Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-20 / 51. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. deczember 20. 51-ik szám. NlBYKlROLl Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HI VATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. üíegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre....................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Egyes s zám...................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A függetlenségi párt szervezkedése. Kossuth Ferencznek, az országos függetlenségi és 48-as párt elnöke és vezérének a függetlenségi párt szervezkedése czéljából kibocsátott körlevele, teljesen érthetetlen reczenzust keltett a koaliczió többi pártjai, az alkotinány- párt és a néppárt körében. Érthetetlen ez a felháborodás azért, mert hiszen Kossuth Ferencz körleveléből senki sem fogja kiolvasni azt, a mit mindenáron beléje akarnak magyarázni, hogy tudniillik a felhivás lényege az alkotmány és néppárt ellen is irányulna s czélja az lenne, hogy a nemzeti küzdelem időszakában vál- vetve együtt működött többi pártokat a törvényhatósági élet intézöségéböl kiszorítsa s azt kizárólag a függetlenségi párt foglalja el. Pedig a fővárosi hírlapok közleményeiből az világlik ki, hogy az alkotmány- és néppárt körében ennek a felfogásnak adlak helyet és aggodalmaskodnak azért, hogy a körlevél hangja a „perifériákon“ alkalmas a félreértések előidézésére. Nohát ettől ne féljen a koaliczió! Mi a vidéken nagyon jól megértettük Kossuth Ferencz kívánságát. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy ennek a felhívásnak lényege kik ellen irányul s bátran elmondhatjuk, hogy soha jobban nem figyelmeztethettek volna bennünket a szervezkedés szükségességére. Mert a függetlenségi pártnak, mint a parlamenti pártok legnagyobbikának nem szabad megelégednie azzal, hogy a legutóbbi képviselőválasztás alkalmával a nemzet bizalma oly mértékben nyilvánult meg vele szemben, hogy ma a parlamentben döntő szerephez jutott, hanem igenis szervezkednie keli továbbra is, egyrészről azért, hogy kivívott poziczióját megtarthassa, másrészről pedig azért, hogy letörje és lehetetlenné tegye azokat az alakokat, kik mint a régi rendszer hívei és teremtményei, csak alkalomra várnak, hogy teljes erejükkel a mai kormány ellen fordulhassanak. Tisztában vagyunk mi azzal, hogy a letört és bukott rendszernek emberei minden alkalmat felhasználnak arra, hogy elveszített hatalmukat ismét visszaszerezhessék. Kígyót, békát kiáltanak a mai kormányra. A függetlenségi pártot elvtagadással, meghunyászkodással, szolgalelküséggel vádolják ; szócsöveik révén mindent elkövetnek, hogy minél feketébbre festhessék az ördögöt. A vármegyék törvényhatósági bizottságaiban még a régi rendszer hívei ülnek. A választások nagy része még a Tisza idejére esik, a mikor a czél az volt, kibuktatni mindenkit, a ki a Tisza politikájának ellensége volt, s minél engedelmesebb, minél készségesebb törvényhatósági bizottságot teremteni. Jól tudjuk mi itt a perifériákon, hogy a nemzeti kormány által bevezetett egészségesebb irányú közszellemet meg kell óvnunk. Nem szabad engednünk, hogy a korrupczió újra felüsse fejét. Nem szabad tűrnünk, hogy a mi lanyhaságunk miatt mind jobban tért hódítson az a gondolat, hogy a függetlenségi párt megelégedvén a kivívott diadallal, elveinek további megvalósítását nem kívánja. Ellenkezőleg, szüntelen ébren kell tartani a nemzeti kívánalmak teljesítésének elmaradhatatlan szükségessé- | gét. Bár az átmeneti kormányzat idejére a katonai követelések ki is lettek kapcsolva s ennek a kortnányprogramtn- naka támogatására vállalkozott a függetlenségi párt, de nem mondott le vég- képen arról, hogy azokat valamikor megvalósíthassa s a magyar nemzeti szellemet az állami élet minden terén é;1 vény re juttathassa. Az általános választói jog megvalósítása esetén egy egészen uj alakulattal fogunk szemben állani. Az erős, sőt túlhajtott szoczialista szervezkedésekkel és izgatásokkal szemben minden pártnak kötelessége a szervezkedés. A jövőnek nagy problémáját úgyis épen a szoczializmussal megvívandó harcz képezi, s ezzel szemben öngyilkosságot követ el az a párt, mely jóelöre nem igyekszik magának a talajt biztosítani. Sajnosán kellett tapasztalnunk eddig is, hogy épen a függetlenségi párt szervezetlensége miatt sok oly kérdésben szenvedett vereséget különösen a törvényhatósági életben, melyekben elbuknia nem lett volna szabad és pedig azért, mert a régi erőszakos választási rendszerrel szemben nem tudott a párt oly szervezettséggel fellépni, mely az önkényeskedő és basáskodó föszolgabirákkal szemben is megtudta volna állani helyét. A nemzeti küzdelem, a megtámadott alkotmány összébb hozta a politikai pártokat, de attól tartunk, hogy a viszonyok változása esetén, az összetartás csakhamar lazulni fog. Megbízható, független emberek szükségesek mindazon helyekre, a hol a nemzeti élet alapköveit lerakják, a hol oly kérdések merülnek fel, melyek a hatalommal szemben a nemzeti álláspont és egységes akarat megnyilvánulásait szükségessé teszik. Igenis szervezkednünk kell és szervezkedni fogunk is; mert hiszen szervezkedik az alkotmány- és néppárt is és ezen szervezkedés ellen a függetlenségi pártnak nincs és nem is volt egy szava sem. De ne féljen attól sem az alkotmány- setn pedig a néppárt, hogy mi jó vidékiek nem tudjuk megválogatni embereinket. Nagyon jól ismerjük mi azokat, kik a nemrég lefolyt nemzeti küzdelemben . a nemzeti álláspontot képviselték s kik voltak a törvénytelen hatalom támogatói! Nem czélutik nekünk a pártok között egyenetlenséget idézni elő, hanem igenis velük vállvetve dolgozni, s tudjuk naT A RCZ A. Az angolok és hollandok diplomatiai szereplése II. Rákóczi Ferencz felkelésében. Irta: Cseh Lajos. V. Széchenyi érsek, a derék hazafi iránt a sértéseket egymásra halmozzák. Pedig a császári háznak e hű embere tapintatával és a magyaroknál birt tekintélyével nagy szolgálatokat tett. Mégis, midőn Lipót meghal, a hozzá intézett levelet, mint néhai Lipót császár tanácsosához czimezik, csak a mediato- rok óhajára és sürgetésére változtatják meg, kinevezvén őt József tanácsosává is. Az alkudozások felvételét elősegítette az eredetileg Rákosra összehitt, de Szécsenybe áthelyezett gyűlés. E gyűlés, mely az 1705. szept. 1-én vette kezdetét, felhatalmazta a fejedelmet az alkudozások folytatására s a béke megkötésére; csupán azt kötötte ki, hogy az eredményt jóváhagyás végett a gyűlés elé terjeszsze.1 Visszanyerték a magyarok egyidőre bizalmukat s kezdettek bizni a béke létrejöttében, midőn a mediatorok tudtára adták Rákóczinak, hogy kormányaik segítségükre még egy- egy rendkívüli meghatalmazottat küldöttek s hogy a császár a mediatiót hivatalosan is elfogadta. Megtették ezt a magyarok is, még előbb, minta császár. A császár 1705. julius 9-én fogadja el hivatalosan, Rákóczi a szé-; chenyi-gyülés meghatalmazásából már u. a. év julius 3-án.1 így az alkudozásnak mi sem állott útjában. A rendkívüli követek küldésének eszméje J Malborough herczeg agyában fogamzolt meg. Azt akarta a herczeg, hogy az egésznek ünnepélyesebb színezete legyen s hogy a kő- j vétségre tekintélyes emberek alkalmaztassanak, kik a császári kormányra is, de még inkább a magyarokra nyomást gyakoroljanak. Fenyegessék meg ezek a magyarokat az angol királynő és a hollandi rendek haragjával,1 2 ha nem akarnának békét kötni. A kor- j mányok tervét csakugyan eL is fogadták, a | midőn az angolok lord Sunderlandot, a hollandiak pedig Rechteren grófot küldölték ki rendkívüli követi minőségben. Kezdetben volt is hatása. A császár a mediatorok sürgetésére, Rákóczi pedig Széchenyi kérelmére csakugyan kinevezik bizto-1 saikat a fegyverszünet tárgyalására. A magyar biztosok Bercséuyi, Csáky István gróf, Sza-: bolcsmegye főispánja, Sennyei István báró, Jánoky Zsigmond, Kayáli Pál, Gerhárdi György Horváth M. IV. 363. 1. 1 Histoirede stb. III. 35. lap. 2 A. R. I. 260. lev. és' Lapsánszky János voltak; a császár pedig Wratislaw, Sinsendorf, lllésházy és Lamberg grófokat nevezte ki. Az utóbbiakhoz járult Széchenyi érsek is, ki szintén mint császári biztos működött. Az első nehézséget a tárgyalás helyének megválasztása okozta. A császári biztosok nem akartak Nagyszombatba menni, nehogy —■ úgymond — a magyar városban befolyásolják okét. Azért ezek Pozsonyt választották. A magyarok részére Bazint, a mediatorok helyéül pedig Szent-Györgyöt óhajtották. Bercsényi és a magyarok erről tudni sem akartak. Szerintük a császári biztosok ott maradhatnak, a hol akarnak, de ök Nagyszombatból — minthogy már mindent úgy készítettek el — nem mozdulnak.1 Végre megállapodtak, hogy a császáriak maradnak Pozsonyban, a magyarok pedig Nagyszombatban, a közvetítést a mediatorok végzik. A hollandi követek Bruyninx és Rechteren gróf Nagyszombatba mentek, az angol követek Sunderland lord és Stepney Pozsonyban maradtak. Megegyeztek a császári biztosok fejével Wratislaw-val, hogy ezután minden mellékút kerültessék, az alkudozások a békeügyben egyedül a mediatorok utján történjenek.2 Ez igen hasznosnak bizonyult, mert sok kellemetlenségnek vette elejét. Az alkudozásokat, ha azt a követeknek Nagyszombatba érkezésétől számítjuk, úgy a kezdő pontnak 1705. okt. 28-át vehetjük. Az alkudozások menetét napról-napra feljegyezve találjuk a követeknek az alkudozásról folytatott naplójában.1 Annyira egy véleményben voltak, mint Stepney Írja, hogy közös napló vezetését határozták el.2 E napló azonban csak 1706. febr. 27-ig vezeti az alkudozásokat. Továbbiakról a követek vagy nem vezettek naplót, vagy ha vezettek, úgy vagy el- | kallódott, vagy még valahol rejtőzik. Mert a | tárgyalások megszakításokkal egész 1706. j julius 16-ig húzódtak. A tárgyalásoknak nem akarom itt egész menetét leirni, a mint az a sok húza-vonával folyt, csupán a főbb í mozzanatokat akarom kiemelni — tekintet- ! tel a mediatorok szereplésére. A mediatorok, különösen azon időponttól | kezdve, midőn a rendkívüli követek megérkeztek, buzgón működtek, hogy a kilátásban i levő béke-congressus összeültéig a kedélyeket ; hajlandókká tegyék. Lehetőleg tisztázni iparkodtak a helyzetet. Ismerték a magyarok követeléseit, a mennyiben a magyarok közt tartózkodó kalocsai érsekkel folytonosan összeköttetésben voltak részint levelek, részint I pedig a kalocsai érsek követei révén. Ismerték az ügyek állását már az előbbi tárgyalásokból is. Mert ezeknek, ha egyéb hasznuk nem volt, annyit legalább eredményeztek, 1 Histoire III. 21. lap. 2 A. R. II. 419. lev. 1 A. R. II. 409. stb. lapok. 2 u. o. II. 307. lev. Nagy megtakarít ást érünk el, ha Karácsonyi ajándékaink bevásárlását a Galambposta árubeszerzési vállalatra bízzuk. (Tsjsjra Mindent nagykereskedői árakban számit. — Jutaléka csupán a pénztári engedifiény, a melyet az eladótól von le magának. Czégtulajdonos: Galamb János Budapest, VII , Dohány-utcza 16. sz. crs^rü
