Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-05-03 / 18. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. lata alapján általánosságban és részle­tesen felülvizsgáltnak kijelentvén, a gyámoltak és gondnokoltak követelését 566,384 K 77 f-ben, az erre vonatkozó fedezetet 605,347 K 38 f-ben, a gyám­pénztári tartalékalapot 38,962 korona 65 f-ben s a tartalékalap jövedelmét — mely más czélra lekötve nincsen — 1,514 K 56 f-ben megállapította s ez utóbbit a 7 éven felüli elhagyatott gyer­mekek segélyalapja javára fordítani ren­delte. így a gyámpénztári számadás és mérleg elfogadottnak nyilváníttatván, felülvizsgálat czéljáből felterjesztetni rendeltetett. Polgármester ezután előterjesztette az uj főispán fogadtatására vonatkozó­lag a pénzügyi- és jogügyi-bizottság javaslatát, mire a képviselőtestület név­szerinti szavazással 78 szavazattal egy­hangúlag kimondotta, hogy Dr. Falussy Árpád főispánt ünnepélyesen fogadja, a fogadtatás költségére 1,000 koronát megszavaz, a pénzügyi- és jogügyi­bizottságot a fogadtatás részleteinek megállapítására felhatalmazza és meg­bízza ; a főispánt érkezésekor a pol­gármester a város lakossága élén fogadja, ezután ünnepélyes bevonulás, este fél 8 órakor fáklyásmenet, a beiktatás napján pedig a képviselőtestület testületileg tisz­telegni fog a főispán elölt. A képviselő­testület ezen határozatot közérdekből azonnal végrehajthatónak és csakis birtokon kívül felebbezhetönek mon­dotta ki. Bemutattatott ezután a vármegyei alispánnak a közhasználati törvény- hatósági távbeszélő-hálózat létesítése érdekében való hozzájárulást illetőleg, határozathozatal iránti leirata. A kép­viselőtestület — a pénzügyi-bizottság és a tanács véleményének elfogadásá­val — kimondotta, hogy tekintettel arra, miszerint a vármegyei pótadó kivetése utján úgyis hozzájárul a város közönsége a költségekhez: megfelelő alap hiányában külön hozzájárulást] nem helyezhet kilátásba. Következett Takács József és társai kérelme a múlt évi szeptember I7-én tartott közgyűlésen alkotott uj építési szabályrendelet a nádtetők meghagyá­sáról intézkedő rendelkezéseinek életbe­léptetése iránt. A képviselőtestület a jogügyi-bizottság véleményének elfoga­dásával kimondotta, hogy — miután a szabályrendelet még jóváhagyva nincs, a kérelem nem teljesíthető. A Délmagyarországi Magyar Köz­művelődési Egyesület abbeli kérelmére, hogy a város az alapitő tagsági dijat egyszerre fizesse be, elhatározta a kép­viselőtestület, hogy a részletekben való befizetés tekintetében hozott határoza­tát fenntartja. Polgármester abbeli bejelentése, hogy a honvédlaktanya törzsépületét 1907. évi november 1-ig az államkincs­tárnak ismét bérbeadta — jóváhagyólag i tudomásul vétetett. Rendőrkapitánynak abbeli előterjesz­tésére, hogy a rendörlegénység létszá­mában beállott hiány megszüntetése czéljáből intézkedés tétessék, —- fel­hatalmazta a képviselőtestület a pénz­ügyi-bizottságot, hogy az ügyet áttanul­mányozva, a képviselőtestületnek tegyen 1 véleményes javaslatot a teendőkre nézve. Korcsmáros György terhéröl — iga­zolt szegénysége alapján — a telepe- dési díjnak leírását a képviselőtestület elrendelte. Kapocsán János és társai Hunyadi- utczai lakosok a Fogarasi István tel­kének utczaszélesités czéljaira leendő kisajátítása iránti kérelme folytán a képviselőtestület elhatározta, hogy a kérelmet a napirendről leveszi és a kérvényt a kisajátítandó terület meg­becslése végett polgármesternek vissza­adja. Sarkadi N. Zsigmond Petöfi-utczai, özv. Leichtmann Albertné pék-utczai, Karászi Lajos gencs-utczai, Filep István Árpád-utczai és Steinberg József Rákó- czi-utczai telkéhez csatolt utczaterület kártalanítási ára □-méterenként egy koronában állapíttatott meg. A folyó évi márczius havi pénztár­vizsgálati jegyzőkönyv bemutattatván, minthogy különös intézkedés szüksé­gessége fenn nem forgott, azt irattárba helyezni határoztatott. Végül a póttárgysorozat egyetlen tárgyaként bemutattatott Dr. Kovács Dezső bejelentése, melylyel a városi tornaterem falába illesztendő emléktábla feliratának tervezetét beterjeszti. Az emléktábla felirata igy fog szólam: „Szatmárvárinegye közönsége ezen he­lyiségben tartotta meg közgyűlését az alkotmány és törvény védelmére 1905. deczember 28-án, a mikor az önkény fegyveres hatalma saját székházából kizárta“. A képviselőtestület a feliratot névszerinti szavazással egyhangúlag he­lyesnek találván, azt helybenhagyta, elfogadta, polgármester azt elfogadott­nak kijelentette azzal, hogy a határozat — közérdekre való tekintettel — az 1901. évi XX. t.-cz. 8-ik §-a alapján jogerőre emelkedés előtt végrehajtható­nak kimondatik. Esetleges felebbezések a kihirdetéstől számított 15 nap alatt polgármesterhez adhatók be. Ezzel a tárgysorozat ki lévén me­rítve, polgármester a közgyűlést be­fejezettnek nyilvánította és a jegyző­könyv hitelesítésére Csőkör Ferencz, Kaufmann Adolf, Strohmájer Ferencz, Szalay Bálint és Vida Sándor képviselő­testületi tagokat felkérvén, a gyűlést berekesztette. szed s azt megköti. A virágból tehát az illanó, illatos anyag tisztán átvándorol a zsírba s az immár kimerült, haszontalan szir­mok a kosárban maradnak. Megismételik ezt mindaddig, amig a zsirszagos anyaggal kellően megtellett. Ekkor a kész pornódét, ahogy az illatszerész az illatos zsirt nevezni szokta, bádogszelenczékbe merítik. A tulajdonképpeni parlümkészités úgy esik meg, hogy a pomá­dét finom borszesszel összehabarják s addig rázzák, mig a zsiradék illatát a borszesznek teljesen ki nem szolgáltatta. Az illatot okozó illanó anyag ugyanis jobban húzódván a borszeszhez mint a zsiradékhoz, ezt amannak kedvéért elhagyja, mig a zsiradék nem kö­vetheti, mert a borszesz a zsiradékot nem oldja. Az igy nyert illatos kivonat még nem fogja eléggé erősen az illatot s a vele sza- gositott tárgyak csakhamar elvesztik kedves illatukat. Ezen úgy segítenek, hogy a kivo­nathoz kevés ambra-, pézsma-, ibolya-gyökér oldatot, vagy egyébb megfelelő rögzítő szert adnak s ezzel az illatot tartóssá teszik. Nyilvánvaló, hogy a parfümpótlék az eredeti virágparfümnél tetemesen kevesebbe kerül. Ezen felbuzdulva neki láttak a vegyé­szek, hogy olcsó illanó olajokból, sőt a kő­szén kátrányából a drága olajokkal egyenlő, vagy legalább is azokhoz szagban közelálló kémiai anyagokat állítsanak elő. Fáradozásuk sok esetben nagyszerű sikereket eredménye­zett. Mesterségesen elkészítették a vanília illanó anyagát, a vanilint, a tonkabab és a szagos müge illatositóját, a kumarint, a heliotropvirág szagával egyező heliotropint, a bergammot, a czitroin- és narancsnak a természetessel teljesen egyenlő olaját, majd egymásután az ylang-ylang, a jázmin és a narancsvirág illanó olaját, mindannyit tudo­mányosan és szagban oly híven, hogy ezen találmányok következtében a természetes illanó olajok árai rohamosan hanyatlottak. Azután sorát ejtették az orgonaszagu ter- pineól s végül az ibolyaillatu ionon fölfede­zésének is. A mesterséges rózsaolaj készítése, tekintettel arra, hogy már nagyon a sarká­ban járnak — csak rövid idő kérdése. Azt szeretnék tudni, ugyebár, hogy milyen illatszert használjanak, ha már a készítés hamissága ennyire fejlődött? A hamisság hagyján ... de hát az ezerféle Ízlésnek ho­gyan feleljek meg én egyetlen tanácscsal? Nem lehet. . . tessék csak a parfümös boltba elmenni s a tetszésének megfelelőt kiválasz­tani ! Saját orrocskájuk az egyetlen hivatott tanácsadó ebben a nagy kérdésben. Általánosságban annyit mondhatok, hogy csakis elsőrangú boltban vásárolt és nevesebb illatszergyárostól való parfümöt használjunk. Egy-két csöppnél többet sohase hintsünk1 ruhánkra, avagy zsebkendőnkre, mert csupán a gyöngén érezhető illat kellemes igazán. Az erős illatáradat kellemetlen, visszataszító, sőt gyakran undort gerjesztő s az is bizo- I nyos, hogy a messziről szagosak felebarátaik maró élczének teszik ki magukat. Ne akarjuk folytonosan érezni parfümün­ket. Ugyanazon illatnak folytonos behatásá­nál szaglásunk hamar tompul, s hogy azt magunk ismét észrevehessük, mind nagyobb és nagyobb mennyiségű parfümöt kellene használnunk. Elégedjünk meg — embertár­saink kedvéért —- mindenkor egy-két csöppel. Minél áthatóbb szaga van valamely par­fümnek, annál kevesebbet használjunk belőle. Sipr, pézsma, vagy pacsuliból elég egyetlen csöpp. Rózsa, jázmin, szegfű és hasonló illatszerből két csöppet, ibolyából, rezedából szóval a diskrét szagu parfümből három csöppet használjunk.- im Mentsük meg az elhagyott gyermekeket! Mint értesülünk, Károlyi Melinda grófnő kezdeményezésére városunkban legközelebb megalakul az országos gyermekvédő liga ke­retében annak helyi fiókja. Midőn örömmel adunk hirt emez igazán tisztán emberbaráti intézmény körüli létesí­tésről, nem mulaszthatjuk el azt városunk minden jót és — nemeset pártoló közönsé­gének legmelegebb figyelmébe ajánlani. Van-e nagyobb kincsünk a gyermeknél? Ki nem látott még rongyos, beteg, éhező, fázó, elhagyott, züllött gyermekeket ? Mi az oka ennek? Talán a szülői szeretet hiánya? Téved, a ki azt hiszi ! A nehéz megél­hetési viszonyokban kell a baj főokát keresni és abban, hogy a társadalom még mindig nem ismerte föl azt a kötelességét, hogy ott, hol a szülő képtelen gyermekéről gondos­kodni, olt a társadalom vállalja magára a gyermekek felnevelését. Előttünk van a kül­föld példája, hol számos kitűnő — nagy anyagi áldozatokkal létesített gyermekmen- hely gondoskodik a társadalom árváinak testi­lelki jóvoltáról. Ne engedjük, hogy a szánalom és könyö- rületesség hiján egy is elpusztuljon ezen szegény szerencsétlenek közül, meg kell törni azt a közönyt, a mely elfordul tőlük ; a sze­retet melegének le kell olvasztani a szivekről azt a jégréteget, a mely azokat érzéketlenné teszi a kicsinyek sorsa iránt! A társadalom­nak arra a tudatra kell jutnia, hogy nem irgalmasságot gyakorol, hanem kötelességet teljesít. Hazánk gyermekvédelmi intézményei oly kezdetlegesek, annyira nem felelnek meg a hozzájuk fűzött czélnak, hogy e tekintetben igazán szégyenlenünk lehet és kell elmara­dottságunkat ! Ne gondolja Senki, hogy az állam köte­lessége ezeken a szegény nyomorultakon segíteni; ez első sorban a társadalom fel­adata; újból hivatkozhatunk a külföld, külö­nösen Anglia példájára, hol a gyermekvédelem szervezve, legszebb, legnemesebb feladatainak teljesítésére oly intézményekkel dicsekedik, mely élénk világot vet ezen nemzet maga­san szárnyaló fejlettségére. Mi a czélja a ligának és mily eszközök­kel kívánja ezt elérni? A liga azt a törekvését, hogy a gyermek­védelem minden ágazatát felkarolja és tá­mogatja, akként valósítja meg, hogy : országos gyermekvédő alapot létesít, mely­nek évi kamatjait a gyermekvédelemmel fog­lalkozó és a ligába belépő fővárosi és vidéki gyermekek és intézetek között arányosan fel­osztja. Támogatja, segélylyel látja el azokat a gondozásra szoruló gyermekeket, kik állami gyermekmenhelyekbe nem utalhatok, segély­ben részesíti az árvaházakat, bölcsédéket, óvodákat, munkások részére berendezett ott­honokat, az egyénileg kiosztó intézeteket, gyermekeket felruházó szünidei stb. egyesü­leteket, továbbá siketnéma, vak és más testi szellemi fogyatkozásban, betegségben szen­vedő gyermekek gyógyítására, gyámolitására szolgáló egyesületeket, vagyonállásához ké­pest maga állít fel és tart fenn gyermek­védelmi intézeteket; ezen felsoroláson kívül a gyermekvédelem minden ágazatával fog­lalkozik és lehetőség szerint — segélyt nyújt. Már ebből a hiányos felsorolásából a segélyre szorult gyermekvédelmi intézmé­nyeknek — látható, hogy mennyi és mily mértékű teendő vár itt a társadalomra. Csak példakép emlékébe juttatjuk városunk közön­ségének a múlt év folyamán a debreczeni siketnémák intézetének itt bemutatott nehány szerencsétlen növendékét és önfeláldozó ta­náraiknak akkori lelkes feiszólitását, hogy támogassuk ezen emberbaráti intézményt. — Mily megható volt látni és hallani ezeknek a szerencsétleneknek visszanyert beszélő­képességét, mily hálás szeretettel ragaszkod­tak őket emberfölötti türelemmel tanilú ta­náraikhoz, mily köszönettel volt szivük eltelve ama társadalom iránt, mely őket visszaadta az életnek! És még hány ily természetű fel­adat vár megoldásra, mennyi itt a teljesí­tendő ! Ezt nem oldhatja meg az egyes nagy áldozattal és itt össze kell fogni a társada­lomnak, kicsinek, nagynak, szegénynek, gaz­dagnak egyaránt! A liga tagja lehet bárki, a ki az orszá­gos gyermekvédő alap javára a gyermek­napon aznapi bevételének jövedelmező 1 °/0-át, vagy bármily tetszőleges összeget befizeti. Látható ebből, hogy itt nem egyes nagy adományok, hanem fillérek, a szó szoros ér­telmében vett fillérek kellenek, amelyeket nélkülözhet mindenki, a ki szereti a gyer- j meket. Nem az adomány nagysága, hanem az adakozók sokasága az, a mi a ligát ha- I talmassá, munkaképessé fogja tenni. Adjon és gyűjtsön a czél megvalósítása érdekében mindenki! Mentsük meg ezeket a szerencsétleneket és áldás fog fakadni a munka nyomán! A szenvedéstől megmentett gyermeksereg áhi- tatos fohászkodása lesz legszebb jutalma e cselekedetnek. Szívből, melegen üdvözöljük a megala­kítandó védő-egyesületet! S^iiHLészet­Krémer társulata folytatja előadásait a közönség megfelelő támogatása mellett. Szí­nészeink igyekeznek megfelelni a követelmé­nyeknek s nekünk sincs ellenük más kifo­gásunk, mint az, hogy a szereplők nem tanulják meg szerepeiket s áll ez különösen a férfiszereplők nagy részére, úgy, hogy a súgó teljes erejéből kénytelen működni s ennek daczára is többször történnek fenn­akadások. Pedig bármily gyakorlott legyen is az a színész, sikerének legelső feltétele a szereptudás, énéikül pedig a leghatásosabb jelenetekben állanak elő oly esetek, mint például a Baccaratban, midőn egyik szereplő a másik rovására idéz elő ferde helyzeteket. Azért ismételten ajánljuk színészeink figyel­mébe a szerep megtanulását. A lefolyt hét előadásairól a következőkben számolunk be: Szerdán, ápril hó 25-én, Verő György daljátéka a „Leányka“ bemutatója szépszámú közönséget vonzott a színházba. Maga a darab sem nem jobb, sem nem roszabb a már tuczatszámra gyártott operetteknél. Elég jól indul s az első felvonás határozottan si­került. A végén teljesen ellapul s a medve­jelenet határozottan hátrányára válik és ba­nális. Komáromi Gizella Teleki Margit sze­repében igen ügyesen viselte magát és élénk játékával határozott sikert aratott. Különösen az első felvonásbeli jeleneteiben volt igen sikkes. Énekszámai is lapsokat nyertek meg­érdemelt jutalmul. Várady Márton igen jól megállotta helyét Thököli Imre szerepében. Nemcsak délezeg magyar levente volt, de szép énekével is reászolgált elismerésünkre. Kiss Miklósnak szerepe (Apafy Mihály) nehéz feladatot ró az alaki tóra, mert ez a szerep legkevésbé sem előnyös oldalról mutatja be j a hires erdélyi fejedelmet s nagyon próbára teszi a színész erejét. Kiss Miklós igyekezett e feladatnak megfelelni s ha néhol ki is j esett a fejedelmi hangulatból, általában elég j jól alakított. Üli Gizella (Anna) jól játszott, úgy Peterdi (Teleki Mihály) és Bf. Fábián Linka is (Daczó Bözse). Tihanyi (Habakuk) I és Szilasi (Ludmilla) túloztak s igazán csu- dálkozunk e két kiváló színész felett, hogy szerepeiket úgy elejtették. A zene- és ének­kar kifogástalan volt. Csütörtökön, április hó 26-án, „A csöpp­ség“-et ismételték meg közepes számú közön­ség előtt. Pénteken, április hó 27-én, Martos Ferencz operettjét „ Aranyvirág“-ot zsuffolt ház nézte végig, félhelyárak mellett. Az előadás egyike volt a legjobbaknak s az összes szereplők­ről csak dicsérettel emlékezhetünk meg. Szombaton, április hó 28-án, „Leányká“-t ismételték meg. Vasárnap, április hó 29-én, Gárdonyi Géza hires betyártörténete „Fehér Anna“ bemuta­tója ismét szép számú közönség előtt tör­tént meg. Az életből merített történet nagy hatás­sal volt a közönségre, mely nagyon sokat tapsolt a szereplők igazán összevágó jó já­tékának. Radó Rózsi (Fehér Anna), Szilasi Etelka (Lucza), Tihanyi Vilmos (Horváth), Váradi Márton (Fehér László) mindannyian kifogástalanul játszottak. A kisebb epizód- szerepek is mind jó kezekben voltak letéve s általában véve sikerült bemutatót produ­káltak: Hétfőn, április hó 30-án, „János vitéz“ ment zónaelőadásban, nagy és hálás közön­ség előtt, mely sokat tapsolt a szereplők ügyes játékának. Kedden, május hó 1-én, Henri Bernstein 3 felvonásos színmüve „Baccarat“ került

Next

/
Thumbnails
Contents