Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-23 / 12. szám
XXII. évíolvam. Nagykároly, 1905. márczius 23. 12-ik szám. XslxsslcLslIsm-í, szép>Irocxa,lrDCLÍ és is3xcierettsrjes^it:ö ia.etila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Rflegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. II Negyedévre..................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. | Egyes szám..................20 fill. Községi jegyzők és tanítóknak egész évié 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyílt tér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Iskoláink államosítása. A népoktatás rendezése minden államnak egyik legfontosabb, úgyszólván életfeladata. A gyermek helyes irányú, hazafias szellemben való nevelése, az életben szükséges ismeretek megszerzése az államnak oly érdeke, melynek megvalósításáért minden erejét, tekintélyét latba kell vetnie, mert csak úgy érheti el azt, hogy jövendő polgárai a honnak hü fiai, az államnak produkliv munkát végző, eredményeket felmutatni tudó hasznos tagjai legyenek. Az ország képviselöházában, a törvény alkotására hivatott faktorok körében évröl-évre fokozottabb mértékben sürgetik a népoktatásnak minden vonalon való rendezését, annak teljes kiépítését, annál inkább, mert sajnos, hazánkban a népoktatás — összehasonlítva az idegen államokéval — még ma is nagyon hátrányunkra ül ki. Nálunk az analfabéták száma a statisztikai kimutatások szerint — bár lassan-lassan csökken — még mindig 35 — 40 százalék között van, a mi bizony elég szomorú jelenség. Az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. meghozatala óta igaz, hogy az állam sokat tett a népoktatás javítása érdekében ; de anyagi ereje, melyet az állami élet ezerféle szükséglete vesz igénybe, nem volt elegendő arra, hogy ebbéli kötelességének oly mértékben tegyen eleget, a mily mértékben ezt tennie kellett volna. TARCZ A. Egy meg nem irt lap hazánk művelődéstörténetéből. Irta : Antal Miklós. II. A közbiztonsági viszonyok s a jogérzék c méltánylandó fejlődése utat egyengetett a művészetek kialakulásának is. Reggelre ébredve nem egy gazda szemléli elragadtatva ama csúcsíves majd barocc ízű faragványo- kat, melyeket a szobrászat iránt hajlamot érző valamely ifjú szerénységében az éj leple alatt, eszközölt a kapufélfán, kulágason, vagy tisztelettel legyen mondva — a sertésól falán. A kapufélfából dór, jón oszlopot kezdett faragni, majd egy magasabb eszmének önkénytelen hatása alatt bicskának nevezett szobrász vésője vei groteszk meduzafejjé alakká az oszlopot, avagy a s.-ól kiálló vállu- ját. X. község szobrászai, sajnos, nem mondhatók egy határozott iskola követőinek sem, mert alkotásaik örökös változásokon mennek keresztül, amig csak a művészet iránt érzékkel nem biro gazda egy éjjel füllüvön nem csapja a szerénységében lopva alkotó művészt s müvét örök kárára a művészetnek tüzelő fává föl nem aprítja. Most azonban már örvendetesen észleljük, hogy a kormány figyelme fokozottabb mértékben irányul a népoktatás ügye felé. Ennek jele az is, hogy vármegyénkben a múlt év folyamán 24 uj állami iskola felállítása lett törvényhozásilag elrendelve s ezenkívül kilátásunk van arra, hogy a fejlesztés Iassankint annyira fog haladni, hogy vármegyénk oktatásügye csakhamar teljesen rendezve lesz. A népnevelés terén az egyes vallásfelekezeteket nagy elismerés és dicséret illeti meg, mert az elemi oktatás legnagyobb része ez ideig az ö áldozatkészségük eredménye. Nemes buzgalommal keltek versenyre az állammal s mint iskolafentartók, mindent igyekeztek elkövetni arra nézve, hogy az általuk fen tartott iskolákat a mai kor követelményeinek megfelelőien fej- leszszék. Nem lehet tagadni, hogy a fentartó felekezetek saját vallási czél- jaiknak is szolgáltak a felekezeti iskolával, mert féltették gyermekeiket a más felekezetű iskolába való járás eselleges hatásaitól. De mindamellett a hazafias irányú nevelés, az anyagi viszonyokhoz mért tökéletesítés minden felekezeti iskolának kiváló gondját képezte. Midőn az állam az állami iskolák felállítását megkezdette, eleintén, különösen nemzetiségi vidékeken, egyes felekezetekben erős ellenzőire talált, kik még gyakran anyagi erejükön túl is készek voltak elmenni, csakhogy iskoláiknak felekezeti jellegét megóvják, a fentebb érintett vallási szempontokból indulva ki. — Azért nálunk alig 20°/o-át képezik még ma is az állami iskolák a létező összes iskoláknak. A fejlődő, haladó élet azonban mindig több és több terheket rak vál- lainkra. Nemcsak az életfentartás viszonyai nehezültek meg annyira, hogy minden erőnkre szükségünk van lét- fentartásunk érdekében, hanem a modern haladás újabb és újabb követelményekkel lép fel minden téren s igy a népoktatás terén is. Addig, mig a mai tanulói létszámnak alig egyhar- mada látogatta az iskolát, inig a népoktatás kezdetlegessége melleit nem volt szükség annyi tanerőre, felszerelési eszközökre, épületekre, könyvekre ístb., addig az egyes felekezetek szive- | sen viselték a reájuk háramló — aránylag csekély terhet. Ma azonban már egészen másképen1 alakullak a viszonyok. Nemcsak a tauíiló-ifjuság száma sokkal nagyobb, [hartem sokkul nagyobbak az iskoláztatás követelményei is, a minek természetes következménye a fen tar tás költségeinek nagy mértékben való megszaporodása úgy, hogy mig ezelőtt 10 — 15 évvel az aránylag csekély egyházi és iskolai pótadóból fedezni lehetett a szükségleteket, ma már a pótadónak nagy mértékben való felemelésével sem lehet az iskolákat oly nívón fentartani, a milyen kívánatos különösen oly helyen, hol az iskolának épen semmi vagyona nincs és csakis a felekezetek tagjainak hozzájárulásából tartatik fen. A népoktatási törvény meghozatala óta letelt néhány évtized megmutatta, hogy az állami iskolák felekezeti érzékenységet nem sértenek, mert minden vallásfelekezet saját híveinek hitéleti oktatását minden fenakadás nélkül végezheti, másrészről pedig a népmüvelt- ség és az anyagi elöhaladás terén kifejtett eddigi tevékenységükkel igen szép eredményeket értek el, úgy, hogy községek és felekezetek önkényt, minden rábeszélés nélkül igyekeznek az állami iskolák felállítása iránt kérvényezni, iilctve iskoláikat állami kezelésbe adni át. Az állam iskoláit monumentális, s a község vagy város jól megválasztott pontjain építteti fel, mely egyszersmint a város díszéül is szolgál. Belső berendezése az egészségtan kívánalmainak annyira megfelel, hogy olt a gyermek egészen otthonosan találja magát. Ezenkívül az ismeretszerzés minden eszközével rendelkezik. Ezek előrebocsátása után lássuk a mi városunk iskoláinak helyzetét. Városunkban nem kevesebb, mint hétféle felekezeti iskola áll fen és pedig: róni. kath., ev. ref., ág. ev., gór. kath. román, gór. kath. orosz, status-quo és orthodox izr. iskolák. — Valamennyi iskolát a tanuló-ifjuság nagy számmal látogatja, mely minden tanítóra óriási feladatot ró. Felekezetink költségvetéseinek legnagyobb részét az iskolai kiadások foglalják le s az évről évre Ugyanez áll a festészetre is, mely már határozottan szoezussziós irányit, amennyiben a házfalak fehér alapján következetesen sárgás-barna színben adják vissza a mesterek úgy a mező zöldjét, mint az ég kékjét, az emberi arcz rózsaszínű leintjét s a szamárfülek homályos szürkeségét. De mit szóljak a zenéről ? Az ősi dudát kiszorította a pikula, ezt a harmonika, sőt utóbbit is kihalásra kárhoztatja a fuvóhang- szereken játszó bkizerek kara. Hallották-c Önök, 1. H. a budapesti philharmonikusok hangversenyét? hallották-e Serly zenekarát, a szatmári honvédzenekart ? — nos! és most emolkcdeltebb hangon kérdem: hallották-e az X. községi blázer kart ? Fölösleges említenem, melyiknek javára billen a mérleg ! Hisz igaz! a legutóbb oly sűrűn lezajlott választási küzdelmek között nyílt alkalmuk e neves zenekar művészi játékát élvezni, gyönyörködni azokban a hajszál finomságú átmenetekben, crescendo, decrescendo fugákban, melyek belemarkollak leikök mélyébe, .elrázlák... mit? felkorbácsolták szunnyadó hazafias érzésüket úgy, hogy sietve-siettek az urnához teljesíteni állampolgári kötelmeiket. Elegendő egy előkelő nagykárolyi urra, jeles zenei kritikusra hivatkoznom, ki zenészeink játéka alatt görcsösen ragadta meg karomat s a meghatottságtól reszketeg hangon susogta felém az elismerés e lelkes szavait: „Micsoda tüdő! . . . . micsoda bá- lovság! . . . a moll és dur akkordoknak, a fél cs negyed taktusoknak mily rettenhetet- lenül geniális keveréke! . . . Amerikában az elítélteknek villanyossággal való kivégzése helyeit ezzel sikeresebb eredményeket lehetne elérni!“ S ebből az elismerésből részt követel magának a blázerek konkurrenso, az X községi philharmonikusok vonós-zenekara is, melynek tagjai 50 korona birság terhe alatt szerződésileg kötelezték magukat arra, hogy semmiféle esetben sem, legyen az betegség, kezük elvesztése, végtagjaik bénulása, gutaütés, megsüketülés, sőt halál is, egyesületük kötelékéből ki nem léphetnek. Ez a furfangosan nyélbeütött szellemes szerződés biztosítja az X.-i philharmonikusok egyesületének örökös fen maradását és azoknak a tűzzel teli becses zenei alkotásoknak életét, melyekről a számtalan elszaggatott húr és a nemes versenyben egymás hátán pozdorjává aprított vonók regélhetnének csak. , Erős zenei hajlamokkal van megáldva a fiatalság is, mely fökép a zene ősi s ép azért legközvetlenebb nemét: a füttyöt, illetve a dalt műveli. Csapatosan járják be a késő esti órákban az utczákat s dalaikkal a marni ár örökre olszunyadni készülök végső per- czeit is megédesítik. Midőn egy ábrándtcli holdas estén első alkalommal szűrődtek fülembe dallamos akkordjaik, tapasztalatlanságomban közeledő farkas csorda üvöltését véltem hallani, hideg verítéktől borítva ideges aggodalommal kapkodtam vadászfegyverem után. Természetesen, kellemesen csalódtam. Büszkén mondhatom, X. község egy ! darabka fönmaradt Provence, a troubadou- | rok a szomszédban elcsípett kakasoknak | kitépett f'arktollaival ékesített süvegükben zengik el, hol méla, hol vérmes, hol epés, ; vagy nyálkás dalaikat. Múlt éjjel is, mintha csak megsejtette volna, mivel foglalkozom, a vozér-troubadour ablakom alatt gőgicsélte el hölgyének, Marájlnak tiszteletére szerzett I epedő dalát oly szándékkal, hogy nevét e művemben a halhatatlanságnak adjam át. íme ! eleget teszek óhajának, neve: Dumm- ! les Tóni, Hajlandó résztvenni a virágdalnokok kölni idei versenyén, mely igyekezetében e kör irodalmi szakosztályának tiszteletre méltó elnöke tekintve hazai költésünknek a művelt nyugaton szerzendö babérait, remélhetőleg támogatni fogja. A zene és művészet iránti e nagybecsű hajlamok nemcsak X. község sajátjai, feltalálhatok azok a szomszédos Y. és Z. községekben is. A művelődéstörténet számol az irodalommal is, mely mint mindenütt, nálunk is prózai és költői irányban fejlődött. A prózai irodalom első korszakának termékei a graff'i- tik, azaz irodalmi színvonalon álló egyéneknek néha rajzok kíséretében is szilárd tárgyakra (pad, tábla, ajtó, kapu, fal, félszer) vetett s a nyilvános, vagy magán életre vonatkozó nagybecsű ősrégi feljegyzéseik. Ezekből a művelődéstörténet örök kárára már is sok semmisült meg, sőt a meglevők fenMEGÉRKEZTEK PRRTOLJUK R MftáyAR [PARTI i aktáiamba a tavaszi szezonra hölgyek és kis leányok részére havellok és kabátok. — Férfiak és gyermekek részére HAZAI GYÁRTMÁNY! szövetöltönyök, felöltök, köpenyegek, mosó öltönyök, kosztümök, stb. stb., melyek vuifjy rátusslékbun Jutányos árban Üzlethelyiség: Széchenyi-utcza 43. sz., a római kath. elemi iskola mellett. SZ«li1)Ó SEáilllláiXl üzletében,