Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-15 / 7. szám
Xáxsaö.a.lx3Q.i, sz,é;pi.xoc3-&lxxxi és isxo.eietteijesztő li.etila,;p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. j Negyedévre.................. Fé l évre.......................4 kor. ■ Egyes szám.................. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Szőloutaink kikövezése. (—r.) A vasárnap tartott hegyközségi közgyűlés tárgysorozatának harmadik pontjaként a hegyközségi kocsiút létesítésére vonatkozó költségvetés bemutatása volt felvéve. A költségvetés tényleg előterjesztetett, azonban az hiányosan volt előkészítve, mert abból indult ki, hogy a kikövezéshez szükséges követ a kincstártól talán az előállítási költség árában kapjuk meg, a felveendő kölcsön kamata és törlesztési részlete tekintetében pedig szintén nem volt biztos adat, valamint nem volt támpont arra nézve, hogy a kölcsönt egyáltalán és mily módozatok mellett lehet megszerezni, mert egyik fővárosi pénzintézet — tekintettel arra, hogy a hegyközséget mint ilyent kölcsönkötelezettség elvállalására képesítettnek nem tartja, a kölcsönt illetőleg még tárgyalásokba bocsátkozni sem akart a hegyközséggel. így tehát nem csoda, hogy a hegyközségnek nemcsak a „nem adózunk“ jelszaván lovagoló tagjai, de azok is, kik a közérdek iránt több érzékkel bírnak, kénytelenek voltak a kérdésnek a napirendről való levétele mellett szavazni. A halasztási indítványban foglaltatott, hogy az elöljáróság folytassa puhatolódzásait a tekintetben, valóban megkaphatjuk-e az államtól a szükséges köveket a kitermelési költségek összege mint vételár fejében, folytassa a puhatolödzásokat abban a tekintetben, kaphat-e a hegyközség esetleg a szőlőtulajdonosok egyénenkénti és „pro rata“-nkénti jótállása mellett tör- lesztéses kölcsönt s ha igen, mily feltételek mellett; a másik indítvány az volt, hogy kísértsük meg a szölöutat egyelőre csak a keresztig kiköveztetni, indittassék meg a gyűjtés az önkéntes adományok tekintetében s ha nem gyűl be elegendő összeg, a hiány a a szőlőtulajdonosokra közköltség czi- men kivettessék. Az előbbi indítvány leszavaztatvánv a közgyűlés az utóbbi indítványt fogadta el. Helyes. De most lássunk is hozzá ennek a megvalósításához. Mert noha mi azt tartjuk, hogy szőlőink, mint egyedüli kiránduló helyünk értéke tetemesen növekednék az által, ha az összes völgyek kövesuttal láttatnának el, mert csak más dolog az, ha a szőlő egész éven át- bármily időben könnyen megközelíthető, mint mikor télen egyáltalában nem, de egy esős őszkor még szüretkor is alig lehet kijutni a szőlőbe, mégis megelégszünk egyelőre azzal, ha a szölöut a keresztig köveztetik ki. Megelégszünk ezzel pedig azért, mert a ki 20 kilométer utat akar megtenni, de a másik csak 10 kilométerig akar jönni, el kell fogadnunk a 10 kilométert, mert mégis félig elértünk az általunk kitűzött czélhoz s mert biztosak vagyunk abban, hogy a szőlőtulajdonosok ha a kövesut a keresztig meg lesz, s meglátják a forgalom emelkedését, meglátják a szőlő értékének hatalmas emelkedését, az árak fellendülését, akkor maguk is óhajtani fogják mindannyian azt, hogy az összes völgyek köuttal elláttassanak. Most még azt belátni nem akarják. Hiába hangsúlyozta azt egyik felszólaló, hogy helybeli egyetlenegy beültetett 1000 □ terjedelmű szőlő sem ér kevesebbet 2000 koronánál s minthogy egyik itteni szőlő sem hozza meg a belefektetett tökének a kamatját, hanem az csak szórakozási helyül hasz- náltatik, tehát nem lenne megterhelve egyik szőlőbirtokos sem, ha egy 30 éves törlesztéses kölcsön felvételével az összes völgyek köuttal elláttatnának, a miért minden szőlőtulajdonos évenként 10 koronát fizetne, tehát a szórakozási hely évenként csak 10 koronával kerülne többe, ezt pedig minden szőlő- birtokos kibírja, ha kibírja azt, hogy a befektetett töke úgyse sokat jövedelmez, mégis ezt sokan nem vették figyelembe, noha ezen évi 10 korona többletköltségnek az lenne az eredménye, hogy a szőlőt bármily időben, tehát egész éven át használni lehetne, nem kellene sokszor életveszélyes utakon bolyongani; az egész évi használatnak pedig az lenne a következménye, hogy a szőlő nemcsak nyáron, hanem télen is kiránduló helyül szolgálna, a szőlők ára magasabb lenne s bőven visszatérülne az a kis kiadás, melylyel a szőlőbirtokosnak a kövesut létesítéséhez hozzá kellene járulnia. Ha tehát az összes völgyeknek köves úttal való ellátása egyelőre le is vétetett a napirendről, tegye meg az elöljáróság a szükséges lépéseket, indítsa meg az önkéntes hozzájárulásra vonatkozó aláírási ivet, az összes szőlőbirtokosokat szólítsa fel önkéntes adományok aláírására s biztosra vesszük, hogy oly összeg be fog gyűlni, hogy. a keresztig való kövesut létesítése még a nyár folyamán eszközölhető lesz, a mihez, hogy a köveket a termelési költségek árán megkaphassuk, vegyük igénybe polgármesterünk szakavatott- ságát, megkérve öt, hogy a kövesut létesítése ügyében a gyakorlat által szerzett szakértelmével legyen a szőlő- birtokosok segítségére. Ha ez az eszme megvalósul, majd meglátják azok, kik az áldozatoktól irtóznak, hogy ha elöhaladni csak áldozat árán lehet is, de nem tekinthető áldozatnak az oly költség, amely bőven visszatérül a forgalom emelkedésében és az ingatlan érték növekedésében. Felekezeti érzékeny kedés. A nagykárolyi Polgári Olvasókör múlt héten tartott közgyűlésében megtörtént az, hogy titkos szavazás utján három zsidó val- lásu választmányi tagot kibuktattak a választmányból, illetve miután megbízatásuk lejárt, nem választották meg őket újból. Alapjában véve ez egyszerűen annak az olvasókörnek belügye, melyhez senkinek semmi köze sincsen. Mert utóvégre egy titkos szavazás utján történt választás eredményéhez hozzászólni igen bajos dolog, de nem is lehet, mert senki sem láthat embertársának leikébe, senkisem tudhatja, kik szavaztak az említett választmányi tagok ellen és kik mellette. Daczára ennek, ebből az egyszerű dologból valóságos felekezeti kérdést csináltak városunkban. Mert véletlenül a közgyűlés többségének úgy tetszett, hogy épen azt a három tagot kibuktassa, illetve meg ne válassza, azért ezt a csekély jelentőségű dolgot mindjárt a zsidóság elleni állásfoglalásnak kellett minősíteni és a mint halijuk, ebből az ügyből kifolyólag mozgalom indult meg a czélból, hogy a polgári olvasókör zsidó vallásu tagjai lepjenek ki a körből. A polgári olvasókörnek állítólag 76 zsidó vallásu tagja van. Nem tudjuk, hányán írták már alá a kilépési nyilatkozatot, s tényleg szándékoznak-e valamennyien kilépni, de a magunk részéről kénytelenek vagyunk ehez az ügyhöz pár szóval hozzászólni. Legelőször is kijelentjük, hogy mi ezt az állásfoglalást nem helyeseljük, de határozottan elitéljük, hogy ebből az ügyből felekezeti kérdést igyekeznek csinálni. Lássuk magát a tényt? Egy 438 tagból álló erkölcsi testületben 362 keresztény taggal szemben 76 zsidó vallásu tag áll, tehát a zsidó vallásu tagok egy hatodrészét képezik az összes tagoknak. Éhnek daczára a zsidó vallásu polgárság a választmányi tagok sorában kellő arányban van képviselve. De feltéve, hogy az arány nem volna meg, szabad-e egy erkölcsi testületben vallásfelekezet szerint mérlegelni az embereket? Szabad-e egyik vagy másik fele- kezetnek a maga részére előnyöket vindikálni ? Szabad-e azt követelni, hogy egyik vagy másik felekezet a választmányban arányszám szerint legyen képviselve ? Hiszen ha ezt követelnők, vájjon miképen nézne ki az a választmány ? Minden testületben a választmány azért áll fenn, hogy annak a testületnek a közgyűlés által választott tagjai az erkölcsi testület csekélyebb fontosságú ügyeiben saját hatáskörében határozzon, fontosabb ügyek úgyis a közgyűlés hatáskörébe tartoznak. És ha annak a testületnek minden tagja kilépne, csak azért, mert nem választották be a választmányba, akkor mi lenne a testületekből ? A választmányi tagság a közgyűlés bizalmának jele s e tekintetben kétségtelen, hogy a többség dönt. Nos, ha a többség úgy határozott, hogy más választmányi tagokat választott, lehet-e, szabad-e ezért valakinek haragudni ? Egyéni hiúságot érinthet ez a kérdés, de egy vallásfelekezetet, vagy egy csoportot soha ! Mert csak az esetben lehetne az a vallásfelekezet vagy csoport érintve, ha kifejezetten ellenük irányult volna a választás eredménye. Hallottunk ugyan olyan hirt szellőztetni, hogy a közgyűlést megelőzőleg valami szükebb értekezlet-féle előre elhatározta volna a három tag kibuktatását, nem ugyan vallásfelekezeti, hanem politikai tekintetekből, de ezt a hirt nem vagyunk hajlandók elhinni. Feltéve, de meg nem engedve, hogy tényleg az az értekezlet megtartatott volna s ezen határozatok eredménye volt a szavazás lefolyása, akkor sem hisszük, hogy ez a zsidóság elleni állásfoglalást jelentené s ezzel a kaszinó többsége egyetértene. De ha nézzük a szavazás eredményét, azt látjuk, hogy épen — ha már igy tetszik nevezni — a kibuktatott egyének alig 4—5 szavazattal buktak ki. Sőt két zsidó vallásu egyén be is lett választva. Nos, hát hol van itt a felekezeti tendenczia? Azt már mégsem hisszük el, hogy a beadott 65 szavazat közül kizárólag csak zsidó vallásu polgártársaink szavaztak volna a megválasztottakra, akkor, midőn a kibukott egyének 55—56 szavazatot nyertek. Azt is hallottuk, hogy egyesek a kaszinó vezetőségét okolják a szavazás eredményéért s azt állítják, hogy a vezetőségnek kellett volna befolyást gyakorolnia, hogy a kibukta- tási kísérlet meghiúsuljon! Már engedelmet kérünk, de hogyan gondolják lehetségesnek azt, hogy egy titkos szavazásnál valami befolyás érvényesülhessen, ezt nem tudjuk és kiváncsiak vagyunk a módozatokra? De tudomásunk szerint az elnökség által nyomtatott lisztában az említettek, mint hivatalos jelöltek szerepeltek. Azt csak nem lehet követelni, hogy egyesek személyéhez ragaszkodjék az a vezetőség, hiszen akkor megsértené a közgyűlés választási jogát és megsértené a kibuktato*,- tak helyett a közgyűlés bizalmából megválasztott tagokat! Végül még egyet! Azt a kifogást is hallottuk, hogy ha már politikai pártállásuk miatt kibuktatott zsidó vallásu tagok nem tetszettek, úgy be kellett volna a függetlenségi zsidók közül választani más hármat. Mi nem hisszük, hogy ennél a választásnál a politikai pártállás kérdés tárgyát képezte volna. Mert az olvasókörnek politizálni nem szabad. De furcsának tartjuk, hogy ez az ügy mindenáron oda lyukad ki, hogy a zsidóság állítólag azért haragszik, mert három zsidó vallásu taggal kevesebb van a választmányban. Ne keressünk minden csekélységben felekezeti tendencziát! Városunk eddigi nyugalmas csendjébe ne vessük bele a felekezeti kérdés üszkét. Tessék belenyugodni a közgyűlés határozatába és ha egyesek ambicziója sértve van, tegyen egyénileg úgy, a hogy jónak látja, de az egész zsidóságot ebben a kis jelentőségű kérdésben azonosítani nem szabad, nem helyes. A túlságos érzékenykedés sohasem vezetett jóra. Azért tehát béke velünk! — Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete vasárnap, e hó 11-én alig fél óráig tartó rendkívüli közgyűlést tartott, melyen Hetey Ábrahám főjegyző, polgármester-helyettes elnökölt. Ä közgyűlésnek egyetlen tárgyát a Strósz-féle teleknek szin- körépités czéljaira leendő megvétele képezte. Elnöklő főjegyző a közgyűlést megnyitván, jelezte, hogy a szőnyegen levő tárgy most már harmadszor van kitűzve a tárgysorozatba s igy a községi törvény értelmében a megjelentek számára való tekintet nélküli érvényes határozathozatalnak van helye. Egyben jelezte azt is, hogy a telektulajdonos Takarék- pénztár igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagjai a szavazásban részt nem vehetnek, s ezzel a névszerinti szavazást a felolvasott szerződés felett elrendelte. A közgyűlés 57 szavazattal 12 szavazat ellenében a szerződést elfogadta s határozatának jogerőre emelkedése után jóváhagyás czéljából a vármegye törvényhatósági bizottságához felterjesztem rendelte. Ezután elnöklő főjegyző a jegyzőkönyv hitelesítésére Csipkés András, Luká- csovits János, Schnell József, Spitz Antal és Vida Sándor képviselőtestületi tagokat felkérvén, a közgyűlést berekesztette.
