristák telkéből kaphatunk. Az épület emeléséhez pedig állami segélyt, esetleg kamatmentes kölcsönt. Szatmár városát nemcsak kedvező földrajzi fekvése, hanem és legfőképpen iskolái tették azzá, ami, nagy virágzó várossá, úgyszólván északkeleti Magyarország szellemi központjává. Iskolái képezték ama szellemi tökét, mely anyagilag is meghozta a maga kamatait. Szatmárnak csak katholikus iskolái felérnek egy város népességével. A kir. kath. gimnázium mellett ott van az apáczazárda, tanítóképző, minden intézet mellett konviktus, internátus. Katholikus gimnáziumában a IV. osztályig párhuzamos osztály, sőt az elsőben három párhuzamos osztály van. Iskoláinak nagy látogatottságát érthetővé teszi, ha figyelembe vesszük azon intézményeit, melyek a tanulók úgy fizetéses mint ingyenes ellátására alakíttattak. A kir. kath. gimnázium növendékei által élvezett ingyenes ellátás évi értéke 28,660 koronát tett ki. A püspöki és Irik-féle konviktusok mellett 1886-ban nyílt meg a tápintézet, mely társadalmi akadozás utján létesült s ma mint Pázmány-konviktus 35 tanulónak nyújt részben ingyenes, részben kedvezményes áron ellátást. Ha a protestánsok gimnáziumát, felső leányiskoláját, tanitónöképezdéjét internátussal, múlt évben megnyílt kereskedelmi iskolát és legközelebb megnyíló ipariskolát számbavesszük, bátran tehetjük ezerkétszázra az idegen illetőségű tanulók számát. Ipar és kereskedelmi szempontból mily sokat jelent e szám 1 Egy-egy tanulónak havi szükségletét átlag csak 40 koronára téve, évi j 480,000 korona forgalmat jelent. Hát még amit az a szülő gyermekei látogatása alkalmával elkölt és bevásárol otthon levő családja részére. Hány család csak kosztosok tartásából tartja fenn magát. Aki megfigyeli, hogy minő a forgalom Szatmáron az iskolai szünidő alatt és minő az iskolai év alatt, csak az tud fogalmat alkotni arról, hogy mit köszönhet Szatmár iskoláinak. Ha Szatmárnak csak iskoláira gondolunk, érthető, hogy már uj városrészeket kell nyitni, hogy legyen hol építkeznie, mig Nagykároly egy beépítetlen pusztaság. Szatmár iskolái már nem győzik befogadni a károlyvidéki gyermekeket s mi ezt tétlenül néztük, holott iskoláink hivatva volnának még a szomszéd vármegyék közelebbi helyeiről jövőket is befogadni. Városunk Szabolcs, Bihar, Szilágy határaihoz közel esik, ezt az előnyös helyzetet eddig ki nem használtuk. Ahelyett, hogy eme vidék szellemi központjává tettük volna, még közvetlen környékünket is elvesztettük. Szatmár középiskolái már elérték azt a fokot, melyen túl fejleszteni már nem lehet czél. Lássunk most már hozzá, hogy a mi iskoláink fejlesztes- senek. Nemcsak főgimnáziumunk mellé volna konviktus alakítandó, hanem internátussal volna összekötendő a „Margit“ r. k. elemi leányiskola és oda fejlesztendő, hogy méltán viselhetné a leánynevelö intézet nevet. S ha ez tekintettel az intézet felekezeti és a felekezet szegény voltára, nem volna lehetséges, az állami polgári leányiskolának felső leányiskolává való fejlesztése és mellé internátus létesítése nem ütköznék elhárithatlan nehézségekbe. Vidéki látogatottsága aránylag igy is jobb gimnáziumunkénál, mert 90 helybeli növendékkel szemben 76 volt a vidéki. Polgári leányiskolánknak oly szép, nagy területe van, hogy tanügyi és közegészségügyi szempontból ennél alkalmasabb hely internátus létesítésére egy városban sincs. Pia tudomására adnók a közoktatásügyi kormánynak, hogy mily alkalmas hely kínálkoznék Nagykárolyban egy leánynevelö internátus részére, lehetetlen, hogy megtagadja ehhez való hozzájárulását az a miniszter, ki a magyar kultúra felvirágzásáért oly rövid idő alatt is oly sokat tett. Azt hiszem felesleges Szatmár város példája után hangsúlyoznom, hogy városunk ipara és kereskedelme mit j nyerne iskoláink fejlesztésével s hogy az egész város fejlődésére, társadalmi életünkre mily kihatással lenne az. Sokan azt fogják talán mondani, 'elég hogy á párhuzamos osztályt felállítottuk Ezeknek azt felelem : a haladásból sohasem elég. Igénytelenek, szerények voltunk eddig, ezt a szerénységet mondhatnám élhetetlenségnek'is. Ha haladni akarunk más város példája | szerint, az eddigi helyi politikán változtatlli kdL Sch. K. , • ......- -y] Ké pviselőtestületi közgyűlés. (§) Városunk képviselőtestülete f. hó H-én délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében rendkívüli közgyűlést tartott, melyen — annak daczára, hogy egy városunkra nézve igen nagy fontosságú kérdés volt napirenden — rendkívül kevesen jelentek meg. Nem tudjuk okát találni azon mérhetetlen közö- | nyösségnek, melylyel a képviselőtestületi ta- i gok az ilyen nagy horderejű dolgok iránt viseltetnek, mint aminő volt a legutóbbi í gyűlésen a rendőrség ügye is, melynek he- | lyes elintézéséhez a képviselők minél nagyobb ! érdeklődése s az összes figyelemreméltó kö- ! rülmények kellő és rationabilis mérlegelése szükségeltetik. Hiszen nem átmeneti, nem provizorius intézkedések tételéről volt szó, hanem oly határozatok hozataláról, melyek ezen a városnak anyagi érdekét nagymértékben érintő dolognak végleges rendezésére hivatvák. Örvendünk, hogy a csekély érdeklődés daczára is a képviselőtestület teljesen megfelelő határozatot hozott. Láttuk ugyanis a polgármesteri előterjesztésből mily óriási külömbözet van a rendőrség fenntartási költségei és a csendörségért fizetett összeg között. S bárha közrendeszeti szempontból nemcsak hogy nem kifogásolhatjuk a csendőri szolgálat czélszeriiségét, sőt azt határozottan üdvösnek keli mondanunk, mindazonáltal tekintetbe véve a nálunk már úgyis tulmagas pótadót, azon kell lennünk, hogy a csendőrségi szolgálatot mielőbb beszüntethessük. Ami a határozatnak a régi rendőrök ja- } vának visszavételére vonatkozó részét illeti, az is igen helyes és covciliáns. A rendőrök a szolgálatot nem jószántukból, hanem a kényszerítő helyzet és változott viszonyok nyomása alatt hagyták el s hár ha csak 5 korona javítást kaptak is, mivel a város pénzügyi viszonyai több terhelést nem engednek meg, bizonyára jelentkezni fognak a további szolgálatra, mert ma évi 60 korona többlet is sokat jelent. Ez annál is üdvösebb, mivel az eltávozott rendőrök jó része már kellőleg ki is volt oktatva. Reméljük, hogy ezen ügy aktái a jelen közgyűlés határozatával lezárhatók lesznek s a csend- őrséget a rendőri teendők ellátásában mihamarabb a békésebb jellegű városi rendőrség fogja felváltani. A közgyűlésről egyébként a következőleg szói részletes tudósitásunk : Debreczeni István polgármester pontban 10 órakor a gyűlést megnyitván, üdvözölte a kis számban megjelent képviselőtestületi tagokat. Bejelentette, hogy a rendőrség múlt hó 25-én beszüntette a szolgálatot s igy kénytelen volt a közrendészeti teendők ellátására 20 csendőr kirendelését kérni. A csendőrök múlt hó 25-ike óta végzik a szolgalatot, ami naponta és személyenként a ruhapótlékot nem számítva 4 korona költségbe, mig a rendőrség régi fizetése mellett naponként és fejenként 1 kor. 70 fillérbe, a pénzügyi bizottság javaslata szerinti fizetés- javitás esetén 2 kor. 25 fillérbe kerül a városnak. Indítványozza, hogy a jog- és pénzügyi bizottság idevonatkozó javaslata szerint mondja ki a képviselőtestület, hogy a rendőrüknek 1907. julius 15-töl havonként és egyenként 10—10 korona pótlékot ad, felhatalmazza polgármestert, hogy az elbocsátott rendőrlegénységből a 10—12 jobbat visszafogadja s a lehetőség szerint a csendőrségi szolgálat beszüntetése iránt intézkedjék. Dr. Lucz Ignácz arra kéri polgármestert, hogy gondoskodjék oly szabályzatról, mely lehetetlenné teszi, hogy a rendőr állását elhagyja. Polgármester kijelenti, hogy azt megakadályozni nem lehet, mivel ez a rendőrnek szerződésből eredő joga. Komáromy István tekintettel arra, hogy a többi városi alkalmazott is kért fizetés- javítást, azt javasolja, hogy a rendőröknek épen úgy, mint a városi hajdúknak, tűzoltóknak, kézbesítőknek, egészségügyi szolgának és kocsisoknak 5—5 kor. javítás adassák, egyebekben elfogadja a bizottság javaslatát. Lukácsovits János a régi rendőrük visszavétele ellen szólal fel, s eziránt indítványt is nyújt be. Csipkés András, Kalina Ferencz. Komódi Lajos, Lochmájer Márton és Somossy Miklós hozzászólása után a közgyűlés Komáromy István javaslatát fogadja el 29 szóval 2 ellenében a pénzügyi bizottság és Lukácsovits javaslatával szemben. Az óvodának s a gyermekmenhelyeknek a népnevelési egylettől való átvételére vonatkozólag megkötött szerződés jóváhagyatott és tudomásul vétetett, hogy az óvódij j fizetése május 1-től beszüntettelelt s hogy a népnevelési egyesület feloszlott. A Nagyhajduváros-utcza nyug'oli oldalán a 20 26., 32., 34. és 46. népsorszámu tel- ; kék előtt s a keleti oldalon a szabályozási vonal az építészeti bizottság javaslatával egyezőleg állapíttatott meg. Kapocsán Sándor kérelme folytán a tévesen megállapított 136 kor. kisajátítási dij 23 kor. 02 fillérre mérsékeltetett. Ifj. Barak Sándor Árpád-ulcza 44. sz. és Szondi István Somos-utcza 14. sz. telkéből utc'zaterülethez, valamint Ember József Gencs-uteza 41. sz. telkéhez utcza területből csatolt telekrészlet kártalanítási ára msenként 1 koronában állapíttatott' meg. A f. évi junius 28-án tartott pénztárvizsgálatról szóló jegyzőkönyv bemutattatván — minthogy különös intézkedés szükségessége fenn nem forog — tudomásul vétetett és irattárba tétetni rendeltetett. Minthogy a gyűlésnek egyéb tárgya nem volt, elnöklő polgármester a jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés András, Lukácsovits János, Schnell József, Spitz Antal és Somossy Miklós képviselőtestületi tagokat felkérvén, a gyűlést berekesztette. HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi Istvánná grófné f. hó 14-én este hosszabb nyári tartózkodásra városunkba érkezett. — Károlyi István gróf, kerületünk országgyűlési képviselője, f. hó 16-án este hazaérkezett. A beteg gróf állapotában tartós javulás mutatkozik. — Kitüntetés. A király Gróf Károlyi Istvánné szül. Csekonits Margit grófnő palotahölgynek a közjótékonyság terén szerzett érdemei elismeréséül az elsöosztályu Erzsébet rendet adományozta. — Nőegylctünk ügybuzgó, agilis elnöknőjének jól megérdemelt kitüntetése általános örömet keltett városunkban, mert mi, akik a nemeslelkü grófnő jótékony működését minden részletében ismerjük, tudjuk csak igazán méltányolni, mit tett ő a nőegyiet, árvaház, a szegény gyermekek felruházása, a Magyar Védő-Egyesület és Tulipán-Szövetség érdekében. Az ő nemes és üdvös munkálkodása nyert most királyi elismerést e kitüntetésben. — Szabadságon. Dr. Péchy István, vármegyei főjegyző, tegnap kezdette meg aug. 26-ig terjedő szabadságát. — Nemostúthi Szabó Pál, vezető kir. járásbiró, folyó hó 17-én kezdette meg 6 hétig tartó szabadságát. A vezetö-járásbirói teendőket ezen idő alatt Csilléry Dávid kir. járásbiró látja el. — Debreczeni István polgármester e hó 22-én megy 21 napi szabadságra. Ezen idő alatt a polgármesteri teendőket Hetey Ábrahám helyettes polgármester fogja ellátni. — Bodnár György, kir. tanfelügyelő, augusztus 1-én megy 6 heti szabadságra. Távolléte alatt Dr. Voitsky Géza segédtanfelügyelő fogja helyettesíteni. — A vármegyei közigazgatási bizottság f. hó 12-én délelőtt Ilosvay Aladár alispán elnöklete mellett tartotta havi rendes gyűlését. Az előadói jelentések letárgyaltal- tak. Különösen kiemelendőnek tartjuk, hogy a vármegye egész területén rendben folynak az aratási munkálatok, továbbá, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter a tanfelügyelő előterjesztésére a III-ik segédtanfelügyelöi állást rendszeresítette. A bizottság a helybeli status-quo izr. iskolának a tanfelügyelő állal bemutatott építési tervét jóváhagyta. — A városi szinügyi bizottság f. hó 11-én délután 3 órakor ülést tartott, melyen Krémer Sándor kerületi szinigazgatú az iránti kérelme vétetett tárgyalás alá, hogy az újonnan épített városi színkör neki engedtessék át. A bizottság elhatározta, hogy a kérelmet teljesiti, a játszás saisonját áprilisra és októberre állapította meg s kötelezte Krémért, hogy előadásait f. évi október 1-én legalább 33 tagú játszó személyzettel és 14 tagú zenekarral kezdje meg. A helyárak megállapítását a bizottság a színházépítés befejezésének idejére halasztotta. — Dalestély. A helybeli dalegyesület igen szépen sikerült dalestélyt rendezett f. hó 13-án este 8 órakor a „Magyar Király“ kávé- ház kerlhelyiségében. Nagyszámú intelligens közönség élvezte végig a szebbnél-szebb darabokból összeállított műsort. Az énekdarabok mindegyikét a legnagyobb összhanggal s preczizitással adta elő a dalárda Vitek Károly karnagy szakavatott vezetése mellett. Ügyes volt Luczay János előadása, aki jól maszkírozva színdarab-egyveleget játszott. — Általános tetszést keltett Rózner Rezsinké állal szavalt melodráma Gyurovits Erzsiké finom zongorakisérete mellett. A szereplő hölgyek a rendezőségtől csokrot, a nagyközönségtől sok tapsot nyertek jutalmul. — Egy ismeretlen ügynök „Az inggomb“ czimü monológot adta elő rettenetes túlzásokkal, nagy nevetés közepette. Kivált a műsorból Kolozsváry István és Dipold Ferencz kettőse. Szívesen konstatáljuk, hogy ezen daleslély a közönség szép érdeklődése mellett folyt le s hisszük, hogy ezenlúl még nagyobb mértékben fogja a publikum a dalárdát támogatni. -— Mint halljuk, az estély körülbelül 100 koronát jövedelmezett. — Küldöttség a kereskedelemügyi minisztériumban. Luby Géza országgyűlési képviselő vezetésével Matolcs község népes küldöttsége tisztelgett f. hó 16-án Szterényi József államtitkárnál, hogy a kereskedelmi kormány támogatását kérje a Matolcs községnél építendő Szamos hídhoz. Az államtitkár úgy a miniszter, valamint a maga jóindulatáról biztosította a küldöttséget. fogva magányban élő állat volna, mint a nagy ragadozók, vagy okvetlen csoportos vagy tömegben való életre volna hivatva, mint például a méh: az egynejüségböl fejlődő családi életet hiába dicsérné száz morálrendszer. így azonban, mikor a természeti ösztönök megóvásáról van szó, okvetlen segítségül kell hívni a családi életet. Nagy bún az észszeriiség ellen a luxusgyógyhelyek tömeges látogatása! Megint kivételt teszek egyesekkel: azokkal, kiknek fő- szükscgletük éppen —- a luxus. Az a kevés százalék, mely a fürdőkre gyógyulni megy, helyén van, ott s az a több, de még mindig nem túlnyomó százalék, mely csak a fényűzéshez ért, szintén. Végre is kalandokat vadászó hölgyekhez és a lúlböségbe belehülyült milliófikhoz, mikor a faj megóvásáról beszélek, nincs szavam. A túlnyomó százalék azonban oly társadalmi osztályokkal gyűl egybe, mely a leg- megóvandóbb emberanyag, mivel a kuliura hordozója. Mily tévedés ezeknek a fürdőzési módja! Hisz a társadalmi szereplés, az érvényesülési hajlam, az ismeretségszerzés kedvességeivel, ami ezeknek a nagy fürdőtelepeknek varázsa, csak úgy szolgál a városban töltött többi idő. Nem lehetne ezeket a hajlamokat felfüggeszteni nehány* hétre ? Hisz a mi természeti szépsége van ezeknek a helyeknek. már rég élvezhetetlen a kultúra nevében valói tőkésítés folytán. Igazán kár volna, ha a Riviera, a genfi-tó és a nápolyi-öböl a föld legszebb pontjai volnának, mért ez azt jelentené, hogy a legszebb pontokat elrútította i a művelődés. De ha legszebbek volnának is, az se tenné szükségessé a mindenáron való oda menetelt. Az embert ösztöne a természethez és nem a természeti szépségekhez vonzza. Ezeknek szemlélése és átérzése már a fej- ledtebb műveltségi fokuak élvezete, tehát olyan fajta élvezet, melyet nyáron lehetőleg mellőzni kell. Vadregénycsség, báj, szép tájkép, unalmas tájkép csak az értelem elölt létezik-. Nem szeretek megformulázoft tanácsokat adni, de az eddig mondottakból, aki érdemesnek tartja, kiolvashatja, milyennek gondolom az észszerű nyaralást. Itt csak irányelvről van szó, melyet a gondolkozás termelt s melyeket a gyakorlati megvalósulás csak szép lassú átmenet formájában követhet. Ezt tudom s ezért egyelőre elég, ha az a gondolkodás gondolkodást szül. Minden előítélet kiveszte azzal kezdődik, hogy nehány magányos ember gondolkozni kezd íölötte. Pozsonyi Gábor. 7,K':v
