Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-28 / 52. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE globinnak élenydús tartalma adja meg, a mely egyesülését az élenvnek a haemoglo- binnal, oxyhaemoglobinnak (oxigen-éleny) ne­vezzük. Mentül kevesebb a vérnek élenytar- talma, annál sötétebb a vér szine, s ha, mint a megfulladottnál az éleny utolsó nyomai is eltűntek, egészen sötétkék vörös lesz s a haemoglobinnak ezt az állapotát redukált haemoglobinnak nevezzük. Egy másik tulaj­donsága az élenyt nélkülöző vérnek az úgy­nevezett dikroizmus azaz kétszinjátszás, oly- formán, hogy a vér szine ráeső fényben sötétvörös, áteső fényben üvegzöld. Formális alkatrészei a vérnek a vörös és fehér vérsejtek. A vörös vérsejtek, vagy mint közönségesen nevezni szokás, vértestecsek köralaku, hasonnemü korongocskák, mindkét felületen tányéralaku bemélyedéssel. Átmérő­jük a normális vérben 65—9‘4 M. között váltakozik, a hol M. mikront, vagyis mikro- millimetert jelent. Számokban kifejezve tehát egy mikron annyi mint j^-rész millimeter = egy ezredrésze a milliméternek. A vörös vér- testecs átmérője e szerint a milliméternek hat és kilencz ezredrésze között váltakozik. Némely kóros állapotban ez az átmérő nagy eltérést mutathat. Rendellenesen kisebb, 3—6 mikron nagyságú, úgynevezett törpe vértes­tecsek találhatók a vérszegény betegek vé­rében, vagy mint zsenge alakok a fejlődés kezdeti szakában, másrészt a rendesnél jóval nagyobb, 10—13 mikron nagyságú, úgyneve­zett óriás vértecsek állandó kísérői a súlyos vérszegénységnek, a fehérvérűségnek és sáp­kórnak. Rendkívül érdekes a számarányok tekin­tetében az emberi vérsejtnek térfogata, a mit Welcker német fiziologus O OOOOOOOT7217 Cmm-ben állapított meg, oly végtelen kis töredék, a mit elképzelni is alig tudunk s a minek egy 0'000128 Omm. felelne meg; miután pedig egy felnőtt embernek összes vérmennyisége = 4400 Ccm., a vérben úsz­káló vértestecsek egy 2816 négyszög méter­nyi sikterületet vennének igénybe, vagyis olyan nagyságú négyszögsikot, a melynek egy-egy széle 80 lépés lenne. Ha most te­kintetbe vesszük, hogy a szívműködés folytán ■ a kisvárkor, vagyis a tüdővérkör edényeibe másodperczenkint átlag 176 Ccm. vér nyo­mul úgy az azokban foglalt vértestecskék síkban való kiterjedése 81 négyszög méter­nek, azaz egy olyan négyszögsíknak felelne meg, a melynek egy-egy oldala 13 lépés lenne. Mivel pedig éppen a vörös vértestecs­kék azok, a melyeknek felületén a gázcsere, a lélegzés megy végbe, a srokban való rend­kívül nagy kiterjedésnek óriási jelentősége azonnal szembeszökik, de egyszersmind az is, hogy nagyobb vérveszteség mily káros befolyással lehet a lélekzésre nézve. Hogy ez a kolosszális számarány, vala­mint az a tény, hogy egy Cmm. vérben férfiaknál körülbelül 5 millió, nőknél 4 mil­lió vörös vértestecs van, nemcsak a csodá­lat és bámulat tárgyát képezheti, hanem sokaknak hiszékenységét megingathatja, első pillanatra nem is látszik egészen jogosulat­lannak, ámde a legekzátabb tudománynak, a niathematikának segítségével lehet bebizo­nyítani, hogy az tényleg mégis úgy van. Legegyszerűbb módja a vértestecsek meg- 1 számlálásának a következő. Veszünk egy szabatosan kalibrirozott, a vér vegyítésére szolgáló vékony üvegcsőt, mely felső harma­dik negyede táján ki van öblösitve; ebben az öblös részben egy ide oda rázható kis üvegdarabka van arra a czélra, hogy rázása által a folyadékot egyenletesen összevegyit- hessük. Az üvegcső pontosan kimért helye­ken számokkal van megjelölve és pedig úgy, hogy az alsó negyed határa %-el, a második negyed határa 1-el, az öblös rész felső ha­tára 10i-el van jelölve. A cső alsó vége nyílt, felső végére vékony kaucsuk cső van erősítve. Most megszűrjük vékony tűvel uj­junk hegyét, oda illesztjük az üvegcső sza­bad végét s a csőnek felső nyílásához erő­sített kaucsuk cső segélyével felszívunk az üvegcsőbe egy csepp vért az V* vagy 1-el jelzett pontig. Az üvegcső végét erre hama­rosan megtisztítva, megszivjuk 3°/0-os konyha­sóoldattal a 101-el jelzett jegyig, aztán a vércseppet az oldattal az üvegdarabka rázása által egyenletesen összevegyitjük. Az üvegcső űrtartalma úgy van kiszámítva, hogy ha a vércsepp a 1/2-el jelzett jegyig terjed, akkor a vegyülés aránya úgy viszonylik, mint egy 1 a 200-hoz, ha pedig 1-ig terjed, mint egy a 100-hoz. Az igy vegyitett vért most egy rendkívül finom, pontosan O'l mm. mély­ségű üvegedénykébe bocsájtjuk, melynek feneke mikroszkopikus négyszögekre van fel­osztva és pedig úgy, hogy a minden egyes quadrat fölött elterülő ür 1/400 Gmm-nek felel meg. Az üvegedénykére most fedőle­mezt teszünk, s a górcső alatt megszámlál­juk, hány vértestecske van egy quadrátban, nagyobb bizonyosság kedvéért több ily quad­rátban is. Az igy talált számnak átlaga szo­rozva 4000-el adja a vértestecsek számat egy köbmilliméterre, ezt a számot azonban még meg kell szorozni 100 vagy 200-al, a szerint, a mint a vér 100 vagy 200-szorosan lett vegyítve. Minthogy az egyes quadrátok- ban tapasztalatilag észlelt száma a vértes- tecskéknek 10 és 14 között váltakozik, igen könnyű és egyszerű a további kiszámítás. Épigy lehet némileg módosított eljárással a fehér vérsejtek számát is meghatározni. Az egészen homogen, hasonnemü de magvatlan vörös vérsejt az alakját meghatá­rozó vivőanyagból az u. n. stromából és haemoglobinból, a festenyből áll, a mely utóbbi megközelítőleg úgy van elhelyezkedve a strómában, mint a felszívott folyadék a szivacsban. Hogy a vörös vértestecsek valósággal élő sejtelemek, bebizonyítva lett azzal, hogy ha egészen friss vértestecseket. ugyanahoz a, fajhoz tartozó másik állatnak a vérkeringé­sébe juttatunk, azok ottan is megtartják funkczionális képességüket, mig azok, melyek hosszabb ideig el voltak távolilva a vér­keringésből, vagy pedig magasabb hő beha­tás, vagy bomlás következtében elhaltak és most ismét a vérkeringésbe juttatnak, ott gyors feloszlásnak indulnak. A vörös vértestecsek úgy vegyi, mint höbeli behatásokra egészen összezsugorod­nak s ez által az eredetitől teljesen eltérő alakuakká változnak át, igy a többi közt tökéletesen elfelejtettem a csirke és a szép asszony mellett. Egykor azt mondtam: Gizi angyal. Ha az is az, akkor Fenegyerekyné — arkangyal! IV. Másnap délelőtt beállítottam a szép asz- szonyhóz, hogy lepingáljam. Fenegyerekyné pongyolában fogadott. Mintha csak gyanította volna, hogy nekem igy jobban fog tetszeni . .. Együtt reggeliz­tünk. És mikor ezt Jbevégeztük, felállott s megjegyzé : — És most már uram, ha nincs ellenére? — Az arczképfestést érti nagysád? — Hát természetesen. Mit értenék mást? — És csak igy neglizsében ? — így talán nem tetszem önnek? (Dehogy is nem — gondolám.) — Azaz — folytatá — hiszen ön még nem is mondta, hogy egyátalán tetszem-e? (Hát kérem, nem valóságos féríikisértés volt ez?) Elrendeztem festő-eszközeimet s hozzá­láttam a pingáláshoz. A szép asszony velem szemben egy dí­ványra ült le és azt kívánta, hogy én öt most igy, amint van, tetőtől talpig fessem le. Ah, az lehetetlen! Hogy tudnám én azt megállani, hogy annyi szépség előtt óraszámra elüldögéljek a legnagyobb nyugalommal? Abból ugyan semmise lesz! Azok a ragyogó szemek, rózsás arczok. apró biborajkak, hófehér kezek: mindmegannyi ellenállhallan csáb, kisértet, inger! Helyzetem valóban nehéz volt. Fenegyerekyné észrevette mozgolódásaim­ból szorongó állapotomat s kérdőleg tekin­tett reám. — Óh, nagyságos asszonyom! elhiheti nekem, hogy annak a datolyafaló töröknek, aki csak akkor mozdult meg fekvőhelyéből, mikor a törökfaló kozákok már Stambulra törtek: nem volt kegyetlenebb helyzete, mint nekem e perczben ! — Valóban, uram — szólt ő hanyatdülve a kereveten —- nem értem mit beszél ? — Nem érti ?! — sóhajtám szomorúan — úgy jaj nekem, százszorosán jaj! és jaj utódaimnak is hetediziglen! mert annál ke­vésbé fogja nagysád megérteni forró érzel­meimet, amelyek kimondhatatlanul lángolnak keblemnek tűzhányó kráterében ! — De elvégre is uram, mi lelte önt? — Hogy mi lelt?... és még ön kérdi ezt asszonyom, mi lelt ? — De hát beszéljen ?! — Reszéljek! Mit beszéljek?! Hát még nem beszéltem eleget?! Kívánja, hogy még többet is beszéljek? Fenegyerekyné nem tudott hová lenni meglepetésében az én beszédemtől.-— Czinege ur, ön ma valóban különös? — Én édes Istenem ! Én különös vagyok ! De még inkább különösnek fog engem tá­plálni ha kijelentem, hogy képtelen vagyok arczképét lepingálni! — Hogyan ? — ugrott fel a kerevetröl — hiszen önt ügyes festőnek ’•mondják s magam is annak ismerem a Madonna-főről. Magyarábban kell beszélni, — gondolám — hogy megértse. — Igen nagysád, igaz, festőnek tart a város, de ott, ahol a dicső természet szép­ségeit oly pazar bőkezűséggel halmozta együvé és egy non plus ultra tökéletességet állított elő: ott nem szabad egy prózai pik­tornak a remek teremtmény másolatát kontár kezekkel megkísérteni! Itt pauzát tartottam s vizsgáltam rajta 1 szavaim hatását. Még csak rá se hederitett. (No várj!) ügy tette magát, mintha nem ér- j tené, hogy az elszavalt dicsőítő frázisok egyenesen őt illetik. Fedig szeméből is lát­tam, hogy megértett. (Fulyt. köv.) eper vagy málnaalakuvá, vagy ha a behatás sokáig és intenzív tartott, mint a maszlagos redőszirom tokja tüskés vagy buzogány alakú lesz. Még érdekesebb ez az elváltozás ma­gas Kő behatásra. Mihelyt ugyanis a vérre 52 fokú hő hat, a vörös vértestecskék ré­szint gömbölyded, részint piskóta alakúvá válnak, azután átlyukadoznak, mig végre az egész sejt kisebb-nagyobb cseppekben szét­esik ; a magas hőfok tehát a vértestecseket szétroncsolja, szétvált részecskéi aztán mint tönkrement holt cseppek a vérben úszkál­nak, végre teljesen széjjelmállnak, mely fo­lyamatot a górcső alatt fokra fokra lehet szemmel kisérni. Ugyanaz történik mindama szerencsétleneknél, kik tüzhalált szenvednek. Második formális alkotó része a vérnek a fehér vérsejtek, leukoeyták (leukosz =: fe­hér, kütosz — sejt), gömbölyded, lágy állo­mányú, hártyátlan, erősen fénytörö, mozgásra képes — tehát élő protoplazma golyócskák a melyek nemcsak a vérben, hanem a nyirok­mirigyekben, a csontvelőben és a lépben is előfordulnak és osztódás által szaporodnak. Számbeli viszonyukat illetőleg körülbelül ő—4—5000 vörösre esik egy fehér vérsejt. Különös figyelmet érdemel, hogy a fehér vér­sejtek önálló mozgásuk által helyváltoztatásra képesek, mely mozgás, mint már említve volt, amőbaszerü mozgásnak neveztetik. Ezen mozgás következtében képesek az élő vér­keringésben a véredények falain áthatolva a környezetbe kivándorolni, mely körülmény különösen a gyulladás, lobosodás folyamatá­ban nagy szerepet játszik. Másik tulajdon­ságuk az, hogy környezetükből kisebb parány- kákat magukhoz vonnak és fölvesznek. Ha pld. a vérutakha czinnóbert vagy tust fecs­kendezünk, a finom festékparányokat a leuko- cylákban csakhamar felfedezhetjük; ily módon jutnak festékparányok a nyirokutakba s on­nan a nyirokmirigyekbe tetovirozás után ; a felszívódás alkalmával bekebelezett zsirteste- eseket részben a leukoeyták juttatják el a bél falain át a nyirokedényekbe, végre a leukoeyták a tönkrement vérsejteket is föl­veszik magukba. Ez a bekebelezés úgy nor­mális körülmények mellett, mint bizonyos kóros állapotok visszafejlödési folyamatában fontos szerepet játszik, a mennyiben a leu­koeyták a részekre bomlott sejtparányIcákat egyenesen fölfalják s ezen kiváló tulajdon­ságuk miatt falósejteknek, fágocytáknak is neveztetnek. Hasonló működést látunk a má­sodik fogzás előtt, a midőn is a leukoeyták a tejfogak gyökereit lassan-lassan fölemész­tik, a fogak kihullását ily módon megkönnyí­tik s egyszersmind a maradandó fognak helyét előkészítik, tehát valóságos rombolást, akna­munkát végeznek s a fogak legparányibb mésztörmelékeit is fölveszik magukba. Megemlítve még, hogy azt a lényegesen fehérjenemüekböl álló folyadékot, melyben a vérsejtek úszkálnak, plazmának nevezzük s azzal a tulajdonsággal bir, hogy mindaddig, inig az élő véredények falaival van érintke­zésben, cseppfolyós állapotban marad, mihelyt azonban a vér az élő véredényekböl kiömlik, vagy idegen anyaggal jő érintkezésbe, azon­nal megalszik, továbbá, hogy a felnőttek vér­mennyisége bizonyos módszerek alapján átlag a test súlyának */is részében lett megálla­pítva, s végre hogy a vér törvényszéki orvosi tekintetben is fontos szerepet játszik, igye­keztünk Götlie e különös szaftjának minket érdeklő részeivel megismerkedni. HÍREK. — Boldog újévet kíván unk' lapunk' olvasóinak és munkatársainak. — Személyi hir. Károlyi István gróf választókerületünk országgyűlési képviselője tegnap reggel hazaérkezett. — A szatmári püspök felszentelése, tekin­tettel még mindig gyöngélkedő állapotára, valószínűleg jövő évi márczius hó elején Szatmáron fog megtörténni. — Vármegyénk állandó választmánya tegnap délután 4 órakor tartott ülésében letárgyalta a tárgysorozatban és póttárgy- sorozatban felvett összes ügyeket. — A vármegyei rendkívüli közgyűlést, melyet Ilosvay Aladár h. alispán vármegyei főjegyző a mai napra összehivott. a várme­gyei bizottsági tagokhoz külön értesítés sze­rint Nagy László főispán nem hagyja meg­tartani s azt a rendelkezésére álló minden eszközzel meg fogja akadályozni. — Károlyi István gróf folyó számlájára a Nagykárolyi Önsegélyző Népbankhoz a már kifizetett összegen felül 53,905 K 13 fillér lett tegnapig befizetve. — Vármegyénk központi választmánya tegnap délelőtt 11 órakor tartott ülésében bemutattatott a curia 5 rendbeli végzése, melyek közül az egyik Rubregh Bélát a képviselőválasztók névjegyzékébe felvenni rendeli, 4 végzés pedig felszólalások eluta­sításával foglalkozik. Bemutattatott továbbá a képviselőválasztók véglegesen megállapított névjegyzéke, melyek egy-egy példánya a bel­ügyminiszterhez felterjesztetik, egy példánya a választókerület székhelyére kiküldetik, egy példány az illetékes közjegyzőnél letétbe helyeztetik, egy példány pedig a központi választmánynál marad. Végül a központi választmány a nagybányai képviselőválasztás határnapjául 1906. évi január hó 10-ik napját tűzte ki, a választókerület községeit két szakaszba osztotta be és a választást vezető bizottságot következőkép alakította meg: Választási elnök lett: Torday Imre, városi tanácsos, választási jegyző Dr. Weisz Ignátz ügyvéd. Helyettes elnök lett: Farkas Jenő felsőbányái polgármester, helyettes jegyző: Smaregla János városi aljegyző. Szavazatszedő küldöttségi elnök és válasz­tási elnök-helyettes Papolczy Béla birtokos Szinérváraljáról, helyettese Bárány Béla köz­ségi bíró Szinérváraljáról, szavazatszedö kül­döttségi jegyző Kiss Miklós körjegyző Hideg- kutról, helyettese Imre Károly szerkesztő Felsőbányáról. — Királyi táblánk uj elnöke. A király Porubszky Jenőt, a pozsonyi ítélőtábla tanács­elnökét, a debreczeni ítélőtábla elnökévé nevezte ki. — A helybeli régi kaszinó választmánya folyó hó 21-én délután tartott ülésében el­határozta, hogy meglevő házát, ha arra al­kalmas vevő akad, eladja, vagy pedig a most Kudláék által bírt helyiséget bérbeadásra meghirdeti. Uj tagokul felvétettek: Károlyi István gróf, Czilli György, Dr. Gózner Elek, Horváth Ernő és Dr. Serly Jenő helybeli tagokul, Domahidy Sándor, Luby Béla, Luby Géza és Rébay Dezső vidéki tagokul. — Kilépés a szinikerületből. A szatmári szinügyi-bizottság folyó hó 19-én tartott ülé­sében elhatározta, hogy Szatmár városa a szinikerületből kilép s megbízta a polgár- mestert, hogy erről a kerületbe tartozó többi városokat, valamint a vidéki színészet orszá­gos felügyelőjét értesítse, a városi színházra pedig a pályázatot 1906. január 6-ra Írja ki. — Szép adomány a helybeli Kossuth- szoboralapra. Özv. Thuolt Istvánná szül. Lévay Anna bihari lakos, néhai Thuolt István negyvennyolezas honvédszázados özvegye és mint kisérő soraiban Írja, férjével együtt Kossuth Lajos imádója, Károlyi István gróf­hoz 1000 koronát; küldött a helybeli Kossuth- szoborra. — Uj közjegyző. Az igazságügyminiszter Dr. Sternberg Gyula helybeli lakos ügyvédet, közjegyző-helyettest, Fehérgyarmatra kir. köz­jegyzővé kinevezte. — A kath. legényegyesület Szilveszter­estélyén saját helyiségében estét rendez a következő tárgysorozattal: 1. Horváth Jenő : A kereszt után. Szavalja: Gergely Mihály. 2. Dr. Schweighoffer János, az egyesület védőjének bevezető beszéde. 3. Humoros elbeszélések felolvasása. 4. Bán Aladár: Szilveszter-estén. Szavalja : Kukk Jenő. Kez­dete este 7 órakor, melyre ezúton hívja meg az érdeklődő közönséget az elnökség. — Kilépés a szabadelvű pártból. Károlyi György gróf a krassói választókerület or­szággyűlési képviselője a múlt héten kilépett a szabadelvű pártból s ebbeli elhatározását a pártelnöknek bejelentette. — Kinevezés. A vallás- és közoktatás- ügyi miniszter Balogh Margit helybeli állami polgári iskolai segéd lan itónöt a X-ik fizetési osztályba rendes tanítónővé nevezte ki. — Szálloda, étterem és káveház meg­nyitás. Slriíler J. és fia bérlők f. hó 23-án nyitották meg a helybeli régi Központi Szál­loda helyén egész újonnan felépített és fé­nyesen berendezett szállodát, éttermet és kávéházukat. A szatmári honvéd-zenekar szebbnél-szebb darabokat adott elő a kávé­házban, a hol a hangverseny esti 7 órakor vette kezdetét. A megjelent nagy számú közönség élvezettel hallgatta a honvédzene­kar előadását és a kitűnő magyar konyhával, valamint a tisztán kezelt valódi alföldi bo­rokkal és a kiváló pilseni sörrel nagyon I meg volt elégedve. — Meghívó. A magyar szentkorona 1 országai vöröskereszt-egyletének nagykárolyi fiókja 1906. évi január hó 5-én pénteken délután 3 órakor a városháza tanácstermé­ben rendes közgyűlést tart, melyre a tisztelt 1 egyesületi tagokat meghívom. Dr. Serig Gusz­táv egyesületi elnök. — Házimulatság. A kath. legényegyesület január 7-én házi mulatságot rendez saját helyiségében. Színre kerül „A kakas“ czimü rövid vígjáték, a melyben szerepelnek Kukk Mariska, Nyikulás Vilma, Boleman Margit, Serli Margit és Torna Katicza kisasszonyok. Egy legényegyesületi tag monológot szaval s utána kezdődik a farsang megnyitása táncz­; czal. — Képviselöválasztók vármegyénkben. A tegnap végérvényesen összeállított jegyzékek • szerint vármegyénkben a képviselöválasztók ' száma 25,604, ebből esik: a nagykárolyi já­rásra 3395, a mátészalkaira 2,626, a fehér­• gyarmatira 3,702, a csengerire 2,797, a krassóira 3,782, az aranyos-megyesire 3,152, a nagybányaira 2,383, végül a nagysomkutira 3,767 választó.

Next

/
Thumbnails
Contents