Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-17 / 20. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE

Főispáni beiktatás Szatmáron.

Szatmárnémeti szab. kir. város folyó hó 10-én szintén nagy ünnepségek között iktatta be főispáni székébe Falussy Árpád drt.

Szatmárról a délelőtti személyvonattal öt tagú küldöttség jött át városunkba a főispánért, ki nejével együtt a délutáni gyorsvonattal utazott Szatmárra. Vele mentek városunkból Szatmár város meghívott vendégeiként Ilosvay Aladár vármegyei főjegyző, Mangu Béla, Kerekes Zsigmond és Madarassy István vármegyei aljegyzők, Nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyző, Kacsó Károly állam- építészeti hivatali főnök nejével és két leányával, Vetzák Ede takarékpénztári igazgató, Dr. Schönpflug Béla városi tiszti orvos, Dr. Adler Adolf, Dr. Kovács Dezső, Papp Béla, Dr. N. Szabó Albert és Dr. Vetzák Ede ügyvédek és még többen.

A vonatnak az indóházba való érkezésekor csak háromszáz főnyi közönség volt jelen, mert ekkor már csepegett az eső; ott láttuk Papp Géza polgármestert, a szatmári függetlenségi és 48-as párt küldöttségét dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselővel, a vármegyei urak közül Szerdahelyi Ágostont, Gellért Endrét, Torday Imrét, dr. Mikolay Sándort, Stoll Bélát, Kovács Gyulát, Jéitey Zsigmondot, bér. Kovács Jenőt és másokat.

A főispánt megérkezésekor riadó éljenzéssel fogadták s a főispánnénak Schober Mariska gyönyörű virágcsokrot nyújtott át.

Papp Géza polgármester üdvözlő szónoklata és a főispán válasza után a közönség zuhogó esőben vonult be a városba a „Pannónia“ szállodához, a melyben igen sokan várták az érkező főispánt.

A beiktató közgyűlés délután 4 órakor vette kezdetét, a mikor Papp Géza polgár- mester a közgyűlés megnyitása után bejelentette Falussy Árpád dr.-nak Szatmár város főispánjává történt kinevezését s indítványára Hehelein Károly nagyprépost vezetése alatt hat tagú küldöttség ment a főispánért, ki rövid idő múlva lelkes éljenzések között vonult be a közgyűlési terembe, mely zsúfolásig megtelt érdeklődő közönséggel.

Az eskütétel után Farkas Antal dr. üdvözölte a törvényhatósági bizottság nevében a főispánt, ki erre megtartotta sokszor éljenzésekkel és tapssal félbeszakított tartalmas székfoglalóját. Megköszönte a szives fogadtatást s hangsúlyozva azt, hogy ifjú kora óta mindig hive volt a függetlenségi pártnak, ezen elveket magával hozta a főispáni székbe, azokat rendületlenül meg is fogja tartani, a közigazgatás terén pedig a munka, a szorgalom és becsület elve fogják irányítani. Kijelentette, hogy demokratikus irányban fog haladni, mert ő egy államnak, egy városnak fejlesztését csak demokratikus alapon tudja elképzelni.

A nagy tetszéssel fogadott székfoglaló után Veréczy Antal kir. Ítélő táblai biró, bizottsági tag indítványára elhatároztatott, hogy úgy a dr. Farkas Antal üdvözlő beszéde, mint a főispán válasza teljes szövegében jegyzőkönyvbe vétessék.

Ezután a főispán Dr. Kölcsey Ferenczet tiszteletbeli városi főorvossá, Kertészffy Gábort tb. tanácsossá, Hajdú Károlyt tb. al- kapitánynyá, Veréczy Ernő drt tb. aljegyzővé nevezte ki, mire a főispán a közgyűlést éljenzések közt berekesztette és a közönség a teremből a „Szózat“ éneklésével távozott.

A közgyűlés végeztével a főispán 26 küldöttséget fogadott, melyeknek a főispán hiSzámtalan rózsaváltozatot hoztak létre a mükortészek, mely rózsák természetesen szépek, hódítók; de földrajzilag nem jellemzik születésük helyét. Ilyen az az északamerikai eredetű rózsaváltozat, mely Philippe Roisette hevét viseli. Ezt ez a rózsatenyésztő a ben- gáli rózsának egyik tearózsával eszközölt megtermékenyítéséből keletkeztette és testvérének Párisba 1817-ben küldte át az óczeánon. Ilyenek továbbá a remontant (r. hybrida) rózsák, melyek közül a 4 évszak rózsáját (R. D. omnium calendarum) és a; trianoni (R. D. bifera) 1837-ben Laffay állította elő a kínai liliput és a damaskusi rózsából. Újabban aryshirei angol rózsa nevet I kapott a megnemesitett s nálunk előforduló parlagi rózsa (r. arvensis.)

Nemzeti büszkeséggel mondhatjuk el, hogy nincsen párja messze földön rózsák dolgában a budapesti Margitszigetnek, mely minden júniusban egész vöröstenger, rózsák óczeánja, sziromfodraival és hullámaival. A levelek zöldje csak mélység, a földszin vidáman ringó piros habtömeg. A színek árnyalata ugyanaz, ami a napsütötte, tenger szivárványjátékáé, a mint a kristályos viz- barázdák megtörik a fehér világosságot. Tenger, mely illatos, de nem sós és nem jó- izü a lehelete, hanem mézes és balzsamos.

vatásának méltatása mellett főleg a hazafias irányt kötötte lelkűkre.

Este a „Pannónia“ dísztermében fényes bankettet rendezett a város főispánunk tiszteletére, melyen a főispáni páron kívül Szatmár város szine-java és a vármegye előkelősége nagy része, utóbbi mint a város vendége vett részt. Szokatlan kedvességet kölcsönzött a közvacsorának a főispánné s a társaságában volt hölgyek megjelenése. A főispán Papp Géza polgármester és a vármegyei tisztikar számos tagja által kisérve jelent meg a teremben, a hol lelkes éljenzéssel fogadtatott.

A második fogásnál a főispán Ö felségére a királyra mondott szép pohárköszöntőt, mit a társaság állva hallgatott meg.

Dr. Kelemen Samu országgyűlési képviselő a főispánra mondott zajos tetszés nyilvánításokkal többször megszakított remek köszöntőt.

Pezsgő durrogtatás közben Ozsváth Elemér a föispánnét, Dr. Fechtel János a vendégeket éltette, Jékey Mór, Ratkovszky Pál, Borsos Rezső, Jékey Zsigmond a főispánt és családját éltették, a főispán megköszönve a szives fogadtatást, Szatmár város közönségét éltette; ezután Papp Géza polgármester indítványára a kormányt táviratilag üdvözölték.

Majd dr. Fekésházy Gyula mondott egy rendkívül magvas, szép pohárköszönlőt a főispánra, utána Ratkovszky Pál Ilosvay Aladárt köszöntötte fel, Ilosvay Aladár Szatmár város közönségét éltette.

Ezenkívül beszéltek még többen; nagy kár, hogy a szép terem akustikája oly rossz, hogy a szónokokat csakis a közel ülők hallották.

A vendégeket a város nevében Bariba Kálmán gazdasági tanácsos fogadta és látta el nagy vendégszeretettel. Az ételek és italok igen jók voltak, a kiszolgálás pontos, nem csoda tehát, hogy a mulatság világos reggelig tartott és a vendégek egyrésze a mulatságból ment ki a városunk felé reggel 6 óra 30 perczkor induló gyorsvonathoz.

Gyapay Pál

esztergomi főispán székfoglalója.

E hó 5-én ment végbe Esztergomban Gyapay Pál főispánnak beiktatási ünnepélye.

Gyapay Pál az 1901-iki választások alkalmával választókerületünk függetlenségi jelöltje volt. Rövid itt tartózkodása alatt őszinte magyaros viselkedésével, lekötelező modorával annyira megnyerte választókerületünk s különösen városunk polgárainak közbecsülését és szeretetét, s ezen köz becsülés és szeretet oly erős szálakkal füzj őt még ma is hozzánk, hogy az a beiktatási ünnepély, mely a távol Esztergomban folyt le, nekünk is ünnepünkké vált s igy arról be kell számolnunk pártfeleinknek.

De egyébként is székfoglaló beszédében oly magasztos kifejezést nyert a függetlenségi eszme, oly erősen kidomborodott a függetlenségi párt férfiú, hogy eme beszédet tanulságos például fel kell mutatnunk.

A beszéd maga — eltekintve a helyi vonatkozásoktól —- főbb vonásaiban a következő :

Tekintetes Vármegyei közönség!

Lelkem sugallatát és hazafiui érzelmeimet követve, meghatott szívvel mondok hálát a magyarok Istenének, hogy magához emelte a király szivét s oltalmába fogadta nemzetünk igaz ügyét. De alattvalói hűséges hálámat ki kell fejeznem Őfelsége a király iránt is, hogy elűzte a trón zsámolyától a rossz tanácsadókat s visszaadá nemzetünk sorsának intézését, mert csak úgy vált lehetővé az alkotmányos jogrend visszaállítása s ez tette lehetővé, hogy az ország kormányzatát oly férfiak vették kpzükbe, kik a nemzet bizalmának igaz letéteményesei s annak szeretettől és bizalomtól körülvett vezérei voltak.

Történelmi nagy időket éltünk át tekintetes vármegyei közönség.

Mindnyájan éreztük és láttuk, hogy 400 év óta szemben álló nagy erők mérkőztek újra. Egyfelől a nemzeti akarat viaskodott történelmi jogainak visszaszerzéséért, másfelől Ausztria anyagi érdekeit védelmező összbirodalmi politika küzdött kisajátított jogaiért.

Eme nagy nemzeti küzdelem a nagy véderő vita óta állandóan izgalomban tartja az országot. Áthatolta az egész nemzetet azon mindenható érzés és gyökeret vert mindnyájunk szivében azon meggyőződés, hogy a nemzet és király iránti élválaszthatlan hűségnek csakis akkor teszünk szolgálatot, ha a katonai kérdésnek a nemzeti szellem által megjelelt irányban keressük a megoldását: mert ezzel nemcsak a nemzet áldozatkészségét láttuk biztosítva a véderő fokozottabb igényeinek teljesítésére, hanem a nemzeti szellemtől álhalott hadseregben láttuk a trón| nak ép úgy mint állami érdekeinknek legbiztosabb támaszát.

Nem volt a küzdelemben egy parányi része sem koronás királyunk szent és sérthetetlen személye iránti hűtlenségnek. S mi, akik e küzdelemben tehetségünkhöz képest különböző értékű eredménynyel, de mindannyian 'lángoló hazafisággal a magunk helyét megállottuk, sohasem téveszthettük szemünk elöl ama hagyományos hűséget, amely minden magyar ember szivében koronás királyunk iránt él.

A katonai kérdésekkel együttesen lépett előtérbe közgazdasági helyzetünknek a magyar állam érdekeinek megfelelő berendezése és Ausztriától való függetlenitése is. Nem tartottuk továbbra is megengedhetőnek, hogy ki legyünk szolgáltatva az osztrák érdekek üzérkedésének, mely az egykori tisztes magyar ipart máris koldusbotra juttatta. Szemeink előtt lebegett, hogy mig más államok nemzeti aspirácziói és állami érdekei kielégítést nyertek, egységes, független szabad államok lettek, s mint ilyenek óriási léptekkel haladnak az anyagi és szellemi fejlődés utján, addig mi „pusztulunk, veszünk s mint oldott kéve hull szét nemzetünk“.

Nem politikai kérdések ezek ma már tekintetes vármegyei közönség, hanem az ország létkérdései.

Mert az állam életében ép úgy, mint a családi életben is a vagyon biztosítja a megélhetést. Ez adja az erőt, az önállóság és függetlenség érzetét ez önti az emberek cselekményeibe, ez aczélozza meg az akaratot, buzdít, felemel s haladásra késztet. Egy vagyonos, gazdag nép nem tűri a szolgaságot, mig egy szegény népet a legkisebb rázkődlalás is szétszór, mint az őszi szél a hulló falevelet. Eddig csak érzelmi politikát folytattunk. S eszménk igazságát hirdettük, legfőbb ideje most már, hogy áttérjünk a reális politikára, s addig is, mig közgazdaságunk védelmére a vámsorompókat fel tudjuk állítani, állítsa fel azt minden magyar ember a saját háza küszöbén, idegen áru- czikket ne fogyasszon, foglaljuk vissza a kenyérkereső pályákat s a haszonhajtó foglalkozásokat.

Áttérek ezek után jelenlegi politikai helyzetünket uraló s egész állami életünk jövő átalakulására kiható ama nagyszabású reformra, melynek életbeléptéig a nemzeti politikának minden egyéb programmja szünetel s ez a választójognak a legszélesebb alapokra való kiterjesztése. Ezen nagy horderejű kérdésnek a kormány által megjelelt irányban, vagyis a magyar nemzeti állam érdekei s a magyar faj szuprematiájának minden időkre biztosítása mellett leendő megoldását őszinte lelkesedéssel támogatom, Mert meg vagyok róla győződve, hogy ennek megvalósítása folytán a nemzet teljesen demokratikus alapra helyezkedve, százszoros erővel fogja védeni s fentartani alkotmányál s szabadságát.

Ezen általános vonásokban előadott politikai felfogásomnak megrajzolása után talán nem is volna már szükséges külön is megemlítenem, hogy a függetlenségi s 48-as párthoz tartozom, s elveimnek teljes fentar- tásával vállalkoztam a főispáni állásra. Ezen politikai pártállásom mellett azonban tiszteletben fogom tartani mindenkinek politikai meggyőződését és semmi sem áll távolabb tőlem, minthogy politikai pártfelfogás által irányítsam hivatalos működésemet, mert a főispáni állásból csak egy politikai felfogást kívánok érvényesíteni, de ezt teljes intenzi- vitással bele fogom vinni a közélet összes ágaiba és pedig a hazafias nemzeti politikát; s minden ezzel ellenkező törekvés — a mely a magyar állameszme, a vallásfelekezetek között fennálló béke vagy a társadalmi rend ellen irányul, szemben fogja magát találni velem, hivatali tekintélyem, befolyásom s hazaszeretetem minden erejével.

Méltóztassék megengedni tekintetes Vármegyei közönség, hogy ezek után áttérhessek beszédem tulajdonképeni tárgyára, a közigazgatásra s megemlékezzem első helyen annak elsőrangú tényezőjéről, a mit már az 1848: VI. t.-cz. az alkotmány védbáslyájá- nak nevez, a vármegyéről.

Fájdalommal kell megemlékeznem arról, hogy az eddigi kormányok a vármegyéknek alkotmánybiztositó nagy feladatát a helyett, hogy támogatták volna, ezzel épen ellenkezőleg, mint életképtelen s csendes kimúlásban levő beteg intézményt kezelték. Az újraszervezések 1870., valamint 1886-ban is ezen irányban indultak. A túlságos ellenőrzéssel és gyámkodással megnyirbálták az önkormányzat szellemét. Szóval vagdalták, nyesték és vérét vették, hogy majd később a lélekharangot meghúzhassák felette. De' most, a midőn a lefolyt küzdelemben azt látjuk, hogy e halálra Ítélt intézmény uj életre támadva, a sok vérvesztés daczára is az alkotmány védelmét oly fényesen betöltötte, közjogi helyzetünkben a vármegyéktől elvett autonomikus jogoknak nemcsak visszaadását, de azoknak megerősítését és kiszélesítését is elsőrangú állami érdeknek tartom.

Nem akarok rekriminácziókkal élni tekintetes Vármegyei közönség. Nem akarom telemre hívni azokat, kik vérig sebezték az alkotmányt, akik botorul kalapácscsal akarták szétverni ezredéves alkotmányunk véd- bástyáját, a vármegyéket. Eltűntek ők az örök kárhozat sötétségében, Ítéljen bűneik felett az igazságos Isten. A kishitüekről sem kívánok szólani, kik a harcz czéltalanságát hirdetve, helyeiket elhagyták s a küzdelem helyeit a hatalom árnyékában menedéket kerestek. Én csak mint a jó gazda, ki a vihar elmúltával körülnézi hajlékát, csak azt nézem, hogy tett-e s mennyi kárt okozott az elvonult vihar. S örömmel tapasztalom, hogy nem okozott.

Mondanunk sem kell, hogy Gyapay Pált — a mint az esztergomiak mondják — a legtőrölmetszellebb magyar főispánt a bizalomnak és lelkesedésnek oly kitörő hevével fogadta Esztergom vármegye közönsége, mely beiktatását valóságos ünneppé avatta.

Az ünneplésből mi nagykárolyiak is részt kérünk, az elhangzott jókivánatokhoz szívvel, lélekkel csatlakozunk.

A Szatmárvármegyei Általános Tanító-Egyesület.

A „Szatmárvármegyei Általános Tanítóegyesület“ ezideig csak három alkörrel birt. Most Bodnár György tanfelügyelő buzdítására Téglás Lajos ecsedi áll. elemi iskolai igazgató vette kezébe a fonalat és fáradozásának sikerült a „Nagykárolyi Kör“-t megalakítani. Az alakuló gyűlésre, mely e hó 14-én d. e. városunkban, a városháza nagytermében volt, melyre szintén ő hívta meg a vidéki tanítóságot, 40—45 tanító és tanítónő jelent meg. Az összetartozandóság és tömörülés érzete már rég gyökeret vert a tanítóság szivében, de a nemes plántát ólétre kelteni Téglás kartárs feladata maradt. Ezen munka neki fényesen sikerült s ehez a nagykárolyvidéki tanítóság gratuláezióját igazán megérdemli. A tanítóság is csak saját s az általános népnevelés jói felfogott érdekét szolgálja, midőn a kör megalakulását egyhangúlag magáévá lelte. Hiszen mai napság minden vonalon, sőt az utolsó vályogvető munkás is jobban szervezkedik érdeke, létfentartási eszközeinek megvédésére, mint a tanítóság. Ám a tanítóknál ezúttal nem állam- vagy hazaellenes eszmék propagálásáról van szó. A tömörülés nem sztrájk előkészülésére irányul (most a szülők sztrájkolnak).

Az egyesületi összetartozásra azért van szükség, mert ezen esetben a tanítóság élő faktort képez, melynek számoltevőségél a legmagasabb körök is belátni kénytelenek.

Mig a tanítóság erkölcsi testületekbe nem sorakozott, addig a tanügyi törvények inegal- , kotásánál a tanító véleményét nem kérték s ha nyilvánított volna ilyet, az meghallgatásra nem talált, hanem inkább elhallgatásra tarthatott számot.

A törvényjavaslatokat, tanterveket a minisztérium zöld asztalánál elkészítette az arra semmi hivatollsággal sem biró hivatalnok, ki soha gyakorlati tanító nem volt.

Az iskola falai közölt működő gyakorlati ember a szürke elmélet munkása tákolmányát kényszerült feldolgozni. így jött létre az 1868. évi 38. t.-czikkből eredő legelső lantervünk, mely mai napig sem birt érvényesülni, sőt az illetékes tényezők annak végrehajtásától eltekinteni kényszerültek. De nemcsak ezen egy törvény szenved feltűnő hiányokban, hanem az azóta létrejött összes tanügyi törvényeinkből hiányzik olyan szerv, mely képes lett volna a ezélzott hiányt alapjában megváltoztatni.

Végre VVIassits Gyula vallás- és közoktatási miniszter felismerte a fenálló helyzet tarthatatlanságát s az ország különböző exponált helyeiről egyes kiváló tanítókat a minisztériumba szolgálattételre berendelt. Ezek a minisztériumba uj szellemet vittek s a bürokrátikus eszmék meghátrálni kényszerültek a gyakorlati mesterek megdönthetetlen arngumcntumai előtt. -— Az uj faktorok oda terelték a dolgokat, hogy a tanítókra, a tanügyi reformokra vonatkozó törvényjavaslat kidolgozása előtt a működő össztanitóságot meghallgatják vagy működő tanítókat bíznak meg ilyeneknek elkészítésével. A tervezetet, javaslatot kiosztják a vármegyei tanitó-egye- ' sületeknek, ezek pedig a járási körökhöz ! utalják tanácskozás és véleménynyilvánítás ' végett.

I Itt minden egyes tanító véleménye meg- hallgátásra talál s a leszürödött közvélemény igazságaiból lesz a törvényjavaslat.

így jött létre a lex Berzeviczy, mely azonban a válságos politikai helyzet miatt eddig törvényerőre nem emelkedett. így keletkezett a legújabb népiskolai tanterv, mely 1906. szept. 1-én lép életbe s a mely hivatva van a népnevelésnek eddig nem ismert, illetve félreismert alapjait uj és megdönthetien bázisra fektetni.

Avagy nem végtelen visszatetsző intézkedés-e az, hogy mig az állami tanító 1000,