Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-01 / 44. szám
Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési Egész évre ................. . . . Fé l évre .................................... Ne gyedévre ................................ Egyes s zám................................ ár ak: 8.— korona. 4.— . Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Dr. Adler Adolf Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben), szerkeszt^ Jj Bérmentotlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Simkó Géza, fömunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Halottak napján. Sárga, elszáradt levelek hullanak1 már a fákról, s diszüket vesztett ágaik között csipös őszi szél fujdogál. A nap sugarai elvesztették már életet adó melegségüket, s úrrá lettek a dér, a fagy. A hervadás, a pusztulás szomorú képét látjuk mindenfelé. Kopárok a mezők, nem élénkíti vidám madárdal a hervadó határt. A természet aludni készül s várja, hogy végtelen, fehér szemfedöje ráboruljon, hogy azután átadja magát a nagy nyugalomnak, a pihenésnek . . . Elérkezett az ősz ünnepe, a halottak napja is. A pusztuló, hervadó természet napja, a megemlékezés szent ünnepe! A mikor az élő nemzedék egy napra elvonja magát a nyüzsgő j élet ezerféle örömétől és gondjától, s egy napot azok részére szentel, kiknek egyedüli joguk a megemlékezésre, a kegyeletre irányul. Megélénkülnek a máskor csendes! sirkertek. A végtelen nyugalom házát élet, zaj váltja fel. A sirokat kivilágítják, s ezer mécses és gyertyácska fénye I hirdeti, hogy nincs még elfeledve a hant alatt nyugvó, nem gyógyultak még be a fájdalmas sebek, melyeket az elköltözött hagyott maga után. A legszegényebb sirhantra is jut a kegyelet virágaiból, a szív meleg érzelmeiből. Hiszen kinek nincsen valakije ott künn a temetőben, a kit szeretett, tisztelt? Kinek szivét nem vonzzák azok a néma sirhantok, melyek alatt oly sok szeretet, bánat, remény, van eltemetve? Ki ne emlékeznék e napon szüleire, testvéreire, gyermekeire, barátaira ? Az emberi élet tféges s végczélja a sir. A sorsunkat kormányzó isteni gondviselés kiszámíthatatlan tetszése ma ennek, holnap annak az életnek fonalát vágja el. Boldog és boldogtalan, gazdag és szegény, dús és szűkölködő mind, mind egy helyre kerülnek, a temetőbe. Az élet kiáltó, bántó ellentétei itt megszűnnek s a végtelen nyugalom, az örök pihenés hona kiegyenlít mindenféle haragot, gyűlölködést. És nem helyesen van-e igy? Hiszen az élet oly sok igazságtalansággal, annyi bántó diszonanciávat van telve, hogy ezek súlya alatt hány és hány élet roskadna össze, ha szeme előtt nem lebegne az a tudat, hogy egyszer vége lesz mindennek. Véget ér a boldogság, de a kin és szenvedés is, s a halál kiegyenlít mindent! De a halál gondolata mégis megdöbbentő. Bármily elfásult legyen is az emberi lélek, bármily szenvedés és teher legyen is az élet, bármily óhajtva várja is valaki a halált, az a gondolat, hogy örökre és végkép megsemmisül, mindenkinek egyformán irtózatos. A büszke, a hitetlen, a hivalgó bár fé nyesen hirdeti a teljes megsemmisülést, magában mégis titkon remél, hogy talán nem igaz a mit hirdet, talán van még egy másik élet, a lélek élete is. Igen, a vallás, a hit szelid fénye világítja be, azt a végtelen nagy talányt mely a koporsónál kezdődik. A vallás, mely szeretetteljesen tanaival jö vigasztalásunkra, mely a halandó embernek fáklyát gyújt a sötétség előtt, mely hirdeti, hogy ne essünk kétségbe, mert a sirnál egy uj, boldogabb élet kezdődik, hol megszűnnek a szenvedések, hol mindenki megkapja méltó jutalmát, hol a léleknek az emberi szervezet ez a láthatatlan, talányos, mozgató erejének élete kezdődik, mely azután örök lesz, vég nélkül való. Mily fenséges, mély végtelenül megnyugtató tudat ez? Miiy boldog az a hivő, kinek szivét e tanitás nemessége áthatja! Viszontlátni azokat, kiket szerettünk! kiknek leikével ezerféle közös érzelmeink vannak ! Egy szebb, boldogabb hazában, megdicsöülve, megtisztulva élni közöttük, lehet-e ennél szebb, nagyobb gondolat? Oh higyjetek! Ti, kik a inai napon kivándoroltok a halottak birodalmába, hogy szeretteitek sirjára virágot vigyetek, higyjetek el, hogy nem haltak meg azok, kiket a nehéz hantok födnek ! Higyjétek el, hogy ott fon a szebb hazában élnek ök boldog megelégedésben ! Higyjétek el, hogy nem végződik az élet a sirnál, hisz megmondotta azt a világ Megváltója, hogy: Föltámadunk! Gyászmise. Hétfőn a kassai temetés napján ünnepélyes gyász istentiszteletet tartottak a helybeli róm. kath. templomban, nagy közönség részvétele mellett. Megjelentek az összes hivatalok főnökeik vezetése alatt s az összes iskolák ifjúsága. A templom valamennyi oltáránál mondottak a tanári kar tagjai gyászmiséket. A főoltárnál a misét Dr. Titz Antal kegyesrendi házfőnök celebrálta Klacskó Ist- j ván, Varjas Endre és Horváth Jenő tanárok j segédkezése mellett. A nagykárolyi kath. legényegyesület vasárnap, október hó 28-ikán tartotta meg Rák'óczi-ünnepét, melyben lelkesen hódolt a nagy fejedelem s bujdosó társai emlékének. Horváth Jenő elnök méltatta a nap jelentőségét s jellemezte a Rákóczi-féle szabadság- harczot. Hágen Mariska Szepessy István „Rákóczi lobogó“-ját adta elő mély érzéssel s tüzesen. Fetzer Jolánka Horváth Jenőnek ez| alkalomra irt költeményét, „Rákóczi temetésé“-! szavalta s szépen kidolgozott szavalata nagy hatást tett. Kuuk Jenő Harsányi ; Kálmán „Rákóczi hazajön“ czimü szép költeményének ügyes előadásával nyerte meg a szép számban megjelent közönség tetszését. Szavalt még Kovács Sándor, ki Vargha Gyula „Rákóczi temetéséit adta elő. A jól sikt rült hazafias ünnepet a Hymnus zárta be. Gimnáziumi ünnepély. A gyászmise után a közönség a városi tornacsarnokba vonult, hol a főgimnázium ifjúsága tartotta meg ünnepélyét, lapunk múlt számában közölt műsorral. A műsornak különösen kiemelkedő pontja volt Dr. Barna Leander tanár beszéde, ki igen szépen átgondolt és történelmi alapokon nyugvó szép beszédben méltatta nagy Rákóczi hervadhatatlan érdemeit. Csinosan szavaltak Sikolya István és Bornemissza Sándor VIII. o. tan. Sikerült volt a főgimn. ének- és zenekar játéka, melyet Szolomájer János tornatanár dirigált. Az elemi iskolákban. A zárdában és a róm. kath. fiúiskolában egyidejűleg tartattak meg az ünnepélyek. Az előbbi helyen Dr. Titz Antal házfőnök, az utóbbi helyen pedig Kruppa Antal tanitó magyarázták meg a fogékony gyermekeknek a nagy nap jelentőségét. Rákóczi-ünnepélyek városunkban. Hazai földben pihennek már a nagy fejedelem és bujdosó társainak porai. Hazai föld takarja azokat a nemes porokat, melyeket egy egész ország lakosságának talán soha nem látott fényes diadalmenete között hoztak vissza idegen országból, száműzetésének helyéről. Méltó volt a nagy fejedelemhez a nagy ünnep, melylyel az ország népe adózóit a szabadság lánglelkü bajnokának, a magyar nemzet szentjének. Az országos ünnepségekből városunk is kivette a maga szerény részét. A köz- és magánépületeket fellobogózták s az egyes tanintézetek által rendezett ünnepélyeken nagyszámú és lelkes közönség jelent meg. Az ünnepségek lefolyásáról a követezőkben számolunk be: A nagykárolyi ág. hitv. ev. elemi népiskola ünnepélyének műsora a következő volt: 1. „Hymnus“, énekelte a gyermekkar. • 2. „A mai nap jelentősége“, előadta | Nagy Sándor tanitó. I 3. „Rákóczi Ferencz búcsúdala“, szavalta Tóth Károly. y 4. „Tied vagyok, tied hazám!“ énekelte a gyermekkar. 5. „Honvágy“, szavalta Ferenczi Vilma. 6. „Haj Rákóczi, Bercsényi!“ énekelte a gyermekkar. 7. „A haza“, szavalta Borostyán Ferencz. 8. „Mikes“, szavalta Ráb Lajos. 9. „It. Rákóczi Ferencz jellemzése“, előadta Mangu Jenő tanítójelölt. 10. „Ki volt nagyobb'?“ szavalta Serbán Anna. Az állami polgári leányiskola 29-én délután 3 órakor tartotta meg ünnepélyét, szintén szép számú közönség jelenlétében a lapunk múlt számában közölt műsorral. A helybeli ev. ref. templomban a fővárosban tartandó temetési ünnepély kihir- dettetett és püspöki utasítás folytán vasárnap a harangok fél 12 órától 12 óráig meghu- zattak. Kedden délelőtt 9 órakor ismét megszólaltak a harangok s a hívek siettek a templomba, melynek ajtaja előtt városi hajdúk állottak díszben. Ott láttuk a városi hatóság, a vármegyei tisztikar valamint a pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőség tagjait is. A XC-ik zsoltár két első versének eléneklése után Gy. Kovács József segédlelkész ment fel a szószékre és a következő megható szép imát mondotta: Nagy Isten, édes jó Atyánk! Ünnepi magasztos szent érzelemtől áthatva sziveinkben, lelkeinkben a múlt dicső és siralmas téréin merengve jöttünk fel szent házadba, hogy leborulva trónusod elé hálát rebegjenek ajkaink, hogy nyelveink dicshymnuszokat zengjenek nagy nevednek. Hálát adunk neked édes jó Atyánk, hogy erőben, egészségben felvirrasztottál bennünket e reggelre, hálát és dicséretet mondunk, hogy megengedted érnünk e napot, mely után oly régóta epedünk, sóvárgunk. Te intézed oh nagy Isten a nemzetek életét, sorsát. Te vezeted áldott kezeddel a népeket egyik helyről a másikra, te mutatsz ki nekik helyet, melyet hazájuknak mondhatnak. A Te bölcs gondviselésed akarta azt, hogy egyik nemzet könnyű szerrel, rnig a másik hosszú, kínos küzdelmek és fiainak vére hullásával tudjon csak hazát szerezni. Te akarod, hogy egyik nemzet egyetértésben, örömben, boldogságban éljen, míg a másiknak egére sötét, terhes felleget küldesz, szivébe a pártoskodásnak, egyenetlenségnek csiráit ülteted, hogy hatalmadat éreztetve, megalázhasd, szemeiből könnyeket fakaszsz és porba sújthasd azt. Te akarod azt is oh nagy Isten, hogy az emberek közül némelyek hatalmukban elbizakodva, szivükben megkeményedve, az igazság és szeretet érzetét eldobva, béklyót verjenek tétekre és testre, leigázzák embertársaikat s porba sújtsák azokat, a kik testvéreik a Jézus Krisztusban. De Te támasztasz hatalmas Isten olyan férfiakat is, kiknek szivében a szabadságnak, a jognak és hazaszeretetnek szent lángja lobogva ég és annak tüze egedet verdesi. Te akarod bölcs Istenünk, hogy a gonosz ármány látszólag győzedelmeskedjék, mig a jó pillanatra elbukjék, de viszont a te igazságod és szentséged juttatja állandó győzelemre, dicsős- ségre az erényt. Hálát adunk neked jó Atyánk! hogy az igazságot, az igazat, jót diadalra juttatod, az erényt méltóképen megjutalmazod. Hálát adunk, hogy ezt a napot, melyen imádásod sátorában összegyűltünk ilyenné teremtetted e sokat szenvedett magyar nemzet életében. Te tudod, hogy kik voltak nekünk Rákóczi, Tököly és vitéz társai, hiszen Te adtad őket nekünk, Te oltottad szivükbe a hazának szerelmét, mely zászlót és kardot adott kezökbe, erőt és bátorságot szivükbe, diadalt munkájokra... s aztán kitartást a lemondásban, megnyugvást a változhatatlan- ban, békét és türelmet a száműzetés léiek- ölö napjaiban. ÁZ‘EGYEDÜL^ELISMÉRT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
