Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-30 / 13. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

dozunk akkor, midőn tisztviselőinkkel végeztetjük azt, mit tulajdonképen az államnak, saját közegeivel kellene elvégeztetnie. Törekszünk, igyekszünk, habár a város semmiféle oly vagyonnal nem rendelkezik, mely szükségleteinket fedezné, hanem összes köz- intézményeinket pótadóból tartjuk fenn.

Sóhajtva látjuk, hogy mi nagyon távol esünk a kormány jóakaró kezétől, mely sehogy sem akar részünkre is megnyílni.

Mig más városoknak két kézzel szórja a kormány jóakaratu támogatását, a közintézmények egész sorozatát létesíti egyes helyeken, addig mi még egyetlen egy állami intézményt sem tudunk felmutatni.

Igaz, hogy nem is nagyon törtük eddig érette magunkat. Néztük összetett kezekkel, hogy miként kaparintanak el mindent az orrunk elöl a szemfülesek s a kik jobban tudtak kiabálni.

Nohát nyissuk ki már egyszer mi is a szánkat. Hozzuk tudomására a kormánynak, hogy mi is létezünk és kérjünk a magunk részére egy csepp alamizsnát.

Az állami iskolák kérdésének megoldásánál tegyünk meg mindent arra nézve, hogy ezt kedvezöleg dűlőre juttassuk.

Akkor, midőn iskoláinkat az állam részére átadjuk, kérelmezzük, hogy elégedjék meg a törvényszerű 5%-os pótadóval, melyet szívesen megfizetünk, de ne kívánja, hogy az a szegény! város belemenjen egy 600,000 koronás kölcsönbe, ne kívánja, hogy iskolái államosítása fejében 16% pótadóval terheltessék meg, melyet elviselni nem bir, ne kívánja, hogy a tetemes költséggel járó berendezést és fentar- tást ez a szegény város viselje, hanem építtessen ö, rendezze be ö s mi szívesen fizetjük a 8,000 koronányi 5%-os pótadót.

Polgármesterünk ezzel a kérdéssel foglalkozik s hisszük, hogy a város előnyére fogja azt megoldani. De ez egyszer ne üljünk mi is összetett kezekkel, hanem küldöttség utján járuljunk a kormány elé, adjuk elő óhajunkat, mert „néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát“.

Alfa.

getlenségi és 48-as párt titkára, testvére Pallay Péter, a Nagykároly—Nagysomkuti vasút üzletvezetője látogatására tegnap városunkba érkezett.

— Búcsúestély. A városunkból távozó Jancsó Gyula kir. járásbiró tiszteletére sikerült búcsúestélyt rendeztek e hó 24-én a régi kaszinó dísztermében barátai és tisztelői. Az estélyen 72-en vettek részt, s a távozó kiváló tisztviselő s kedvelt társadalmi egyén iránti rokonszenv és tisztelet számos pohár- köszöntőben nyert kifejezést. Az első tősztot Szabó Pál a helybeli kir. járásbíróság vezetője mondotta, kiemelve azt, hogy a kitüntetésben egy érdemekben gazdag múlt nyert elismerést s azt kívánta, hogy a távozó pályáján az idegenben is legyen az, a mi eddig volt, a bírói kar hasznos tagja, a társadalom kedvelt egyéne. Utána Csilléry Dávid kir. járásbiró mondott humoros pohárköszöntőt, melyben a távozóért, mint jóbarátért emelt poharat, kivel ő oly viszonyban volt, mint Castor és Pollux. Ezután Rooz Samu ügyvéd az ügyvédi kar nevében vett búcsút a távozótól, kiemelve Jancsó Gyula érdemeit, majd Reök Gyula nyug. kir. járásbiró a múltra és ebből meritett tapasztalatokra hivatkozva azt ajánlotta a távozó pályatársnak, hogy alantasaival szemben legyen mindég jóbarát s hivatalfőnök csak akkor, ha a barát már nem érvényesülhet; a közönséggel szemben elsősorban ember s csak azután biró, s tartsa meg azt a határvonalat, mely a két fogalmat egymástól elválasztja. Ezután Jancsó Gyula igen szép beszédben hivatkozva arra a szeretetre, melyet kiérdemelnie sikerült, meghatottan mondott búcsút annak a társadalomnak, mely őt rokonszenvével kitüntette s kérte, tartsák meg őt olyan jóemlékben, mint á minővel ő távozik; Nagykároly város és vidékének társadalmára üríti poharát. Majd Kubinyi Bertalan búcsúzott el a távozótól a jőbarátok nevében. A kedélyes társaság a Kudla László igazán kitűnő vacsorája után Fátyol Józsi zenéje mellett a késő éjjeli órákig maradt együtt.

— Eljegyzés. Csipkés Károly, a helybeli Önsegélyző-Népbank könyvelője, folyó hó 25-én váltott jegyet Irsik Perencz és neje kedves leányával, Margittal.

— Hangverseny. A helybeli izr. tanuló- segélyző egyesület által folyó hó 25-én szombaton, a polgári olvasókör összes helyiségében rendezett hangverseny igen szépen sikerült különösen erkölcsi tekintetben. A mi a közönséget illeti, eltekintve a jótékony czéltól, már magában a műsor érdekessége is megérdemelte volna azt, hogy nagyobb számmal jelenjék meg, mert helyi szerep- lőinkön kívül Komlóssy Emmának, a népszínház tehetséges primadonnájának közreműködése bizonyára eléggé élvezetes estét ígért. Mindamellett a rendezőség nem panaszkodha- tik, mert különösen intelligens közönség hallgatta végiga minden tekintetben kitünőhnüsort. A mi pedig azt a kedélyes, úgyszólván családias mulatságot illeti, mely a hangverseny után lefolyt, az a rendezőség fáradtságának igazán méltó sikere. A műsornak első számát egy monológ képezte, melyet Bródy Bella, egyik tehetségesebb műkedvelőnk adott elő: „A rózsa“ czimmel egy fiatal leánykának első szerelmi kalandját ecsetelte, ki egy ismeretlen fiatal embertől először kap szerelmes levelet. A kedves tárgyú naiv monologot az előadó igen ügyesen és helyesen, a kínálkozó hatásos részleteket teljésén kiaknázva adta elő, úgy hogy előadásának végeztével felhangzó tapsokat — melyek háromszor hívták a lámpák elé — nagyon megérdemelte. Azután Sternberg Anna czim- balmon adott elő egy pár szép részletet a

j „János vitéz“-böl, melyet Taub Géza kisért j hegedűn. Úgy a kifogástalan szép cziinbalotn- játék, mint a diszkrét, alkalmazkodó hegedü- kiséret nagyon tetszett a közönségnek, mélynek biztató tapsaira a szereplők még egy pár szép magyar dalt játszottak. Ezután következett az est fénypontja, Komlóssy Emmának éneke. Lilinek örökszép, bájos kerin- gőjét énekelte, csillogtatva igaz művészetét s gyönyörű hangját, mely különösen a felsőbb regiszterekben érvényesül a maga valóságában. Mint teljesen kiforrt tehetségű művésznőt — kit a fővárosi közönség is egyhangúlag méltányol — feleslegesnek tartjuk kiemelni s hogy éneke mennyire tetszett, bizonyítja az a falrengető éljenzés és taps, mely felhangzott és mindaddig szűnni nem akart, mig az általa műsoron tartott Két Hippolitból a legszebb rész eléneklésével a hallani vágyó közönség óhajának eleget nem tett. Pár perez szünet után kezdetét vette a műsor második része. „A ki mer, az nyer“ czimü dialogot adták elő Katz Sárika és Blau M. László, igazi élvezetet szerezve a hallgatóságnak. Katz Sárika a félénk, mégis fülig szerelmes kis leányt, ki látszólag mindent elkövet, hogy megakadályozza a csóklopást, de azért szívesen tűri ha megcsókolják, nagyon ügyesen és helyes felfogással interpretálta. Tökéletesen beletalálta magát a rokonszenves szereplő a kedves szerepbe. — Blau M. László pedig a konfi- dens, a paczkázó szerelmes fiatal embert, ki teljes tudatában van hatalmának, természetesen és kellő hévvel adta, reászolgálva a felhangzó tapsokra. Őket is háromszor tapsolták a lámpák elé. Az utolsó számot ismét Komlóssy Emma éneke képezte, ki magyar dalokat énekelt érzésteljesen, hévvel, teljesen magával ragadta a közönséget, mely nem győzött elismerésének eléggé kifejezést adni. Valósággal tombolt a publikum és ünnepelte a kiváló művésznőt. — A műsor befejeztével vacsorához ült a közönség, s azután az ifjúság tánezra perdült, s a szó szoros értelmében a reggeli órákig járta jókedvvel, vidáman Fátyol Józsi muzsikája mellett.

— Gróf Hugonnay Bélánéról az „Újságából veszszük át ez érdekes közleményt : Az erősen kathoiikus szellemben nevelt grófnénak első nyilvános ténykedése vidéken kezdődik, abból az időből mikor férje Szatmármegyé- ben főispán volt. Már akkor nagy szeretetre- méltósága, tapintata és kiváló „savoir faire“-je révén meg tudta magának hódítani a megyének különben oly igen bizalmatlan közönségét s hatalmas faktora volt a vidéki élet szellemi fejlődésének. Mint erős támasza a katoliczizmusnak, első sorban is Oitáregye- sületet alapított a megye székhelyén, Nagykárolyban s bár minden egyéb ottani elnök- és védnöknői állásáról lemondott férje távozása alkalmával, ezt az egyet máig is megtartotta s mint az egyesület védője, ma is szivén viseli annak sorsát. Itt, a fővárosban csakhamar hire ment annak, mily nagy filantróp a grófné. Most már neki magának van egy egész sereg szegénye. És ezek csaknem egész létezésüket neki köszönik. Csendben, hogy ne lássa más, gyakorolja ő a jótékonyságot, szive szavára hallgatva, szinte benső szükségletképpen. Azt akarja, hogy a jobb keze ne tudjon arról, a mit a bal tesz, i de lekötelezettjei nem titoktartók s hol itt, hol ott hangzik fel egy-egy hálakifejezés az ő nevével kapcsolatosan. Mert hiszen az úgy van, hogy aki egyszer a nyilvánosság előtt szerepel, az többé nem az önmagáé. Annak minden gyengéit, legrejtettebb gondolatait is kikutatják. Mily szerencsés Hugonnay grófné, hogy ezek a gondolatok olyan magasztosak! Habár a jótékonyság terén kerülni óhajtja J is a nyilvánosságot, mégis tiz egylet választotta őt be választmányába. A Magyar Gazd- asszonyok Egyletében áz alelnöknő szerepét tölti be, lankadatlan buzgalommal és odaadással. Ő vette rá ékesszólásával férje nagynénjét, Pacassi bárónét arra, hogy a Budapest melletti tétényi kastélyának egy részét berendezés, majorság és több telekkel együtt a Fehér-Keresztnek ajándékozza és nagyrészt neki köszönhető, hogy e kastélyban most már erre hivatott apáczák felügyelete alatt több gyermek részesül nevelésben és gondozásban. Öt magát nem áldotta meg az ég gyermekekkel és igy azt a sok szeretetet, ami garmadába gyűlt az ő nagy szivében, oda teszi le a közjó oltárára. Mindezeken kívül pedig Hugonnay Béláné nagystílű mondaine, a szó legartisztikusabb értelmében. A „noblesse oblige“-t senki nálánál nemesebben nem alkalmazza. S ha nagy, tollas kalapjában végigkocsizik a Ste- fánia-uton, ha a Park-Klub terraszán hanyagul hátradől a székén, otthon csupa vörös empire-szalonjában, vagy künn a nyomor tanyáján védenczei között egyaránt olyan, mint a Romney és Gainsborough halhatatlan „grande dame“-jai.

— Szerencsétlenség. Mokány Péter helybeli honvéd törzsőrmester István nevű két és fél éves fiacskája f. hó 24-én d. e. 10—11 óra között játék közben megbotlott s két térdével egy lavórban levő forró vízbe esett, a mit a gyermek felé háttal álló édesanya és nagyanya csak a gyermek sikoltozására vetlek észre. A kis fiú két térde a lába fejéig a forró vízben úgy összeégelt, hogy ennek következtében a gyerek 27-ikén éjjel meghalt. Az Ákáczfa-utcza 17. sz. alatti lakásban megejtett orvosrendőri hullaszemle megállapította, hogy a beállott halált a bőr nagy felületének az égés következtében történt roncsolása okozta s hogy külerőszak nyomai a hullán nincsenek s minthogy a nyomozás szerint büntető beszámítás alá eső mulasztás a szülőket nem terheli, a járásbíróság a törvényszéki orvosi bonczolást mellőzte és a hulla eltemettetését megengedte, miért is í az f. hó 29-én eitemettetett.-— Szabadság-ünnep. A kath. legényegyesület e hó 26-án, vasárnap ünnepelte már- czius Idusát. A megyés püspök közbejött halála miatt tartották meg ily későn az ünnepélyt. Azzal a lelkesedéssel ünnepeltek, mely méltó a szabadság eszméjéhez. Igazi hivatást tölt be ezen szép intézmény városunkban, mutatja az a lelkes ünnep is, mely vasárnap este a legényegyesület szerény házában folyt le. A 6 órára hirdetett ünnep csak 7 órakor kezdődött. Az elnöki megnyitó beszéd után Antal Miklós e. d. szavalta el teljes preczizitással Petőfi Sándor „A hazáról“ czimü költeményét. Ezután Fleisz Mariska Kuliffay Ede „A zászló“ ez. költeményét szavalta el igen kedvesen. A műsor 3-ik száma Simkó Géza emlékbeszéde volt. A megérdemelt dicséret is, itt e lap hasábjain Simkónak osztályrészül nem juthat. Megkapta azt ott nyomban a hatalmas

HÍREK.

— Személyi hirek. Kristóffá József, vármegyénk főispánja tegnap reggel Szatmárra utazott s este visszaérkezett székhelyére. — Dr. Elkel Károly, a pozsonyi katonai kórház fötörzsorvosa, vasárnap este rokonai látogatására városunkba érkezett. — Pallay Sándor, városunk fia, az országgyűlési fügból ? Piacza lendületet, a járásbiróság szórakozást, változatos szellemi tornákat, a szolgabirói hivatal némi elfoglaltságot s ezzel járó munkakedvet, az adóhivatal sürgős fellebbezéseket ; az ügyvéd, orvos, gyógyszerész megfizethetetlen gazdasági ismereteket s a Kispipa? — dohányravalót.

Nézzük a nőket! Az X-i nők hétfőn s pénteken felkeresik nagykárolyi hölgyismerőseiket, csakis az előkelőbbeket, hiába ilyen a természetük, hogy a nagyvilági, műveltebb nőkhöz inkább vonzódnak. El-elcsevegnek, átadják ajándékaikat: pár csirkét, tojást, tejet, túrót, vajat, zöldséget s viszont elfogadják, de csakis ajándék gyanánt, a mindezért nyújtott pénzbeli elismerést. Az X-i nő városi müveit barátnéjával folytatott eszmecsere révén, eltekintve a silány pénztől, bőséges szellemi kincsekhez jutott, világnézlete tágult, bepillantást nyert a legújabb divat titkaiba, városi barátsága pedig nehány perez alatt elleshette a falusi romlatlan, természetes, fesztelen s ép azért előkelő modorát, élvezte nyelvének zengzetességét, családja élvezi az ajándékoknak testet is tápláló erejét ! Nem kölcsönös-e a hatás ? Tisztelt Hölgyeim! kiknek Önök között hétfői, péntek napokon X. községi nővendége akadt s akad, nem dobbant-e meg előbbi szavaimra szívok ? nem támadt-e fel leikökben az a kellemes érzés, a hétfői találkozásoknak az a felfrissítő, üditő utóize, szóval a hála, melyet — őszintén mondhatom — a viszonosság elvénél fogva X. község női is éreznek Önök iránt? (Vége köv.)

tapsban, mert ügyes beszédével elérte azt, hogy hallgatói előtt világosabb, nemesebb, vonzóbb lett a szabadság eszméje és szentebb- bek a márcziusi alkotások. Majd Samrák Ilona csinos szavalata következett. Pósa Lajos „A hazáért“ czimü költeményét szavalta. Ezután Gergely Mihály Ditrói M. „Nemzet dalnokát“ szavalta nagy érzéssel. Bájos jelenség volt a kis Fecser Teruska, ki műsoron kivül szavalt el egy hazafias költeményt.

A Hymnus eléneldése zárta be a szépen sikerült ünnepélyt. Ez a kis ünnepély méltóan fejezte be a városunkban tartott szabadságünnepélyek sorát.

— Nagybőjti felolvasó-est. Az Oltáregyesület április 9-én d. u. 6 órakor felolvasó- estét rendez 1 koronás belépődíjjal. A sok helyt szokásos nagybőjti felolvasó-cyklusokat akarja ezzel az Oltáregyesület városunkban is meghonosítani, a melyeken komoly szel- . lemi táplálékot kíván nyújtani, az ilyenekben úgyis nagyon szűkölködő helybeli közönségünknek. Ez első est sikere állandósítaná jövőben az ily irányú üdvös és hasznos felolvasásokat. Ez estén újra előadásra kerül Kaffka Margitnak nagysikerű drámai jelenete: a Magdolna a volt szereplőkkel, lesz énekszám, szavalat, Olesniczky Mila egy zongoraszámmal fog szerepelni, felolvasás a melyet Wolkenberg Alajos dr. szatmári theol. tanár tart, lesz azonkívül beszéd, a melyet F'echtel János dr. szatmári tanár mond. Tartalmas és szép műsor, a melynek meghallgatására — mivel külön meghívókat nem bocsát ki az Oltáregyesület — felhívjuk a közönség figyelmét.

— Eljegyzés. Jakabffy Gábor, helybeli építész, f. hó 12-én eljegyezte özv. Nonn Sándorné szül. Osváth Giza úrnőt.

— A katonatiszti árvafiuk nevelőintézetébe, a katonai reáliskolákba és a két katonai akadémiába, valamint a katonai leányok nevelő-intézeteibe való felvétel tárgyában a cs. és kir. közös hadügyminiszter által kibocsátott pályázati hirdetmény a főjegyzői hivatalban az érdeklődők által a hivatalos órák alatt megtekinthető. A cs. és kir. hadsereg katonai nevelő és képző intézeteiben az 1905—1906. iskolai év kezdetén a katona- tiszti árvafiuk nevelőintézetében és a katonai reáliskolában, szeptember hó 1-én a katonai akadémiákban, szeptember 21-én mintegy 415 egész és féldijmentes kincstári, illetőleg alapítványi és fizetéses, a katonatiszti leányok soproni nevelő-intézetében 1905. szept. 1-én 24 egészen ingyenes kincstári és alapítványi hely fog betöltetni. Nagykároly, 1905. már- czius 25. Debreczeni István, polgármester.

— Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Kern János máriaradnai adóhivatali gyakornokot a szincrváraljai m. kir. adóhivatalhoz adótisztté kinevezte.

— Halálozás. Weisz Sámuel földbirtokos folyó hó 22-én, életének 62-ik évében, hosz- szas szenvedés után városunkban elhunyt. Temetése e hó 24-én, pénteken délelőtt 10 órakor nagy részvét mellett ment végbe. Az elhunytban Weisz Márton gencsi földbirtokos édes atyját vesztette el.

— Anyakönyvi kinevezések. A belügyminiszter a matolcsi anyakönyvi kerületbe Szolomayer Lajos körjegyzőt anyakönyvvezetővé, a komlódfalusiba pedig Glücksmann Péter segédjegyzöt anyaköuyvvezető-helyet- tessé, Tóth György jánki helyettes körjegyzőt Jánkra, Berzsenyi Miklós tiszabecsi segédjegyzőt Tiszabecsre, Magyar Endre nyir- megycsi segédjegyzöt Nyirmegycsre teljes hatáskörrel anyakönyvvezető-helyettessé nevezte ki.

— Czimadományozás. A király dr. Barthos Andor kereskedelemügyi miniszteri titkárnak az oszlálytanácsosi czimet és jelleget díjmentesen adományozta. Az uj miniszteri tanácsost vármegyénkben sokan ismerik, sőt a mátészalkai járásban nagy népszerűségnek örvend, miért is ezen előléptetés hírét sokan örömmel veszik tudomásul.

— Esküvő. Keszler Gyula helybeli mészáros folyó hó 28-án esküdött örök hűséget Jónás József tasnádszántói kereskedő leányának, Saroltának.

— Utáthelyezés és kiszélesítés. A Kál- inánd-utcza végétől a vasúti indóházig vezető ut áthelyezése és kiszélesítése kérdése tárgyában városunk és a vasúti üzletvezetőség között ellentét merülvén fel, az ügy tudvalevőleg a közigazgatási bíróság elé került. Ez annak a kérdésnek eldöntését szükI séges-e az ut kiszélesítése, a minisztériumra bízta, miért is f. hó 28-án ezen ügyben tárgyalás volt városunkban, melyen résztvettek : a vasúti és hajózási felügyelőség, az állam- ! vasutak igazgatósága, a debreczeni üzletve- ! zetőség és szakaszmérnökség képviselői, a vármegyei közig, bizottság két tagja, az állain- épitészeti hivatal egy tagja, városunk polgár- mestere és a városi mérnök, mely bizottság egyhangúlag megáilapitotta azt, hogy az ut kiszélesítése feltétlenül szükséges, ezen vélemény alapján fogja a kereskedelemügyi minisztérium határozatát kimondani s annak megtörténte után fog a hozzájárulás arányának kérdésében a közigazgatási bíróság a város panasza alapján határozatot hozni.