Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-09 / 10. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. márczius 9. 10-ik szám. TárssucLsLl3M.i, szé^piroö-SulxacLi és iszneretterjes ztő Ifca_etila,;p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. |[ Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évié G kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. HvíCá-rczI’CLS 1-5A magyar nemzet ezredéves történelme, ezredéves küzdelmet tár elénk, melyet az Európa szivébe ékelt magyar vívott fenmaradása, léte, szabadság- szeretete érdekében. Ezredéve küzdöttünk és küzdünk azért, hogy vérrel áztatott és véren szerzett hazánkat szabad, független nép hazája gyanánt tarthassuk meg. Az ellenséges nemzetek között — küzdve tatárral, törökkel, némettel — Árpád népe vére hullásával, arczának verejtékével, erejének teljes megfeszítésével törekedett mindig arra, hogy kioltbatat- lan szabadság vágyával, hazaszeretetével, rabszolgaságot nem tűrhető és nem türö hajthatatlan természetével megtarthassa magát annak, a minek Isten az embert alkotta: szabadnak, önállónak, függetlennek! Hatalmasabb népek merültek már azóta a feledés tengerébe, vagy viselik a rabszolgaság jármát, eltűntek . . . de a magyart fentartotta alkotmányához, nemzeti sajátságaihoz való ragaszkodás, az a faji jelleg, mely semmi körülmények között sem tudott megalkudni azzal a gondolattal, hogy másnak legyen alárendelt, engedelmes, türö szolgája. Pedig ezt a szép országot hányszor szerették volna rabigába hajtani, nyakas, de hős népét szabadságától megfosztani! Ideig-óráig sikerült is ez a törekvés, de csakhamar feltámadt a nemzet s fegyverrel vívta vissza szabadságát. Márczius 15-ikén történelmünknek egyik legszebb, legnagyobb ünnepét ünnepeljük. Ez a nap a magyarnemzet életében forduló pontot képez, az öntudatra kelt nemzeti akarat, a népfenség elismerésének napja ez! A középkorból reánk átháramlott rendi kiváltságoknak, az embert embertől elválasztó, mesterségesen felépített különbségeknek, a születés előjogainak, egy több százados, megcsontosodott előítéletekkel teljes korszaknak megdőltél jelenti ez a nap. Márczius 15-ike immár egy fogalom, melyhez egész mai nemzeti létünk, társadalmi rendszerünk fűződik. Ha visszapillantást vetünk az 1848 évet megelőző korszakra, azt kell látnunk, hogy a magyar nemzet millióinak vajmi kevés rész jutott abból, mi egy nemzetre nézve legfőbb kincs: az alkotmányosságból. Milliók létének sorsa felett határoztak a nélkül, hogy a nemzet zömét képező népnek beleszólása lett volna. A kiváltságos osztály az ö kényelmes, csak jogokat és nem kötelességeket ismerő álláspontjáról vajmi keveset törődött a nép jogaival, a deres és korbács korszakában, a szólásszabadság igába vert idejében vájjon ki törődött azoknak sorsával, kik csak embereknek, de nem kiváltságos egyéneknek születtek? Nemzeti nyelvünk háttérbe szorítva volt, fiaink idegen országokban idegen j érdekekért küzdöttek. Felelős kormány helyett Bécsböl igazgatták — idegen nyelven országunkat. Kereskedelmünk, iparunk nem volt, s a külföld csak úgy ismert bennünket, a mint azt egyesek kalandos képzelete jónak látta kiszínezni. A nagy frauczia forradalom után még csaknem 50 évig kellett várnunk arra, hogy mi alattunk is megmozduljon a föld. De végre mégis megmozdult s eljött 1848 márczius 15-ike! Mintegy varázsütésre egy nap alatt megváltozott minden. Csodálkozhatunk-e azon, ha a nép örömrivalgással, meggondolás nélkül követte a fellelkesült ifjúságot? Csodál- kozhalunk-e azon, hogy egy nép, mely megérezte a szabadság szellőjét, mely az egyéni jogok rég óhajtott és várva- várt sánczait megnyílni iátja, képes vérét, életét áldozni a szent eszmékért? A felszabadult eszme és gondolat, a nemzeti és egyéni jogok, a szabadság, egyenlőség, testvériség nagy jelszavai kinek nem hatják át szivét, lelkét? S midőn látjuk, hogy küzdelmeink között a zászlót a nemzet legjobbjai viszik elöl, vájjon nein kovetnök-e mi is őket ? Az a 12 pont, mely 1848 márczius 15-én megszületett, magában foglalja mindazt, melyen felépült a mai Magyar- ország. Mai alkotmányunk alapjai arra a szilárd köre vannak felépítve, s mely ma már annyira összeforrt nemzeti létünkkel, hogy annak minden betűje vérünkké vált. Egy szabad, haladni vágyó nemzetnek óhaja, kívánságai voltak azokban lefektetve, melyek megvalósításáért azután képesek voltunk életünket, vérünket áldozatul adni. Megvívtunk egy oly küzdelmet, mely az egész világ bámulatát és rokonszenvét keltette fel irányunkban, mely bár a nemzet leverésével végződött is, de a márczius 15-iki eszméket többé a telkekből kiirtani nem tudta. Az elnyomatás keserű korszakában ott égnek a lelkek mélyén, hogy azután ismét kitörjenek onnan visszatarthatlanul! .. Otvenhét éve már, hogy e dicső nap felvirradt, hogy a nemzet lánglelkü költője először szavalta el a „Talpra magyar“-t! E nagy idő alatt már majdnem kihalt a nemzedék, mely résztvett e nagy nap dicsőségében. Annak szereplői már csak a szivekben élnek, de munkájuknak eredményét mi élvezzük. Mint minden évben, úgy az idén is bizonyára az egész országban kegyelettel fogja a magyar nemzet megütni e nagy nap emlékét. Hálaimák fognak szállani a magyarok Istenéhez, hogy őrizze, védje ineg nemzetét! Nagyjaink sírjánál a hálás utókor fogja az elismerés koszorúját letenni. Igen, mi is vegyünk részt a nemzeti örömben s ünnepeljük meg mi is e napot! Emlékezzünk meg mi is azokról, kik érettünk éltek, érettünk haltak. Márczius 15-ike legnagyobb nemzeti ünnepnapunk, melyet megünnepelni szent kötelesség, meg nem ünnepelni — vétek! — ó.— T ARCZA. Dalok. — Margitnak. — I. Van nekem egy kis galambom, valahol elrejtve, Arcza piros, mint a hajnal tiszta napra kelve; S szép szemében csillag ragyog, minek nincsen [párja . . . Fél országnak bizony csak ö a legszebbik lánya. írok neki szép levelet, rózsaszínű lapra, Megírom, hogy mi szivemnek titkos gondolatja: Bontja szárnyát, bontogatja lelkemben egy álom S akármerre járok-nézek egyre csak öt látom. liágondolok minden napon Isten tudja hányszor, A éma éjben elmegyek a háza elölt százszor, Ébren van-e, vagy alszik-e? magamtól úgy [kérdem . . . Azt a fehér kis galambot jaj de nagyon féltem. Mégis írom az anyjának: a széltől is óvja, Gyönge arczát ne érintse csapodárolc csókja: Csalfa szemtől — szerelemtől — tartsa lányát [távol, Nehogy majd az ifjúságát megsirassa százszor. II. Üzenetet küldök Valahova messze, En istenem bárcsak Foganatja lenne. Megizenem egy szép Csillagszemü lánynak, Válasszon el engem Édes babájának. S levelet is küldök Valahova messze, De jó volna hogyha Foganatja lenne, Egg asszonyt kérdezek Mint idegen vendég, Nem bánná-é hogyha En a fia lennék? S üzenetet küldök Annak a kis lánynak: Ne is szálljon semmit Az édes anyjának. Csak ha majd kérdezi Boruljon rá sírva S azt mondja : úgy legyen Ahogy meg van Írva. Váry Ferenc* Az életből. Az orgona inélabus dalának utolsó accord- jai is elhangzottak s a szerzetesek némán, szótlanul vonultak ki a kápolnából vissza a lelki betegek legjobb kórházába, a kolostor rideg enyhet nyújtó falai közé, ki-ki a maga szűk czellájába. A kis kápolnában siri csend uralkodott. A színes ablakokon keresztül a téli nap igyekezett áthatolni gyenge sugaraival és a kékes piros fényben valami tulvilági, mys- ticus színben tűnt fel a főoltár magas boltozataival, képeivel. A siri csendet hangos zokogás töri meg. A főoltár előtt térdel egy ifjú szerzetes és zokog. Könnyei gyors egymásutánban hullnak a hideg köre, melyekben egy egész élet fájdalma, csalódása oldódik fel; didergő testét iáz emészti, ajkai remegnek a hidegtől és míg azok pírját kékre festi a hideg, arczát a belső tűz lángja festi pirosra. Fiatal még, de egész arczkifejezése elárulja a ben- sejében lefolyt harczok s lelki tűsük emlékét. Épen évfordulója van annak a napnak, melynek emléke most is ott lobog égető tűz- ként megcsalt szivében, évfordulója van annak a napnak, amely miatt három év előtt felvételért kopogtatott be a kolostor kapuján, hogy bezárja maga mögött azt az ajtót, mely a nagy világba vezet, hogy ide a rideg falak közé, szűk czellájába temetkezve a múlt szomorú emlékei közt élje le élte hátralevő napjait. Imádkozni akarna, de nem tud. Lelke kiragadja magát környezetéből, visszaszáll az elmúlt idők emlékeire, lelki szemei előtt fellebben a múltat takaró fátyol, a lejátszódott tragédia egyes jelenetei gyors egymásutánban elevenednek meg... Ö mint egyetemi hallgató, közel ahhoz a ponthoz, mikor végső búcsút mond az iskolának, ismerte meg a leányt. A 21 éves ifjú és a 16 éves leány szive gyorsan megértette egymást és a felébredt szerelem legelső mámoros perczeiben oly gyorsan röppent el ajkukról az örök szerelem szent Ígérete .. . Múltak a hónapok, az évek. Az ö szivében a szerelem elültetett kis fácskája termékeny talajra talált. Naponta erősebb, izmosabb lett. Egész lényét csak a tiszta szerelem és a boldog jövő tudata foglalta el, dolgozott, szerelme kölcsönözte kétszeres erővel, hogy beválthassa azt a nagy, azt a szent Ígéretet, a melynek beváltását ott Isten szabad Ege alatt Ígérte meg, igaz szerelmének tanújául hiva azt, ki egyedül bírálója a telkeknek és sziveknek — az Egek hatalmas Urát. És a leány ... A szerzetes felébredt álmodozásából, imádkozni kezdett. „Oh Isten, te a szerencsétlenek jóttevő Istene! Oltárod előtt térdelve, szemeimet hozzád emelve, lelkem szárnyain hozzád emelkedve esdeklek, halld meg fohászomat. Én, a ki a te táborodba szegődtem, ki a te seregedbe esküdMEGÉRKEZTEK Hazai őyÁRTMÁMy pártoljuk a MagyaR ipaRTi íakíáiumba a tavaszi szezcma hölgyek és kis leányok részére havellok és kabátok. — Férfiak és gyermekek részére szövetöltönyök, felöltök, köpenyegek, mosó öltönyök, kosztümök, stb. stb., melyek l nnffy választékban Jutányos árban kaphatók Üzlethelyiség: Széchenyi-utcza 43. sz., a római kath. elemi iskola mellett. SZcl/bÓ ICáillUálL üzletében.
