Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-08 / 6. szám
XXIII. évfolyam. V Nagykároly, 1906. február 8. 6-ik szán&ÖG íí {q NAGYKÁROLY Társaáalmi, szépiiocLalrcii és ismeretteriesztő Ifci-etila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. [| Negyedévre..................2 kor. Fé l évre.......................4 kor. jj Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A székhely kérdéshez. Szatmár és Nagykároly városa között fenálló, örökös versengés tárgyát képező ügy, a vármegyei székhely kérdése ismét felszínre került. Ezelőtt körülbelül két héttel a Szatmáron megjelenő „Szatmár és Vidéke“ czimü hetilap vetette ismét felszínre a vármegyei székhely áthelyezésének ügyét, felhiva erre a kérdésre a közönség figyelmét azzal az indokolással, hogy épen most van itt a legalkalmasabb ideje annak, hogy ez a kérdés Szatmár város javára kedvezö- leg elintéztessék. Felhozott indokai között szerepel az is, hogy gróf Károlyi István a letűnt 15 év óta, mióta a székhely kérdésének ügye egyelőre lekerült a napirendről, nézetei tekintetében nagy változáson ment keresztül. Szatmár várost megszerette, s ö, ki az országos politikában a többségi elvnek feltétlen bive, e kérdésben sem fogja megakadályozni a többség kívánságát és határozatát, s bizonyára nem fogja megakadályozni a székhely áthelyezését, ha a vármegye törvényhatósági bizottságának többsége ismét Szatmár mellett dönt. Ugyanezen kérdéssel foglalkozik a szintén Szatmáron megjelenő szubven- czionált politikai lap a „Szamos“ is múlt csütörtöki számában s ugyanazon érvekkel, mint a másik szatmári lap száll síkra Szatmár érdekében. Sőt ezt az ügyet már annyira megérettnek tartja, hogy az ez iránybani indítvány megtételét is sürgeti. A „Szamosának ezen czikkét laptársunk a „Szatmármegyei Közlöny“ is múlt vasárnapi számában leközölte és pedig minden megjegyzés nélkül. Nem tudjuk mi czélja volt helyi laptársunknak akkor, midőn ezt a czik- ket nekünk izleltetöül feltálalta, de mindenesetre feltűnő, hogy mint nagykárolyi lap, mely programmjában a város érdekeinek szem előtt tartását is czéljául tűzte ki, egyetlen szó, egyetlen megjegyzés nélkül hagyja azt. Nem hisszük, hogy ezzel a város közönségének felizgatását, vagy megfélemlítését akarta volna czélozni, inkább hajlandók vagyunk azt egy óvatos figyelmeztetésnek tekinteni, mert hiszen lehetetlennek tartjuk, hogy egy helyi lap egyszerűen csatlósává szegődjék Szatmár érdekeinek. Előreláthatólag meg fognak tehát ujulni a küzdelmek Szatmár és Nagykároly között. E két ellentétes érdekű város, melynek az utóbbi 15 év alatt kifejlődött barátságos viszonya úgy látszik csak szinleges volt, ismét farkasszemet fognak egymással nézni. Azt hittük, hogy a székhely kérdésében Szatmár ráhelyezkedett a türelmes várakozás álláspontjára, mert hiszen a vármegyék rendezésének ügye sokáig már nem húzódhat s ez alkalomra részére megyei székhely biztosítva van. Tudvalevő dolog, hogy egy megyekikerekités terveztetik, oly formán, hogy úgy Szatmár mint Nagykároly város székhely maradna s igy egyik város százados joga érintve nem lenne a másik városnak pedig régi kívánsága nyerne teljesítést. A helyett azonban, hogy Szatmár bevárná a megfelelő időpontot, a mostani zavaros politikai helyzetet kívánja felhasználni s épen azt az eszmét veti a vármegye közönségének táborába, mely az eddig együttesen működő sorokat legkönyebben és legbiztosabban képes megbontani és pártokra szakítani. Ám legyen! Mi a küzdelem elöl ki nem térhetünk, azt kénytelenek vagyunk felvenni. Szatmár város hivatkozik arra, hogy 15 év óta, mióta ez a kérdés i nyugvópontra jutott, oly fejlődésen ment keresztül, hogy azóta a vármegyei székhely iránt táplált igényei meghatványozódtak, népessége, forgalmának emelkedése és területi fekvése a központiság jellegét még jobban kidomborította úgy, hogy ma már megérettnek tartja az időt a székhelykérdés ismételt felvetésére. Igaz, Szatmár város nagyot fejlődött! De ezen fejlődését csekély részben tulajdoníthatja a maga erejének, polgárai áldozatkészségének. Az állam volt az, mely Szatmár fejlődését arra a fokra juttatta, melyen ma áll. Az állam létesítette azokat a közintézményeket, melyek a város forgalmát emelték, központiasságát kifejezésre juttatták. A királyi törvényszék, a katonai központ, állami iskolák, vasúti inter- nátus slb. stb. mind állami intézmények, melyek a városra terhet nem rónak, de forgalmát a legnagyobb mértékben emelik. Elismerjük mi annak jogosultságát, hogy Szatmár megyei székhelyet nyerjen. De azt, hogy a Nagykárolyban levő megyei székhely vitessék át Szatmárit, semmi körülmények között és soha! Ennek ' jogosultságát Szatmár bebizonyítani nem fogja tudni soha! A mi városunk igaz, szegény! Nin- csennek az állam által nagy költséggel és áldozattal létesített és fentartott intézményeink. Évtizedek múltak eh a nélkül, hogy az állam legcsekélyebb jóakaratát is élveztük volna. Szegények vagyunk, mert nincs milliókat érő ingatlanunk, mint Szatmárnak és mégis rövid pár év alatt városunkat annyira fejlesztettük, hogy a sár- és porfészekből egy modern várost alkottunk. És a mit alkottunk, nem miniszteri képviselők jól megválogatott személye kegyelméből, de igenis saját erőnkből alkottuk, polgáraink áldozatkészségének gyümölcse. És egyetlen közintézményűnk a vármegyei székházhoz évszázados jog fűz bennünket, melyet elvitatni nem lehet. És ettől az önerejéből fejlődő várostól még ezt az egyet is el akarná venni örökös riválisa Szatmár? Nem, nem fog ez olyan könnyen menni. Hiába akarják kerületünk országgyűlési képviselője Gróf Károlyi Istvánnak az országos politika terén tanusi- tott következetes magatartását leszögezni a megyei székhely kérdésében is ? Feltehetö-e az, hogy épen Gróf Károlyi István csak azért, mert az utóbbi időben Szatmár város irányában tanúsított érdeklődésének több jelét adta, mindjárt cserben hagyjon bennünket, választóit; érdekeinknek hü és hathatós védelmezőjéről feltenni, hogy ez a szegény, de törekvő város érdekében, — hová öt is minden családi érdek fűzi, — el ne kövessen mindent, hogy a czélba vett méltánytalanság ne sikerüljön. Megengedjük, hogy az eszköz, melyet a czél érdekében az ö mellének akarnak szegezni, ügyesen van megválasztva. Ha gróf Károlyi István az országos politika terén a többségi elv következetes keresztülvitelének har- czosa, akkor hajoljon meg a székhely kérdésében is a többség akarata előtt, s futólépésben igyekezzék maga is segíteni áthelyezni a megyei székhelyt. Csakhogy van ám egy kis bökkenője is a dolognak. Ott, hol országos érdekek forognak szóban, hol egy egész nemzet boldogulásának kérdése lebeg szem előtt, hol az alkotmányos szokások, egy ezer éves nemzet önállóságának törvényes követelményei kívánják a többségi elv érvényesülését, egy gróf Károlyi István, a legjobb hazafiak között is első, bizonyára síkra fog szállani nemzete érdekében, de akkor midőn egy mindent elnyelni kívánó város egy másik várost meg akar fosztani történelmi alapokon nyugvó, egyetlen jogától, s épen azt a várost, melynek képviselője Gróf Károlyi István ; midőn a megye székhely Szatmár részére nem képez életkérdést, de reánk nézve igen, ugyan hogy gondolja a tisztelt szatmári sajtó, hogy gróf Károlyi István ezt a szatmári kellemes napok emlékéül egyszerre meg fogja tenni!? Ha csakugyan elkövetkezik a küzdelem órája, bizonyára ott leszünk mi is a csatasorban, s mint 15 év előtt, úgy ez alkalommal is gróf Károlyi István fog az élünkön állani, de nem gondolják-e, hogy ezt a kérdést jó volna legalább addig nem bolygatni, mig a nemzetnek szüksége van a jó hazafiak együttes működésére? Mert az ország érdeke mégis csak elöbbvaló még Szatmár érdekénél is? Városi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 4-én délelőtt 10 órakor rendes közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete alatt. A közgyűlésnek fontos tárgya volt az egyes szakbizottságok megalakítása, ennek daczára a tagoknak alig fele jelent meg. Polgármester a közgyűlést megnyitván, a tárgysorozatnak első pontjaként a keresk. miniszternek 74,574—1905. sz. leirata vétetett tárgyalás alá, a foglalkozást közvetítő és cselédszerző üzletekről alkotott városi szabályrendelet módosítása tárgyában. A képviselőtestület a kívánt módosításokhoz hozzájárult s a szabályrendeletet újabban felterjeszteni határozta. A második pontot képezte a gazdasági részek kérelme, birtokuk tulajdonjogának rendezése tárgyában. Minthogy e tárgy már harmad Ízben volt kitűzve, ez alkalommal a jelenlevők számára való tekintet nélküli határozathozatalnak volt helye. A tanács javaslata az volt, hogy a kérelemnek részben hely adassék s a gazdasági részék tulajdonjoga — a betétszerkesztési eljárás folyamán •— elismertessék, egyes utak tekintetében azonban a tulajdonjog a város részéről fel ne adassék. A tárgyhoz Lukácsovits János és ifj. Nagy Antal szólaltak fel s a képviselőtestület 37 szóval 34 ellenében a tanács javaslatát fogadta el. Ezután következett az egyes bizottságok megalakítása. Ezt megelőzőleg azonban Lukácsovits János azon javaslatot tette, miszerint mondja ki a közgyűlés, hogy ha a megválasztandó bizottsági tagok közül valaki a bizottsági ülésekről három egymásutáni esetben indokolatlanul elmarad, tagsági joga szűnjék meg és helyette más tag választassák. Polgármester e javaslatot a maga részéről is helyesnek tartja, de minthogy a szervezési szabályrendelet megfelelő módosítása nélkül ezt kötelezőleg ez idő szerint kimondani érvényesen nem lehet, egyelőre erkölcsi kötelezettségnek kívánja tekintetni a tagok pontos megjelenését. A képviselőtestület azután a szervezési szabályrendeletnek ily irányú módosítása iránti javaslattételre utasította a polgár- mestert. Az egyes bizottságok ezután a következőleg alakíttattak meg: a) Egészségügyi bizottság: Dr. Aáron Sándor, Dr. Jászi Ferencz, Dr. Jékel László. b) Gazdasági és pénzügyi bizottság: Dr. Adler Adolf, Albanézi Mihály, Berger Ármin, Bordás Imre, Csipkés András, Csőkör Ferencz, Fürth Ferencz, Dr. Jékel László, Dr. Jászi Ferencz, Kaufmann Jenő, Kubinyi Bertalan, Kuszka Mihály, Kun István, Dr. Kovács Dezső, Luczay János, Lukácsovits János, Lokmájer Márton, Rooz Samu, Róth Károly, Schusteritsch Ferencz, Dr. Serly Gusztáv, Strohmájer Ferencz, N. Szabó Albert dr., Vetzák Ede, Vetzák Ede dr., Vida Sándor. c) Jogügyi bizottság: Dr. Adler Adolf, Kallós Pál, Dr. Kovács Dezső, Papp Béla, Rooz Samu, N. Szabó Antal, Dr. N. Szabó Albert, Dr. Várady János, Dr. Vetzák Ede. d) Épitészeti bizottság: Dr. Adler Adolf, Bunda Miklós, Bing Mór, Csipkés András, Kacsó Károly, Nonn Gyula, Péchy László, Rooz Samu, Schuszteritsch Ferencz, Dr. Serly Gusztáv, Strohmájer P’erencz, Vetzák Ede. e) Kórházi bizottság: Albanézi Mihály, Dr. Czukor Lajos, Dr. Cservenyák Károly, i Dr. Jászi Ferencz, Kaufmann Adolf, Nonn j János, Rooz Samu, Schiffbeck Károly, Spitz Antal, Dr. N. Szabó Albert, Wagner István, Varga Imre.
