Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-02 / 31. szám
XXIII. évfolyam. %! Nagykároly, 1906. augusztus 2. 31-ik szám. NAGYKÁROLY Függetlenségi és 48-as párti hetilap, a nagykárolyi függetlenségi párt hivatalos közlönye. NAGYKÁROLY VÁROS HlVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjeleli minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................................................8.— korona. Fé l évre.....................................................4.— „ Ne gyedévre.................................................2.— „ Egy es szám.................................................—.20 „ Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 korona. A politikai rész szerkesztéséért felelősek: Dr. Adler Adolf és Papp Béla társszerkesztők. A szépirodalmi részt vezeti: Simkó Géza főmunkatárs. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37-ik szám alatt. (A zárdával szemben.) Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A vármegyei számvevőségek és pénztárak visszaállítása. A kormánynak eddig elhangzott nyilatkozataiból és a képviselöháznak elfoglalt álláspontjából, a törvényhatóságok felirataiból, nemkülönben a sajtóban megnyilvánult közvéleményt képező hangulatból valószínűnek látszik az a jogos feltevés, hogy a vármegyei pénztárak és számvevőségek vissza fognak állíttatni. Az elmúlt gyászos korszak megmutatta, mily nagy erő rejlik a vármegyékben s azokat nemhogy meg- gyöngiteni, de megerősíteni keli. — A közelmúltban lefolyt politikai események sajnosán és eléggé bebizonyították, hogy az 1902. évi III. törvényczikket hatályon kivid kell helyezni. De eltekintve minden politikától, a tapasztalat beigazolta, hogy az államosítás folytán a vármegyei ügykezelés nehézkessé vált; hogy az államosítás nem vált a közönség kényelmére sem, sőt ellenkezőleg most a felek a számvevőségnek és az adóhivatalnak más épületben, gyakran messzeesö elhelyezése miatt (mint például nálunk is) ide-oda küldözgetés folytán járandóságaikat sokkal nehezebben kapják kézhez; hogy az államosítás folytán a kezelés egyáltalán nem lett egyszerűsítve. Még számtalan ily tényt tudnék felsorolni, mely mind az államosítás rosszaságát igazolja. A mozgalom országszerte megindult a vármegyei számvevőségek és pénztárak visszaállítása iránt. A Szatmárvármegye hasábjain igen helyes eszmét vetett fel, „hogy az ügy megvitatása, szakemberek részéről a tapasztalatok feltárása becses adatokkal szolgálna a hibák javítására, hogyan kellene azokat kiküszöbölni és hogy egyáltalában visszaállitandó-e a régi állapot?“ A volt vármegyei számvevőségi tisztviselők kongresszusának elnöksége egy törvényjavaslat-tervezetet dolgozott ki, melyet megküldött az ország minden pénzügyigazgatósága mellé rendelt számvevőségnél alkalmazásban levő volt vármegyei számvevőnek. Véleményem szerint ezen törvényjavaslat-tervezet teljesen jó alapon készült akkor, midőn nemcsak a számvevőség, hanem a pénztárak visszaállítását is javasolja. A törvényjavaslat-tervezet főbb pontjai a következők: Mint már emlitém, főalapelve, hogy nemcsak a számvevőség, de a pénztár is adassék vissza a vármegyének. Az állami javadalmazásnak kiutalására vonatkozólag: „A vármegyék állami javadalmazása -— ennek törvényhozási utón leendő beszüntetéséig — minden hó első napján, előleges havi részletekben az 1883. évi XV. t.-cz. intézkedéseinek megfelelően a vármegyei pénztárnak pontosan kiszolgáltatandó. Aki a kiszolgáltatást bármi czimen megakadályozza: hivatalos hatalommal való visszaélés bűntettét követi el. Ezen esetben felhatalmaztatik a vármegye alispánja, hogy állami javadalmazás kiszolgáltatásáig a vármegyei alapokból egy hóra saját hatáskörében, hosszabb időre ellenben a törvényhatósági bizottság határozata alapján ugyancsak a vármegyei alapokból, — ezek készletének elégtelensége esetén pedig pénzintézettől — rövid utón kölcsönt vegyen (el, mely kölcsönök a javadalmazás kiszolgáltatásakor azonnal visszafizetendők. A törvényhatósági bizottság eme határozata felsőbb hatósági jóváhagyást nem igényel, de a kölcsönnek a visszatartott javadalmazás folyósítása alkalmával leendő visszafizetésének éllenőriz- hetése czéljából a kormánynak bejelentendő“. „Utasittassék a kormány, hogy a vármegyék állami javadalmazásának megfelelő jövedelmi forrásnak a vármegyéknek saját hatáskörükben leendő beszedésre való átengedését tanulmány tárgyává téve: egy éven belül e tárgyban a törvényhozásnak törvényjavaslatot mutasson be“. Ezen sorokat a következőkkel indokolja a törvényjavaslat-tervezet: „Ezen szakaszok intézkedései a vármegyék állami javadalmazásának pontos kiszolgáltatása biztosítását czélozzák, elejét véve annak, hogy az egyes kormányok tetszésétől függővé tehető legyen. A vármegyék önkormányzatának a mindenkori kormánynyal szemben való hathatósabb biztosítása czéljából váltak szükségessé ama intézkedések, melyek feljogosítják a vármegyéket, hogy az ezen szakasz rendelkezései daczára netalán önkényileg beszüntetett javadalmazás elmaradása folytán beálló hiánynak időleges fedezése iránt saját hatáskörükben intézkedhessenek. •Minthogy azonban ily intézkedések esetleg a közügy ártalmára lehetnek, tétetik intézkedés a megyék állami javadalmazásának megfelelő állami jövedelemnek a vármegyék részére leendő átengedése iránt, mert annak szüksége nem forog fenn, hogy a vármegyék háztartásának költségei fedezésére szolgáló összegeket ne maga a vármegye, hanem az állam szedje be.“ A vármegyék pénztári kezelése: „A vármegyei pénztárak a pénzkezelést az általános állami pénztári ügykezelésre vonatkozólag érvényben levő utasítás alapján, ennek a vármegyei pénztárakra való mikénti alkalmazása tárgyában kiadandó, továbbá a gyámügyi pénzkezelésre vonatkozó utasítás értelmében látják el.“ Helyes a törvényjavaslat-tervezet ezen intézkedése, mert egyrészt ezáltal egyöntetű lesz országszerte a pénzkezelés, másrészt — mint a gyakorlat is beigazolta —- sokkal helyesebb a vármegyei ágazatoknak az állami pénztári ügykezelésre vonatkozó utasítások szerint való kezelése, mely megszüntette a régi nehéz rendszert, mert ez által sokkal könnyebb az] ellenőrzés. A vármegyék számvitele: „A számvevőségek a számviteli és ellenőrzési teendőket, az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-cz. és ennek végrehajtása iránt már kiadott általános utasítás alapján, ezeknek a vármegyei számvitelre miként leendő alkalmazása tárgyában kiadandó, továbbá a gyámügyi számvitelre vonatkozó utasítások értelmében végezzék.“ „A községi számvitel és pénzkezelés hathatósabb ellenörizhetése czéljából utasittassék a belügyminiszter, a községi pénzkezelést és számvitelt szabályozó utasításnak egy éven belül leendő kiadására. “ „A rend. tan. városok és községek pénzkezelése és számvitele minden évben legalább egyszer vármegyei számvevő által váratlanul a helyszínén megvizsgálandó.“ Nagyon fontos intézkedése ez a törvényjavaslat-tervezetnek. Nagy szükség volna a községi számvitel és pénzkezelés hathatósabb ellenőrzésére. Jól tudjuk, hogy a járási számvevői intézmény nem vált be, sőt bátran ki merem mondani, hogy a mai formájában teljesen elhibázott és a mostani járási számvevői utasítás mellett a községek ellenőrzése oly mostoha állapotban van, hogy ezen intézmény megváltoztatására égető szükség van. Ismét vissza óhajtja adni a vármegyei számvevők kezébe a törvényjavaslat-tervezet a községek ellenőrzését. a mi két szempontból helyes : 1. mert sokkal jobb lenne az ellenőrzés, 2. kevesebb költségbe kerülne. A pénztári és számvevőségi tisztviselők : ' „A vármegyei pénztári és számvevői teendők ellátására 63 főpénz tárnoki, 63 főszámvevöi, 63 pénztári ellenőri, 230 számvevői, 40 pénztári tiszti, 230 al- számvevöi. 225 pénztári és szárnvevő- segédi és 82 szolgai állás szerveztetik“. „Úgy a pénztári, mint a számvevőségi tisztviselőket és pedig a íöpénztár- nokot és pénztári ellenőrt első Ízben a ! következő általános tisztujitásig, azontúl | | 6 évre; -— többieket pedig élethossziglan a törvényhatósági bizottsági közgyűlés választja meg“. „A tisztviselők és szolgák illetményei az 1904. évi X. t.-cz. alapján állapitan- dók meg azzal: hogy a főpenztárnokok és főszám- vevők a VHI-ik, a pénztári ellenőrök és számvevők a IX-ik, a pénztári tisztek és alszámvevők a X-ik, a pénztári és számvevősegédek a Xl-ik fizetési osztályba soroztatnak“. A törvényjavaslat tervezete szerint „a számvevőségi állásoknak választás utjáni betöltését a számvevőknek a főispánoktól való függetlenitésének szüksége, az élethossziglan való megválasztást pedig az ellenőrzés függetlenebb teljesítése teszi indokolttá“. A javaslat szerint a szervezés az állami költségvetés mérlegét változtatni egyáltalán nem fogja, sőt még 14,200 korona megtakarítás mutatkoznék, mert a vármegyei számvevőségek és pénztárak visszaállítása folytán beszüntetendő állások javadalma összesen: 2.321,900 korona, ezzel szemben az újonnan szervezendő állások javadalmai összesen: 2.307,700 korona. Átmeneti intézkedések volnának: „A vármegyei pénztárak és számvevőségek ujabbi felállítása czéljából 1906. évi deczember hó első felében a vármegyék közgyűlést tartanak, melyen a rendszeresített állások pályázat alapján, választás utján betöltetnek“. „A betöltendő állásokra első sorban a pénzügyi számvevőségi és adóhivatali, ezek közül az 1902. évi III. t.-cz. alapján államosított, továbbá az ezen törvény életbelépte során nyugdíjazott, de még szolgálatképes volt vármegyei tisztviselők hozandók javaslatba és csak ilyen megfelelő, alkalmas pályázók nemlétében, más pályázók is“. „Ezen törvény 1907. év január hó 1-én lépne életbe“. Röviden vázoltam a már kidolgozott törvényjavaslat-tervezetet főbb pontjaiban ; némileg előmozdítani véltem azon eszmét, melyet a Szatmárvármegye felvetett : hirlapi megvitatását a vármegyei számvevőségek és pénztárak mikénti visszaállítása kérdésének. Nagyon helyes, hogy a belügyminiszter szaktanácskozmányt hiv össze a kérdés megvitatására, de ez a szak- tanácskozmány csak akkor lesz érdemleges, ha nemcsak a minisztériumban bent levő tisztviselők fognak hozzászólani a kérdéshez, hanem ezen alkalomra minden vármegyéből legalább egy számvevőségi tisztviselő, még pedig olyan, ki úgy az állami, mint a vármegyei ágazatok kezelésében teljesen jártas, szintén berendeltetik. Meg vagyok róla győződve, ha igy fog tárgyalás alá kerülni a kérdés eldöntése, azon berendelt tisztviselők, kik nemcsak elméletből, hanem gyakorlatból is ismerik az ügyet, a hosszú éveken át szerzett tapasztalataikat minden kérdésben egybe vetve, oly törvényjavaslatot és véuásuásokat fognak kidolgozni, meáyek életbeléptetése rövid idő muVva általános megelégedést fog előidézni! Ifj. Andrásay Jenő.
