Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1906-03-22 / 12. szám

,9Ül3 U *** XXIII. évfolyam. •v ? Nagykároly, 19(16. márczius 22. ! 90S m23 12-ik szám. NAGYKÁROLY Társadalmi, szépirodalia-i és israeretterjesztő I1.etila.p5. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön ■ B Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé l évre.......................4 kor. Jj Egyes szám..................20 fül. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Széchenyi-utczá 37. szám. (A Zárdávallszemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Pártoljuk a hazai ipart! Sokat irtunk, sokat beszéltünk már a hazai ipar pártolásáról, de eddig nem tettünk ez irányban semmit. Úgy látszik elérkezett az ideje an­nak, hogy befogjuk látni azt, misze­rint ha van is hazánknak Kanaán földje, ipar nélkül nem tudunk boldo­gulni, mert mig termésünk az időjárás szeszélyeitől függ, s igy még az sem biztos, hogy évenként bizonyos érték- többlet kikerül a földből, ha jó termé­sünk van is, kénytelenek vagyunk nyers termékeinket olcsón eladni, hogy ezek átdolgozva hozzánk visszajussa­nak s munkaértékben sokkal többet fizetünk mint amennyit nyers termékért beveszünk. Ezen deficzites gazdálkodáshoz még hozzájárul az, hogy mint földművelés­sel foglalkozó állam a népnek évenként csak nehány hónapig adhatunk mun­kát, az évnek nagy részében nem, s minthogy a nép a munkaidő alatt nem képes annyit megkeresni, hogy egész évi szükségleteit fedezhesse és közter­heit is kiegyenlíthesse, kénytelen ván­dorbotot venni és kivándorolni az or­szágból hacsak ideiglenesen is, minek következtében ép a legjobb munka­erőket veszítjük el. Természetesen ennek nagy hátrá­nyát aztán érzi az állam, mert keves- bedik az adózó polgárok száma, érzi a földbirtokos mert kevesbedik és drá­gul a munkaerő, érzi az ipar, a keres­kedelem, szóval az ország minden ré­tege kivétel nélkül. Mi tehát a teendő ? Úgy drága hazánk mint a magunk érdekében pártolnunk kell a hazai ipart. Kereskedőinket rá kell kényszeri- tenünk, hogy hazai gyártmányokat hozzanak forgalomba. Rákényszeritjük őket pedig azzal, ha hazai gyártmányt kérünk, mert a kereskedő azt fogja tartani a mit keresnek, amennyiben neki a czélja eladni mennél többet, hogy több haszna legyen. Ha minden kereskedő fog magyar gyártmányt is tartani, ha nagyobb lesz a hazai iparczikkek eladása, a hazai iparos iparára több gondot fog fordí­tani, jobb munkásokat magasabb díja­zással fog alkalmazhatni, jobbat fog előállíthatni a külföldi gyártmánynál is. A földműves jobban fogja értéke­síthetni nyers terményeit, a munkabé­rek itt maradnak az országban, a munkásoknak egész éven át keresetük lesz, a munkás valamit félre is fog tehetni, egy kis ingatlant is fog idővel szerezhetni, az ingatlanok értéke fel­lendül, nem lesz kivándorlás, mert a hazai ipar fellendülése még a külföl­dön élő hazánkfiait is haza fogja csá­bítani. Ezen eredmény elérhetése lebegett azok előtt, kik a Magyar Védő- egyesületet megteremtették, mely egyesületnek belügyminiszterileg jóvá­hagyott alapszabályai 3. §-a értelmé­ben „Az egyesület czélja: a hazafias társadalom minden tényezőjének egye­sítése, hogy a hazai ipari és mező­gazdasági termelést a külföldi'verseny- nyel szemben megvédje és fejlessze“. Minthogy a helybeli ipartestület, a helybeli nöegyesület és a képviselőtes­tület városi független párti tagjai már elhatározták a Magyar Védő-Egyesület helybeli fiókjának megalakítását és ezen mozgalomhoz a helybeli kereskedők egyesülete is valószínűleg csatlakozni fog, tehát rövid idő múlva a szerve­zési előmunkálatok kezdetüket veszik, érdekesnek tartjuk a Magyar Védő- Egyesület felhívását megismertetni. A felhívás igy szól: Mire kéri a Magyar Védő-Egyesület a nemzetet ? A magyar ipar fellendülését, tehát tér­foglalását és fejlődését súlyosan akadályozza egyrészt az, hogy a külföldi ipar versenye kiszorítja a hazai piaczról, másrészt pedig az, hogy a magyar társadalom a fogyasztás által nem védelmezi. Az utóbbi körülmény a Külföldi versenynél is nyomasztóbb, mert ezt az önálló vámterület hiányában egyedül a nemzet öntudatos akarata ellensúlyoz­hatja. A Magyar Védő-Egyesület czéija: hogy a hazai piaczot első sorban a magyar ipar foglalja el. É czél megvalósulása érdekében a fogyasztókhoz a következő kérelmet intézi: 1. Minden szükségletet, amit iparos honfi­társaink elkészíteni tudnak, készítesse min­denki a hazában élő iparosokkal. E kérés a pontatlan, rossz és hanyag munkásokra nem terjed ki, sőt azok is mellő­zendők, kik a honi iparpártolás társadalmi mozgalmát arra használják ki, hogy az ára­kat felcsigázzák. Kisérjék figyelemmel azokat az iparoso­kat, a kik a mozgalom előnyeinek kihaszná­lására a külföldi árukat saját czégük neve alatt árusítják. Az ily czégeket kérjük a Magyar Védő-Egyesületnek bejelenteni. 2. A boltokban (nyilt üzletekben) szükség­leteit vásárolja mindenki azokból a czikkek- ből, amelyek a hazában termeltettek, amelyek hazai gyárosok és iparosok készítményei. A gyarmatárukat vásárolja mindenki azok-. ban az üzletekben, amelyeknek kirakatában a Magyar Védő-Egyesület kirakatai védőtáb­lája igazolja azt, hogy a gyarmatáruk a : fiumei kikötőbe érkezett hajók rakományai­ból származnak. 3. Követelje mindenki, hogy a hazai gyá- ; rosok és iparosok a hazai piaczon kereske- I delmi forgalomba adott áruikat a Magyar Védő-Egyesület védöjelével jelöljék meg. E védőjelzés alkalmazható magára az árura, az áruczimkére, a dobozra, esetleg a burkolat papírra, tartályra. A honi iparpártolás sikere érdekében a védőjelzést követelje mindenki, hogy a kül­földi áruk hangzatos jelzése és a tisztesség­telen verseny különböző fogásai hazafias czélunkban ne téveszthessenek meg. Az aka­dályokat, ha szükséges a társadalmi kényszer eszközeivel hárítsuk el. 4. Az 1906. évi május hó 1-től kezdve szükségleteit mindenki azokban a kereskedé­sekben vásárolja be, — még azokat az áru- czikkeket is, melyeket a honi ipar még elő­állítani nem tudja, és igy külföldről vagyunk kénytelenek beszerezni — amely kereskedé­sek kirakatában a Magyar Védő-Egyesület védőtáblája a honi árukra a figyelmet felhívja. Honleányok! Honfitársak! Semmi rábe­szélés ne riasszon el senkit a honi ipar­pártolás hazafias kötelességének teljesítésétől. Ha honi árut keres és követel mindenki, nyomban lesz minden kereskedésben magyar áruczikk. A kereskedő azt kénytelen és köteles árusítani, amit a fogyasztók követelnek. Áll­junk ellent egyes kereskedők kísértéseinek T ARCZ A. r Életem. Szidnak engem az emberek, Elmondanak mindennek. Azt mondják, hogy korhely vagyok, Semmire sem becsülnek. Mind csak szidnak, becsmérelnek, Nem vigasztal senki sem, Pedig de szívesen venném, De szívesen megköszönném, Könnyitne a szivemen. Nem vagyok én korhely fiú, Tévednek az emberek. Dorbézolni bor kedvéért Én sohasem szeretek. Bánat van az én szivemen, Azt gyógyítom szüntelen : Tehetek-e róla, hogy ha Bánatomra az irt borba’ S a nótába’ meglelem ? PásUácljj János. A tavasz repülő postása. Irta: Pozsonyi Gábor. „Egy fecske nem csinál nyarat!“ — mondja a példabeszéd; hanem azért mikor az elsőt megpillantjuk, önkéntelenül érezzük, hogy „ez a hir első pendülése, melyet a 1 dallam követ“ s hogy nyomában gyorsan fel­enged a millió meg millió láthatatlan csatorna, mely életet, fényt és illatot áraszt szét a föld alatt és föld felett. Az első fecske! Egy reggel beállít s bi­zalmas fecsegéssel repkedi körül a házat és tájékát. Gondosan megnézeget mindent, ha vájjon nem törtónt-e valami változás az alatt, mig oda volt. Azután leül egy perezre a szelemen végibe, s mint hosszú útról vissza­tért, régi, ismerős, okos kis szemeivel bizal­masan mosolyog felénk. „ . . . Kedélye nem borús, se mély, Maja: a vidorság, az örök szeszély; Ki- s beszáll, s a hangok oly kedvesek, Ha párjának pajkos titkokról fecseg“. _ • Valódi hazája a levegő. Nyilsebesen szeli ; ketté, vagy kiterjesztett szárnyakon ringva, lebegve élvezi benne a pihenés gyönyörét. Repülve eszik-iszik, íepülve játszik és fürdik, A föld neki csak egy-két órai alvásra és arra kell, hogy fészket rakhasson s fölnevelhesse • fiait, kiket azután magával visz a kék aether áramába. Fáradhatatlan, mindig talpon, azaz hogy szárnyon van, csodaszerü biztossággal csap le a ház tövébe s hegyes csőrével el­kapja a legyet, anélkül, hogy szárnyával érintené a falat. Azután szélsebesen siklik tova a viz fölött, s a másik pillanatban már magasan a levegőben kálózol. Orahosszat űzi e hajtóvadászatot, minden fáradság, kimerülés nélkül. A repülést bírja, mint a sirályon I kívül egy madár se, mig gyorsaság tekinte­tében csak a sólyom versenyezhet vele. — : Gyorsabb mint a szél, mint a leggyorsabb I gözmozdony, sőt még az ágyúgolyó is csak hatszorosan múlja fölül gyorsaságát. Egy másodpercz alatt 300 méternyi tért repül be, j egy óra alatt 40 mértföldet, és öt nap alatt, I ha széllel nem kellene küzdenie és szárnyai ! kibírnák, az egész földet megkerülné. A szél különben nem aggasztja, mert mindaddig emelkedik, mig repülésének kedvező lég- I áramlatra talál . . . A fecske-nemzedéknek 66 különböző faja -van. Legkedvesebb, legszeretetreméltóbb a házi fecske, mely ereszeink alá fészkel s mintegy oltalmunkba ajánlja magát. A különböző fecskefaj csaknem mind más-más módon rakja meg fészkét. Az egyik medenezét, a másik sütőkemenezét formál s csak oldalán hagy egy kis nyílást. Van olyan is, mely zacskó alakú fészkét ágról csöngeti alá, de valamennyi különféle anyagot hord össze: mohot, szőrt, gyapjút, tollat, szalma­szálat, iszapot, levelet stb. Mesterségre nézve sem egyformák. A házi fecske úgy késziti fészkét, mintha a kőművesektől tanulta volna ; a tóparti fecske mint a bányász, földalatti járást vág; némelyek iszappal tapasztják ki fészkük belsejét, ezek a szobafestők; egy délamerikai faj összevarrja házikójához a leveleket s úgy dolgozik csőrével, mint tűvel a szabó. A házi fecske rendkívül válogatós a fészek- készitéshez használt anyag dolgában s nem ritkán 2—3 mértföldnyi távolságból hordja össze. Rendesen a him hozza, a nő pedig apró golyókká formálja és egymáshoz illeszti. 1 Ha messzebbről folyik az építkezés, a nő is vele repül, hogy a fészek minél előbb el­készüljön. Mikor már félig-meddig kész, a nőcske addig forog benne, mig belsejét szép gömbölyűvé idornitja a begyével. Tiz-tizenkét nap alatt már tojás is van a fészekben . . . A tengerparti fecskefészkekröl temérdeket ! Írtak egy időben. Képzeljünk egy kagyló- forináju csészét, mely kékes-fehér és vékony, j mint a narancs héjjá, s mely egymás mellett ! utczát képezve, tapad a sziklaparthoz. Maga a fészek kívülről karika-alakú, teteje egymásra hajló galyacskákból áll. Belseje sejtes, vagy helyesebben mondva olyan, mint egy szabály­talanul kötött háló. E fészek készítése két hónapi időbe kerül s a természetbúvárok sokáig nem tudták, mi módon készülnek. Régebben badarabbnái badarabb mesék ke­ringtek e fészkekről. Némelyek azt állították, hogy habból, mások, hogy hal-petékbői, ismét AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJT0SZER.

Next

/
Thumbnails
Contents