Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-11 / 19. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. május 11. 19-ik szám. NAGYKÁROLY Társs,d.a.l23n.i, szépirodalEíii és isaaoueietteijeszit© i2.etila.;p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. | Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szembe n). [lérmentetlen leveleket elöltünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 49 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Mi a czélja az alkoholizmus elleni kongresszusnak? A Budapesten, folyó évi szeptember hó 11 — 16-ig megtartandó alkoholizmus elleni kongresszust intéző bizottsága a következő igen érdekes felhívást bocsátotta ki: E kongresszus czélja, hogy a tudomány erejével, a felvilágosítás és szervezés fegyvereivel sikra szálljon az emberiség legalattomosabb ellensége, az alkohol ellen. Az alkohol nem az ellenség, de jóbarát képében jelenik meg, behizelgi magát kellemeivel, s észre sem vesszük, miként válik az élvezet szokássá, a szokás szenvedélyéé, s e szenvedély miként sodorja szerencsétlen áldozatát betegségbe, nyomorba, bűnbe, halálba. A szeszes italok a szervezet legfontosabb alkatrészeit támadják meg, miáltal a szervek életműködése csökken s a legkülönbözőbb súlyos betegségek keletkeznek. A légutak és a tápcsatorna állandó hurutja, a májnak, a veséknek végzetes idült gyulladása, a szivizomzat tultengése és elfajulása, a vérerek meg- keményedése s e betegségeket oly gyakran kísérő tünetek, mint vizibetegség, gutaütés, köszvény stb. mind az állandó alkoholmérgezésnek gyakori következményei. De még borzasztóbb a pusztítás, melyet az alkohol az idegrendszerben idéz elő. Kisebb mennyiségben is leszállítja az agyvelö finomabb működési képességét, nagyobb mennyiségben pedig mérgező hatása nyilvánvaló. Már az egyszeri alkoholmérgezés, az ittasság is megfosztja az egyént hosszabb- rövidebb ideig öntudatától, itélö és tájékozó képességétől, eszétől; a szeszes italokkal való állandó visszaélés pedig megbénítja, megfojtja az idegsejteket, az okos embert butává, a becsületest becstelenné teszi, előidézi az idegeknek, az agynak, a léleknek és elmének súlyos, legnagyobbrészt gyógyíthatatlan betegségeit. És még ez sem tetőzte be pusztításainak borzasztó sorozatát: megtámadja a szervezet legfontosabb sejtjeit, a csirsejteket s az utódok egész serege ebben leli nyomorúságának forrását. És éppen az utódokra kifejtett ezen elkorcsositó hatása teszi az alkoholt az emberiség legborzasztóbb ellenségévé, ! mert itt már nem az egyén, hanem az egész faj állandó, biztos romlásáról és elfajulásáról van szó. De hadd beszéljenek a tények, a számok. A felnőtt férfiaknak több mint tizedrészét a közvetlen alkohol okozta betegségek pusztítják el. E mellett tanúskodnak a kórházak és bonczterinek statisztikái s az orvosi gyakorlat tapasztalatai. E tekintetben a versenyt az alkoholizmussal csak egyetlen betegség veheti fel: a tuberkolózis. S az emberiség e két öldöklő csapása között szoros összefüggés is bizonyult be, mert az alkohollal mérgezett szervezet jóval csekélyebb elleniállást képes kifejteni a tüdövész és egyéb fertőző betegségek csiráival szemben. Az elmebetegeknek több mint harmincz százaléka saját, vagy elődjeinek alkoholmérgezésében találja betegségének okát. A hülyék és elmegyengék, a nyavalyatörösek, a vízfejűek, törpék pedig túlnyomó nagyszámban alkoholista szülőktől származnak. De az utódok elkorcsosulása nemcsak ebben nyilvánul, hanem főleg abban is, hogy szervezetük elgyengült, sem testi, sem szellemi ellen táílásra nem képes. Sőt mint legújabban kiderült, az anyák szoptatási képességének elvesztése is legnagyobbrészt a szülök alkoholinér- gezésének képezi egyik gyászos következményét. Az igazságszolgáltatás még más elrettentő képét mutatja az alkoholnak. A bűntényeknek átlag véve 42 százalékában kimutatható az alkohol végzetes szereplése, a mint a szerencsétlen házasélet, az elválások, az öngyilkosságok egyrésze is az alkohol rovására Írandó. Az angol és amerikai életbiztosítások statisztikája pedig világosan és meg- czáfolhatatlanul bebizonyította, hogy az alkoholélvezet az élettartamot megrövidíti. Mindez mily rettenetes perspectivá- ját nyújtja a jelen és jövő nyomorúságának, az egyén és társadalom pusztulásának s a faj fokozódó elkorcsosu- lásának. Mi a teendőnk tehát, hogy útját állhassuk ezen romlásnak? Mindenekelőtt fel kell világositanunk a népet, hogy ledönthessük azon elterjedt tévhitet, mely ezen emberirtó mérget a legjelesebb és leghasznosabb tulajdonságokkal ruházza fel. Tisztába kell jönnünk az alkohol élettani hatásával és azt a néppel megismertetnünk, valamint ki kell oktatni a népet az alkoholmérgezés káros következményeiről. El kell fojtanunk e vészt épp a legfontosabb forrásában: a társadalom minden osztályában elharapódzott ivási szokásokban. Ezen szokások tartják fönn és terjesztik leghatásosabban az alkoholizmust s csábítják az embereket már zsenge ifjúságukban a rossz példa utánzására. Meg kell győzni embertársainkat az alkohol nélküli társas élet lehetőségéről és előnyeiről. Reá kell mutatnunk azon végzetteljes módra, a meiylyel az egyes államok kormányai, de különösen az alkoholtöke és az alkoholfogyasztásban anyagilag érdekeltek, a szeszes italok fogyasztását elősegítik. Mindezen kérdések tárgyalását czé- lozza az alkoholizmus elleni nemzetközi kongresszus. E kongresszusra összegyűlnek a müveit világ minden tájáról a tudománynak s e társadalmi küzdelemnek legkiválóbb képviselői, hogy ország-világ szeme előtt föltárják az alkoholizmus tényeit, veszedelmeit, s megvitassák az alkoholkérdés főbb tételeit s utat és irányt szabjanak e veszedelem elleni küzdelem számára. így tárgyalni fogják az alkoholnak befolyását az emberi szervezet ellentálló képességére, a test munkaképességére, valamint az alkoholnak viszonyát a nemi élethez és az átörökléshez. Rendkívül érdekesnek Ígérkezik az alkohol tápérlékéröl tervbe vett eszmecsere, valamint a különösen hazánk gazdaT ARCZ A. Köhordáskor. Nagy dolog a köhordás, nagyobb a kaszálásnál, aratásnál és minden külső mezei munkánál, mert ezeket vagy pénzért, vagy a maga szükségletére cselekszi a paraszt ember, de követ hordani a vármegye hajtja őket s nehéz a népnek, ha nem jó szántából, vagy nem anyagi haszonra kell tennie valamit. Ezért nagyon nehéz dolog a köhordás, ne csodáljuk hát a zugolódók és makranezos- kodók sokaságát. „Sok a porczió, — fortyannak fel némelyek, — mér nem telik abból köhordásra is“ ; mások meg a hiába fizetendő útadóról beszélnek, ha mi hordjuk a követ, mi csináljuk az utakat, minek fizetjük akkor az útadót ? Némelyek laikus nyugalommal, vagy csendes rezignatióval fogadják, mikor a kisbiró szokott görbe botjával beállít a ház ajtaján, melankolikus arczczal csendes jó reggelt kíván, azután sok csürés csavarással előadja amit a gazda már úgy is tud, hogy követ kell hordani. Avagy a szokásos dobszóval hirdetik ki a faluban s adják tudtára minden telkes gazdának vagy lótartó embernek, hogy menni kell követ hordani, mert im, ha csak rontjuk és nem csináljuk az utakat elakad a szekér a feneketlen sárban. Mikor a száraz, márcziusi szél fujdogálni kezd és megszáritja a téli hó és tavaszi esőzésektől elázott utakat, járhatókká lesznek, felszikkad a feneketlen sár, mely agyig lefogja a szekér kerekét, tavaszra kelve a kőhordás és utcsinálás a szegény embernek a legelső robot munkája, ott könnyebb ahol hegyes a vidék, s nem kell messze menni az istenadta kőért, de ahol két három órányira el kell menni érette, ott nehezebb embernek, állatnak. Ficzkulás gazda kint áll a kapu előtt, látszik rajta hogy gondolkozás nélkül jártatja tekintetét a közeli szalmafedeles kis házakon, neki különben ritkán jár elöl az esze; elszokott régen a gondolkozástól, vagy meg sem is tanulta azt, de furfang és ravaszság van a helyeit benne, még pedig dupla porczió. Volt neki régen háza és telke, gazdag ember hirében állott, innen maradt rajta a „gazda“ elnevezés, de azután apránként elhordotta minden vagyonkáját a Náczi szeglet korcsmájába; dolgozni sohasem szeretett, úgy érezte mindig hogy ö nem arra született, mint a többi szegény ember szomszédja, jó ismerőse, hogy napestig járja a robot munkát ; melankolikus, ravasz arczán mindig valamelyes világ-fájdalom borongott, letűnt boldog idők viszfénye., avagy a legkriminá- lisabb, eltörülhetetlen restség, unalom. Most már nincs egyebe csak nyolez csenevész gyermeke és két kis gebéje, melyeket a múlt őszön vett egy közeli vásáron. Nyolczvan forint volt a két ló, ha dicse- ( kedni akarna vele, akkor százhatvan korona, de abban az időben megért többet is, hanem az egész tél nyomorúsága, a sok éhség és a i sok slipper hordás nagyon megviselte s im- i hol most meg a kőhordással csigázza el végképpen a szegény párákat ? Erre a gondolatra elfacsarodik a Ficzkulás János gazda szive. Iszen, ha hamarább észbe kapok eladhat-1 tani volna a két lovat —sóhajt fel szomorúan , s most mint szegény zsellér ember meg lennék mentve a nehéz kőhordástól. De hát most hogy mit tegyen ezen töpreng és nem talál mentő gondolatot; azaz hogy dehogy nem, hirtelen eszébe jutott, hogy s elviszi a két lovat a sógorához; négy napi járófold igaz, de legalább meg is látogatja az öreget, úgy sem látta Szent Mihály vásár óta. Ettől egészen felvidul a kedélye; kiveszi szájából a jól kiégett füstös pipát, kiveri belőle a bennmaradt dohányt, begyömöszöli bütykös ujjaival a baltenyerébe, onnan a szájába ; azután kihúzza a pipaszárat megfordítja és úgy dugja vissza a pipába s nagy lelki nyugalommal szivni kezdi, mint aki teljesen jól végezte dolgát. Megtámoszkodik háttal a kapufélfához és bele hámul a messze égbolt kékjébe. Most már nem hiába erőltette meg az agyát, mégis csak kieszelt valamit, hogy az ingyenes, nehéz köhordástól megmeneküljön, még ma estére elindul a két lóval, hogy neszét ne vegye valaki. Midőn kidobolták legelső alkalommal a falura a kőhordást, azt ő agyon hallgatta; azután két ízben volt nála a kisbiró a végett, de mit sem használt, most már nincs egyéb hátra, mint hogy több makacs társával együtt, majd a csendőr fogja kihajtani őket, pedig az nem valami kívánatos mulatság ; mert akkor már a csendőr tenyere is beszél, pedig azokkal nem jó tréfálni. Éppen itt jön a kisbiró, — hökken meg az öreg, — apró, villogó szemeit baljóslatú tekintettel veti a kint álló Ficzkulás gazdára s a kellemetlen mondókát kerülgetni akarván, beszélgetést kezd vele, alattomos tárgytalan beszélgetést, melynek csak ő előttük van értelme. — Adj Isten János bácsi, hogy van kend ? — Fogadj Isten, hát csak meg volnék. — Nem beteg kend János bácsi? — Hát nem vagyok beteg sem. — Nem álmos kend János bácsi ? —- Álmos se vagyok, no mi a baj ? csattan fel a sok kérdésre az öreg. — Hát akkor jöjjön fel kend a községházára, hivatja a biró uram. Erre világosodni kezd a dolog János gazda elölt és sanda gyanúval megkérdezi, úgy foghegyről. ___________________ AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAlTÓSZEfí.
