Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-18 / 42. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. október 18. 42-ik szám. NAGYKŐBŐL Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .....................................................8.— korona. Fé l -évre.....................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Eg yes szám.................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő, A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza, főmunkatárs. Laptulajdonos és kiadó: Sarkadi N. Zsigmond. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Rákóczi visszatér. Kuruczok hős fejedelme visszatér hazájába. Kétszáz esztendei távoliét után porladó csontjait hazai föld fogja takarni! Hazai föld! ? Annak a hazának földje, melyet úgy szeretett, melynek szabadságáért titáni harczot vivott, melyért, idegen tenger partján ette a száműzetés keserves kenyerét s melyet életében nem látott többé soha! Van-e, volt-e nemesebb, eszményibb alakja a történelemnek Rákóczinál? Volt-e ki igazabban, önzetlenebbül szerette hazáját, népét, mint Rákóczi? Nem, nem volt; hozzá hasonló talán igen, de nagyobb senki! Rákóczi és a magyar szabadság egy fogalmat képeznek, melyet egymástól elválasztani nem lehet! Ki nem ismeri a kuruez idők bűbájos, mesés legendáit? Ki nem hallotta viselt hőstetteiket? Kit nem lelkesítenek a kuruez hősök dicsősége, lábáncz-verő Rákóczinak diadalmas csatái? Szabadságért küzdöttek ők, a magyar szabadságért, melyet a labancz sárba tiport, meg akart semmisíteni, hogy szabadon gázolhasson keresztül a magyar nemzeten! Nem ragyogott soha fényesebben a magyar trikolor, mint a Rákóczi kezében. Fényesebb lapja nincs a történelemnek, mint a Rákóczi-vezette szabad- ságharcz! Kuruez lovak patkóinak dübörgését félve hallotta a labancz, s kardjaiknak nyoma barázdát szántott soraik között! A hazáért, Rákócziért, a szabadságért villogott a magyar kard, melyet rozsda nem fogott, melyhez szenny nem tapadt! Hányszor visszhangzottak a Kárpátok hegyei, Erdély bérczei, Rákóczi diadalmas kuruezainak dicsőségétől! A tárogató bús hangjai hányszor zengették Rákóczi, Bercsényi hős tetteit, s a magyar szivébe mélyebben senkinek neve be nem vésődött, mint Rákóczinak szent neve! S mint annyiszor azelőtt, s mint annyiszor azután ismét lehanyatlott a magyar szabadság zászlaja! Vihartépett, rongyos, fáradt kuruez. szivében mélységes fájdalommal rakta le fegyverét a labancz előtt, s a maj- tényi sikon megszűnt Rákóczi dicsőségének hirdetése. Elhallgattak a harczi tárogatók. Nem diadalmas csatákra hívták már többé a kuruez hősöket, nem zengették többé a szabadság lelkesítő dalait, de sirva siratták nagy Rákóczi szomorú történetét. Elfogyott nagy Ber- csényinek is minden katonája s a suhogó szellő bús sóhajokat röpített szerteszét a hazában. Bujdosóvá vált a nagy fejedelem, ki nem talált hazájában nyugodalomra, s idegen tenger partján, idegen fák árnyékában sóhaj tozta vissza szép Magyar- ország dalos pacsirtáját, aranykalászos rónáit. Ette a számkivetés keserű kenyerét, inig megtört lelke szárnyaszegett madárként visszaszált Teremtőjéhez! A Márványtenger suhogó habjai ringatták álomba a nagy Rákóczit, ki sírjában is Magyarország nagyságáról, szabadságáról álmodott bűbájos, édes álmokat! Itthon pedig labancz lett az ur: s nagy Rákóczi és társainak nevét törvénybe iktatott hazaárulónak bélyegezte meg a parókás törvényhozók dicső serege! Azóta eltelt kétszáz esztendő, s ennyi idő kellett ahhoz, hogy a magyar történelem legdicsőbb, legnemesebb alakjának porladó csontjait a szentelt haza földje bonthassa. Visszatér Rákóczi! Végig zug a magyar földön e kiáltás, s amerre hallják mindenütt megdobban a magyar szív! Vetélkedve sietnek üdvözlésére! Diadalmenet lesz az ő visszatérése, fényes, nagy, talán soha nem látott diadalmenet! Harangzúgás, mozsárlövések s a nemzet millióinak áldása között tér vissza hazájába. Útját megaranyozza az a szeretet, az az öröm, melyet mindannyian érezünk, hogy ismét közöttünk vau. hogy nem idegen földnek hantjai között kell porladó csontjainak pihenni. Légy üdvöz, légy áldott nagy Rákóczii Méltó hozzád az ünnep, melyet néped rendez tiszteletedre. Nézd, mint hajtja meg fejét előtted mindenki, ur és szolga, gazdag és szegény egyaránt! Nézd. mily öröm, mily boldogság ragyog le mindenkinek arczárói, ki diadalmenetedet kiséri. Nézd, álmád beteljesült, szabad nemzetnek szabad fiai veszik körül a te és hős társaid koporsóját s a hivatalos Magyar ország élén nemzeti kormányának rajongva tisztelt tagjaival sietnek megadni neked a fejedelmet megillető tiszteletet. Nézd, diadalmas zászlaidat, hogy lengeti ismét a szellő s nagy Rákóczi dicsőségét zengi bérez és völgy egyaránt ! Vájjon látod-e te hálás nemzetednek hódolatát? Vájjon poraid megérzik-e azt a nagy szeretetet, mely téged körülvesz. Vájjon meghallod-e azt, hogy Rákóczi fejedelem ma is az a magyarnak, a mi egykor a kuruezoknak volt, dicső, felejthetetlen nagy vezérünk. Oh, ne riasszon vissza az, hogy nem teljes az öröm, mert emléked gyalázata még mindig törvénykönyvünk lapjaira van Írva. Nem sokáig lesz az ott! Letörüljük onnan s helyébe iktatjuk a történelem lapjait, a melyen a te és hős társaid neve aranybetükkel van bevésve! A pemzet legjobbjai ülnek ma a kormány padjain, kiknek fáj a te meggyaláztatásod s kik kitömhetik onnan a múlt igazságtalan, háládat- lan, szolgalelkü bélyegét! Légy ezerszer üdvözölve fejedelem! Pihenj nyugodtan a haza szentelt földjében. Legyen visszatérésed nemzeted számára egy biztató szózat, hogy a szabadság, függetlenség iránti szeretete ezerszeresen hatványozva vésődjék a szivekbe. Légy népednek védőangyala, mely arra biztassa a magyart, hogy T A RCZ A. Egy a vége. Egyre megy ki a földi élet Gazdagnak és koldus szegénynek. Rózsákon, vagy rögökön futnak: A vége csak egy lesz az útnak. Hattyutollan vagy szalmaágyon : Csak utolér az örökálom. Jajszóval vagy víg dallal élve: Csak egyetlen hörgés a vége. Egy a vég ott a koporsóba! Legyen az érez, vagy fából róva. S álljon rajta erdő virágból: Mindegy annak, aki leszámol. Egyre megy ki meghalni fényben, Vagy meghalni koldusszegényen. Kriptába vagy gödörbe tesznek: Hidd meg, egyformán elfelednek. G. Diószegiig Mór. Az uszály. Az uszály (jó magyarsággal „Schlepp“) kétféle. Ugyanis uszálynak hivják a vontatógőzös után kötött több hajót. Ugyancsak uszálynak hivják a ruha, vagyis tudományos definitió szerint a női testen alkalmazott mesterséges takaró azon részét, amely a kövezeten, járdán és főleg az asphalton levő port, szalmát, papirszele- teket és nedvességet továbbítani, illetve felitatni van hivatva. Nagyon természetes, hogy nincs szabály kivétel nélkül, mert nem minden uszály teljesiti a fenti hivatást, de ha a női uszály az imént jelzett rendeltetésének nem felel meg, jaj az uszálytulajdonos kezének, mert akkor ez szenved sokat és sokszor megzsibbad az uszály tartásától. Az uszálynak vannak barátai, vivői — Schlepphordók. Ezek ismét két kategóriába oszthatók, u. m. kis uszályhordók, apródok, kik kizárólag a nők uszályát hordják ünnepélyes alkalmakkor. 2. Nagy uszályhordók, kik egyaránt hordják a nők és férfiak (képzeleti) uszályát. Ezeknek a teendője a gazdag vagy előkelő állású, szóval befolyásos hölgynek vagy urnák minden tettét dicsérni, nézetét osztani, minden mozdulatát lesni, megfigyelni, előzékenynek lenni, a szivar végét levágni, a gyufát meggyujtani, a kabát felvételénél, a kocsira fel- vagy leszállásnál segédkezni, az illetőnek az érdekében — ha kell — korteskedni, fáradni, szaladgálni, ha nincs kocsi, ilyet keríteni, azon szemben, szükség esetén a bakra ülni, a vendéglőben asztalról és kellő kiszolgálásról, a színházban és hangversenyeken jegyről, őnagysága részére virágcsokorról gondoskodni, szükségből udvarolni, tánczolni, a garderobba a ruhát beadni, onnan kihozni, szóval mindenkori szolgálatkészségét kimutatni stbbi. Az ilyen embernek nincs önállósága, nincs akarata, csak azt lesi, hogyan tehet a hatalmasnak, a befolyásosnak apró szolgálatokat, melyeket aztán adandó alkalommal tőkésíthet, viszont szolgálatkép pártfogását kérve és várva. Az uszály szó, az úszástól nyeri elnevezését. Úszni rendszerint annyit tesz, mint vízben vízszintes fekvésben kézzel-lábbal mozogni. De lehet úszni egyébben is nemcsak vízben; sok dolog úszik külömböző folyadékban, de az embernek úszni lehet örömben, boldogságban, jólétben, bőségben és adósságban. Azonban tárczánknak a ruhauszály képezvén tárgyát, áttérünk tulajdonképeni tárgyunkra. A modern kor tudománya minden szaknál szeret a történeti alapból kiindulni, s igy mi is történeti adatok után kutattunk, hogy az uszály divat sivár jelenében felfedezzük a rövid ruha és krinolin dicső múltját, s ebből kiindulva reményelhessünk egy jobb jövőt, melyben az uszályos ruhát a rövid ruha váltja fel. Lássuk tehát a női uszály történetét. Kutatásaink alapján egész határozottsággal megállapíthatjuk, hogy a paradicsomi korszakban az uszály még nem volt divatos, de még tovább megyünk, sem a görög, sem a római nőknél, sem a bizánti császárnéknál uszályos ruha nem fordult elő. A görög és római nők hosszú ruhát viseltek ugyan, de nem uszályost. A XIV-ik században már oly hosszú ruhát viseltek, hogy a ruha redőnyök vége a padlózaton feküdt. Az első uszály a XV-ik század elején a florenczi nemes nőknél fordul elő, a hol már a szines alsószoknya szerepel, a ruha elől ép oly hosszú mint hátul, de az uszály alig több 20—25 czentiméternél. Egy burgundi nemes kisasszony a XV-ik század közepén jelent meg először nagyobb uszályu ruhában és 1480-ban már az előkelő német nők röfös uszályt viseltek a táncz- mulatságokban. De ekkor a hosszú ruha divatja nem soká tartott, mert Medicsi Katalin Franczia- ország királynéja, ki a franczia befolyás alatt álló olasz viseletnek volt hive 1545-ben már csak földig érő ruhát viselt. Ugyanígy ábrázol a hires festő Tizián egy nemes veienczei nőt „Bella“ név alatt A2 EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÚ TERMÉSZETES HASHA1TÓSIER.
