Nagykároly és Vidéke, 1906 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-12 / 28. szám
28-ik számához — Hirdetmény. 13—1906. közp. v. sz. Szatmár vármegyéhez tartozó nagykárolyi I., mátészalkai II., fehérgyarmati III., csengeri IV., krassói V., aranyosmeggyesi VI., nagybányai VII. és nagysomkuti VIII. választó- kerületek országgyűlési képviselő választóinak egy-egy kerülethez tartozó városok és községekre vonatkozólag összeállított ez évi ideiglenes, valamint a kihagyottak névjegyzékei az illető kerület minden városának, nagyközségének és körjegyzőségének külön egybefoglalva, a központi választmány mai alólirott napon tartott üléséből — az 1899. XV. t.-cz. 146-ik §-a értelmében — kiküldetvén, közhírré tétetik: 1-ször. Hogy az érintett névjegyzékek a kerületbeli minden városban, nagyközségben és körjegyzőségek székhelyein folyó 1906. évi julius 5-től kezdve ugyanezen hó 25-ig közszemlére kitéve lesznek. 2-szor. Felszólamlási határidőül a szintén folyó évi julius 5-től ugyanazon hó 15-ig egymást követő napok szolgálandnak, mely napokon a névjegyzékek ellen saját személyét illetőleg bárki felszólalhat s ezenkívül mindenkinek jogában áll azon választó-kerületben, melyhez tartozó valamely község névjegyzékébe felvétetett, bármely jogtalan felvétel vagy kihagyás miatt is felszólalni. 3- szor. A felszólamlások elleni észrevételek beadásának ideje folyó évi julius 16-tól 25-ig tartand, mely napokon mindenki, — kinek a 2-ik pont szerint felszólalni joga van, — a felszólamlásokra észrevételeket nyújthat be. 4- szer. Mind a névjegyzékek, mind a netaláni felszólalások, a kitűzött napokon reggeli 8: órától déli 12 óráig városokban és nagy- j községekben a város, illetve község házánál, kisközségekre nézve pedig a körjegyzőség székhelyén lesznek kitéve, mely idő alatt azok a városi, illetőleg községi elöljáróság egy tagjának jelenlétében ott mindenki által megnézhetők s délután 2 órától 6 óráig le- másolhatók. 5-ször. Azon igényjogosultak, kik az adókivetési munkálat hiányossága miatt az összeíró küldöttségek által a névjegyzékből kihagyattak, illetve abba fel nem vétettek volna, felhivatnak, hogy az 1906. évre érvényes választói jegyzékbe való felvétel iránti igényüket a folyó évi julius hó 5-től 15-ig terjedő 10 napi időközben felszólalás alakjában érvényesítsék. 6-szor. A felszólamlások, valamint az azokra teendő észrevételek is a szükséges okiratokkal felszerelve, Írásban adandók be s egy beadványban több egyénre vonatkozó felszólalás is foglalható, a felszólalásra teendő észrevétel pedig minden beadványban külön terjesztendő be. — 7-szer. Mind a felszólamlások, mind az azokra tett észrevételek a központi választmányhoz intézve, az okiratokkal együtt bélyegtelenüi, azon város vagy nagyközség elöljáróságánál, melynek névjegyzéke ellen a felszólamlás történt, kisközségekben pedig az illető körjegyzőnél adandók be, kik azokat külön sorrendben beiktatni, róluk — ha kívántatik — tóritményt adni s folyó évi julius hó 26-án az iktatókönyvvel és a közszemlére kiadott névjegyzékkel együtt a központi választmánynak múlhatatlanul — és pedig 20 korona rendbírság terhe alatt— beküldeni, vagy ha felszólalás nem adatott be, azt is jelenteni kötelesek. Végre: 8-szor. Hogy a névjegyzék egyik teljes példánya Nagykárolyban, a vármegyei közigazgatási iktatóhivatalban lesz közszemlére kitéve. Mely hirdetményt — az 1874. évi XXXIII. t.-cz. 43. §-ához képest a vármegye minden községi elöljáróságai hivataloskodásuk területén szokásos gyakorlat szerint közzétenni s a névjegyzékek, valamint a beadandó felszólamlások iránt a fentebbiek értelmében felelősség terhe mellett eljárni tartoznak. Kelt Szatmár vármegye országgyűlési képviselőválasztást intéző központi választmányának Nagykárolyban, 1906. junius hó 30-án tartott üléséből. Alispán helyett: Dr. Péchy István m. k., vármegyei főjegyző, kpv. h. elnök. Medvey Lajos s. k., központi választmányi jegyző. Szemelvények Dr. Magnus ..6000 év Aeskulap szolgálatában“ ez. könyvéből. Fordításban közli: Dr. Cservenyák Károly. (Utánnyomás tilos.) IV. A nyálka a humorál theoria szerint a gyomorban képződik, a melyből az emésztés alatt meleg gőzök párolognak el s mint a nedves rétről fölszálló párák felhőkké sűrűsödnek, azonképpen a gyomorból fölszálló nedvek és gázok a test felső részeibe, főképpen az agyba jutnak s ott cseppfolyós nyálkává tömörülnek. Hogy miért helyezték ezt a proczedurát éppen az agy hatáskörébe, kiviláglik abból az okoskodásból, mely szerint az agy, mint az egész testnek leg- hüvösebb része kiválóan alkalmas arra, hogy a gyomor meleg párái benne megsűrüsödje- nek. Az agyvelő, hasonlóan a szivacshoz, magába szedi a nyalkává változott emésztési párákat, a honnan azok aztán szép lassan a test többi részeibe lefolynak. Ennek az emészMelléklet a „Nagykároly és Vidéke“ 1906. julius 12. tési termékekből lepárolt nyálkának szétvitele ; azonban vajmi nagy veszedelmekkel járt, ha az agy megfeledkezvén az ő szivacs tulajdonságáról, a nyálka szétáradásának nagyon is rohamos folyást engedett. Ez esetben a rohanó ár nagy pusztítást vitt véghez az útjába eső testrészekben, elöntve azokat mindenféle betegséggel. Másrészt ha okosan és megfontoltan végezve feladatát, csak cseppekben engedte lefolyni a meggyűlt nyálkát, egyenletesen, igazságosan osztotta szét a test minden provincziáiba, akkor a gonosz kópé nem tehetett semmi rosszat. Csalhatatlan bizonyítéknak arra, hogy az agy föladata magaslatán áll, az orrt tekintették. Ha ugyanis abból a nyálka szép csendesen, nem sok, de nemis kevés, nem tulvastagon s nem is nagyon ritkásan folydogált, azt bizonyította, hogy az a test minden részeiben egyenletesen szétárad, tehát semmi bajt nem okoz; ha még hozzá aztán jólétét tiiszszentéssel is jelentette, kimondhatatlan örömére szolgált azzal az orvosnak is, a betegnek is, lévén a tüsz- szentés biztos jele annak, hogy a veszedelmes nyálka ártalmatlanul vonult át a szagló műszeren s valószínűleg innen származik a szokás, hogy a tüsszentőnek „egészségére kivánom“-at mondunk, viszont a tüsszentő is gratulálhatott magának, ha a rosszlelkü nyálkát szaglószervének birodalmából könnyű szerrel kitessékelhette. Ha tehát még itt-ott napjainkban is hódolunk ama szokásnak, hogy a tüsszentőnek „egészségére váljék“-ot kívánunk, azzal még manapság is bizonyos elismerésben részesítjük a humoráltant, mely az ó- és középkorban oly nagy tekintélynek örvendett, hogy akárhány más nézet is merült fel mellette, a Immorális létjogát meg- dönteni egy sem volt képes. Hogyne, mikor még napjainkban is elégszer jut kifejezésre az iránta való előszeretet a népies gyógyászatban. Ha a fogfájás vagy szaggatások ellen huzó ílastromokat alkalmazunk, az lényegileg szakasztott mása a humorál gyógyításnak, hólyaghúzók, izgató kenőcsök, „vértisztitók“, sőt még a legújabb divatos Kneip kúra is, mindmegannyi maradványai a boldogtalan emlékű humorál gyógyászatnak, lévén ezeknek is feladata, hogy a gonosz nyálkát a bőr felületére csalják s a testből kiutasítsák. A fáradhatatlan, de mégis eredménytelen hajsza végre a múlt század közepén ért véget, a mikor is Virchow és követői arra a megingathatatlan meggyőződésre jutottak, hogy a gyógyászat terén szerzett tapasztalatok nem spekulativ módon hozhatók rendszerbe, hanem csakis alapos megfigyelés, kutatás, vizsgálódás és kísérletezés alapján emelhető az őt megillető tudományos magaslatra. Ezzel kezdődik a tudományos empirikus stádium, a melyben a betegségről alkotott felfogás halad, mely felfogásnak kvin- tesszencziája az, hogy a betegség nem egyéb, mint működési zavar, föltételezve valamely szervnek vagy szövetnek bizonyos meghatározott helyi elváltozása által, mely elváltozást minden egyes esetben a bocztani, élettani, klinikai és származástani viszonyok alapos tanulmányozása utján lehet megállapítani. A modern gyógyászat kutatásaiban tehát a filozófia tévutját végkép elhagyva feladatául kizárólag a természettudományi alapon való vizsgálódást tűzte ki s ezzel oly kulturális vívmányt ért el, a melyért az emberiség nem lehet eléggé háladatos ; mert sem háború, sem éhínség, pestis és cholera nem zúdított annyi fájdalmat és nyomort az emberre, nem pusztított el annyi virágzó életet, mint a spekulativ gyógyászat az ö irtozatos, iszonyú gyógymódjával. Hogy pedig e szomorú időknek vége szakadt s a betegség sokat veszített iszonyatosságából, nem tulajdonítható egyébnek, mint hogy a betegségről alkotott modern felfogásunk természettudományi alapra lett fektetve. SZABÁLYRENDELET az 1884. évi XVII. t.-cz. 10. §-ának e) pontjában említett foglalkozást közvetítő és a cselédszerzö üzlet iparoknak, Nagykároly r. t. város területén való gyakorolhatása tárgyában. 1- §■ Foglalkozást közvetítő vagy cseléd- szerzőipar gyakorolhatására nem nyerhet engedélyt oly egyén, ki a hatóság előtt mint erkölcstelen életű ismeretes. 2. §. Foglalkozást közvetítő vagy cselédszerzö üzlet nyithatására Nagykároly r. 1. város területére összesen öt engedély adható ki. A foglalkozást közvetítő vagy cselédszerzö üzlettulajdonosa tartozik készpénzben vagy biztosítékként elfogadható értékpapírokban száz koronányi összeget — a városi pénztárba —- mint biztosítékot, az iparengedély kiszolgáltatása előtt letenni. 4- §• Az üzleti helyiségben hatóságilag megállapított „Árszabály“ kifüggesztve tartandó. A jelentkezés alkalmával bárminemű dijat szedni tilos. Az „Árszabály“ szerint megállapitott dij a tényleges szolgálatba lépéstől számítandó 8 nap után esedékes. Ha a közvetített cseléd vagy munkás helyre nem állott, vagy helyét 8 napon belül elhagyta, a közvetítésért dij nem jár, s ha a közvetítési dij már kifizettetett volna, ez a foglalkozást közvetítő vagy cselédszerzö által azonnal visszafizetendő. A szedhető dijak a következőleg állapíttatnak meg: a) három hóig történt szegődtetés dij ja egy korona; b) hat hóig történt szegődtetés dij ja két korona; c) hat hónapon felüli időre történt szegődtetés dijja három korona. Ezen dijat a szolgálatadó és a beszegődött közösen egyenlő részben fizetik. 5. §. Foglalkozást közvetítő, vagy cselédszerző, az általa felkezelt dijakról nyugtát köteles kiállítani. 6. §. A jelen szabályrendelet 4. §-ában meghatározott dijaknál többet felszámítani tilos. 7- §• Az üzlettulajdonosnak rendes könyvet kell vezetnie; e könyv alakja, beosztása és tartalma a következő: A foglalkozást kereső A cseléd- vagy munkakönyv vagy egyéb okmányokat kiállitó hatóság Me ly nap jelentkezett a foglalkozást kereső A gazdának kinél be- szegődtetett A beszegődtetés napja A közvetítésért, illetve cselédszerzésért beszedett dijak neve cseléd- vagy munkakönyvének hó na p neve lakása száma K f 8. §. Az üzlet, valamint az üzleti könyvek, a rendőrhatóság által bármikor megvizsgálhatok. 9. §. Cselédet cselédkönyv nélkül, iparos segédet vagy gyári munkást munkakönyv nélkül és egyáltalában foglalkozást kereső egyéneket kellő igazoló okmányok nélkül beszegödtetni tilos. A foglalkozást közvetítőnek és cse- lédszerzönek tilos a cseléd vagy munkás könyvét, vagy igazoló okmányát magánál tartani; ezek betekintés után a foglalkozást keresőnek visszaadandók. 10 §. Az üzlettulajdonos, a nála jelentkező egyén erkölcsi viseletéről tudomást szerezni és erről a felfogadót híven értesíteni tartozik. 11. §• A már beszegödött egyént máshoz szegődtetni, vagy más helyre csábítani, vagy elbocsátás nélkül távozottnak, helyet szerezni tilos. 12. §. Az üzlettulajdonos köteles minden nálla jelentkező és magát kellően igazolt egyénnek személy válogatás nélkül helyet közvetíteni. Tartozik a nálla jelentkező cselédek egészségi viszonyait figyelemmel kisérni, s ha a cselédnek egészségi viszonyai iránt alapos gyanú támadna, azt a rendőri hivatalba bejelenteni. 13. §. Az üzlettulajdonos tartozik üzleti helyiségeit tisztán tartani. 14. §. október hó 1-je előtt szerzett jogosítvány alapján tartanak, üzletük gyakorlásánál jelen szabályrendelet határozatait szintén megtartani kötelesek. 18. § A jelen szabályrendelet 4., 5., 6., 7., 9.,' 10., 11., 12., 13., 15. és 16. §-aiban foglalt rendőri tilalmak, illetve rendelkezések megszegése kihágást képez és — a mennyiben a kihágás nem valamely törvény vagy miniszteri rendelet alapján büntetendő — jelen szabályrendelet alapján — a mennyiben törvény másként nem intézkedik —- a 9., 11., 15. és 16. §-okba ütköző kihágások a rendőrhatóság által, a többi szakaszokba ütköző kihágások pedig az iparhatóságok által 40 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, a 16. §-ba ütköző kihágások azonban a pénzbüntetésen felül még 3 napig terjedhető elzárással is bűntetteinek. 19. §. Ez a szabályrendelet a m. kir. kereskedelemügyi miniszter urnák — belügyminiszter úrral egyetértőleg leendő — jóváhagyása után, a kihirdetést követő negyedik napon lép életbe, s ugyanakkor az 1885. évi február hó 1-én alkotott, s a volt földművelés-, ipar- és kereskedelemügyi miniszter ur által 1886. év október 8-án 54,170. szám alatt jóváhagyott szabályrendelet hatályát veszti. 12—1906. kgy. szám. Elfogadtatott és megállapittatott. Kelt Nagykároly város képviselőtestülete által 1906. év február hó 4-én tartott közgyűlésén. Néma Gusztáv, Debreczeni István, A cselédszerzök kötelesek az 1876. évi XIII. t.-cz.-ben körülírtakat megtartani. 15. §. A foglalkozást közvetítő vagy cseléd- szerzőnek a foglalkozást vagy szolgálatot keresők számára lakást adni, a rendőri hivatal engedelme nélkül tilos. közig, jegyző. polgármester. 20,866/VI—1906. szám. Jóváhagyom. Budapest, 1906. április 13. A miniszter helyett: Szterényi s. k., (Ph.) államtitkár. 16.- §. A foglalkozást közvetítőnek, vagy cselédszerzönek a kéjelgésre alkalmat szolgáltatni nem szabad. 17. §. Azok, a kik foglalkozást közvetítő vagy cselédszerzö üzletet/ az 1884. évi 69—1906. kgy. szám. A közgyűlésen kihirdettetett. Iveit Nagykárolyban, a város képviselőtestületének 1906. évi julius hó 1-én tartott közgyűlésén. Néma Gusztáv s. k., közig, jegyző.
