Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-04-06 / 14. szám

ITsurssucLsLlaM-ä-, szápiroc.alrai és isnaerextsrjesztő tila,p5. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. nftegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Negyedévre.................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. Egyes szám.................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-téí 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Képviselőtestületi közgyűlés. Városunk képviselőtestülete f. hó 1-én tartotta meg a városi szabály- rendelet szerint előirt tavaszi rendes közgyűlését. Debreczeni István polgármester dél­előtt 10 órakor az igen gyéren látoga­tott közgyűlést megnyitván, üdvözölte a megjelent képviselőtestületi tagokat. Napirend előtt egy szomorú kötelessé­get teljesítve bejelentette, miszerint a szatmári egyházmegye nagyérdemű püs­pöke, Meszlényi Gyula v. b. t. tanácsos, pápai trón ál ló, római gróf s az elsö- osztályu vaskoronarcnd tulajdonosa múlt hó 14-én hosszas betegség után elhunyt, miért is a tanács a város nevében a káptalanhoz részvétiratot intézett s polgármester Demidor Ignácz rendörkapitánynyal a város képvisele­tében a temetésen megjelentek, kéri eljárását jóváhagyólag tudomásul venni és indítványozza, hogy a képviselő­testület a püspök elhunyta fölött rész­vétének adjon kifejezést és emlékét jegyzőkönyvében örökítse meg. A kép­viselőtestület polgármester eljárását he- lyeslöleg tudomásul vevén, Meszlényi Gyula püspök elhunyta fölötti mély rész­vétének kifejezést adva, emlékét jegyző­könyvében megörökíteni határozta. Áttérve a tárgysorozatra, olvastatott polgármesternek az 1904. évi eseinényi jelentése, mely a város életében fel­merült fontosabb mozzanatokról számol be, bemutatva statisztikai adatokban a hivatalnoki kar tevékenységét; a jelen­tés a villamos-mü létesítéséről is meg­emlékezik. Dr. Jékel László képviselőtestületi tag elsőnek szólalván fel, szívesen vette tudomásul a jelentést s felhívta a polgár­ság figyelmét a jelentés azon pontjára, mely szerint a villamos-mü befejezést nyert. — Három hónap óta élvezzük — úgymond — a villamosvilágitás jó­ságát s bárha az eddigi bevételekről szóló adatok még nincsenek előttünk, mégis állíthatjuk — mert tudjuk — hogy a mü sikerült, s ezt nem köszön­hetjük másnak, mint Debreczeni István polgármesternek, ki teljes odaadással járt-kelt, utazott, tanult kömüvességet, ácsmesterséget, elektrotechnikusságot, kútfúrást; időt, fáradságot nem ki­méivé minden emberileg lehetőt el­követelt az iránt, hogy a müvet nem­csak jól, de hasznosan létesítse, miért is kedves kötelességet vél teljesíteni akkor, midőn indítványozza, hogy a képviselőtestület polgármesternek oda­adó fáradozásáért és eredményes mun­kálkodásáért elismerését és hálás kö­szönetét nyilvánítsa. Kéri a Minden­hatót, adjon polgármesterünknek erőt, egészséget, hogy sikeres munkálkodását városunk javára soká folytathassa. Dr. Adler Adolf képviselőtestületi tag csatlakozva az indítványhoz, azt azzal egészítette ki, hogy a Dr. Jékel László indítványában foglalt elismerés és köszönet a közgyűlés jegyzőkönyvébe felvétessék és igy megörökittessék. A képviselőtestület polgármester je­lentését tudomásul vette és a fenti indítványokat egész terjedelmükben egy­hangúlag és lelkesedéssel elfogadván, polgármesternek a villamos-mü létesí­tése körüli tevékeny kedéséért és fára­dozásáért elismerését és hálás köszö­netét nyilvánította s azt jegyzőkönyvbe foglalni és megörökíteni határozta. Ezután tudomásul vette a képvi­selőtestület a nyugdijügyi bizottság 1904. évi jelentését, mely szerint a múlt évben Sass Lajos volt városi Ír­nok özvegye és árvája és özv. Schek Jakabné részosittettek ellátásban a nyug­díjalapból. Az 1904. évi gyámpénztári száma­dás megvizsgálása következvén, tudo­másul vette a képviselőtestület azt, hogy a számadás 15 napi közszemlére ki volt téve és az ellen észrevétel be nem adatott. Az általánosságban és részleteiben is felülvizsgált számadás helyessége igazolva lévén, a képviselő­testület a gyámoltak és gondnokoltak követelését 449,430 K 34 fillérben, a gyámpénztári fedezetet 489,295 K 99 fillérben, a gyámpénztári tartalékalapot 34,862 K 45 fillérben megállapította, a számadásokat jóváhagyta, számadók­nak a felmentvényt megadta. A tar­talékalap jövedelmének azt a részét, mely más czélokra lekötve nincs, 5146 K 12 fillérben állapította meg a kép­viselőtestület és azt az elhagyatott gyermekek segélyalapja javára rendelte fordittatui. Ez a határozat kihirdette- telt, 15 napi közszemlére kitenni és ezen idő elteltével a vármegyei tör­vényhatósághoz jóváhagyás czéljából felterjeszteni rendeltetett. Számvevő abbeli jelentése, hogy az 1904. évi házi pénztári zárszámadás még elkészíthető nem volt s annak beterjesztésére f. évi julius hó végéig a törvényhatóságtól halasztás kéretett, tudomásul vétetett. A közkórházi alapszabályok meg­állapítása tárgyában kelt belügyminisz­teri rendelet tudomásul vétetvén, az alapszabályok a belügyminiszter utasí­tásának megfelelöleg módosíttattak. A módosított alapszabály kihirdettetett, 15 napi közszemlére kitenni és ezen idő elteltével a vármegyei törvényhatóság utján jóváhagyás végett, a házirend pedig látlamozás végett felterjesztetni határoztatott. Következett ezután a kórház épít­kezés ügye. A belügyminiszter ugyanis a betegápolási dijak felemelését és ezen alapon a kölcsön felvételét nem enge­délyezvén, a képviselőtestület a pénz­ügyi bizottság véleményének elfogadása mellett a belügyminiszteri rendeletet tudomásul vette és az építkezés tekin­tetében hozott képviselőtestületi hatá­rozatot hatályon kívül helyezvén, el­határozta, hogy 30,877 K 83 f költ­ségvetés inellett 3 nagyobb és 1 kisebb gyógytermet épit és az építés czéljára a következő felhasználható alapokat jelöli meg u. m.: a Gróf Károlyi György- féle 1726 K 33 f, a kórházi 4430 K 99 f, a Gróf Károlyi István-féle 1400 K 23 f, a Lutz-féle 1248 K 81 f, a Jelűnek Rozália-féle 2485 K 92 f, az 1408 K 44 f tartalékalapot, a 9495 K 03 f forgó tökét, összesen 22195 K 75 fillért, a hiányzó összeg pedig köl­csön utján lesz fedezendő, miért is utasítja polgármestert, hogy az elké­szített tervet és költségvetést jóváha­gyás czéljából a belügyminiszterhez terjessze fel és 9000 K kölcsönnel a TÁRCZ A. ♦35 ír* Hulló csillag . . . Hulló csillag az égen, Zengő madár az ágon, Rózsabokornak árnyán Édes nekem az álom. Furulyaszó s madárdal Emel engem az égig . . . A hervadó mrágok Almaimat beszélik. Almaimat beszéli Hulló lombja a fának, Mely egykoron síromra Hint hűvös, enyhe árnyat. Megnyugszom meghalásban, — Hajnala van az éjnek — Szeretteim a sírtól, Hiszem, hogy visszakérnek ! Kosa Ede. Egy meg nem irt lap hazánk művelődéstörténetéből. Irta Antal Miklós. IV. Végtelen sajnálatomra mindennek daczára el nem 'hallgathatom, embereink nem szól­hatnak a teljes megelégedés hangján Nagy­károlyról. A férfiakat bántja különös baráti viszonyuknak Nagykároly részéről nem egy­szer történt megsértése, igy: piaczon a ezé- dulapénz behajtása; adóhivatalban, járás­bíróságnál, szolgabirói hivatalban nem talál­nak mindenkor ép oly melegen viszontszo- 1 ritó baráti kézre, minőt ők nyújtanak; az ügyvédet, orvost, gyógyszerészt nem elégíti ki a bőséges gazdasági ismereteket •nyújtó eszmecsere, olykor pénzbeli igényt is tá­masztanak, ha még csak kölcsönt kérnének 6 8"/0-ra, hagyján! — baráti szolgálatból rendelkezésükre állna emberünk, — ámde bizalmas baráti csevegésért, jelentéktelen j szívességért pénzt követelni, sértő egy gen- telmanre, hogy ne is említsem a Kis pipá­ból kijövő jókedvű, élelvidorabb X-iekkel szemben a rendőrségnek a baráti viszonyt sejtő tolakodó fellépését, a gyepmesternek a városi pajtásaikat látogató falusi ebek ellen irányuló alattomos s aljas merényleteit! A kölcsönös baráti viszony és művelődési fo­lyamat zavartalan fejlődésének érdekében felkérem az illetékes tényezőket mind o hi­bák szanálására. Asszonyainknak is bőven akad panaszuk a nagykárolyi hölgyismerőseik által sűrűn terjesztett ilynemű pletykák miatt: „No az én falusim megint megkeresztelte a tejet!'1, „A kedves! jó sűrűvé lisztezte a tejfelt!“, „Barátnőm valószínűleg parádi vízben facsarta ki a túrót!“ „Mintha kisebb lenne a falusi liter!....“ stb... stb.. . Ilyen, a barátnői viszonyhoz méltatlan vádak párosulva a reformruhák s újabb füzőviselet által keltett különbségekkel csak lazítják azt a lelki kap­csot, amelynek erősítése és szivósabbá tétele érdekében felkérem Tisztelt Hölgyeimet, a fenti vádak gyakorlati megczáfolására, annál is inkább, mert bírom a csendes X. helyiség irányadó hölgyeinek Ígéretét, hogy készek bármikor megbocsátani és férjeikkel egyetem­ben ezután sem fosztani meg Nagykárolyt ama előnyöktől, mely a velük való érint­kezésből e városra háramlik. Hölgyek! Urak! Tisztelt közönség! Az X-iek előrelátható . sajnálatára, ám Tiszelt Hallgatóim nem csekély megnyugta­tására kijelentem, hogy felolvasásom rohamo­san közeledik végéhez! Mennyiben feleltem meg bevezetésemben tett Ígéretemnek, igaz­ságos ítéletükre bízom! Az Önökben fel­keltett s arczukról leolvasható X. iránti honfitársai s baráti érzés megnyugtat arra nézve, hogy elég híven s tárgyilagosan töltöt­tem ki azt a hazánk művelődéstörténetében eddig talán szándékosan kifelejtett lapot, szakavatott tollal ecseteltem X. művelődési mozgalmait s azok eredményeit, fellebben- tettem, de diszkréten, azt a fátyolt, mely eddig X. község művészi múltját takarta; nem zárkóztam el ama különös hatás fel­tüntetésétől sem, melyet Nagykároly X-re, s ez viszont amarra gyakorolt, iparkodtam egy orvosnak is becsületére váló gondossággal rámutatni ama ráksebekre, mely a kölcsönös baráti és művelődési kapocs épségét, életét fenyegetik, sőt atyai érzésekkel telve a ba­jok szanálására megszólaltattam esdő han­gomat is. Mindeme fáradozásaimért, melye­ket e város s e falu közös érdekében tettem, érzem, joggal számolhatnék az elismerés érzékelhető jeleire. Szerény ibolyához ha­sonló lényemtől azonban mi sem áll távolabb, hogy mintsem a tudomány s közérdek szol­gálatában végzett működésemet megfizethető durva napszámos munkává alacsonyitsam le ! A jutalomra azonban mégis fenntartom igé­nyemet. Ámde jutalmamat nem a tudós Akadémiától várom, mely úgyis sűrűn el van foglalva öntagjainak jutalmazásával, nem is a kormánytól, mely ex-lexben lévén a tnind- hangosabban pangó pénzhiány miatt azt leg­jobb akarat mellett sem tehetné, de még önöktől sem, Tisztelt Hallgatóim, kik hosszas felolvasásom alatt oly hősiesen megtartott türelmük révén inár úgy is megjutalmaztak !.. Mint valósággá kibontakozó álomkép tűnik fel előttem a Provence jóhirii Tarascon vá­rosa, mely szobrot emelt a nálam szintén nem csekélyebb érdemeket szerzett Daudet- jának, mintha látnám, amint Tarascon X. község képét ölti magára s piaczán emelkedő szobrában már nem a halhatatlan Daudet Alfonsra, hanem más valakire ismerek, ki­nek nevét kitalálni szerénységemben Tisztelt Hallgatóimra bízom! Köszönet példás figyelmükért!

Next

/
Thumbnails
Contents