Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-01-11 / 2. szám
Ill . évfolyam. Nagykároly, 1906. január 11. 2-ik szám. NAGYKARO Társs.ö-a.lancxi, szépixodalrai ismeisLterjesztő ia.etila.p5. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLŐNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. Fé lévre.........................4 kor. Negyedévre ..... 2 kor. Egyes szám................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Széchenyi-uí&ia 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A nagykároly-mátészalka-esapi helyiérdekű vasul menetrendje. Már e vasút közigazgatási bejárása alkalmával felmerült a bizottság előtt a panasz, hogy e vasút menetrendje igen rossz, mert egyáltalán nem elégiti ki a kívánalmakat. Egy helyiérdekű vasútnál a menetrendnek úgy kell összeállítva lenni, hogy a menetrend lehetőleg megszüntesse a tért és időt az által, hogy a szomszédos forgalom könnyen, gyorsan, mennél kevesebb anyagi és időveszteséggel lebonyolítható legyen. Hiszen csakis ezáltal hozza létre a gyakori utazást, a szomszédos vidékek egymássali gyakoribb érintkezését, ez által az összeköttetés szálai gyarapodnak, a kereskedelmi viszonyok élénkebbé lesznek, szóval a forgalom sokkal bensőbbé és nagyobbá válik. De midőn a menetrend úgy van összeállítva, hogy hajnaltól késő estig lelik el az idő mig a nagykárolyiak Mátészalkát, vagy a mátészalkaiak Nagykárolyt megjárják, mikor a mostani menetrend szerint a szalkaiaknak másfél nap kell arra, hogy Szatmári megjárhassák, akkor ez a menetrend egyáltalán nem alkalmas arra, hogy a szomszédos városok vasúton való felkeresésére kedvet csináljon. Már pedig a vasút igazgatóságának figyelembe kellene vennie azt, hogy nem ok nélkül fektettek a városok, községek és magánosok oly horribilis összegeket vasuli törzsrészvényekbe, melyek befektetett összegéből úgy se látnak soha semmit, hogy még azt a czélt se érjék el, a mit elérni véltek és óhajtottak, hogy a helyi érdekű vasút városai között eltünteti a távolságot, azokat egymáshoz közelebb hozza. Hiszen ha Debreczent és Szatmárt megjárhatjuk ugyanazon idő alatt mint Mátészalkát magát, ha a Nyirrel való összeköttetésünk oly gyatra, hogy Nyírbátort egy nap nem lehet megjárni, akkor ez a vasút a személyforgalom tekintetében sohse fogja elérni azt a czélt, a mit a részvényesek a vasút létesítése által elérni véltek és óhajtottak ; a teherforgalom tekintetében nagy ugyan a haladás, de a személy- forgalomnál nem, sőt marad az az állapot, a mi a szilágysági vasútnál is megvan, hogy továbbra is kocsin járunk, mert hiszen hamarább jutunk vissza a kiindulási pontra, ha kocsin tesszük meg az utat, mintha vasúton utazunk. Hiszen az is figyelembe veendő, hogy a mai világban, mikor nagyon is azt lehet mondani, hogy „az idő pénz“, az idő kihasználásánál végtelen rosszul esik az, ha valahol elvégeztük dolgunkat és ott órákat tétlenül kell eltöltenünk. A helyiérdekű vasutaknál tehát a lényeges kellék, hogy rövid idő alatt, kevés költséggel járhassuk meg a szomszédos helyeket, hogy elvé- : gezve dolgunkat ismét otlhol lehessünk rendes foglalkozásunknál. S ez az az elv, melyet a vasut- igazgatóság következetesen mellőz. Már pedig ezen elv figyelmen kívül hagyása hátrányos a közönségnek, de hátrányos pénzügyi szempontból magának a vasúti vállalatnak is. Ezen ferde vasúti politika oka aztán annak, hogy a helyiérdekű vas- utaknak alig van jövedelmük, s ebből magyarázható meg viszont az, hogy oly nehezen létesülnek nálunk a helyiérdekű vasutak, melyek helyes és gondos mérlegeléssel! vezetés mellett pedig áldása szoktak lenni annak a vidéknek, melyen átvonulnak. A n agy káról y — mátészalka — csapi helyiérdekű vasút menetrendje megváltoztatása iránt vármegyénk köz- igazgatási bizottsága lépést tett, illetve kérelmét jegyzőkönyvbe vétette, mire a kereskedelemügyi miniszter egyszerűen azt mondja, hogy a kérelem nem teljesíthető, mert a vonatok menetrendjének kért átváltoztatása a vásáros- naméuyi— zilahi vonalrész éjjeli forgalomra való berendezését tenné szükségessé, ez pedig oly mérvű költséget róna a vasútra, melylyel az a bevételek ismerete nélkül meg nem terhelhető. A harmadik vonatpár berendezése iránti kérelem elutasítását pedig azzal indokolja meg a miniszter, hogy a m. kir. államvasutak alkalmas mozdonyokban hiányt szenved, azonban utasította az államvasutak igazgatóságát, hogy a folyó évi nyári menetrendre vonatkozó javaslata felterjesztésekor a szóban forgó harmadik vonatpár bevezetésére nézve tegyen javaslatot. Hát ha az első indok talán elfogadható, nem fogadható el a másik. A m. kir. államvasutak igazgatósága előtt már tudva volt, hogy e vasút mikor fog megnyílni, tetszett volna tehát megfelelő számú mozdonyról, vagy motor-kocsik beszerzése által kellőképen gondoskodni arról, hogy a forgalom lebonyolítására elegendő mozdony vagy motorkocsi álljon rendelkezésre. Városunk képviselőtestülete, Mátészalka város képviselőtestülete s több vonalmenti község felírt a vasúti menetrend megváltoztatása s a személyszállító vonatok szaporítása iránt a kereskedelemügyi miniszterhez, tehát reméljük, hogy a miniszter be fogja látni, miszerint a közönség és a városok által hozott nagy anyagi áldozat megérdemli, de a vasút érdekei is feltétlenül megkövetelik azt, hogy a személyforgalom gyors lebonyolitása tekintetében szükséges intézkedések a harmadik vonatpár bevezetésével okvetlenül és pedig mielőbb megtétessenek. ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS. Lapunk 1906. január hó 1-ével XXIlI-ik évfolyamába lépett. Egy vidéki lap éleiében, mely csak a maga szűkre szabott működési körében szolgálhatja a közérdeket, ez a szám sokat jelent. Jelenti azt, hogy a nagy közönség — talán nem egészen érdemetlenül támogatta lapunkat, midőn fenállásának közel negyedszázados évfolyamát érheti meg. TARCZ A.-Hí®-» Megnősültem. (Vig- és rno-ég-is szcmoiu is-istóxis.) Irta: Pozsonyi Gábor. IV. — Majd meghálálom én önt mindjárt! —: De hát végre is, uram, kicsoda ön ? — Azt ne keresse még most, hogy én ki vagyok, — válaszolá — elégedjék tneg azzal, hogy ön éppen azon Czinege Flórián, akivel végezni valóm van. (A gutát! -— gondolám — ilyen szörnyeteg óriás körmei között csakugyan végem is lehet!) — Sajnálom, hogy részemről nein dicse- kedhelem önt ismerhetni, — mondáin meglehetős gunynval. — Ha éppen olyan kiváncsi rám, ám tudja meg: Fenegyereky Márczius áll előtte fiatalember ! Bármit inkább elhittem volna, sem minthogy ez a dromedár férje legyen annak a szép nőnek. .. De hát már most mit csináljak ?.. Az kétségtelen volt előttem, hogy Fenegyereky Márcziusnak ismternie kell engem ... Fenegyereky Márczius!... Micsoda átkozott ostoba egy név már ez ? !.. Márczius l .. Elrémültem, komolyan elgondolkozva ezen, Márczius ur irányában való helyzetemet és végignézve az ő. athletai termetén ... No most, Czinege Flórián, aligha meg nem bánod, hogy Czinege Flóriánnak hinnak. Egész novembernek néz ki ez a Márczius!.. — Nos, fiatal barátom, — tőré meg a csendet Fenegyereky ur — min gondolkozik"? j talán azon a szerencsétlenségen, hogy hoz- | zám szerencséje van ? — Mit kíván tőlem? — kérdem hidegén. — Egyelőre hogy kövessen. — Hova ? — Lakásomra ... Engedelmeskedtem. Nemsokára otthon voltunk. Mennyire más érzelmekkel szoktam én máskor felhaladni azokon a lépcsőkön ? ! Nem voltam képes elgondolni a Fenegyereky velem való tervét. Az emeletre érve, itt egy egészen az épület hátulsó részében levő kis udvari szobába vezetett a különös férj. — Feküdjék le, fiatal barátom — szólt — s álmodjék szépeket. Magamra hagyott és mire álmélkodásom- ból magamhoz tértem, már a kulcsot is nyikorogni hallottam a zárban s próbálta, be van-e jól zárva. Egy pillanat múlva az ajtónál termettem s elkezdtem azt döngetni, ahogy csak erőm megengedte.-— Aki ragyogója van, Fenegyereky ur! — orditám torkomszakadtából, — nyissa fel az ajtót, mert kiforgatom a sarkából az ajtót is, meg ezt a kétemeletes házat, meg az egész Üilői-utat és hozzá hallatlan skandalumot csinálok ! E szavakra már szobámba termett, orrom előtt állott Fenegyereky ur. — Amice ! — szólt rettentő hidegséggel — ne ordítozzék oly veszettül, mert elreked; ne dörömböljön olyan Isién nélküli módon, mert kárt tesz az ajtóban, és ne iparkodjék hallatlan skandalumot csinálni, mert — meg- kötöztelem. — Szeretném látni! — Tessék! —- rnondá vendégszerető hangon és a folyosón álló két dromedár-féle ! tenyeres-talpas sihederre mutatott. — Köszönöm ! — szóltam illő respektus- saí a két legény láttára. — Nos hát, vájjon továbbra is szándéka : önnek ordítozni, dörömbölni, hallatlan skandalumot csinálni ? — Nem szándékom. — Az esetre jó éjt. | — Dettó. Magamra maradtam. ;. Másnap reggel már kész voltam az öltözködéssel, mikor Fenegyereky ur egy inas I kiséretében — aki foghagymás rostélyost és | szilvoriumot hozott reggelire — belépett. — Fiatal barátom — szólt házigazdám | a szolga távozta után — jó reggelt. — Hasonlóképen *— mondám morózusan.-— Fogjon ön a reggelizéshez, fiatal barátom s az alatt fecsegjünk kissé. — Ezer örömmel! — felelém, helyet { foglalva a rostélyossal szemközt. — De nem osztaná meg reggelimet"? — Óh én már hajnalban túlestem az Tényéineh, aztán meg tudva, hogy önnek kedvencz étele a rostélyos, nem akarom azt kevesbíteni. (Nini! ez a Fenegyereky ur ma sokkal nyájasabb, mint tegnap volt). — És honnan ismeri gusztusomat? —• kérdém. — Az „asszonytól“ kérdeztem meg. . az pedig csak úgy vélem, ismeri fiatal barátom gusztusát ? E megjegyzésre nagyot nyeltem a rostélyosból és köhögni kezdtem, mintha csörgőkígyó akadt volna a torkomon. Nehány pillanatig szótlanul társalogtunk, mialatt végezve a reggelizést, megálltam Fenegyereky ür előtt. — Uram! — szólék lehetőleg ránezokba szedve homlokomat — ideje volna tisztába hozni viszonyunkat!-— Én is erre nézve kívántam önnel szólni. — Tehát? .. . — Tehát — folytatá Fenegyereky — legyen csak türelemmel. Legalább két hét alatt tökéletesen rendbe jövünk. — Mit beszél, uram? — kérdém elször- nyüködve s kicsibe múlt, hogy hanyat-hosz- szat nem vágtam magamat a síkos padlón.-— Nos azt — ismétlé szokott, nyugodt modorában — hogy egy-két hét alatt mindenesetre tisztázva lesz viszonyunk. — És addig? — Addig majd ön itt kvártélyozik nálam. Felkelhet mikor tetszik, lefekhet mikor tetszik, kosztjáról gondoskodva lesz. — De liát mit akar velem végtére is, uram ?! — Meg akarom magamat boszulni. — Hát itt vagyok, boszulja meg magát rajtam. Lőjjön agyon, tekerje ki a nyakamat, margarirozzon be, vagy süssön meg ha éppen olyan nagy appetitusa van rám csak ne tartson? áristomban! — Majd az az én dolgom lesz, hogy mit csinálok önnel, meg az asszonynyal. Ezzel rám c-apta az ajtót, hogy lengett belé az egész Üllői-ut és egy álló hétig még csak színét se láttam Fenegyereky urnák. (Vége köv.)
