Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-29 / 48. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. november 29. 48-ik szám. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖN YE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre.........................................................4.— Ne gyedévre........................................ 2.— Egyes szám.................................................—.20 Községi jeg yzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Vármegyei távbeszélő. (—r.) Évekkel ezelőtt foglalkoztunk a vármegyei távbeszélő előállításának eszméjével, de úgy látszik, hogy az eszme feledésbe ment. Most elérkezettnek látjuk az időt arra, hogy az eszmét felelevenítsük. A vármegye mostani f ő i s p á n j a ugyanis nem tartozik azon főispánok közé, akik állásukat csupán dignitásnak tartják, hanem azok közé, kik tudják azt hogy az állás méltósága azzal nagyobbodik, ha a főispán a köz érdekében munkálkodik és eredményt is tud felmutatni. Főispánunk a munka embere, ki gyermekkorától fogva a munkálkodást megszokta; akkor is sokat dolgozik, mikor nem kellene sokat dolgoznia, mert a munka második természetévé vált. Annál inkább dolgozik pedig akkor, midőn új méltóságában oly szép hatásköre nyílik s oly sok üdvösét teremthet a köz érdekében, mint ma Szatmár vármegye főispánja teheti. A főispán rövid ittléte alatt máris sokat lendített a közigazgatás menetén, mert egész idejét székhelyén tölti, figyelemmel kiséri az összes hivatalnokok működését, ellenőrzi nemcsak a munka mennyiségét, hanem annak minőségét is és igyekszik tudomást szerezni mindenről, a mi a vármegyénél történik. A főispán ajtaja mindenkinek nyitva áll, keresik is fel ügyes-bajos emberek elég sokan. Azonban vármegyénk közigazgatása csak akkor lehet magas fokú, ha a központ a vármegye községeivel s különösen a járási központokkal közvetlenül és távbeszélő utján érintkezhetik. Mert a mai közigazgatás, a sok uj törvény és miniszteri rendelet következtében oly bonyolult, hogy ebben a labyrinthusban csak a nagy gyakorlattal bíró jogász tud eligazodni s ha a kiil- tisztviselő a bürokratikus formák szigorú betartásához ragaszkodik, akkor nem fog megfelelni a mai élet követelményeinek ; kell tehát sok esetben, bogy a központtól kérjen felvilágosítást, irányi tást. J(') közigazgatás tehát csak ott lehet, a hol a központ utasításait időveszteség nélkül, gyorsan adhatja meg és a központi gyakorlatilag kiválóbban képzett tisztikar irányítást, útbaigazítást adhat a teendőkre nézve, miáltal rendkívül sok idő, Kellemetlenség és költség takarittatik meg, nem kell annyit feleb- bezgetni, mert már az első fórum úgy intézkedik, mint a hogy Íveli intézkedni, amennyiben a tisztviselő tudja, hogy a központban hogyan vélekednek egy kérdésről, tudja hogy figyelemmel kisérik, tudja hogy az érdekeltek távbeszélőn azonnal panaszt tehetnek s igy nagyon óvatosnak kell lennie intézkedéseiben. A vármegyei távbeszélő tehát rendkívül sok előnynyel jár, sok idő és pénzmegtakarítás érhető el azzal, ha a I központ a községekkel és főleg a járási székhelyekkel távbeszélő utján össze van kötve, rendkívül sok írásbeli és bürokratikus munkát meg lehet ez által takarítani és csakis ez által lehet elérni a jó, gyors és olcsó közigazgatást. ' Ez az oka annak, hogy több vármegyében. igy a szomszéd Bihar-, Szilágy- és Szabolcsmegyékben siettek azt bevezetni, csak nálunk idegenkedünk mindentől a mi újítás és pénzbe kerül, nem véve figyelembe azt, hogy az az összeg, a mit a vármegyei távbeszélő- hálózatba befektetünk, közvetve százszorosán is megtérül az által, hogy a köz- igazgatás gyorsabbá és olcsóbbá válik s hogy a közönség rendkívül sok időt islmegtakarit az által, hogy egy ügyet úgyis elintézhet a központtal és nem kell hosszas és költséges utazást tennie. Az lenne igazán a közigazgatás egyszerűsítése, ha a közönség ügyéit kevés költséggel, kevés fáradozással és utánjárással, kevés időveszteséggel, gyorsan és olcsón intézhetné el. Uj/ korszak virradna fel a községekre is ha a jegyzőnek nem kellene minden csekélységért a szolgaiméi hivatalba befáradni, hanem távbeszélőn nehány perez alatt intézhetne el némely ügyet s azt az időt, a mit a sok utazással tölt el. a község ügyeinek szentelhetné és azokat jobban előbbre vi- hetné. A községi közigazgatás helyesebb mederbe terelése és gyorsítása lenne elérhető az által, hogy a főszolgabíró, alispán és főispán sürgős esetekben rendeletét távbeszélőn adhatná ki, s az nehány perez múlva végre is lenne hajtva. Ezen gyors és közvetlen intézkedések a községek fejlődését rohamosan segítenék elő. Az a többletkiadás pedig, melyet a távbeszélő bevezetése az államnak, a vármegyének és a községeknek okozna, jelentékenyen megtérülne azon előnyök által, melyek az egész vármegyére há- j ramlananak. Az államot azért említjük fel, mert a közigazgatás igen jelentékeny részében állami feladatokat is végez s igy az államnak a távbeszélő költségei fedezéséhez okvetlenül hozzá kell járulnia. Ne idegenkedjünk tehát a távbeszélő költségeitől, sokszor visszatérül a befektetés költsége a vármegyei távbeszélő által nyújtandó előnyök által. Gondoljuk meg, hogy a modern élet nagy igényeivel és nagy haladásával az ügyek intézésében gyorsaságot követel és ez csak a távbeszélő által érhető el, a mit legjobban mi tapasztalunk, azok, kik a helyi távbeszélőt mindennap használjuk és ma már el sem tudjuk képzelni, hogyan végezhettük el teendőinket távbeszélő nélkül. Csináljuk meg tehát a vármegyei távbeszélő-hálózatot mielőbb — bármennyi költségbe kerül is. TAROZÄ. Az angolok és hollandok diplomatiai szereplése II. Rákóczi Ferencz felkelésében. Irta: Cseh Lajos. III. Mi volt az oka, hogy a folytonos sürgetés daczára még az alkudozásokat is oly későn kezdik meg, vagy ha alkudoznak is, csak immel-ámmal folytatják s végre is sikerre nem vezetnek? Megtaláljuk erre a feleletet Stepneynek kormányához küldött jelentéseiben. Nem tudta elhinni, hogy a császári kormánynak komoly szándéka van a magyarokkal kibékülni. Látta, hogy csak akkor alkudnak, ha a felkelők rájuk ijesztenek. Oly győzelmek után, mint Heister nagyszombati győzelme volt, minden békés szándékról letettek. Meg voltak győződve, hogy Magyar- országot fegyverrel hódítják meg. Leginkább hátráltatták és ellenezték azohban a békét a személyes érdekek. Tudjuk, hogy Lipót császárnak mindene volt inkább, mint személyes akarata. Ö mindenben tanácsosainak és a jezsuitáknak a befolyása alatt állott. Ezek legtöbbje pedig inkább akarta a háborút vagy Magyarországnak fegyverrel való meghódítását, mint a békét. A tábornokok tág teret látlak a háborúban kapzsiságuk kielégítésére, a kik jobban szerettek barátot és ellenséget megrabolva — meggazdagodni, mint békét kötni.1 A jezsuiták is inkább szerették volna Magyarországnak fegyverrel való meghódítását, mert ellenkező esetben fellelték törvénytelen birtokaik elvesztését.2 Ellene voltak a békének a haditanács és a kamara, mert féltek, hogy számadásaikat megvizsgálják. Hátráltatták a papok, kik a háborúban a térítést könnyebben eszközölték. Akadályozták az absolut hajlamú miniszterek.? Sőt még a béküiékenyebbek is, mint Salm. hg., a ki félt, hogy 600,000 frtot érő hatvani uradalmát elveszti. Mert több magyar főur mindjárt, a mint József neveléséért megkapta e birtokot, tiltakozott az ajándékozás ellem4 Nagy akadály volt, hogy a császári miniszterek nem akarlak Rákóczival az egész ország nevében alkudozni, mintha az egész ország Rákóczi pártján volna. Nem tudlak ők sehogyse megbarátkozni a gondolattal, hogy a magyarok szabadságuk és jogaik mellett fogtak fegyvert, s Fogy a magyar felkelés nem nehány lázadó önérdekü küzködése. Természetes, hogy ily viszonyok között békét kölni nem lehetett és hogy az alkudozás elejétől fogva nem volt egyéb tréfánál.'' 1 Arch. R. I. 117. lev. 2 Arch. R. I. 138. lev. 3 Arch. R. I. 147. lev. 4 Arch'. R. 1. 188. lev. ö Arch. R. II. SiiJU. lev. A magyaroknak sem volt kedvük hübele Balázs módon, minden biztosíték nélkül megkötni a békét. Századok tapasztalata állt előttük, hogy a Habsburg-ház nem azért ígért valamit, hogy azt meg is tartsa. S meg ha a királyokban meg is lett volna a jó szándék, hogy esküjüket beváltsák, nem tehették azt rósz tanácsadóik miatt. Maguk pedig sokkal kisebb emberek voltak arra, hogy német minisztereiket megkerülve önállóan járjanak el a. magyar ügyekben. Éppen ezt hozza fel Rákóczi és pártja is, midőn a biztosítékot követeli, ük — mondják — meg vannak győződve Lipót jóakaratáról, de nem tartják őt olyan embernek, a ki akaratát minisztereivel szemben is érvényesíteni tudná, s hogy a törvényeket minisztereivel is meg tudná tartatni.1 Szította a bizalmatlanság tüzét Heister kegyetlensége és a császári miniszterek azon alávaló tette, hogy Rákóczi ellen orgyilkosokat fogadtak, kik őt meggyilkolják vagy megmérgezzék. S még ráadásul megtették azt a szemérmetlenséget, — mint az angol követ nevezi, ■—- hogy ezt neki is tudomására hozták.2 Egy szász hadnagyot el is fogtak Rákóczinál, kit — vallomása szerint — előkelő férfiak küldöttek Becsből a fejedelem meggyilkolására.3 Nem várhatták a magyarok, 1 Rákóczi levele a mediatorokhoz. A R. I. 291. lap. 2 A. R. I. 101. levél. 8 A. R. I. 118. levél. hogy jogos követeléseik teljesittetnek. Látták azt a válaszból, a mit a császári kormány sérelmeikre adott. Nem hogy kielégítő nem volt benne, de még biztató sem a jövő alkudozásokra. Pedig a mediatorok óhajára a válasz néhány sérelmes pontját megváltoztatták.1 De nem tették meg azt sem mind, a mit ezek tanácsoltak, ügy, hogy a válasz- ezeket sem elégítette ki. A biztosíték szükségét ezek is belátták. Nem csodálják egy csöppet sem, hogy a magyarok óvatosak a béke megkötésében, a mikor már 7 ízben fogtak fegyvert alkotmányukért.2 Nem találják egy csöppet sem túlságosaknak a Rákóczitól benyújtott 11 pontban foglaltakat. Sőt a békét könnyen megköthetőnek hiszik, csak a császár tapintatos és békeszeretö biztosokat nevezzen ki. Reményük testet öltött, midőn mindkét felet rávették, hogy Selmeczre elküldjék képviselőiket. Bruyninx okt. 5-én báró Seilern- nel, a császári biztosok fejévei elindult Selmeczre. Stepney csak később ment utána, mert az elinduláskor nem volt Becsben. Alig értek azonban a biztosok Pozsonyba, egy kicsinyes ügy miatt már is félbeszakították útjukat. Kifogásolták a Rákóczitól küldött útlevelek kitételeit, hogy herczegnek s Isten kegyelméből fejedelemnek nevezi magát.3 (Folyt, köv.) 1 A. R. I. 133. levél. 2 A. R. I. 14U. levél. 3 A. R. I. 208. levél. AZ EGYEDÜL'ÉLISMÉRT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZEl
