Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-25 / 21. szám
Xáxsa,d.a.lxxa.i, szep>ixod.alxxa.i és isxxxoxettexjeszxő ixstilap. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. || Negyedévre Fé lévre.........................4 kor. | Egyes szám Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. el. A nagykároly—sorukuti vasút ügye. A nagykároly—somkuti vasút üzlet- vezetőségének városunkból történt áthelyezése kérdésével, — melyet lapunk tett legelőször szóvá — foglalkozott már a vármegye közgyűlése, városunk képviselőtestülete és laptársunk a „Szat- mármegyei Közlöny“ is. Valamennyien városunk erős sérelmét látják ebben az önkényes intézkedésben s valameny- nyien az üzletvezetöség visszahelyezését követelik. Nem tudjuk, milyen lépések történtek eddig ebben az irányban, de ezen ügy felett napirendre térni nem lehet. Nem lehet annál kevésbé, mivel a napokban maguk az agyonsanyargatott tisztviselők adtak be egy kérvényt az igazgatósághoz, melyben ennek a fura intézkedésnek megváltoztatását s az üzletvezetöség visszahelyezését kérelmezik. A vezérigazgató egyik válaszában igen könnyen oda dobta, hogy a tisztviselőknek helyzete kényelmes, mert a vonatközlekedés oly kedvező, hogy reggel hét órakor indulhatnak Nagykárolyból, félóra múlva Gilvácson vannak, délután pedig már fél háromkor visszautazhatnak s igy az ö érdekeik megóvásáról kellőképen gondoskodva van. Az üzletvezetöség áthelyezését oly magas fináncziális s még inkább üzletvezetési érdekek követelik, hogy e tekintetben már eddig is nagy eredmények érettek el. A nagyszerű eredményeket ugyan a vezérigazgató nem tartotta szükségesnek a laikus nagy közönség szeme elé tárni s a közvéleményt megnyugtatni az irányban, hogy tényleg eme külföldi tőkepénzesek kezében levő vállalat most már oly horribilis osztalékokkal fog kedveskedni, hogy városunk 60,000 koronája szóra sem érdemes ezekhez a nagy eredményekhez képest. Elég ha a vezérigazgató mondja és punktum. A mi pedig a tisztviselőket illeti, azok azért adják oda tudásukat, szorgalmukat, munkaerejüket a vasút szolgálatába, hogy ezek fejében meglehetős nyomorult fizetésük ellenértéke gyanánt testi, lelki erejük kimentése árán a tőkepénzesek osztalékát egy tized százalékkal emeljék. Hát ha a vezérigazgató olyan nagyon kényelmesnek tartja a tisztviselőknek a helyzetét, szíveskedjék velük cserélni. Mutassa meg jó példával, hogy az ö intézkedése milyen lélekemelő hatással van. Mutassa meg legalább egy hónapon keresztül — hasonló fizetés mellett — hogy milyen kellemesen esik minden reggel vonatra ülni, délután három óráig dolgozni éhesen, azután megint vasútra ülni, gyalog még egy jó negyed órát besétálni a városba, s végre úgy négy óra tájban asztalhoz ülni s testileg, lelkileg kifáradva, ebédelni. Mert abból a nyomorult fizetésből, melyből a legtöbbnek családot kell fenntartani, gyermekeket kell nevelni, csak nem kívánhatja a tisztelt igazgató, hogy külön ebédet egyenek a tisztviselők Gilvácson, mert hiszen minden fillért, a melyet ott elköltenek, a családnak kell megnélkülöznie. Tessék csak őket megnézni egyszer, midőn megérkeznek családjuk körébe, meghallgatni azokat az áldásokat, melyekkel elárasztják ezt a nemes intézkedést s meggyőződni mindenről, akkor talán még sem fogja olyan lélekemelőén magasztos helyzetnek találni a tisztviselők helyzetét? Mi sem könyebb, mint ott fenn j Budapesten valamit papirosra tenni, papiroson kiszámítani, hogy ebből mennyi haszon lesz, — azt erőszakkal is keresztül hajtani — s annak a szegény tisztviselőnek, ki életének java részét a vasút szolgálatában töltötte el, azt mondani, vagy tetszik ez az intézkedés s akkor a parancsnak engedelmeskedni kell, vagy nem tetszik, s akkor nagy a világ, elfér benne, keressen magának más foglalkozást. Mit csináljon az a szegény tisztviselő ? Kénytelen az erőszaknak engedni. Hogy azután milyen hatással van ez munkaképességükre, munkakedvükre, azt bárki könnyen megítélheti. Még ha az igazgató ezen intézkedését oly rendkívül fontosnak tartja, hogy ettől reméli a társaság anyagi fellendülését, nagyobb tőkebefektetéssel tisztviselői telepet létesített volna Gilvácson, gondoskodott volna arról, hogy tisztviselői megfelelő lakást, élelmezést nyerhessenek, eltekintve városunk nagy sérelmétől, elfogadnék az indokot, de egyszerűen a tisztviselők bőrén takarítani meg azt a pár fillért, mely a különben is bizonyára gazdag tőkepénzesek zsebébe vándorol, egyszerűen lelketlenség. Hanem, ha a társaság anyagi helyzete tényleg annyira megköveteli a takarékosságot, volna nekünk egy igen czélravezetö tanácsunk a részvényesek részére. Nem találunk semmiféle lényeges indokot arra nézve, hogy ennek a vasút igazgatóságának Budapesten kellessen lennie. Az egész vasút Nagy- somkuttól Gilvácsig terjed. Budapesttel semmiféle érdekkapcsolódás nincsen. A budapesti igazgatóságra semmiféle szükség nincsen. Tessék az igazgatóságot lehozni Nagykárolyba, a hová a legtermészetesebb kötelékek és érdekek fűzik. Mennyi megtakarítást lehetne ezzel elérni! Mennyire redukálódnának a személyzeti kiadások. Mennyi utazási költséget és napdijat lehetne megtakarítani ! Sőt amennyiben városunkban mégis csak olcsóbb élet van, mint Budapesten, inég egyes nagy fizetéssel ellátott tisztviselőket is mellőzni lehetne. S akkor mindenki természetesnek találná, hogy az üzletvezetöség Gilvácson tartsa székhelyét, a már említett lényeges előfeltételek teljesítése s a tisztviselők érdekeinek még ekkor is szem előtt tartásával, sőt városunk is belenyugodnék ebbe az intézkedésbe, melyet 60,000 koronájáért megfelelő ellenértéknek tekintene. De a jelenlegi T A RCZ A. Rügyfakadáskor. Elmúlni a hulló falevéllel, Amikor az egész világ gyászol; Vagy amikor himbát hajt a rózsa : Meghalni a virágfakacláskor, — Oh, bizony, nagyon mindegy az annak, Ki az életben sokat szenvedett; Hogy a sírjára virágot szórtok, Vagy lehullott, clhervadt levelet. II. Tavaszszal is el-elsárgid Egy-egy falevél az ágon: Amikor nem is gondolnád, Akkor húgig el egy-egy álom . . . Mikor virulnak reményid, Gondolj rá a hervadásra, — Tavaszszal is láttam én már Hervadt virágot a sárba ! 6 6. Diószeghy Mór. i Az elvesztett becsüs. Irta : Czimbora. Tisztelt nagyközönség ! van egy nagy kérésein : Hogy meghallgattassarn, ezt én szépen kérem. Egy nagy dologról fog szólani az ének, Mely a közelmúltban csak nemrég történt meg! S hogy tényleg megtörtént s úgy a mint leirom, Soknak hű közlését erre nézve bírom. Tudja a bíróság, tudja egy nagy környék, Egyedül a „becsüs“, csak ö tudja máskép! No de ha mi tudjuk, tudja meg hát ő is Mit beszél a fáma, mit a „kalamáris“ ! A vármegyeháza tőszomszédságában Vendéglátó Józsi vár szomorúságban. Mindenki ismeri, derék egyéniség, Csakhogy „bajban“ van most: becsüsre van [szükség... így szól ügyvédjének: „Tekintetes uram! A vásárt mai nap teljesen feljártam, Nem találtam senkit, ki rajtam segitne, Ki peremben az „én jó becsüsöm“ lenne“... Töprenkedése közt bátyánknak szemében Örömkönnyü támad, mert a „hősünk“ épen E perczben toppan be a kis sarokházba; Örvend Józsi bátyánk: most már nincs [magába! Köszönti „hősünket“, hősünk az ügyvédet, „Tekintetes uram! jó lesz ő becsüsnek“! Nagy szóáradattal elmeséli ügyét. . . — Márhogy Józsi bátyánk, nem pedig az __________ lügyvéd, — íg y a megbízatást magára vállalja, „Szakértő becsü“-jét menten felajánlva! . . . Sziporkázó szellem lakik becsüsünkben, Csillagok közt jár ő, soha a „pinczében“ ! ★ Jő a nagy idézés ápril közepére, Végtelenül hideg, borongós időre; Bíróság vasúton, ők pedig tengelyen — Már hogy hősünk s bátyánk féderes [szekeren — I Elérkeznek végre keserves utakon, Bundába öltözve — négy vagy öt határon, j Végre Szaniszlónak szép kies mezején Találkoznak épen, peres föld mesgyején !... I „Hősünk“ a jó földet mivel „jól kóstolta“, A peres eljárás gyorsan végét járta! „No.. hé! ne kiapájj! ne léty olyan naty ur, Igaszol ez a ur, a ki „itt ül hátul“ !. .. Hátra néz az öreg... „szent Isten mi tertént ? Hová lett a „becsis“ .. Sekitség.. sekitség!.. Hová lett a kulacs, mek a szértarisznya ? .. . Jaj, jaj, jaj Istenem ... mit mont a faluja ? .. Hé . . atyafi. . pakter! itt van két korona . .. — Én vatyom a Józsi a fon Csinálospa — Vótunk mi becsilni fédet Szaniszlópa, Kiesett a becsis . .. pisztossan félutpa .. . Mikor vöt zekkenis a zenyim szekérpe, Nem nisztem én hátra, mindik csak elére! Keresse .. topolja ... hogy elveszett egy ur, Ki egy kopasz emper.. nagy pajuszu tés ur! . . A zenyim lu nem áll, azir metyek haza, Mennyen Szaniszlóik .. hátha megtanájja!“ * József bátyánk nyertes és ez örömében „Áldozott Bachusnak, „rogyásig“ és bőven! Ügy éjfél tájában a „megkent szekeren“ Indulának haza rettentő sötétben; Az első ülésen Józsi bátyánk gunnyaszt, A hátulsón pedig „szakbecsüsünk“ [szunnyadt... Hideg, sár és eső volt egész bokáig, S alig haladtának egy negyedóráig: Jön egy nagy zökkenés !... s a csikók nyargalnak, Egész Csomaközig biz ők meg sem állnak . . E kedves falunak éber éji őre, Tolvajokat sejtve — ily későn sötétbe, MegáÜitá a jól vágtató csikókat: „Atyafi! . . hé .. ki vagy? Igazold magadat!“ Természetes dolog... bakternek volt esze, Nem ment ö sehová, a pénzt zsebre tette ! * Ezalatt „becsüsünk“ fázva s bőrig ázva, — Kulacsot, tarisznyát, bundáját elhagyva, — Feleszmélt... s elindult ismét Szaniszlóra, Bezörgetett ott a legelső kis házba. Nem történt háT Isten nekie más baja, Összeborzolódott homlokán dús haja ! .. . „Adta teremtette ! nyissák ki az ajtót, „Gye meg a fene“, nem vagyok én sem tót, Nem vagyok sem rabló, se gyilkos, se czigány, Kerítsen szekeret.. van itt forint nihány!.. E nagyhangú szókra jámbor atyánkfia Kinyitá az ajtót... és óh urain fia! AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
