Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-05-04 / 18. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. május 4. 18-ik szám. NfflÍROLf TsurssLdLaJ-aaQ-i, szépirodalrai es isx^CLeretterjeszto Ib_etIla,;p;C-* . NAGYKÁROLY VAROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KOZLON&Ef fiz Megjelen minden csütörtökön. ** k Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. |j Negyedévre..................2 kor. Fé lévre........................4 kor. || Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széehenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Nehány szó az ipari hitelszövetkezet megalakulásához. Magyarországot a jelszavak hazájának tartják. S méltán, mert talán sehol sem hangzott s hangzik el oly sok szép szó, mint nálunk s a gyakorlati eredmény — rendesen nagyon kevéssel több — a semminél. Újabban mind sűrűbben hangoztatjuk, hogy tönkre ment kisiparunkat meg kell menteni, ipar nélkül nem boldogulhat az ország. A nagy Széchenyi volt az első, ki az ipar érdekében felemelte szavát s ha azóta csak lized- rész annyit tettünk volna a hazai ipar érdekében, mint amennyit irtunk és beszéltünk, akkor a Széchenyi ideája, a modern Magyarország már megvalósult volna, inig igy még mindig csak remélhetjük, hogy Magyarország nem volt, hanem lesz iparüzö állam. Nem vagyok politikus, de félek tőle, hogy az önálló vám is csak egy felkapott jelszó, melytől minden üdvösséget várunk s csak ha megvalósul, akkor látjuk majd be, hogy ez még egymaga nem elég az üdvösséghez. Ma az önálló vámot tartjuk a panacze- ának, azaz iparunk minden baját gyógyító imák, pedig közös vám mellett is bírhatnánk fejlett iparral és önálló vám mellett is lehet gyenge iparunk, amint van is több országban. Az önálló vám is csak egyik eszköz — habár a legfontosabb is — a nemes czél érdekében, de iparunk felvirágzását egyedül ettől nem várhatjuk. Minden attól függ, hogy iparosaink hogyan képesek felvenni a versenyt a külföld fejlett iparával szemben. Hiszen látjuk, hogy nemcsak a velünk vámközösségben élő Ausztriából özönlenek be az ipari termékek, hanem Német, Franczia, Angolországból, sőt Amerikából is. Azért a legfőbb ideje, hogy addig is, inig a külön önálló vám is bekövetkezik, szerezzük meg mindazon feltételeket, melyek szükségesek iparunk megerősödéséhez. Nem csak egy osztály érdekéről van itt szó, hanem egy nemzet létérdekéről. Mezőgazdasági terményeinket csak fejlett ipar mellett tudjuk itthon kellően értékesíteni; kereskedelmünk csak akkor előmozdítója a nemzeti közvagyonosodásnak, ha hazai ipartermékek közvetítője. Iparunk előmozdítása tehát mindnyájunk közös érdeke, hazafias kötelessége. Valljuk meg őszintén, iparunk elmaradásának okai vagyunk mindany- nyian. Hibás ebben maga az iparososztály, hibás az állainkormány, hibás az egész magyar társadalom. Iparunk a külföldi iparral szemben csak mindezek együttes támogatása mellett veheti fel a versenyt. Az egyéni tevékenység szabadságát korlátozó ezéhrendszer az újabb kor fejlett iparának nem felelt ugyan már meg, de hiba volt minden átmenet nélkül 1872. évben a korlátlan iparszabadságot behozni, mert kisiparunk felszabadítva a ezéhrendszer gyámsága alól, nem volt elég erős ahhoz, hogy felvegye a versenyt a más oldalról is támogatott nagyiparral s külföldi iparral szemben. Egyik szélsőségből a másikba estünk. Az 1884. évi ipartörvény már sokat javított a helyzeten s ha az ennek értelmében alakult ipartestületek megfeleltek volna a hozzájuk fűzött várakozásnak, akkor kisiparunk nem jutott volna ofda, ahol ma van. Az ipartörvény az ipartestületek czéljaként tűzte ki azt is, hogy az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek alakítása által előmozdítsák. Szövetkezés utján tömörülni és igy előteremteni az anyagi eszközöket, első és legfőbb feltétele kisiparosaink boldogulásának. Reá mutatott erre a törvény- hozás s az ipartestületekre bízta a megvalósítást. S mit látunk? Városunkban 1886-ban alakult meg az ipartestület, tizennyolcz év alatt mit tett iparosaink anyagi helyzetének elömozdi- [tása érdekében? E sorok Írója e helyen már az 1896. évben felhívta az ipartestület figyelmét ipari hitelszövetkezet alakítására, azonban daczára az 1896. évi XXIII. t.-czikkben biztosított állami támogatásnak, daczára egyes iparosaink többször kifejezett óhajának, csak most határozta el az ipari hitel- szövetkezet megalakításának szükségességét, midőn több iparos ez iránti indítványát azon határozott kijelentéssel tette meg, hogy az ipartestület közreműködése, támogatása nélkül is készek a hitelszövetkezetet megalakítani. Ily értelmű indítvány volt képes elfogadtatni azon eszmét, melyet már évekkel azelőtt kellett volna megvalósítani az ipartestületi elöljáróság kezdeményezésére. Ilyen körülmények között nem nagy eredményt várhatunk, különösen nem akkor, ha az ipari hitelszövetkezetnek csakis iparos lehet tagja, amint terveztetik. Nagykárolyban mintegy 600 — 700 iparos van, ebből mintegy százan jöttek össze a f. hó 24-én tartott értekezletre s ez alkalommal 22 üzletrészt jegyeztek. Azóta folynak a jegyzések, de nem oly eredménynyel, mely a kívánt sikerre vezetne. Ezen körülmény eléggé igazolja, hogy kisiparosaink nagyon is rá vannak szorulva az egész társadalom anyagi és erkölcsi támogatására. A nagy közönség, az államkincstár támogatása mellett létesült az Országos Központi Hitelszövetkezet a kisemberek védelmére, ugyanezen czélból az alakulandó ipari hitelszövetkezetet támogatni kötelessége a társadalom minden osztályának. Azért, ha öszin- 1 tén akarják, hogy az alakulandó ipari hitelszövetkezet rendeltetésének képes legyen megfelelni, akkor nem szabad alapszabályába venni, hogy a hitel- szövetkezetnek csakis iparos lehet tagja, hanem ellenkezőleg oda kell hatni, hogy az egész városi közönség támogassa iparosainkat czéljuk elérésében. Avagy egyszerre oly erősöknek hiszik iparosaink magukat, hogy mások támogatására nincs szükségük?! Ezt iparosaink maguk sem hiszik, legalább nem mind. Tudomásom van róla, hogy épp azon iparosok, kiknek indítványára határoztatott el a szövetkezet létesítése, azon buzgólkodnak, hogy másokat, nemcsak iparosokat megnyerjenek ügyöknek. Ismerve a viszonyokat és tudva azt, hogy ki-ki, minden osztály csak a maga érdekeiTARCZ A. ♦-SS-* A Műveltség Könyvtára.*) A tudomány népszerűsége bölcsőkorát éli Magyarországon. Aki szakember is egy dologban, ezer más dologban laikus s ha keresi a könyveket, melyek tudásvágyát kielégítsék, ismereteit gyarapítsák, nem találja. A tudósok a tudósoknak írják könyveiket s nem a nagyközönségnek. Ez nem vád a tudósok ellen. Az ő munkájuk az a forrás, melyből a közvetítők, a tudományok népszerűsítői merilnek s amit kimeregetlek ezek a derék emberek, tovább adják, úgy, hogy a laikus is megértse, a laikus lelke is megtermékenyüljön. Közelebb vinni a sok ezer fejű nagy közönség leikéhez mindazokat a tudományos igazságokat, miket nagy elmék megállapítottak, bevezetni az emberi haladás, a czivilizáezió titkaiba s rejtelmeibe; megértetni s megmagyarázni például a technikai haladás, a tech*) A M ű v nils ég Könyvtára. Első soro/.at.: hat kötőt. Első kötőt: A technika vívmányai a/, utolsó száz óvl-en. SzakfV*rliak közreműködésével szorkosz- lik : Hollós József és Pfeifer Ign.ícz. 500 szöveg- képpel és GO inűmolléklettol. Kiadja az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvéuytársulat. Egy kötet ára 24 korona. nikai alkotások, találmányok csodálatos vilá- gát: nagyszerű, rendkívül nehéz feladat s akik e feladatot sikerrel, a közre haszonnal tudják végrehajtani, mindnyájunk hálájára érdemesek. Erre a nem közönséges feladatra vállalkozott az Athenaeum, a Műveltség Könyvtárával, mely az újabb kor legbecsesebb vállalkozása a hasznos ismeretek terjesztése terén. A Műveltség Könyvtára már cziinében egy nagyszerű kulturális feladatot teljesítő prog- rammoL sejtet. Összeállítani egy könyvtárt, mely az általános műveltségre igényt tartó emberre nélkülözhetetlen szükség;egy könyvtárt, mely a modern ember lelkének állandó tápláléka s egyben boldogulásának is irányítója, elösegilöje; amely nem elégszik meg a művelt vagy művelődni vágyó ember lexikonszerű tájékoztatásával, de világos, érthető nyelven, - kellő részletességgel magyarázza meg mindennemű, előttünk eddig elrejtett, vagy félig homályos dolognak az eredetét, okát-fokát, gyakorlati hasznát. — A laikus ember sokszor a legegyszerűbbnek tetsző dolgot sem érti meg, s meg kell elégednie a csodálkozással. A mélyebben járó j tudományos könyvekben hiába keres kérdéseire feleletet: ismereteinek hiányossága útvesztőbe sodorja s fogalmai, képei még jobban összezavarodnak. A nagyvárosi ember napról-napra utazik a villamos vasúton. Mily egyszerű dolog! A kocsi elején áll egy ember, csenget, jobbra-bulra huzgál valamit s a kocsi szalad. De hogyan működik az az erő, mely a kocsit haladásra kényszeríti, az emberi elmének minő kitalálásai előzték meg e szaladást: hányán tudnók ezt nem megmagyarázni, de csak valahogyan magunkkal megértetni ? Hát a telefon ? A távirás dróton és ma már drót nélkül is? A betűszedő-gép? Hányán ismerjük azt az utat, mit a könyv az iró tollától a mi könyvesházunkig megtesz? A gáz- és villamosvilágitás rejtelmei, a mindenféle gyárak gépeinek titokzatos működése, melyeknek csak nagyszerű eredményeit látjuk, de nem a mozgató erőket: mindezekre nem vagyunk-e kiváncsiak ? Nem érdekel-e, hogy kik fejlesztették mai magasságára a czivilizácziót; mely utakat jártak meg, folyton keresvén a tökéletesedést, az egész emberiség üdvére, javára? íme csak egy pár kérdést vetettem fel a sok ezerből s e pár kérdés is már egy egész világ. A Műveltség Könyvtárából most jelent meg az első kötet. Két sorozatban tizenkét kötetre van tervezve, az első sorozat kötetei cziin szerint is jelezve vannak. Az első kötet czime: „A technika vívmányai az utolsó száz évben“. A 707 oldalas, kvartalaku könyv tizennyolcz fejezetre oszlik s a mit a fejezetek szóval elmagyaráznak, azt még világosabbá, érthetőbbé 500 szövegkép és hatvan (többnyire színes) mümelléklet teszi. Ez az egy kötet magában valóságos kincses- bánya. Szerkesztőiket: Hollós Józsefet és Pfeifer lgnáczot nagy dicséret illeti. Nemkülönben a munkatársak derék csapatját. Mert minden fejezetnek más-más az Írója s különösen ki kell emelnem a legfontosabbat: e könyv minden Írója megértette a nagy feladatot, a mit a kiadó-társulat elébök állított : irodalmi színvonalon álló, egyszerű, világos, jó magyar nyelven közölni a nagy közönséggel mindazokat az ismereteket, melyek a technika körébe tartoznak. A szakember tudása, alapossága, lelkiismeretessége ' a nagy közönségnek iró emberek tollának elevenségével ölelkezik a fejezetekben. Csak bele kell kezdenünk az első, a legnehezebbnek látszó fejezetbe (Energia) s mindjárt megnyugtat az egyszerű, jó magyar nyelv, hogy meg fogjuk érteni mi az az energia. Schimanek Emil érdeme, hogy a bevezetéssel kedvet kapat a tovább olvasásra; hogy mindjárt megvan a bizalmunk: ez csakugyan az a könyv lesz, melynek szükségét én, a laikus ember régóta érzem, de a magyar könyvpiaczon hiába kerestem. Tudván, hogy minden egyes fejezet szakszerűség, megbízhatóság szempontjából nemcsak a szerkesztők, de más szakemberek rostáján is átment, én megnyugvással olvasom e könyvet s szeretném, ha ezt a megnyugvást át is plántálhatnám másoknak is a leikébe. A nyelvhez, a stílushoz, annak tisztességéhez, világosságához már mindnyájan értünk valamit s e részben illetékesnek érzem magamat, hogy a könyv íróinak az „ŰSST- Női- és férfiruha-raktáramal, úgyszintén férfiszabó-üzletemet május hó l-én a WEISZ LAJOS volt üzlethelyiségébe, a Központi Takarékpénztár szomszédságába helyeztem át. — Nagykároly, 1905. évi május havában. Tisztelettel Szabó Halmán.
