Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-09 / 32. szám
XXIII. évfolyam. Nagykároly, 1906. augusztus 9. 32-ik szám. NAGYKARSLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykátolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre.....................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Egyes szám.................................................—.20 „ Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelősek: Dr. Adler Adolf és Papp Béla társszerkesztők. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben.) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Országos tisztviselői szövetség. A szövetkezésben rejlő erő sorompóba szólítja az ország tisztviselői karát. Kezdik belátni, hogy az ország összes tisztviselőinek, legyenek azok államiak, törvényhatóságiak, felekezeti vagy magán- tisztviselők, oly nagy fontosságú és közös érdekeik vannak, melyeket csakis úgy lehet elérni illetve megvalósítani, ha az ország összes tisztviselői egy minden izében erős, kifelé egységesen jelentkező, magában pedig a közös czél érdekében lelkes, tömör szervezetben egyesülnek. Az ország fővárosában megalakult tisztviselői liga egy ilyen szövetség megalakítását tűzte ki feladatául, s egy felhívást bocsátott ki az ország tisztviselő karához, mely felhívásban nagyjában vázolva vannak azok a rendkívül egészséges tervek, melyek a megalakítandó tisztviselői szövetség programúij át képeznék. Felesleges fejtegetnünk, hogy azok az eszmék, melyek e felhívásban lefektetve vannak, valamennyi tisztviselőnek közös érdeke s a tisztviselői kar csak saját jól felfogott érdekében cselekszik, ha ebbe a szövetségbe belép s ez által részesévé válik egy oly intézménynek, mely hivatva van a tisztviselői kar sok, jogos kívánságait és óhajait megvalósítani. A felhívás szövege a következő: Társadalmi életünk szomorú jelensége, hogy egyazon gondolkodású, azonos érzelmű és hasonló foglalkozási körben élő egyének a helyett, hogy szervezkedve tömörülnének, — szétforgácsoltság miatt erőt kifejteni nem képesek. Sokszorosan áll ez reánk, tisztviselőkre nézve, kik bár valamennyien egyenlőkép másoknak szolgálatában állunk és igy a társadalmi élet organizmusa folytán egyforma érdekkel birunk, mégis állami, egyházi, törvényhatósági, községi, részvénytársasági és magántisztviselőkre széttagoltat! állunk. Kartársak ! Hosszú esztendők tapasztalatai eléggé megtaníthattak bennünket arra, hogy ezeknek a részleges mozgalmaknak, melyeket csak a legközvetlenebbül érdekeltek indítottak meg, súlya nincsen, minthogy az önérdek tudata megfoszt az erőtől és diadalra csak az a küzdelem vezethet, melyben az ország \ egész tisztviselői kara száll síkra az egyes rétegek igazáért. Eddigi küzdelmeink meddősége szembeállítva a munkásszervezetek által elért nagy eredményekkel, ezt — úgy véljük — eléggé bizonyltja. Tömörülés és szervezkedés az egyetlen jelszó, amelynek aegise alatt biztosan számíthat az ország tisztviselői kara azoknak a jogoknak érvényesítésére, amelyek bízvást megilletik. De ezenfelül vannak oly általános nagy czélok is, melyek szűk csoportok kereteiben nem valósíthatók meg; igy a tisztviselői takarékpénztár, internátusok, üdülő házak, szolidáris együttműködés minden társadalmi kérdésben nem valósulhatnak meg addig, mig le nem hullanak a bennünket szétválasztó korlátok és nem egyesülünk egy általános tisztviselő szövetségbe. Kartársak! Nem küzdenek-e évtizedek óta az állami, törvényhatósági és egyházi tisztviselők a fizetésrendezésért, a szolgálati pragmatikáért, az alsóbb osztálybeliek előrehaladásánál közismeretes anomáliák megszüntetéséért, — a magántisztviselők az egységes kötelező nyugdíjbiztosításért, a munkaadóval való viszony törvényes rendezéséért, a vasárnapi munkaszünet törvénybe iktatásáért, — eléretett-e csak egy esetben is teljes eredmény? A tisztviselői takarékpénztárnak, interná- tusnak, üdülő háznak kérdése is oly régen foglalkoztatja a tisztviselőket, a társadalom és államhatalom a legnagyobb rokonszenvvel segitene bennünket és mi mégsem vagyunk képesek eredményhez jutni! Miért van ez igy? Ne áltassuk magunkat, lássuk be őszintén, hogy bennünk van a hiba: széthúztunk, sohasem igyekeztünk egységesen harczolva czélunkat megközelíteni, hanem mindig csak külön-külön, egymástól ridegen elzárkózva, sőt nem egyszer egymás ellen fordulva. Avagy talán igaz volna az az ósdi felfogás, hogy az állami tisztviselők érdekei ellentétesek a magántisztviselőkéivel, vagy legjobb esetben is nem érdeklik amazokat emezek érdekei? Egyetlen példával bebizonyíthatjuk ennek a gondolkodásnak a helytelenségét. Gondoljunk csak a magántisztviselők legspecziálisabb bajára, a kötelező egységes nyugdíjbiztosítás hiányára. Egyedül a magántisztviselőknek égető sebe ez, de erősen kihat az mégis az állami tisztviselői pályára is, amennyiben csakis ez okozza azt, hogy az állami hivatalok aránylag kisebb javadalmazásu, de mégis biztos állásai felé oly nagy a vonzódás és jogvégzett egyének készek fizetés nélkül 6—8 évig minisztériumot, bíróságot, várost szolgálni. Azok, akik tagadják az érdekek kölcsönösségét, ám feleljenek arra a kérdésre, hogy a magántisztviselői nyugdíj és pragmatika létesítése után nem fog-e egyszerre és önként megszűnni a kis javadalmazásu, ma csakis biztonsága folytán kedvelt állami állások utáni tülekedés ? Véget kell vetni annak az állapotnak is, hogy a számarányban oly óriási tisztviselői kar társadalmi befolyással egyáltalán nem bir, amig az iparosok, kereskedők ilyen irányú testületéi már régen számottevő tényezői minden társadalmi mozgalomnak. Ne kicsinyeskedjünk, ne keressük az ellentéteket, hanem egyesüljünk egy hatalmas szervezetbe és máris döntő lett szavunk minden kérdésben. Nem kevésbbé fontos kérdés megoldása képezi a szövetség harmadik czélját: anyagi helyzetünk alapos újjászervezése, megjavítása. Ennek a czétnak elérésére a szövetség tisztviselői takarékpénztárt létesít, hogy gazdaságilag csakis önmagunktól függjünk. E saját pénzintézetünk nyújtani fogja nekünk azt, a mit eddig sehol sem kaptunk: olcsó személyhitelt. Az iparosok, kereskedők a nem nyerészkedésre alapított saját társulataik révén rég élvezik ezt, tőlünk tisztviselőktől ellenben a legkisebb hitelnél is életbiztosítást, kezeseket, illetékeket és uzsorakamatot követelnek. Miért van ez igy ? Mert a tisztviselők személyhitelével csak a szövetkezetek foglalkoznak és nincs takarékpénztár, nagyobb bank, mely tisztviselői személyhítellel foglalkoznék. A liga által alkotandó bank természetesen nem nyerészkedésre alakul és a tisztviselők tisztára személyi megbízhatóságukra alapított kölcsönöket fognak élvezhetni. E takarékpénztárban, mely részvénytársasági alapon van szervezve, hitelt kérhet minden 1 tisztviselő, semmiféle tagsági dij, részvény- I vétel nem kötelező, minthogy a részvények 1 elhelyezése máris biztosítva van. Másrészt pedig, hogy teljesen függetlenek legyünk és a részvények mégis idővel tisztviselői kezekbe^ legyenek, egy-egy részvény névértéke mindössze 20 (húsz) korona lesz és még e csekély összegből is az első évben csak egy harmad fizetendő be, a második és harmadik harmadnak befizetésére pedig két évi ideje van. a részvényt jegyzőnek. Minden tisztviselő tehát, a legkisebb fizetésű is, olyan is a kinek semmi felesleges pénze nincs, részvényese lehet a tisztviselői takarékpénztárnak és jogait már az egyharmad befizetése után elvezi, még pedig a nélkül, hogy a be nem űzetett második és harmadik harmad után j kamatot fizetne. Hangsúlyozzuk azonban még egyszer, hogy vételkényszer nincsen és sem a liyNiak tagjai, sem a hitelt élvezők részvények jegyzésére nem köteleztetnek. A bank a kölcsönt egész összegben folyósítja, nem mint a mai úgynevezett tisztviselői szövetkezeteknél, a hol a nagy nehezen és körülményesen folyósított kölcsönből még bizonyos számú részjegyet is levonnak. További nagy czélja a szövetségnek az, hogy a tisztviselők gyermekei részére Budapesten és a vidék több magyar érzelmű városaiban internátusokat létesítsen, valamint, hogy egyes gyógyító fürdőhelyeken a tisztviselők és családtagjaik részére üdülőházakat tartson fenn. Ezeknek az intézményeknek a hiányát a vidéki tisztviselők, a kiknek nagyobb gyermekeiknek más városban, esetleg Budapesten való neveltetése oly nagy gondot ad: eléggé érezik. Úgyszintén felesleges az üdülőházak szükségességéről beszélni; a ki volt már orvosa parancsára valamely méregdrága külföldi fürdőhelyen, bizonyára irigykedéssel látta az ottani tisztviselői üdülőházakat, melyekben osztrák, német és franczia kollegáink oly olcsó szállást és élelmezést élveznek. Mi is e külföldi mintára szándékozzuk meghonosítani ezeket az intézményeket. Az oly sokfelé igénybe vett tisztviselők hozzájárulása nélkül, állami és társadalmi segélylyel létesítették külföldön ezeket az internátusokat és üdüiőházakat, a további kiadásokat pedig önzetlen tisztviselői vezetés és igazgatás mellett, az intézményeket igénybe vevők j fizetései fedezik. Hogy a magyar társadalom | sem szűkkeblű tisztviselői iránt, bizonyítja I eléggé az, hogy az eszme megpenditése után máris több magyar város ajánlott fel internátusoknak telket, házat. Ezeket a nagy vonásokban jelzett czélokat kívánja az Országos Tisztviselő Szövetség szolgálni. Felölelné ezenkívül a szövetség a tagok magánérdekeinek megvédését, a mennyiben ügyészei utján ingyen jogvédelmet nyújt és állásnélküli magántisztviselő tagjait üresedésben lévő állásokra ajánlja. E tekintetben máris több nagy részvénytársaságnak és vállalatnak aláirt igazgatója kijelentette, hogy a jövőben a liga által ajánlottakat előnyben részesíti. A belépésre buzdítani külön, feleslegesnek tartjuk: mindenkinek önérdeke egyenesen parancsolja ezt. Budapesten, 1096. julius havában. Kartársi üdvözlettel Az országos szervező-bizottság választmánya. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete folyó hó 5-én vasárnap délelőtt 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott Debreczeni István polgármester elnöklete mellett. Bár igen fontos tárgyai voltak a tárgy- sorozatnak, mégis kevés számú tag jelent meg, úgy, hogy alig ötven képviselőtestületi tag előtt folyt le az érdekes közgyűlés. A polgármester a közgyűlést megnyitván, tárgyalás alá bocsátotta a tárgysorozat első pontja gyanánt felvett ügyet: a vásárvám bérbeadása tárgyában megtartott árverés eredményének bejelentését. A képviselőtestület tudomásul vette, hogy a vásárvámszedési jog 1907. évi január hó 1-től 1912. év deczember hó 31-ig terjedő időtartamra évi 15,812 K bérösszegért Diósi Sándor berettyóujfalusi lakos, mint legtöbbet Ígérő részére bérbeadatott s felhatalmazta a polgármestert, hogy ezen szerződést a gróf Pappenheim Szigfridné jóváhagyása után a város nevében aláírja. Ugyancsak jóváhagyta a piacztakaritási dij és illetekszedesi jognak 1907. évi jan. hó 1-től 1912. deczember 31-ig terjedő időre évi 10,552 K bérösszegért Diósi Sándor részére történt bérbeadását s felhatalmazta a polgármestert, hogy a szerződést a város nevében írja alá. Következett a kir. tanfelügyelő megkeresése az iparos tanoncziskola fejlesztése tárgyában. Az iparos tanoncziskolába járó növendékek száma ugyanis állandóan oly magas, hogy a sikeres tanitás érdekében az előkészítő osztályban három, az első osztályban három, a második osztályban két párhuzamos osztály létesítése s hat rajzcsoport szervezése válnék szükségessé. E czélból a jelenlegi hat közismereti osztálynak 9-re s a jelenlegi négy rajzcsoportnak hatra leendő felemelése, illetve az iparos tanoncziskolánál a közismereti előadások eddigi heti 24 óra számának heti 12 órával s a rajzelőadások eddigi heti 12 óra számának heti hat órával leendő felemelése lenne kívánatos. A képviselőtestület teljesen meggyőződött arról, hogy az iskolának ily irányú fejlesztése csakugyan szükségesnek mutatkozik, — minthogy azonban ez évi 1840 K költségtöbbletet igényel, a város pedig az 1884. évi XVII. t.-cz. 87. §-ában megállapított 2“/0-os pótadót már teljesen igénybe vette, anyagi helyzete pedig a további áldozathozatalt meg nem engedi: ennélfogva az iskola fejlesztését csak azon esetben vihetné keresztül, ha a szükséges költségtöbblet kormánysegélyből fedeztetnék, miért is megbizta a polgármestert, hogy e czélból a tan felügyelőséggel tárgyalásba bocsátkozzék s ennek eredményéről annak idején jelentést tegyen. A vallás- és közoktatásügyi miniszter megkereste a várost, hogy a főgimnáziumba iskolaorvost és egészségtantanárt alkalmazzon. A képviselőtestület a leiratnak eleget tett AI EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZU TERMÉSZETES HASHAjTOSIER.
