Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-24 / 21. szám

XXIII. évfolyam.

Nagykároly, 1906. május 24.

KAGYKMOLY

Irl-C5.g"g'etlean.ség'i és -43-as 30 ár ti 3a.etilsi,]p.

NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE.

Megjelen minden csütörtökön.

Egész évre Fél évre . Negyedévre Egyes szám

Előfizetési árak:

8.— korona. 4.- ,

2.- „ -.20 „

Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona.

A politikai rész szerkesztéséért felelősek :

Dr. Adler Adolf és Papp Béla

térsszerkesztők.

A szépirodalmi részt vezeti:

Simkó Géza

főmunkatárs.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben.)

Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el.

Hirdetések jutányos áron közöltetnek.

Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza.

Béke vagy harcz.

Sajátságos időket élünk.

Egy hosszú sorvasztó küzdelem után megnyilatkozott a nemzeti akarat s a függetlenségi zászlót juttatta diadalra.

A függetlenségi eszme hívei abszolút többséggel vonultak be a parlamentbe. A többségi jog elvénél fogva a függetlenségi párt kormányra jutott s igy joga van ahhoz, hogy elveit megvalósítsa. Ez a jogi állapot és ezzel szemben mi a tényleges állapot?

Az, hogy a többségben lévő függetlenségi párt elvei nem valósultak meg. A kormányzás az eddigi 67-es alapon nyugszik.

Átmeneti kormány alakult, mely kötött marsrutával vette át a kormányzás gyeplőjét. A három politikai pártból összeállított minisztérium bizonyos kényszerhelyzet előtt áll. Tisztelnie kell egymás jogait, tisztelnie kell a megállapodásokat.

A kormány élén oly férfiak állanak, a kikben a nemzet teljesen megbízik. Bízik a függetlenségi párt is az ö vezéreiben: Kossuth Ferenczben, Gróf Apponyi Albertben és Polónyi Gézában, a kik ma a függetlenségi eszmét képviselik a korona tanácsában.

Kossuth Ferencz és minisztertársai több ízben kijelentették, hogy elveik teljes fenntartása mellett léptek be a kormányba.

Nagy feladat vár tehát a kormányra s különösen annak a függetlenségi elveket valló tagjaira.

Meggyőzni az uralkodót arról, hogy a közösség megszűnése, az önálló szabad Magyarország ténybeli létrehozatala nem áll ellentétben a dinasztia érdekeivel, sőt ellenkezőleg egy független szabad Magyarország nagyobb támasza lesz a trónnak, mint az eddigi, a közösügyes rendszer által elsorvasztott gazdaságilag megbénított, igy erőkifejtésre kellőleg nem is képesített Magyar- ország.

Váljon fog-é ez sikerülni?

Egy nagy kérdőjel előtt áll az ország.

Nagy kérdőjel előtt áll maga a függetlenségi párt is.

Mert a függetlenségi párt nagy többsége el van határozva, hogy elveit érvényesíteni fogja minden vonalon.

S ennek daczára, ma még a legcsekélyebb jel sem mutatja, hogy a nagy többségben lévő függetlenségi párt elvei a megvalósulásnak legkezdetlegesebb stádiumában is lennének.

Sőt ellenkezőleg. A függetlenségi párt be megy a delegáczióba s ezzel elismeri a közösügyes intézmények lét- jogosultságát. Megszavazza a pénzt és emberanyagot annak a közös hadseregnek, a melyet mindenha megtagadott s magáénak el nem ismert.

Mindezt az átmeneti korszak szükségessége teszi indokolttá.

De vájjon nem lesz-é ez visszaesés a függetlenségi eszmékért való küzdelemben?

S vájjon az átmeneti korszak eltelte után meg fognak-e valósulni mindama eszmék, a melyek megvalósítására a magyar nemzet felküldte az ö képviselőit a nemzet tanácsába?

Mind oly kérdések, a melyekre ma feleletet nem adhatunk.

De látjuk a függetlenségi párt harcz- készségét, szívós kitartását s elveihez való kitartó ragaszkodását, melyek biztosítékok arra nézve, hogy a 48-ból engedni nem fognak.

S ha nem teljesülnek eme kívánalmai az átmeneti időszak alatt, ott leszünk ismét a hol pár héttel ezelőtt voltunk.

Mert a nemzet s a nemzet többségét képviselő függetlenségi párt a megnyilatkozott nemzeti közvéleménynyel ellentétes állást nem fog elfoglalni soha, hanem követelni fogja a függetlenségi elveknek teljes megvalósítását.

$ ha ennek megvalósítását megakarnák akadályozni, felvesszük a har- czot ismét. Felvesszük még nagyobb erélylyel, még nagyobb elszántsággal.

Mert a nemzet követelésének a függetlenségi eszmék teljes diadalának előbb vagy utóbb — de meg kell valósulnia.

Önámilás lenne tehát ma még békéről beszélni.

Csak fegyverszünet van. S hogy ennek vége béke lesz, vagy még nagyobb harcz, az a jövő titka.

Papp Béla.

Iparpártolás.

A magyar védő-egyesület helybeli fiókja és a helybeli „Tulipán-szövetség“ megalakult, elhangzottak a szép beszédek, hordjuk a tulipánjelvényt, lobog lelkeikben a hazafias lelkesedés lángja, kérdjük is az üzletekben mikor vásárolunk, hogy az áru magyar ipar-e, mert csak magyar gyártmányért akarunk pénzt adni, de ez még nem iparpártolás.

Az iparpártolás nem csak ezekből áll. Az iparpártolás lényeges része az, hogy gyárakat kell létesíteni, a megtevő iparvállalatok fejlesztését kell elősegíteni azért, hogy mig egyrészt nyersterményeinket itthon tudjuk feldolgozni és igy értékesíteni, a munkásoknak foglalkozást, kenyeret adhassunk, addig kevesebb pénzt adjunk a külföldnek s ezzel kereskedelmi mérlegünket javítjuk.

De mit látunk e tekintetben szükebb hazánkban, városunkban?

Látjuk azt, hogy addig mig pénzintézeteink a múlt évi mérlegek szerint 7.376,388 korona 95 fillér betétet kezelnek, kizárólag a kölcsönüzletet cultiválják és egyiknek, másiknak pénze hever, addig eszébe se jut se ezeknek, se más hivatottaknak arra gondolni, hogy gyárak alapítását, a meglevők fejlesztését előmozdítani igyekezzenek, sőt e tekintetben kezdeményezők tegyenek.

Itt volt a Lamarsch-féle fürészgyár, a mely számos hivatalnokot és nehány száz munkást foglalkoztatott, kivitelre dolgozott, a városban szép forgalmat csinált, elhagytuk vinni a vállalatot, elnéztük mint bontogatják szét a zakatoló gépeket és épületeket, hogy kő kövön nem maradt és nem jutott eszébe senkinek a pénzintézeteknél, hogy kezet- fogva ezen virágzó és jövedelmező gyáripar fennmaradását biztosítsák.

Itt van egy kályhagyár, mely a megfelelő tőke hiányában nem fejleszthető, pedig fejlesztésre alkalmas a gyártmány minőségénél, valamint jövedelmezőségénél fogva.

T A RCZ A.

13© r^Léz^.37*sé gr.

A szegény embernek vagyonához mérten vau a reménysége ; minél kevesebb a vagyon, annál több a reménység.

Vagyon alatt értem itt, hogy jobb oldali szomszédomnak: Gólya Péternek van hat gyermeke és egy tehénkéje.

A bal oldali szomszédomnak Gulyás Mihály uramnak van két gyermeke és hat ökre.

Gyarló emberi számítás szerint Gulyás Mihály uram a vagyonosabb ember, de hogy félre ne billenjen az igazság mérlege, Gólya szomszédnak szép reményekben pótolta ki" a gondviselés azt, amivel Gulyás uramnak többet adott.

Gólya Péter tanító, tehát ur; de nagyon kétes az ő urasága és igen nehéz csak a látszatát is megőriznie annak, hogy nadrágos ember, mert a nadrágra és egyéb gúnyára valót minden hónap elsején a két fiáért kell elküldöznie kosztpénz gyanánt, igy aztán elég kurta a nadrág s elég szűk a kabát, mit magára ölt.

A két fiú tanuló s egy pár fokkal nagyobb ur akar lenni mindenik az apjánál; most fog kitűnni a nagy és fényes reménységek minémüsége, ha elmondom, hogy az egyik fiú, a Niki egyetemi tanárnak, a másik fiú, a Petru orvosnak készül.

Niki gömbölyű, pufók képű, piros pozsgás fiú; vas egészséggel, de amennyi sok jóval megáldotta az ur testileg, olyan tekintetben fukarkodott nála a szellemiekkel.

Tanulni nem igen tud, pedig szeret.

Ha valamelyik tanuló társa fél óra alatt elvégzi a feladatát, neki ahhoz éppen két óra kell; igy aztán kettőzött szorgalommal s hatványozott jóakarattal van eltelve mindig. Még igy is alig hogy lépést tud tartani jobb tanuló társaival; az esteli csapisztráng az átelleni kaszárnyából még könyveinél ta-| lálja, éppen úgy reggel a pirkadó hajnal, neki nincs ideje haszontalankodásra, dévaj futkározásra, mint a többi osztálytársainak, bénító szorgalommal öli meg minden szabad óráját, hogy jeles, hírneves tanár tehessen egykor, amire vágyik; és tanárai látva vas-1 szorgalmát, erejét meghaladó erőlködését, erre való tekintettel osztják ki neki az osztályzatot, ha gyengébb is valamely tantárgyban.

Petru éppen ellenkezője bátyjának. Ez halvány, nyúlánk fiú ; mindig unott, kedvetlen ábrázattal; sötét karikákkal övezett szemeiben mindig valamelyes világfájdalom visz- fénye borong. Pedig tulajdonképpen ez nem egyéb mód feletti lustaság és ravaszságnál ; neki mindig fáj valahol, vagy a feje, vagy J a háta, melle; hogy kosztos társait és öreg j kosztadőnéját szánalomra indítsa, igy aztán a jobb falatokból mindig neki jut ki a dupla porczió s jószivü osztálytársai minden kérés ; nélkül, egy oda vetett szóra készek elvégezni i helyette a feladványát csupa szánalomból.

Pedig neki nincsen arra szüksége, a ta-1

nuláshoz van esze elég, a ravaszkodáshoz az elégnél is több; éppen azért sohasem I tanul, lustálkodik és busong, hanyatt vágva magát a kopott díványon, melynek ruganya ; egy helyütt kinn áll, más helyütt a lószőr töltelék kandikál ki belőle. Egész nap is elfekszik rajta úgy s ha Niki kérve figyelmezteti a tanulásra, keserű hangon formed rá, ne bánts fáj a fejem, fáj a mellem, minek tanuljak én, egy év múlva úgy is meghalok, vagy elébb is.

Ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok alapján egész legendakor alakult körülötte.

Közel és távol a kik ismerik élő hittel állítják, hogy szegény Gólya Petru nem él soká.

S pedig ismerik sokan, mert mindeme világfájdalom és képzelt állandó betegsége daczára is őmindenütt ott van, a hol csak tehet.

Egy újonnan jött állatseregletet, medve- tánczoltatót, vagy panorámát, csepürágót ki nézne meg előbb, mint ő.

Tüntetés, ablakbeverés sem esik meg nála nélkül, s ha valami csoportosulás, lárma, verekedés van az utczán, tőle kapni meg mindenről a legjobb informácziót. Ö mindenütt ott van a hol nem keltene és sehol ott, a hol ott keltene lenni.

így aztán nem csoda, ha sápadt az álmatlanul átcsavargott éjek után.Tankönyvet alig vesz a kezébe, de ha közeledik a vizsga ideje, kétszeri átolvasás után mégis jobban tud mindent valamennyi tanuló társánál, valóságos lángesze van.

Otthon ezalatt anyagilag szegény, de re-j ményekben igen gazdag szülei szövik az j

aranyos ábrándokat tovább, ha este a napi küzdelmek után, — mikor a négy lármás gyerek nyugodni tér — csendes, szegényes kis szobájukban összeülnek.

Miről beszélnének egyébről, mint a mi gondterhes nehéz életük egyedüli öröme, reménysége és terhe — a hat gyerekről, de legtöbb szó esik a két legnagyobb fiúról.

Látod asszony — szól a férfi — Niki már 17 éves, alig pár év múlva ember lesz belőle, nincs is már tehénkénk, semmink, nem is birjuk már soká, végzi szomorúan, de egy uj gondolattól nyomban fel is derül az arcza.

Ha leteszi az érettségit felkerül Budapestre az egyetemre, az ország szivébe, az aranyos fővárosba, ott majd már nekünk alig kerül valamibe, még ő fog küldözni segítséget szegény szüleinek, arcza tűzben ég, szeme ragyog amint önfeledten a jövőbe néz.

Budapest mint egy elérhetetlen tündér- ország rajzolódik élénk képzelete elé.

0 mint egy nagyon szegény oláh pap fia soha még álmodni sem mert arról, hogy Budapestet lássa, nem is igen tanították rá, hogy a magyar fővárosért lelkesüljön, mindaddig, mig iskolába nem került. A képezdét valamelyik magyar alföldi városban végezte el, ott ragadt reá valamelyes magyar testvéri szeretet, főként az a rajongásszerü csodálat, a fényes, szép főváros iránt.

Látod asszony, — folytatja a szót — megérjük még, hogy ha Niki végez, Budapesten tesz tanár; szép nagy lakása lesz, talán három szobája is; de lovakat bizonyo-