Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-26 / 17. szám
Melléklet a „Nagykároly és Vidéke“ 1906. április 26. — 17. számához. félre minden mellékérdeket, lebegjen szeme előtt az a nagy nemzeti érdek, melynek elérésére alakult az egyesület s akkor a siker el nem maradhat. A közönség nagy figyelemmel hallgatta végig az előadást, melyet gyakorta megszakított a felhangzó helyeslés. Azután Debreczeni István feltette a kérdést : kivánja-e a gyűlés a Védő-Egyesület fiókjának megalakítását? s ha kívánja, úgy válassza meg elnökét, alelnökeit és a választmányt. Az egyhangúlag kifejezett kívánsághoz képest kijelentette, hogy az egylet városunkban megalakult, elnökévé gróf Károlyi Istvánnét, alelnökeivé Dr. Serly Gusztávnét és Debreszeni Istvánt választotta meg. Választott azonkívül 80 tagú választmányt. —■ Beosztotta továbbá az ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági és társadalmi szakosztály választmányi tagjait. Megbízta továbbá a közgyűlés elnöklő polgármestert, hogy az elnökké választott grófnét erről sürgönyileg értesítse s majd annak idején egy küldöttség utján kérje fel az elnökség elfogadására. Jegyzőkönyvi köszönetét szavaztak továbbá Dobieczki József és Dr. Adler Adolfnak szives közréműködésükért. Végül gróf Károlyi Gyuláné felolvasta édes anyjának sürgönyét, melyben jelzi, hogy kénytelen volt a fővárosi Tulipán-szövetség gyűlésén résztvenni s azért nem jöhetett el hozzánk, de szivvel-lélekkel velünk van. A gyűlés gróf Károlyi Istvánné, Melinda grófnő és gróf Károlyi István lelkes éljenzései között ért véget. Alfa. Tulipán-estély. A helybeli nőegylet folyó hó 22-én vasárnap a megyeháza nagytermében tulipánestélyt rendezett. Az estély iránt már napok óta rendkívüli érdeklődés mutatkozott nemcsak városunkban, hanem a vármegyében, nem csoda, mert nemzeti virágunk a tulipán jegyében született meg a mulatság eszméje. A rendkívül sikerült, ragyogó estélyen oly nagy számú és előkelő közönség jelent meg, milyenhez fogható városunkban ritkaság számba megy. A hölgyek szebbnél-szebb estélyi toilettekben, az urak frakkban jelentek meg s a fényesen kivilágított vármegyei székház nagytermének falai büszke önteltséggel fogadták be a megjelenteket, kiknek keblén ott ékeskedett a magyarságnak szentté lett jelvénye: a tulipán. Annak a rendkívüli érdeklődésnek, mely a tulipán-estély iránt megnyilvánult, remekül felelt meg az a nagy ötletességgel és műveszi érzékkel összeállított változatos hangverseny is, mely a tánczmulatságot megelőzte. Vége-hossza nem volt a tetszésnyilvánításoknak a hangverseny egyes pontjai után s a közreműködőket lelkes ünneplésben részesítette az előkelő közönség. A közönség soraiban ott volt Gróf Károlyi Gyuláné Károlyi Melinda grófnő, Gróf Károlyi István, városunk országgyűlési képviselő- jelöltje, a városi élet főbb kitűnősége családjával stb. stb. Félkilencz órakor lépett a virágokkal ízlésesen diszitett emelvényre Ilosvay Aladár vm. főjegyző alispánhelyettes, lelkes és hazafias felolvasásban üdvözölte a tulipán kertészeit. Felolvasásában mikor felhangzott Gróf Károlyi Melinda és Gróf Károlyi István neve, szűnni nem akaró tapsban tört ki a közönség. Uosvayt hazafias felolvasásáért lelkes éljenzésben részesítették. Viharos tetszésben volt része Németh Jenőné úrnő brilliáns zongorajátékának. Liszt Ferencz Rapsodiáját játszotta rendkívül fejlett technikával. — Mesteri zongorajátéka az ezeregy éj gondolatát ébresztette fel a hallgatóságban. A Rapsodia interpretálásánál megszóllaltatta lelke mélyének minden nemes érzését, meleg kantineláját és egyébb elsőrendű készségét. Játékát, melyet spontán tapsviharral jutalmazott és ismételten hallani kívánt a közönség, megismételte. A sok tapson kívül egy rózsa és tulipánból összekötött remek csokorral is jutalmazta a rendezőség a művésznőt. Kende Péter a „Tóth tánczmester“ ez. monológot adta elő. A tánczmester alakjából olyan jóizü alakot csinált, mely sokáig emlékezetes marad. Alig akart szűnni a taps, mikor R. Réthy Laura úrnő Erkel Ferencz „De la Grange“ áriáját énekelte el tiszta, csengő hatalmas hangjával. Énekét zongorán kisérte Réthy Janka úrnő. R. Réthy Laurát már volt alkalmunk több ízben hallani énekelni, de ez estélyi szereplése felülmúlta valamennyit. A szűnni nem akaró tapsokra énekét meg is kellett toldania egy számmal. Pompásan illeszkedett bele a műsorba a helybeli műkedvelői zenekar kitűnő játéka. Nagy várakozással fogadta a közönség az újonnan alakult zeneegyesület első fellépését. És a zeneegyesület derék tagjai teljesen megfeleltek a várakozásnak. Méltán hajtjuk meg előttük az elismerés zászlóját, mert az est szenzácziója az ő játékuk volt. Huber Miksa karmester vezetése alatt 19-én játszottak a zenekarban, s a Trubadour operából az Egyveleget adták elő teljes összhangban, játékukkal lelkes hangulatra ragadva a közönséget. Ennek végeztével Kálnay Gyula kellemes tenor hangjával énekelt egy ez alkalomra irt tulipán dalt, melyet a műkedvelői zenekar kisért diseréten. Örömmel üdvözöljük a műkedvelői zenekart s kitartásra buzdítjuk őket, mert az ő szereplősök nagy hivatást van betölteni városunk társadalmi életében. Majd ismét Németh Jenőné úrnő ült a zongorához, Liszt átiratában a Rákóczy indulót játszva el billentyű veréseinek finomságával, játékának tökéletességével teljesen meghódította a közönséget, mely élénk ová- cziókban részesítette őt. Végül R. Réthy Laura úrnő kuruez és tulipán-dalokat énekelt el nővérének zongora- kísérete mellett és az a hatalmas tapsvihar, mely éneke után felhangzott, méltó jutalma volt gyönyörű énekének. A hangverseny bevégezte után a nagy teremben felteritettek, a közönség vacsorához ült. A második fogásnál Károlyi István gróf poharat emelve a következő szép pohárköszöntőt mondotta: Tisztelt hölgyeim! ősrégi szokása az a magyarnak, hogy amikor valamely ünnepségen a hölgyek megjelennek, az első pohárköszöntő őket illesse, minek utána én mindent szeretek, mindenhez ragaszkodom, ami a magyar, s tetőtől talpig magyarnak érzem és vallom magamat, hódolok e szokásnak is s pár pillanatra meghallgatást kérek. Istennek napja ott fenn ragyog és bevilágítja minden nemzet hazáját; e hatalmas égitestet ismerjük mindannyian s hála fényének láthatjuk, csodálhatjuk a Teremtő nagy müvét, az összvilágot. De hitem szerint, tisztelt hölgyeim, létezik e most említett napon kívül még egy másik is: egy eszményi nap, melyet nem az Istennek keze, de teremtményeinek java, a kiváló emberek alkotják, Isten adta ihlettségük, lelkűk magasröpte, szivük jósága és a legnemesebb, legmagasz- tosabb érzésük, lángoló honszerelmük varázsával. E kiválók egy-egy sugarát képezik az eszményi napnak és e sugarak ama nemzetnek világítanak, ama nemzetre vetnek fényt, dicsőséget, amely nemzet gyermekeinek erényéből fakadtanak. Önök, szép és drága honleányai hazánknak, egy-egy sugarai az eszményi napnak, és amely napon keblükre tűzték a honszerelem jeligéje gyanánt a piros tulipánt az égő napnál is fénylőbb világot vetettek hazánkra! Lelki szemeim előtt látom ma már ama babérkoszorút, melyet a nemzet hálája teend a magyar nők homlokára és látom azt is, hogy miként fogja hirdetni e babérkoszorú minden egyes levele a magyar nők hazaszeretetét, dicsőségét. A történet irók századok múltával is rátalálnak az önök nevére, és elhelyezzik őket a nagy magyar asszonyoknak hazafias érzéstől megszentelt csarnokába. Ivadékok hanyat- lanak a sirba és uj ivadékok keletkeznek — adja Isten ! — hogy az ősök drága gyermekei, unokái, a legszebb példát látva önökben, méltó követőik legyenek. Hazánk alkotmánya védelméért folytatott nemzeti küzdelmeink után bevallhatjuk töredelmesen, honleányainkra gondolva, hogy: ilyenek azon hölgyek, kiket mi férfiak sosem vagyunk képesek eléggé isteníteni és meg- büvölve hajiunk meg lelki nagyságuk és nemes szivük előtt. Poharam a magyar tulipán isteni teremtö- asszonyára, Batthyány Lajosné grófnéra és a haza legdrágább kincsére, honleányaira üritem! A határtalan lelkesedést keltett beszéd és tapsok elhangzása után Debreczeni István polgármester Károlyi Gyuláné szül. Károlyi Melinda grófnőért, ezután a grófnő szép szavakban hangsúlyozva azt, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon, a nagykároiyi lelkes hölgyekért, ismét Károlyi István gróf leányához Károlyi Melinda grófnőhöz szállva Nagykároly város közönségéért ürítette poharát, figyelmébe ajánlva a grófnőt mint a nagykárolyi vár leendő úrnőjét és kérve ezeket, hogy szeressék leányát. Cseh Lajos főgimuá- ziumi igazgató, Kacsó Károly és Ilosvay Aladár Károlyi István grófot éltették; éjfél utánig tartott a kedélyes vacsora, a mikor is kezdetét vette a táncz, a mely csak a hajnali órákban ért véget s a jelenvoltak a nap eseményei után igazán emelkedett hangulatban távoztak. Színészet. Krémer Sándor színtársulata a közönség elég élénk támogatása mellett folytatja előadásait. A társulat most már teljes egészében bemutatkozott és konstatálhatjuk, hogy egyes hiányoktól eltekintve, eléggé élvezhető előadásokat látunk. A színpad kicsinysége miatt sok a panasz színészeink között s természetes, hogy ezt nekünk is figyelembe kell vennünk, s igy is valóban mesteri kézre vall a rendezés, mely a legkisebb helyet is felhasználja. A másik nagyon érezhető hiányossága az előadásnak, egyes szereplők szerep- nemtudása s a súgó sokszor oly hangon j kénytelen súgni, hogy a közönség a terem legtávolabbi részében is meghallja, a mi különösen az első széksorokban ülőkre nézve igen kellemetlen. Ezen könnyen segíthetnek a szereplők, ha szerepeiket megtanulják, a mit ezentúl joggal meg is követelünk tőlük. A zenekar játéka igazán precziz s felvonásközökben előadott darabjaikkal sokszor tapsokra ragadják a közönséget. A lefolyt hét előadásairól részletesen a következőkben számolunk be: Csütörtökön, folyó hó 19-ikén, újdonság gyanánt egy német vígjáték „A doktor bácsi“ került színre. Igazán csudálkozunk a fővárosi közönségen, hogy ezt a darabot repertoiren tartja, mert ebben a darabban épen semmi sincsen, a mi figyelemreméltó lenne. Tárgya is annyira naiv, hogy a darab végén a közönség tulajdonképen nincs tisztában, mit is akart a szerző produkálni. A czimszerepet (Dr. Klauss) Peterdi Sándor játszotta, ki e szerepében annyit nyújtott, mint amennyit a szerzők jóvoltából nyújthatott. Legjobb volt a második felvonásban. Radó Rózsi háladatlan szerepét jól megjátszotta s kedves volt Szilasi Etelka is. Kovács Andor Boden Miksa szerepében kevés sikert ért el, e szerepkör nem egy drámai hősnek való. Elég sikerült alakítást produkált Kiss Miklós (Griesinger) és Tihanyi (Gerster Pál). Jók voltak üti Gizella (Mari), Tisztainé (Marianna) és Szabadkai (Kolmár). Tisztái Miksa egy minden ízében kifogástalan alakítást mutatott be Lu- bovszki szerepében s az ö játéka sok tekintetben kárpótlást nyújtott az előadás egyéb hiányosságaiért. Pénteken, folyó hó 20-án, zónaelőadásban a nálunk már nagyon is ismert „Drótos-tót“ került színre szépszámú közönség előtt. Az előadásról igazán elismeréssel kell nyilatkoznunk, mert az teljesen kifogástalan volt. j Valamennyi szerep igen jó kézben volt s hogy a közönség megvolt elégedve, bizonyítja a felhangzott sok taps. — Komáromi Gizella (Zsuzska) elemében volt, csinosan énekelt és elég jól játszott. Kedves volt B. Fábián Linka Miczi szerepében s ez alkalommal is megismételjük felőle alkotott jó véleményünket. Barna Andor (Jankó) magas tenorját igen jól érvényesítette s szépen előadott énekszámaival reászolgált a tapsokra. Váradi Márton mint Milos, jól játszott és szépen énekelt. Tisztái Miksa Günther szerepében aratott [ megérdemelt tapsokat. Sikerült alakítást mutatott be Szabadkai is az őrmester szerepé- ! ben. Utoljára hagytuk Tihanyi Vilmost, kinek I játékáról külön kívánunk megemlékezni. Lehet, ! hogy Pfefferkorn szerepét más egyén több humorral adta, mint ő, de meg kell jegyez- nünk, hogy alig van szerep, mely alkalma- ! sabb lenne a túlzásokra, mint ez. S hogy a fiatal színész mégis meg tudta magát óvni az egész előadás alatt a túlzásoktól, ez csak dicséretére válik s játékával határozottan sikert aratott. Az előjáték személyei is jól megállták helyüket s Kolozsvári Bianka — bár erősen be volt rekedve — jó Jankó volt. Kedves volt Szilasi Juliska is a kis Zsuzska szerepében. Szombaton, ápril hó 21-én, ismét újdonságot adtak, Dr. Fényes Samunak „A csöppség“ czimü nagy sikert elért énekes vigjáté- kát. Maga a darab meglehetősen unalmasan indul, de a második és harmadik felvonásban egymást követik a kedves, derűs jelenetek, melyek vidámságra keltik a nézőt. Az est sikere határozottan Szilasi Juliskáé volt, kit ez alkalommal láttunk nagyobb szerepben. 1 Játékával beigazolta előlegezett jó véleményünket s benne a társulat egy igen értékes tagot bir. A csöppség szerepét annyi elevenséggel, annyi tűzzel és kedvességgel játszotta, hogy nagyon megérdemelte a felhangzó tapsokat. Peterdi Dengelegi szerepét sikeres alakításban mutatta be. Kovács Andor elég ügyes volt, de játékában több elevenséget kérünk. Jó orgánuma van, melyet sikerrel érvényesít. Radó Rózsi ez alkalommal is kitűnt elegáns játékával. Tisztainé (Gajdosné), Tihanyi (Menczi) és Úti Gizella (Sára) jók voltak. Vasárnap, ápril hó 22-én, „Gül-Babá“-t j adták harmadszor, kifogástalan előadásban. Hétfőn, folyó hó 23-án, Gárdonyi Gézának | ismert kitűnő falusi története „A bor“, szép- I számú közönséget vonzott félhelyárak mellett. ! Az előadás maga elég sima és gördülékeny volt. Váradi Márton Baracs Imre szerepében egyikét mutatta be legjobb alakításának s különösen szép énekéért részesült sok tapsban. Radó Rózsi igen friss Baracsné volt és Szilasi, Rozi szerepében kedves volt. Peterdi jó Mihály bátya s Fábián Linka igen csinos Eszter volt. Tisztái (Göre), Kiss Miklós (Durbints) sikeresen működtek közre. Kedden, folyó hó 24-én, Sardou Viktornak nagyhírű drámája „A boszorkány“ bemutatója kevés számú közönséget vonzott, a mi annak jele, hogy a mi közönségünk inkább szereti a selejtes, de vidám operetteket, mint bármily remek drámát, vagy tragédiát. Nem is csudálkozunk, ha az igazgató csak elvétve hoz színre egy-egy ily darabot, mert évek tapasztalatai bizonyítják, hogy a komoly irányú darabok nem vonzanak közönséget. A darab a spanyol inkviziczió korában játszik s telve van a legérdekesebb jelenetekkel. Az előadásnak igen nagy hibája volt, hogy a szereplők nagy része nem tudta szerepét s a súgó kénytelen volt oly hangon súgni, a mi valósággal kellemetlenné vált. Társai közül messze kimagaslott Radó Rózsi, ki Zoraya szerepében egy kifogástalanul helyes alakítást produkált. Nemcsak szép és fess volt, de érzelmeinek kifejezéseiben igazi drámai erőt produkált. Kár, hogy erősen be volt rekedve s igy hangját nem érvényesíthette eléggé, a mi sikerét nagyban hátráltatta, de igy is megérdemelt tapsokat aratott. Kovács Andor Don Enriquában szerepkörébe vágó szerephez jutott. Véleményünk ismét az, hogy több elevenséget, több érzelmet kellene kifejtenie. Játéka, arcza hideg, pedig szerepe több szenvedélyt igényelne. Peterdi Ximenes bibornokot alakította, nem azzal a méltósággal, melyet a toledói érsek szerepe megkívánna. A többi szerep valamennyi kisebb epizód-szerep és épen ezért nem fordítottak gondot a szereplők a betanulásra, s ha közülök Tisztainét (Fátum) és Úti Gizellát (Afria) megemlítjük, mint a kik kis, de hálás szerepeiket ügyesen adták elő, minden jót elmondtunk az előadásról. Figyelmeztetés! Figyelmeztetem a tulipán-jelvényt vásárló közönséget, hogy e jelvényeket csak oly helyen vásárolják, a hol a Fischer Emil eredeti aláírással ellátott táblák igazolják, hogy ott eredeti Fischer - féle tulipán-jelvények kaphatók, mert csakis e jelvények tiszta jövedelme for- dittatik a nemzeti alap gyarapítására. Gróf Károlyi Gyuláné szül. Károlyi Melinda grófnő. HÍREK. — Uj főispánunk. A hivatalos lap múlt vasárnapi száma közölte, hogy Ő felsége a király Dr. Falussy Árpád budapesti ügyvéd, érendrédi földbirtokos személyében uj főispánt nevezett ki vármegyénk kormányzatára. Falussy Árpád régi magyar nemesi családból származik. Atyja Falussy Mihály a vitéz 48-as honvéd emléke még élénken él közöttünk. Ö volt egyike Szatmárvármegye első alkotmányos választott főszolgabíróinak a kiegyezés idején, gróf Károlyi György föispánsága alatt; később a vármegye tiszti ügyésze lett; néhány évig volt Nagykároly város rendőr- kapitánya is és pár év előtt magas kortűrve halt el Érendréden. Az uj főispán 1865. márczius 15-én született Érendréden. Iskoláit a nagykárolyi piaristáknál és a debreczeni kollégiumba tanulta, ahol jogot is hallgatott. Budapestre kerülve az 1888—89-iki emlékezetes télen, a véderővita alatt az egyetemi ifjúság lelkes vezére volt. Jogi tanulmányainak befejeztével Polónyi Géza országos nevű budapesti ügyvéd, jelenleg igazságügyi miniszter irodájába lépett be, melynek később éveken át vezetője is volt. A 90-es évek elején nyitott Budapesten gyorsan jó hírnévre szert tett ügyvédi irodát, 1896-ban megalakította az akkor még tiszta kormánypárti Józsefvárosban a függetlenségi kört ; 1897-től 1900-ig Budapest székes főváros törvény- hatósági bizottságának tagja lett, a következő évben azonban budapesti bizottsági tagságáról lemondott s a?;óta Szatmárvármegye törvényhatósági bizottságának virilis tagja. Tanácsbirája a budapesti ev. ref. egyháznak. A Polónyi Géza vezetése alatt álló belvárosi Saskörnek, mely tudvalevőleg a fővárosi ellenzéknek mindenkor bevehetetlen vára volt, — igazgatója. Vármegyénk közéletében tevékeny részt vesz évek óta; buzgó tagja volt a vármegyei visszaélések ellen alakult közigazgatási ellenzéknek s a múlt év hatalmas arányú nemzeti harczából a vármegyeháza termében is hűségesen kivette
