Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-02 / 9. szám
X©,xssuc5LslIdcclí, szépirodaliíii és ismeretterjeszto 3n.etila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megj elen minden csütörtökön. Szei’kesztőségi iroda és kiadóhivatal: Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Deák Ferencz-tér 4. szám. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. (A római kath. elemi iskolával szemben). Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Negyedévre..................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. |j Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre S kor. Válasz. Alig volt még kérdés, melylyel annyit foglalkozott volna a helyi sajtó, mint a szinkörépités kérdésével. S nagyon helyesen, mert a legnagyobb körültekintéssel kell eljárnunk, nehogy utólag jöjjünk reá, hogy hogyan kellett volna tennünk. Nálunk egy-egy középület emelésénél sokféle szempontok jönnek figyelembe. A város szegénységénél fogva a legelső és legfőbb a pénz kérdése. Kevés pénzzel sokat elérni nehéz — s másként nem lehet, mint valaminek a rovására. A szinkörépitést utczaszabályozás- sal hoztuk kapcsolatba, kettős czélt vélve ezzel kielégíthetni. A fontosabb pedig a kettő közül az utczaszabályozás, mert ez több építkezést maga után vonó, a város jövőjére kiható városrendezési művelet, mig a nyári színkör egy nem is állandó fennmaradásra szánt épület lesz. Ezen elvből kiindulva irtain e lapok 7-ik számába czikkemet. A N. K. és V. múlt számában (r.) betű alatt megjelent czikk a Kölcsey- utcza kiegyenesitésének szükségességét elismeri, sőt ha másként nem lehet, a kisajátításokhoz szükséges pénzt kölcsön utján óhajtja előteremteni. Azonban a színkörnek a Kölcsey-utcza végére való építését határozottan ellenzi czikkiró s nézetét több érvvel igyekszik támogatni. Nem csoportosítom ellenérveimet, csak nagyjában teszem meg észrevételeimet, megadva a választ. A Kölcseyutcza kisajátítása nem fog nehézségbe ütközni s még a folyó évben felépíthető a színkör, mert békés utón keresztül vihető a kisajátítás. Az államsegély terhére vehetünk fel kölcsönt is, hisz czikkiró különben is kölcsönnel akarja fedezni a kisajátításhoz szükséges pénzt. A Kölcsey-utcza végén a színkör minden oldalról épp oly könnyen megközelíthető lesz, mint a Strósz-féle telken s habár a kérdéses telektől mintegy 200 méterrel távolabb esik, nem lenne rosszabb helyen, mint volt a régi színkör. Városunkban oly központot találni, mely minden irányban egyforma távolságban legyen, nagyon nehéz. De Budapesttől kezdve bármely vidéki városig, nem is nézték ezt sein a színházak, sem más középületek elhelyezésénél. A színházat művészeti szempontból 1 nem tartom vendéglővel összeköten- dönek, sőt helyesebbnek tartom, ha azon a pénzen, mit színház után a I vendéglőben elköltene, még egyszer megy színházba az illető. Nincs a szinház máshol sem vendéglővel összekötve. Ha valaki szinház után vendéglőbe, kávéházba akar menni, egy kissé távolabb is felkeresi azt. Mit ért az, hogy a múltakban a régi kaszinó kerthelyiségében sokan gyönyörködtek az operette áriákban egy pohár sör mellett, bent pedig üres volt a szinház. Igaz, hogy mulatságok tartására nincs nagytermünk, de a nyári színkörrel aligha fogjuk ezt pótolhatni. Nem ismerem ugyan a tervet, de igy tervezve, jóval többe jönne a szinház s nagyon kérdéses, hogy az ezzel járó befektetés kifizetné-e magát. Kaszinóink kerthelyiségei pedig pormentesebb szórakozó helyek, mint a színkör előtti park lenne. Ha a Kölcsey-utcza tengelyébe a színkör el nem helyezhető, lehet homlokzata a Kölcsey-utczára, hátsó része a Tompa-utcza felé s igy dísztelenné sem teszi az utczát. A szinkörépités kérdéséből kifolyólag megindult szó- és tollharczot különben kedvező jelnek tekintem és szunnyadó közszellemünk ébredését sejtem benne. A szinkörépitéssel fel- í elevenített utczaszabályozási kérdés semmi körülmények közölt sem fog most már le vétetni a napirendről. A múlt évben megindult építkezésnek folytatódnia kell úgy egyesek, mint a kö| részéről. A magánosok építkezési kedvét fokozni fogja az utczaszabályozás. Különösen szükséges pangó építőiparunk fellendítése végett, hogy középületeket emeljünk. Valóban ideje volt, hogy megyeházunkat renoválták. Állami segítség nélkül ez sem történt volna meg. De nem kell ennyivel megelégednünk, eddig nekünk úgyis vajmi keveset juttattak. A szinkörépitésre kilátásba helyezett állami segély is nein annyira városépítési szempontból, mint inkább a vidéki színészet támogatására adatik. A megyeházának díszesen történt átalakítása folytán nem csak városunk nyert egy -szqp középületet, hanem az olt elhelyezett hivatalok a mai kor igényeinek megfelelő hivatalos helyiséget. Ezt látva önkéntelenül felmerül a kérdés: hát a kir. pénzügyigazgatóság mikor nyer megfelelő elhelyezést? A pénzügyigazgatóság városunk legnagyobb, legtekintélyesebb állami hatósága. Ezelőtt tizenöt évvel költözött be mai helyiségébe, mely a szükséghez képen hirtelen lett e czélra átalakítva. Azóta renoválva nem lett s tulajdonosa nem is szándékozik renoválni. Hogy a mai állapotában pedig nem' felel meg az igényeknek, az e lapokban már ismertetve lett. Azért lépéseket kellene tenni, hogy a pénzügyi kormány városunkban pénzügyi palotát építtessen. A pénzügyi palota helyéül legalkalmasabb volna a Strósz-féle telek, mely a megyeháza szomszédságában van. A vármegyei számvevőség államosítása folytán a vármegye és a pénzügyigaz- ! gatóság számvevősége közötti érintkezés megkívánja ugyanis, hogy egymás közelében legyenek. Ily középület részére tartom a Strósz-féle telket leg- czélszerübben felhasználhatónak, de nem színkörnek. Kár volna azért most lekötni egy nyári színkör helyéül, mely máshol olcsóbban elhelyezhető. Tervbe van véve városunkban le- lenczház felállítása. — A pénzügyigazgatóság jelenlegi hivatalos helyisége pénzügyi palota építése esetén lelenczháznak volna felhasználható, vagy más a czélra megfelelőbb középületnek. Annak idején a járásbíróság TARCZA. A nő a politikában. ii. A szónok kisebb körhöz szól közvetlenül mint az iró, de hatása sokkal mélyebb. Az élő szó ereje hamarább ledönti a falakat, j mint az Írások tömege. Az iró meggyőz, néha I meg is hat; a szónok cselekvő akaratra kelt. S ha ki egyszer kiáll a fórumra, legyen is mondani valója s legyen képes az igazat szép formában előadni. Hallgatói elé virágot szórjon, nem ocsut! Tudjon játszani a hurok minden változatain. Zajos durból, lágy moll- ból édes-tiszta összhangot teremteni. Legyen hatalma saját szivének melegét önteni a mások kedélyébe. S akit anya nem dédelgetett, aki kedvesét nem beezézte, aki gyermekével nem játszott, hol vegyen az szív- béli meleget, itt e zord világban, melynek rideg fagyát csak a benső családi élet kedves tűzhelye enyhíti. Bizony csak ez a belső meleg érlelte az újkor legnagyobb szónokának erejét, hogy nagyobb csodát mutasson a hódoló világnak, mint a hitregének hőse. Az, a hangja varázsával lelket önlöLt egy szoborba, emez — egész nemzetébe. Lélekrázó szavára feltámadott aki csak hallolta és az emberből polgár lett, a polgárból hon- j véd, honvédből hős, a hősből martyr lett! A 48-as nagy időkben különben igen magasan értékelték a nők tevékeny közéleti működését. feleki Blanka politikai vezérczikkeket irt a napilapokba. Tollának erejét szörnyű módon honorálta Haynau. Megkorbácsoltalta fogságában, az Újépületben. Károlyi György grófné neve is tisztelt és áldott marad váltig. Talán éppen ö lehetett az a bölcs és lelkes asszony, akivel folytatott beszélgetés annyira mély benyomást gyakorolt a legnagyobb magyarra, hogy azt naplójában is löljegyeztc. Eszerint midőn Széchenyi hivatalba lépett, az illető hölgy j azt mondotta neki: „Mivel már most vagy a hazát, vagy a kormányt kénytelen lesz megcsalni, az Istenért, csak a' hazát ne csalja meg!“ — Mind a keltőnek használni akarok — szólt a válasz. „Az lesz a sorsa, hogy sem odafent, sem idelent nem fognak neki hinni“. E Cássandra-intés beh keserű igazolást látott! Mégis vannak akik a szigora protestáns elvet vallják: Az asszony hallgasson az ecclésiában. Hivatkoznak a lesújtó igazságra, melyet a nemszeretem napok idején vertek külföldön a magyar cmigratiú fejéhez: A magas politikát sohasem az érzelmek irányítják, mindig csak az érdekek. Csakhogy ami hideg éjszakon jég és fagy, délvidéken édes vizek éltető patakja. Elmék és szivek most forrongásban vannak ; a nemes töke gyümölcse — ha sokáig forott — megtisztul s „az öröm bora“ lesz belőle. A magyar politika gyakorlati feladata igen mérsékelt: visszaszerezni amit elveszített, kipótolni amit elmulasztott. Negyven év előtt még irodalmi divat volt az egyszerű természetes életmódhoz való megtérést ajánlani. De kinek támadt kedve példát adni reá? Az élet kényelmei iránt való igények mindig növekednek. Ez j nem is baj. Minél inkább fölszabadítja ma-1 gát az ember az anyagiak durva nyűge alul, annál könnyebben szárnyai magasabb ré-1 giókba. Jó az, ha egy ország népe selyembe öltözik s ezüstről étkezik. De csak úgy, ha selyem és ezüst feldolgozása saját hazája kézművesének ád munkát s munkájáért kenyeret. A magyar kézműves ügyességben, szorgalomban túltesz akárhány kikiáltott ipar- űző népen. Volt idő mikor a félvilágot látta el éppen a magasabb fényüzési ipar czik- keivel. Kocsigyártás és ötvösmunka művészetig emelkedett. A felvidéki mézeskalácsos Danzigba, Nürnbergbe is eljárt vásárokra. Az aranyhimzö, a zászló- és czimer-festő sőt a szűcs és a gombkötő remekei múzeumok disze. Ezek a virágzó iparágak részint kimentek a használatból, részint idegen gyáripar zsákmánya lettek. De hát miért?! Mert a bölcs emberek bolondsága összekötötte tüzet a vizzel, vulkánt a tengerrel. Hát kérem én láttam Olaszországban a szöllöt, hogy fullatják fel az eperfára. Szép dolog az nagyon! Egyiknek szedik a levelét, másiknak gyümölcsét s hogy a drága föld alaposan ki legyen használva, közbe még egy-egy fő karfiol is zsendül. Hanem a ta- liánnak van is aztán gondja reá, hogy se az eperfa levele el ne vonja a tökétől a napsugarat, se a borág indája a fától a harmatot. Vigan is leng ott a háromszinü zászló, nem oly busán, mint ama másik ország fölött, melynek magas és legmagasabb kertészei csak abban akarnak tudósak lenni, hogy arassanak ott is, ahol nem vetettek! Azonban könnyen-e, vagy nehezebben, azt a világszellem már ma nem kérdezi. Haladni kell, mert aki megáll az elmarad, aki elmarad azt agyontiporja a rohanva siető tömeg. Másutt lehet önző, haszonleső czél a nemzeti vagyonosodás vágya, nálunk az is egészen ideális törekvés. Ötven esztendő kellett hozzá, de végre csakugyan eleven köztudattá vált, hogy csak vagyonos nép alkothat független államot. Kasza-kapa hasznos szerszám, de mennyivel fürgébb a gyalu, véső, kalapács! Ennek a jobb belátásnak megérlelése, jóformán kizárólag asszonyok érdeme. Az asszonyok emelték politikai divattá a honi kelmét, honi viseletét. Valóságos társadalmi hadjáratot indítottak érette. Párta, kötény, vállfüző nem tűrte meg a frakkot és a elaqueot. Az urak kényszerülve lettek attilát és zrínyit ölteni. Akkor legalább AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES IZÜ TERMÉSZETES HASHAITÓSIER.
