Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-01 / 5. szám
Táurea,dLsJLa3QLÍ\sz©3p±x©'dLei»l32ca.i isxíCLeretterjesizitö Dn.@tila,]p. NAGYKÁROLY V^ROS HIVATALOS HlRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. t Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre . . , . .8 kor. [I Negyedévre ..... Fél évre .......................4 kor. || Egyes szám.................. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A Kölcsey-egyesület. A ki visszaemlékszik a „Kölcsey- egyesület“ alakulásának történetére, csak az tudja, hogy mily nehéz küzdelembe került ennek az egyesületnek megalakítása. Csaknem két évig tartó, lelkes agi- táczió volt képes e város közönségének érdeklődését annyira felkölteni, hogy végre belátta egy társadalmi és irodalmi irányú kör alakításának szükségességét. Égető szükség volt már ez abban az időben, mert városunk társadalma annyira szét volt tagolva, részint felekezeti irányú körökre, részint pedig egyes klikkekre, hogy úgyszólván minden társadalmi érintkezés kizárólag az egyes körök, vagy egyesületek által rendezett tánczmulatságokra, — tea- és tombola-estélyekre szorítkozott. Ezeken az estélyeken azután a szokásos zene és énekszámokon kívül legfeljebb egy-egy monolog, vagy szavalat képezte az egész műsort. Minden ily estélynek meg volt a maga közönsége, mely félve kerülte, nehogy más kör, vagy egyesület közönségével keveredjék össze, s igy lassanként kialakult nagyobb dicsösségünkre egy oly társadalmi széttagoltság, mely minden sikert már a kezdet elején kizárt és minden vállalkozást meghiúsított. Azok, kik városunknak ebbe a visszás társadalmi helyzetébe beleszokni nem tudtak, szóval és tollal sürgették egy oly egyesületnek a megalakítását, a mely egyesület ezt a széthúzó társadalmat egyesíteni s ez által egy pezsgő, egységes, demokratikus irányú és egészséges szellemű társadalmi életet teremteni tudjon. Lapunk hasábjai lehetnek tanúbizonyságai annak a lelkes agitáczió- nak, mely az egyesület megalakulása érdekében a sajtó terén is megindult s az agitácziónak eredménye a „Köl- csey-egylet“ megalakulása volt. Hogy milyen lelkesedéssel karolta fel városunk intelligencziája ezt a kérdést, semmi sem lehet nagyobb bizonysága annál, hogy csakhamar körülbelül 100 alapitó s mintegy 200 pártoló tag iratkozott be az egyesületbe, mert mindenki érezte, hogy véget kell vetni az eddig uralkodott állapotoknak, meg kell törni a klikkek uralmát. Az egyesület oly anyagi és szellemi erővel indult nemes czéljának megvalósítása iránti küzdelmébe, a milyennel kevés egyesület dicsekedhetik és csakhamar sikerült is az általa rendezett felolvasó-estélyeken tömöríteni nemcsak városunk, de a vidék intelli- gencziáját is. Valósággal türelmetlenül vártuk az estélyeket. Nem akarunk itt annak elbírálásába bocsátkozni, vájjon a „Kölcsey- egyesület“ alapszabályaiban foglalt minden feladatának megfelelt-e, de hogy irodalmi czéljai tekintetében helyes és jó munkát végzett, az tény. Az erdödi Petöfi-ünnepély rendezésével az egész ország színe előtt tanúbizonyságot tett életképességéről. Városunk egyes helyein elhelyezett és nagyjaink emlékének szentelt emléktáblákkal a múltak iránt tartozó kegyeletének tett eleget. Felolvasó-estélyei pedig magas színvonalon állottak. Látva az egyesületnek tevékenységét, látva az évröl-évre megújuló érdeklődést, őszinte örömmel néztük annak az egyesületnek fejlődését és erösbö- dését és az ö működésétől vártuk társadalmi életünk teljes megújhodását. Körülbelül egy éve annak, hogy az egyesületről hirt sem hallunk s csak az utóbbi időben esett sző róla a többi helyi lapokban. A mi lapunknak nem tárgya a politizálás, mi ezt az ügyet, ha szóvá tesszük, csak társadalmi szempontból óhajtjuk elbírálni s nézeteinket kifejteni. Nagy szerencsétlenségnek tartjuk, ha egy társadalmi egyesületet a politika irányit. Különösen szerencsétlenségnek tartjuk ezt a mi városunkban is a „Kölcsey-egyesületre“ nézve. A „Kölcsey-egyesület“-nek nem lehet czélja az, hogy tagjait politikai pártok szerint csoportosítsa, értéküket politikai nézeteik szerint birálgassa, sem pedig az, hogy az egyesületet valamelyik politikai párt szolgálatába i szegödtesse. Ennek az egyesületnek más czéljai : vannak és társadalmi téren pótolhatlan űrt hagyna maga után ha ismét a tétlenség és közönyösség mindent megölő fertőjébe esnék vissza. Nem egyes emberek akaratától függ az, hogy ez az egyesület létezik-e vagy nem ? És nem tudjuk eléggé helyteleníteni azt az eszmét, mely ennek az egyesületnek feloszlását, illetve csendes kimúlását javasolja. Hát ezért küzdöttünk volna ez ideig? Ezért áldoztuk filléreinket az egyesület czéljaira, hogy most csak úgy egyszerűen elfelejtkezzünk róla s hagyjuk csendesen kimúlni? Nem hírlapi czikkek vannak hivatva az egyesület fennállását vagy megszűnését kimondani. Ennek az egyesületnek úgy tudjuk most is körülbelül 200 tagja van, ennek mind hozzászólási joga van az egyesület sorsához. Az egyesület vagyonáról is számolni kell, s bizonyára magának a tisztikarnak állhat legnagyobb érdekében, hogy az egyesület közgyűlését összehívja. Úgy halljuk, hogy az egyesület al- elnöke, társadalmi és irodalmi szakosztály elnökei állásukról lemondottak. Ezt azonban csak hallomásból tudjuk, mert daczára annak, hogy az egyesület vezetőségének kötelessége lett volna ezeket a lemondásokat a közgyűlés elé terjeszteni, intézkedni az uj választások megejitése iránt, a a közgyűlés ez ideig összehiva nem lett s laptársunk a Szatmármegyei Közlönyben megjelent czikkböl úgy vettük ki, hogy annak összehívása nem is terveztetik. Ha egyes tisztviselők lemondanak, még ebből nem következik, hogy az egyesületnek fel kell oszolnia. Ennek elhatározására egyedül a közgyűlés egyeteme van hivatva. Az egyesület TARCZA. A gyümölcsfák ültetése. A fák ültetése, nevezetesen a gyümölcsfáké sokfelől lesz ugyan ajánlva, mindazáltal mégsem vagyunk képesek ezt elegendő behatóan javasolni, mivel aránylag még mindig kevés, igen kevés lesz ültetve, noha jutányos árakon jól tenyésztett ültetvények kaphatók s ezek legtöbbje — alig 5#/0 kivételével — jól fogamzik s vígan tovább tenyész. Mégis találunk elég oly határokat és területeket, amelyek üresek, beültetlenek. Mennyi haszon, mennyi jólét volna ebből nyerhető! Mindenféle fa, még a légközönségesebb lombfa is ad hasznot; de mennyivel több hasznot ad a gyümölcsfa. Románia az elmúlt évben e tekintetben törvényt hozott, amely úgy a nagy-, mint a kisbirtokosokat kötelezi, egyelőre az útakmenténi birtokrészleteiket gyümölcsfákkal beültetni. Ezen ültetvényezés- nek azonban magastörzsü gyümölcsfákkal kell történni, a legnagyobb részben az ő kiváló jó Domnesta és Krucseszta helyi almafaj- vállozatokkal, továbbá körtefa és szilvafával, amelylyel a kisbirtokosnak mellékjövedelem lesz biztosítva; de ezzel egyidejűleg nemesítik a szép iránti érzéket is, mert a fákkal beültetett ország-, megyei és közutak élénkítik és szépítik az egész környéket. Nagyon ajánlatos volna nálunk Magyarországon is az útmenti faültetést kötelezővé tenni. A fák késő őszi — novemberbeni ültetése a legczélszerübb, mivel az őszi ültetvényezésnek különféle előnyei vannak s az őszön ültetett fák szebben fogamzanak s már az első évben erőteljesebben hajtanak. Ezideig a tavaszi ültetés volt mindig szokásban s mindannak, amit őszszel el nem lehetett ültetni, annak tavaszszal kell meg--, történnie. Hogy a fák mentői biztosabb fejlődését j tőlünk telhetőleg előmozdítsuk, tartsuk be a következő főszabályokat: Az ültetési gödröknek mentői nagyobbnak s mentői mélyebbnek kell lenni; legalább 1 m. széles s vagy 80 cm. mélynek. Minden egyes gödörhöz adjunk egy jó nagy rész tápdús jó földet, hogy a gödör ezzel egészen I megteljen; az ültetvény akkor állítandó be a gödörbe, midőn ez */4 részben jó földdel már meg lett töltve. Ekkor állítsuk csak be | a fát, töltsük ki a gyökerek közötti űrt finom apró, avagy jól összeaprózott földdel szorosan, tiporjuk meg a gyökereket fedő talajt óvatosan, öntsünk minden egyes fa gyökerére a magasból 2—4 kanna vizet, hogy a föld szorosan a gyökerekhez tapadjon s ezek között üresség ne maradjon; csak ezután töltsük meg a gödröt véglegesen, hántoljuk fel a földet a törzs körül s e magaslatot, tányérszerüre alakítsuk. Ekkor a fának egyenesen és helyesen kell a talajban állania,; sein mélyebben, sem magasabban, csak úgy, amint eddig a faiskolában állott, mégis jobb, ha vagy 3—4 cm. mélyebben lesz ültetve, mint azelőtt volt. Fődolog, hogy minden faj jó talajban legyen ültetve, jól megöntözve, az ültetést követő évben is folyton nedvesen legyen tartva; a forró nyári hónapokban többször erősen meg kell ezeket öntözni. Nagyon előnyös minden egyes fának támaszt azaz karót adni, hogy szél és vihar gyökerében meg ne mozgathassa, mely körülmény a friss gyökerek elromlását, eltörését vonná maga után, de egyszersmind a fát feszesen tartja s védi minden ellen. Az ültetés előtt a megsérült gyökerek végeit simára vágjuk el éles késsel. A fák koronaágait, ha az ültetés őszszel történt, nem kell visszavágni, csakis tavaszszal, de mindig éles késsel; az almástermé- süeknél, mint pl. az alma, körte, birs stb. kevésbé, a csonthéjas termésüeknél, mint a kajszinbaraczk, öszibaraczk, cseresnye, szilvaféléknél jobban, mélyebben. Ami magát a faalakot illeti, azt a helyi viszonyok s követelményekhez kell alkalmazni ; ujabbi időben a féltörzsüekre fordítanak nagy gondot. A magastörzs. A magastörzs a legjobb s legczélszerübb alak fasorok és utmenti ültetésre ; mezőkön, legelőkön, határokon, szóval mindenütt, ahol marhajárás van, ahol is 8 m. távolságra ültetjük ebeket egymástól. A féltörzs ma már jobban lesz pártolva, amit valóban meg is érdemel. A magastörzshöz viszonyítva a féltörzsnek tagadhat- lanul különféle előnyei vannak. Könnyeben fogamzik, vidámabban tenyészik tovább, korábban lesz termékeny, többnyire szebb gyümölcsöt terem, szél és viharoktól kevesebbet szenved, a termés pedig könnyebben, jobban s gyorsabban szedhető le. Előnyei sokfélék s minden körülmények között mindjobban érvényesülni fognak. A féltörzsek ültetési táva átlag 6—7 m.-re tehető. A törpefa, bokor- vagy gúlaalak, kis kertekben, kisebb területeken, szűk helyeken határozottan a legczélszerübb alak s hamarosan szép, tiszta s jól kifejlődött gyümölcsöt terem s egyre jobban-jobban lesz ajánlva. Bokoralaku fákat 4 m. egymástóli távra ültessük. Szükebb helyekre nagyon ajánlatos a gúla-alak, különösen az oszlopdad gúla- alaku almafák, de kiválóan az ilyen körtefák, mely utóbbiak ezen alaknak igen jól megfelelnek s finom csemegegyümölcsöt szolgáltatnak. Az alakított fák, mint a vizirányos füzérfa, a szárnyas emeletes redélyfa stb. különféle alakúak ugyan a legszebb és legfinomabb termést adják, azonban határozottan csak urasági és díszkertekbe illők, ahol ügyes, gyakorlott egyén mindig kéznél van, aki a fák további fejlődését irányítja, ezeket megmetszi, termésre készteti, alakítja ; csakis ily helyekre ajánlhatók. Aki ezzel nem rendelkezik, ültesse inkább a helyi szokásos fákat. Legnagyobb figyelem fordítandó a fajválasztékra ! A faiskolatulajdonosnak csakis a legalkalmasabb fajokat szabadna szaporítani, első sorban a honi, ezután a helyi s végül az általánosan jónak bizonyult asztali fajokat, mivel számtalanszor megtörténik, hogy az oly sokszor felmagasztalt fajok más fekvésben, más égalji viszonyok között nem mindig válnak be. Az alma nemzetgazdászati tekintetben a legfontosabb gyümölcs, többnyire ez lesz ültetve, s majdnem minden országnak, minden vidéknek megvan a maga különleges, valóban jó faja, igy pl. '• Erdélynek a Hatul, Krassó- Szörénynek a Masánczki, az Alföldnek az Apafi és a Török Bálint-Stettini, Szlavóniának a Szrcika, Tirol-é a Rozmaring, Botzen-é a fehér Calvil, Csehország-é a Tafotaalma stb. A körte méltó testvére az almának, ezért
