Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-10-11 / 41. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. október 11. 41-ik szára. Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .....................................................8.— korona. Fé l évre...........................................................4.— „ Negyedévre.......................................................2.— „ , Egyes szám...................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelős: Dr. Adler Adolf szerkesztő. A szépirodalmi részt vezeti: Laptulajdonos és kiadó: Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: j Széchenyi-uteza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Simkó Géza, főmunkatárs. Sarkadi N. Zsigmond. j Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Az ipartörvény revisiójához. Hogy ipartörvényünk némelyik intézkedése a mai kornak és a változott viszonyoknak meg nem felel, az köztudomású- dolog és bizonyítást nem igényel. Hogy azon igen sok a változtatni való, azt is tudjuk. Az uj ipartörvény alapjául szolgáló anyag már együtt van a kereskedelmi minisztériumban és remélhető, hogy nemsokára javaslat alakjában fogjuk azt megismerhetni; de azt hisszük, nem végzünk felesleges dolgot akkor, mikor egyes kérdéseket már most megbeszélés tárgyává teszünk. így az ipar gyakorlásáról szóló fejezet némelyik intézkedését, különösen a 47. §-t tartjuk első sorban olyannak, melyet okvetlenül meg kell változtatni. Ugyanis a jelenlegi ipartörvény nagyon szabadelvű akart lenni azzal, mikor 47. §-ában kimondotta, hogy „ha mindazáltal valaki képesítés igazolásához kötött többféle ipart kíván űzni, a képesítést ugyan csak egy iparágra köteles kimutatni, azon iparokban azonban, melyekre nézve a képesítést nem igazolta, illetőleg képesített egyént nem alkalmaz, tanonczot tartania nem szabad. “ Ezen intézkedésével azonban az ip ártörvény túllőtt a czélon. Mert ha a törvény uj intézményként be akarta hozni a képesítést, vagyis megakarta védeni az állampolgárokat attól, hogy kontároknak kiszolgáltatva ne legyenek, hanem az iparos csak oly iparczikkek előállításával foglalkozzék, a melynek előállítását tanulta, abban magát gyakorolta és azok előállítására képesítést nyert, akkor nem volt szabad ugyanakkor megengedni azt, hogy a ki egy iparágra való képesítését kimutatja, képesítés kimutatásához kötött más ipart is űzhessen. Úgy az iparosnak, mint a fogyasztó közönségnek az az érdeke, hogy min- ; den iparos csak jó iparczikket állítson elő. Érdeke az iparosnak, mert szakmájában csak úgy tehet szert jó hírnévre, ha sok jót készit, ha igyekszik magát j szakmájában tökéletesíteni, ha minden gondját arra az egy szakmára fordítja a mit tanult; mert látjuk, hogy az az | iparos, a ki szakmájában fáradhatlanul. értelmesen, összes képessége, ideje és energiája felhasználásával becsületesen és kitartóan, kedvvel dolgozik, az boldogul is, vagyont, tiszteletet és becsülést érdemel ki, mig -ha az iparos egyik iparágban tökéletes is, de a másikban nem az, hírnevet nem szerez, munkáját nemcsak ócsárolják, hanem ez kihatással van vagyoni viszonyaira és társadalmi állására is, mert gyönge munkája miatt elitélik és nevét meghur- czolják. Minthogy pedig az államnak az a kötelessége, hogy a polgárok érdekeit megvédje minden oldalon és magát a képesítéssel biró iparost is jobban megvédi azzal, ha a képesítéshez kötött ipargyakorlás elvét szigorúan keresztülvive az iparosnak csak azon ipar gyakorlását engedi meg, melyre képesítve van, az ipartörvénynek idevonatkozó szabadelvűnek látszó, de nem üdvös intézkedését annál inkább meg kell változtatni, mivel a fogyasztók érdeke is feltétlenül megkívánja, tehát az államtól a fogyasztó közönség is elvárhatja, hogy a kontároktól megóvassék, vagyis, hogy ne engedtessék meg az iparosnak oly iparczikkek előállítása, a melyek helyes előállítását nem tanulta, tehát nem is tudhatja. A fogyasztó közönség egy része vagy nem tudja, vagy talán nem is akarja nézni azt, hogy mit vásárol, ila egy czikket valamivel olcsóbban kap valahol, ha az nem is teljesen jó, inkább megvásárolja azt, mintsem hogy egy jobban elkészítettért többet adjon. A fogyasztó közönség jól felfogott érit teke is tehát megkívánja az.állam felügyeleti jogát, hogy a kontárkodás meg ne engedtessék és a tudatlan vagy könnyelmű fogyasztók meg ne károsit- tassanak. De meg kell óvni ezen oldalról is a képesítéshez kötött iparos érdekét s mun szabad megengedni azt, hogy egy iparos oly iparczikkeket is állítson elő, melyek előállítását nem tanulta, azok előállítására vonatkozó képesítés megszerzésére sem fáradtságot, sem pénzt nem fordított, mégis olcsóbb és rosz- szabb gyártmányaival elvegye a keresetet azok elől, kik áldozatot hoztak arra, hogy képesítésüket megszerezzék s e czélból tanuló-éveik és a segédeske- dés majdnem egész ifju-korukat igénybe vette. Nagyon furcsának találjuk azt, hogy a törvény 47-ik §-a alapján a kereskedelemügyi minisztérium például egy csizmadia-mesternek füstölthús készítésére iparigazolványt adatott ki, kimondván azt, hogy noha a füstölthús készítése a hentesipar fogalma alá tartozik, tehát képesítéshez kötött iparnak tekintendő, mindazonáltal — minthogy kérelmező a csizmadia-mesterség önálló gyakorlására jogosultsággal bír — az ipartörvény 47-ik §-a értelmében a füstölthús készítésére kért iparigazolvány kiszolgáltatása külön képesített egyének alkalmazásától függővé nem tehető. Ebből következik az is, hogy a hentes iparigazolványnyal biró iparos csizmadia-mesterségre is kaphat iparigazolványt. Kérdjük, miféle csizma lesz az, a mit olyan ember készit, a ki fiatal korában csakis a hentesmesterséget tanulta ? És szabad-e megengedni, hogy a képesített csizmadia-iparosnak a kontár- kodó iparostárs a keresetét elvegye csak azért, mert az illető mint hentesiparos sem tudott boldogulni ? Furcsa dolog különben is a törvénynek fenthivatolt §-ában foglalt azon intézkedés, hogy az iparosnak azon iparágakban, melyekre nézve a képesítést nem igazolja, illetőleg képesített egyént nem alkalmaz, tanonczot tartania nem szabad, — tehát nem szabad taniT A RCZ A. Menyasszony. Más is mondta, én is mondtam: En Istenem, milyen boldog! A kis kertben rózsa nyílott, Az ujjún jegygyűrűt hordott. Ha néha sóhajtott egyet, Nem vette azt senki számba Hogy olykor még Icönyezett is, Senki, senki meg se’ látta. A kis kertben rózsa nyitott — El-elbeszélt a virággal. Szerelemről, csalódásról, Nem beszélt ö senki mással. Harmat hullott a virágra — Talán az ö szeme sírta, Ki gondolt rá, hogy ilyenkor. Egy-egy álmot temet sírba. Más is mondta, én is mondtam : Én Istenem milyen boldog!-4 kis kertben rózsa nyitott, Az ujjún jegygyűrűt hordott. Aztán mentek nagy vigsággal A templomba esküvőre És egy egész földi élet Eljutott a — temetőbe. G. Diószegiig Mór Nyugaton és Keleten. — Úti rajzok. — VI. Érdekes monda kering a nép ajkán a két oszlopról és annak elhelyezéséről. Az oszlopok, melyeket még a keresztes háborúk idejéből valamelyik dogé hozott Naxos szigetéről teljesen kifaragott állapotban, sokáig czélta- lanul hevertek a Piazetta porondján, mig végre egy Barrattieri nevű épitő-mester ajánlkozott azok felállítására. Ajánlatát a dóge szívesen fogadta és rövid idő alatt állottak az oszlopok. A tizek tanácsa és a doge a sikeres eredménynyel szemben elragadtatásukban magára a jeles építészre bízták jutalmának megállapítását és a ravasz épitész élve adott jogával, nagyon sajátságos kívánalommal állott elő; ugyanis a tizek tanácsának határozata szerint az egész Velen- czében szigorúan el volt tiltva a szerencse- játék-— jutalmul azt kérte, hogy kegy gyanánt engedtessék meg neki és jogutódjainak a két oszlop közötti téren koczkázni és más szerencsejátékot űzni. A dogé — nehogy szó- szegőnek tartassák — kénytelen volt elhamarkodott szavainak helytállani, az erre vonatkozó szabályokat hatályon kivül helyezni és jutalom gyanánt a kért szabadalmat megadni. A megjutalmazott élt is szabadalmával a tanács urak legnagyobb bosszúságára, kik a Piazetlár^ nyíló doge-palota ablakaiból kénytelenek voltak nézni, hogy mint űzik szeinök láttára a máshol tiltott szerencse- játékot. Évtizedeken keresztül tartotta magát ezen szabadalom, fényes és jellemző bizonyítékául annak, hogy Velenczében mennyire j tiszteletben tartatott a nyiltan adott szó szentsége. De akármilyen ravasz volt az épitő-mester, akadt mégis a tizek tanácsában egy jámbor ; patriczius személyében még egy ravaszabb ellenfél, ki egy egyszerű indítványával véget | tudott vetni az üzérkedéssé fajult szabada- ' lomnak; ugyanis az ő indítványára a tizek tanácsa elrendelte, hogy az oszlopok közzé helyeztessék át az elitéit bűnösök vesztőhelye és igy a játékosoknak a fejük felé akasztott holttestek alatt nem igen volt kedvük játszani és minden további felszólítás nélkül elhagyták ezen nyílt kaszinót. Ha pedig nem volt akasztott ember, azon is tudott segíteni a leleményes tizek tanácsa, mert a kórházak halottas kamaráiból hozatott állítólagos de- liquenst. A Piazetta egyik oldalán van a monumentális pénzverő intézet, az úgynevezett hatalmas Zecca és a remek könyvtár-épület, egy nagyszerű klasszikus stilü épület; mig a másik oldalon a hatalmas doge-palota impozáns tömege emelkedik az ég felé, mint Velencze egykori hatalmának és művészetének legszebb tanúja. Mindjárt a Piazettán, melyet magyarul kis térnek neveznek, találkoztunk Schwartz Sámuel úrral, ki kellemes és legnagyobb meglepetésünkre édes magyar hazánk nyelvén, anyanyelvűnkön szólított meg és tekintettel arra a körülményre, hogy rendes foglalkozásán a borkereskedésen kivül bútorozott szobák bérbeadásával is foglalkozik, ajánlkozott, hogy szívesen lát bennünket szállásra. Kaptunk az alkalmon és nemsokára Schwartz ur termeiben helyeztük el podgyászainkat és üditő mosdás után felfrissülve siettünk vissza a Szent-Márk-térre, hogy ne mulasszunk el egy perczet sem a látnivalókban oly gazdag Velencze megtekintésénél. Vezetőnkül Velencze egyik legnagyobb i szállodájának, a „Grand-Hotel“-nek nyugalmazott portását D’Andrea Lodovicót nyertük meg, ki igen hasznos vezetőnek bizonyult és kit honfitársaimnak nyugodtan és teljes bizalom- j mai ajánlhatok. A Szent-Márk tér a kerek világ egyik í legnagyobb és legszebb tere ; Velencze városának mintegy szivét képezi, valóban olyan, mint az élő ember testében a szív, illetve az abban levő vér, mert innen indul ki minden, de ide is tér vissza. Maga a tér egy óriási, hosszúkás négyszöget képez negyvenezer négyszögláb kiterjedéssel, az egyik keskeny oldalát, még pedig teljesen zárt oldalát az olasz király palotájának uj szárnya foglalja el, melyhez az egyik oldalán hozzá vannak épitve és ugyancsak királyi palotául szolgál az uj Prokuráciák végén az összedőlt, de jelenleg újraépítés stádiumában levő Campanilével, mig a másik oldalon szintén hozzáépítve a régi Prokuráciák ivezetes épülete nyugszik beszegélyezve az Óratoronynyal. A királyi palota uj szárnyával szemben majdnem az egész tér keskeny oldalát elfoglalva ethelkedik a bizanczi stílusban épült, de góthikus velenczei diszitményekkel kiegészített, remek Szent-Márkus templom, melytől a tér nevét is vette. Maga a székes- egyház impozáns benyomást tett reánk már óriási méreteinél fogva is, inig a többi templomok rendszerint hosszúságoknál fogva
