Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-19 / 16. szám
XXIII. évfolyam ÍV Nagykároly, 1906. április 19. 906 W 2.0 16-ik szám. lársadalrai, sz,éT3ixo<á.a.lxxxl ©s isineiettexiosztő Ixetxlsvp. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ..... 8 kor. Negyedévre ..................2 kor. Fé l évre.........................4 kor. , Egyes szám....................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdává ljs z e in b e n). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk-el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A lefolyt nemzeti küzdelemben a legelső csatasorban a vármegyék tisztviselői állottak. Őket érte legelőször az erőszak sújtó karja, őket akarta engedelmes vak eszközeivé tenni a hatalom, hogy azután keresztül gázolva mindenen, czél- jait akadálytalanul megvalósíthassa. Ez a czél pedig a nemzet erőszakos letörése volt! De egyes vármegyék kivételével a hazafias magyar tisztikar nein szegődött csatlósává a nemzetellenes törekvéseknek, hanem hivatali esküjükhöz, ezeréves alkotmányunkhoz, vármegyéjük határozataihoz hívek maradtak s készek voltak inkább mindent feláldozni, maguk és családjuk jövőjét koczkára tenni, semhogy nemzetük, hazájuk ellen idegen érdekek szolgálatába szegődjenek! Vármegyénk hazafias tisztikara is a legelső csatasorban küzdött — s pár ember kivételével — ritka egyértelműséggel, közös akarattal és elszántsággal fogadtak nagy és szent esküt, hogy a törvénytelen kormányt szolgálni nem fogják, annak törvénytelen rendeletéit végre nem hajtják, de hívek maradnak ahoz a szent zászlóhoz, melyre Magyar- ország szabadsága van felirva! E szent eskünek csakhamar öt áldozata lett. llosvay Aladár főjegyzőt, Mangu Béla, Kerekes Zsigmond, Madarassy István aljegyzőket és Kende Péter köz- igazgatási gyakornokot csendörszuronyok között kisértette ki a hatalom hivatalaikból, hová őket a vármegye bizalma és szeretete ültette. Helyüket elfoglalták a kinevezett idegenek, — a hatalom vak eszközei! Ezeké volt a hatalom, — a kenyerüktől megfosztott tisztviselőké pedig a fájdalmas lemondás, a nélkülözés s a kilátásba helyezett nyomor és szenvedés ! De im egyszerre fényes napsugár tör keresztül a sürü fellegeken. Örömrepesve visszhangzik Kárpátoktól Adriáig a lelkes éljenzés: „Kibékült a király nemzetével, újra régi fényében ragyog az ezeréves magyar alkotmány“. Van már az országnak alkotmányos kormánya, a nemzet imádott vezérei elfoglalták megillető helyüket. És azóta derüség mosolyog felettünk. A kiüldözött tisztviselők újra elfoglalhatták helyüket s a törvényes rend ismét helyreállott vármegyénkben is. És Nagykároly város hazafias polgársága — mely a nemzeti küzdelemből maga is derekasan kivette részét •— a méltatlanul üldözött, kenyerüktől megfosztott tisztviselőket az új korszak hajnalán, hivatalukba történt visszahelyezésük első napjaiban megjutalmazni kivánta. Fáklyásmenetet rendezett tiszteletükre. És a feltámadás ünnepének második napján lobogó fáklyafény mellett, sok ezernyi embertömeg lelkes éljenzései között mondott köszönetét a derék tisztviselőknek hazafiasságukért, elvhüsé- gükért és kitartásukért! Nem a szavak napja volt ez, hanem a sziveké! Az a dörgő éljenzés, mely llosvay Aladár és Mangu Béla beszédét követte, egy nagy eszmét képviselt: a hamisítatlan, igaz, nemzeti érzés eszméjét, mely megmutatja, hogy minden magyar ember szivében ott ég a hazafiasság szent tüze, mely nemcsak szavakra, de tettekre és áldozatokra is kész. Megmutatta, hogy meg tudjuk becsülni azokat, kik a magyar szabadságért, alkotmányunkért harczra kelnek! Kik mindent koczkára téve, nem tévesztik szem elöl, hogy „a haza minden előtt!“ S a kitüntetett tisztviselők szemeiben ott ragyogott örömkönyü bizonyította azt, hogy ők is meg tudják becsülni értékét a polgárság szeretetének, melynél méltóbb jutalmat számukra nyújtani nem tud senki! SzlzxészetKrémer Sándor szintársulala húsvét első napján kezdette meg előadásainak sorozatát j a Polgári Olvasókör termében. A társulat — mint már jeleztük — nagy , részben uj tagokból áll s igy érdeklődéssel [néztünk a bemutató előadások elé. Különö- I sen a női személyzet tagjai lettek teljesen ! kicserélve és sem a régi Operette-, sem a drámai személyzet tagjai közül egy sem maradt meg. Az eddigi előadások — habár J mindössze három előadás sikeréről számolhatunk be — azt a meggyőződést keltik bennünk, hogy a társulatot az igazgató előnyösen renoválta, úgy a drámai, mint az énekes személyzetnek határozottan értékes ' tagjai vannak s a vezető szerepek is jó kezekbe vannak letéve. A társulat drámai hősnője, Radó Rózsi, már bemutatkozása alkalmával élénk figyelmet keltett. Rokonszenves, kellemes színpadi alak s érzéssel játszik. | Veér Juditban igen hálás szerepre talált s különösen a második felvonásban elért szép sikerével arra a reményre jogosít, hogy a drámai művek előadása igényeinket kielégíteni fogja. A közönség igen rokonszenvesen j fogadta-s a felhangzott sürü tapsok csak | biztatók lehetnek reá nézve. A naiva Szilasi ! Etelka is igen figyelemreméltó színésznő, ki első fellépésével határozott sikert aratott. Nemcsak fiatal, kellemes megjelenésű, de j tud játszani is, s bár ezideig még vezető szerepben nem láttuk s igy véleményünk határozott nyilvánítását fentartjuk, de reméljük, hogy nem fogunk benne csalódni. A társulat szoubrett-primadonnája Komáromi Gizellának bemutatkozója egy igen hálás í és kedves szerepben történt meg. „Gül- Babá“-ban Gábor diák szerepét játszotta. ! Már első fellépésével a közönség részéről oly | elismerésben részesült, hogy minden énekszáma után zajosan megtapsolták. Nagyon kellemes, csengő és tiszta, bár nem nagy- i terjedelmű hangja van és ezzel igen ügyesen tud bánni. Fiatal színésznő, jó színpadi alak j s ha játékában is meg fogja magának szerezni a kellő biztonságot, úgy bizonyára ked- 1 veltje lesz közönségünknek. A koloratur szerepkört B. Fábián Linka ! tölti be, kiről szintén elismeréssel kell nyi- [ latkoznunk. Hangja tiszta és erős s hogy énekszámai tetszettek, bizonyítják a felhangzott tapsok. Játéka élénk, ügyes s megjelenése rokonszenves. A férfiszereplők közül Tisztái, Váradi, Tihanyi, Peterdi régi ismerőseink, kiket szívesen látunk viszont, Kiss Miklósról —- kit már a múlt évben is ismertünk szívesen konstatáljuk, hogy sokat haladt. Uj szereplő Rarna Andor, kiről ez ideig még nem nyilatkozhatunk, mert csak egy jelentéktelen szerepben láttuk, de egy csinosan előadott dalával tapsokat nyert jutalmul. TARCZA. Nagy magyarok élete.*) — Benedek Elek könyve. — Renedek Elek ötkötetes munkájának első könyve fekszik itt előttünk. A könyv most indul el útjára s a magyar olvasóközönségnek bizonyára nincs szüksége magyarázatokra, hogy megértse, mit akart Benedek Elek eme nagy munkájában megcsinálni? Mikor egy erős, tiszta, szinte fanatikus hazaszeretetben égő lélek szól a többi magyar lélekhez, akkor a magyarázó igazán a legfeleslegesebb személy. Nagyon szomorú volna az mindnyájunkra, ha egyszeriben meg nem értenénk, milyen czélt szolgált Benedek Elek, mikor a nagy magyar emberek életét könyvében lerajzolta. Hogy micsoda czéljai voltak, mikor lelkünket a mi rettenetesen szomorú világunkból fölemelte a nagyokhoz, az örökké élőkhöz. A könyv minden során állüktet az a forró érzés, mely az iró szivét eltöltötte, *) A Nagy magyarok élele öt kötetben jelenik meg. Első kötete Attila, Árpád, Szent István, Szent László, Könyves Kálmán, IV. Béla, Nagy Lajos, Hunyadi János, Mátyás király, Werbőczy István,’ Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassa Bálint és Báthory István életéről szól. Egy kötet ára diszkötésben 6 korona. mikor rajzolta ezeknek az alakoknak életét, sorsát, kik tehetségben, elmében, erőben igen különbözők valának, de testvérek voltak abban a forró, mindeneket egyesitő szent tűzben, melynek neve hazaszeretet. A könyv útban van s bizonyára elér otthonába : a magyar szivekbe. Mi csak arról próbálunk számot adni, mint sikerült Benedek Eleknek a maga elé tűzött czélja. Azt már a könyv czimlapján látjuk, hogy igen szerencsés kézzel nyúlt a dologhoz. Olyan alakokat válásztott ki, kikben a fajnak minden erénye és sajátossága szinte inkarnálva van. Attila, Árpád alakja természetesen még a mondába vesz, de már Szent Istvánnál a világosan s élesen látó szem is dolgozik. A nagy király fényes életében már ott vannak a sötétes, borongós árnyékok. Már megkezdődik az idegen lélek hódítása. Homályosan, ködíátyolon keresztül mintha már szemünkbe tűnnék a jövendő, mikor mindazok az idegenek, kiket a magyar türelem és nobilitás megtűr, uralkodni akarnak rajta. Jön Szent [ László, kinek hóditóan nemes alakját ritka szép színekkel festi a szerző. Könyves Kálmán, IV. Béla, Nagy Lajos, az idegen vérből való király, ki megmutatta, mivé lehet az uralkodó, ha lélekben, gondolkozásban és érzésben össze tud olvadni nemzetével. Ö íentartás nélkül adta át magát a nemzetnek, a nemzet pedig nagygyá telte öt. A lelkűket ajándékozták egymásnak s egymás által lellek dicsőkké, nagyokká mindörökre. Hunyadi j János, a keresztény vitézek és lovagok ideálja, Mátyás, korának legnagyobb uralkodója. Wer- [ bőczy István, kinek életével az iró különös I szeretettel foglalkozik. Zrínyi Miklós, a sziget- | vári hős, Tinódi Lantos Sebestyén, Balassa | Bálint, a szerencsétlen nagy poéta és Báthory j István erdélyi fejedelem. Báthoryval végződik Benedek Elek mun- | kajának első kötete. Előszavában többek közt I azt mondja, hogy könyvét az ifjúságnak szánta és Írás közben különös gondja volt reá, hogy a népiskolai műveltséggel biró j ember is megértse annak minden sorát. S valóban meg is érti mindenki, tudós és tu- í datlan egyaránt, kit lelki kapocs fűz azokhoz I a dicső, örökké élő alakokhoz, kik Benedek j könyvében előttünk megjelennek. Szava meleg, I átható és lelkes, mondatai világosak, átlátszóak, képei, hasonlatai plasztikusak, tiszták ! s mindig magyarok. Általában kevés Írónk ! van, kinek magyarsága oly közvetetlenül tá- [ rulna elébünk, mint éppen a Benedek Eleké. Mig a lélekből a papírra jut valami, sok minden szokott elkallódni s fájdalom, néha a legértékesebb, legjobb dolgok kallódnak el. Benedek Eleknél mindig hü fotográfiája a szó a gondolatnak, mert nagyon közvetetlenül gondolkozik s mert sohasem ir le semmi olyast, a mi teljes világosságban és tisztaságban nem áll előtte. Ezt olyankor látjuk leginkább, mikor a szereplő nagyok korát, környezetét rajzolja. Arczképet rajzolni tollal már magában is nagy művészet. De még sokkal nehezebb ezt az arczképet a maga korába és milieujébe beállítani. Benedek igen jól ért a korfestéshez. Alakjai sehol sem állnak magukban, levegő nélkül. Mindenütt ott van velük a világ, a melyben éltek s azok a kisebb emberek, kik körülvették őket. Ezeket a mellékalakokat, egy pár odavetett szóval, de mesteri kézzel jellemzi. Lelkesültsége, fajszeretete stílusában, előadásának módjában ragyog, de a jellemzésben sohasem ragadja tulságokba. Objektiv marad mindig és mindenkivel szemben. Igaz emberekről ir, igaz lélekkel. Mert a ki nem ilyen volt, annak nem is jutott hely Benedek könyvében, mint a hogy meg is irja előszavában: „a lángész, a nagy tehetség egymagában nem állítható példaképül az ifjúság elé: a ki Istentől nyert tehetségét nem használta hazájának, embertársainak javára ; a kinek cselekedetei nyomán romlás, pusztulás fakadt; a kinek élete folyása a közerkölcsöket megmételyező, — e könyvben helyet' nem találhat. Ebben a könyvben a nagyság legfőbb mértéke a belső, lelki érték. A ki embernek igazi ember; hazafinak igazi hazafi volt; a ki tudott hevütni nemes eszményekért, igaz lélekkel, ereje, tehetsége legjavával haladt a legfőbb czél felé, mely nem lehet más: e hazának üdve, boldogsága; a ki e hazáért élt, dolgozott, nagyokat cselekedett, szóval, tollal, karddal, vésővel, ecsettel, s ha világi hatalom volt a kezében, e hatalommal a nép AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES iZÜ TERMÉSZETES HASHK1TQSIER.
