Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-07 / 49. szám
XXII. évfolyamat; Nagykároly, 1905. deczember T. 49-ik szám. NAGYKÁROLY ’Xá.isa.d.a.lxDn.i, szé^>iroclsi.laao.i és ismeretterjesztő Ib.etila,;p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. IMegjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. j Negyedévre...................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. || Egyes szám...................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A szatmár—mátészalkai vasút vármegyei hozzájárulása. Vármegyénk közönsége az évi tavaszi rendes közgyűlésén a szatmár— mátészalkai helyiérdekű vasútra az útalap terhére 200,000 korona segélyt szavazott meg s nem fogadta el azon javaslatot, hogy ezen vasút oly összeggel segélyeztessék, a mely összeg arányban áll azon összeggel, a mit a vármegye a nagykároly—mátészalka— csapi helyiérdekű vasútra adott, figyelembe vévé azt is, hogy Szatmárról Mátészalkára egy kitűnő kövesútat épített a vármegye, mely út annak idején horribilis pénzbe került. A kereskedelmi minisztérium a fenti határozatot nem erősítette meg, hanem azt feloldotta s a vármegyét uj határozat hozatalára utasította, kijelentvén, hogy a 200,000 koronának az útalap terhére való folyósítását nem engedélyezheti, hanem ha a vármegye hozzá akar járulni a vasút létesítéséhez, szavazzon meg pótadót. Az 1888. évi IV. t.-cz., mely a helyi vasutakról szól, megengedi, hogy a törvényhatóságok a helyiérdekű vasutakat a közmunkaalap, vagy egyéb ily czélra igénybe vehető alapjaik, vagy jövedelmeik, illetőleg vagyonuk terhére, vagy végül az 1883. évi XV. t.-cz. értelmében s az ott megszabott határok közt megyei pótadó kivetése utján segélyezhessék. Az 1883. évi XV. t.-cz. 9. §-a a már fennálló törvények alapján kivethető pótadón kívül közigazgatási, közlekedési, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági czélokra 3°/o-ot meg nem haladó pótadó kivetését engedi meg, a 13. §. pedig a bel- és pénzügy- miniszter előzetes engedélyével az előbb említett pótadóu kívül a már említett czélokra még 2n/0 pótadó kivetését tehát összesen 5°/o pótadó kivetését engedi meg, kijelentvén, hogy további megyei pótadó kivetése csak a törvény- hozás külön felhatalmazása alapján eszközölhető. A tisztviselői nyugdíjalapra l°/o, a közművelődési pótadóalapra 1 %, a székházjavitási alapra a helyiérdekű vasutak segélyezésére felvett kölcsönök fedezetére 1V2 °/0 pótadőt már megszavaztunk, ezek oly tételek, melyek már meghozott határozatok szerint vállalt kötelezettségek fedezésére szolgálnak. Minthogy az útadóalapra megszavazott összegekkel és az eddigi pótadókkal eléggé meg vagyunk terhelve, minthogy a vármegyében elég sok járás és község van, melyeknek rendes utjok nincs és öszszel, valamint télen a világtól mintegy el vannak zárva, kérdés, hogy a mai rossz viszonyok mellett kell-e a vármegyének további pótadóval megterhelni a lakosságot azért, hogy Szatmár Mátészalkával vasúti összeköttetést nyerjen, akkor, a mikor ezen vidéknek kitűnő köútja van, a melyre a vármegye már annyit áldozott? Szerintünk ez a dolog nem oly rendkívül sürgős, hogy azzal a vasúti segélyezéssel ne lehetne néhány évig várni és nem lehet az, hogy az esetleges hozzájárulásnál figyelembe ne vétessék az, hogy a vármegye azon vidék köútja létesítésénél mily áldozatot hozott és mennyire segélyezte a vármegye más helyiérdekű vasutjait, igy legutóbb a nagykároly—mátészalka— csapi vasutat is. Nem mondjuk mi azt, hogy a vármegye ne segélyezze a helyiérdekű vasutakat, de inig egyrészről a hozzájárulási összegnek arányosnak kell lennie és mindenkor figyelembe veendő az, hogy a létesítendő vasút mily hosszúságú s mennyire létkérdés annak létesítése az illető vidékre nézve, addig számolni kell a lehetőséggel és ha nincs elegendő alap, vagy az ki van merítve, várnunk kell nehány évig a mig az alap meg lesz, vagy egy-két jó esztendő után a közönség egy kis nagyobb adóztatást megbir. Ha városunk a nehány kilométernyire fekvő Fény községhez nem tudott j egy évezreden át egy kis kőúthoz jutni, ha Mezöterem, Iriny, Vezend, Portelek, Érendréd, Dengeleg, Csomaköz, Sza- niszló, Szentmiklós, Esztró, Király- darócz, Erdőd és az erdödi járás legtöbb községe télen el vannak zárva a világtól, mert köútjuk nincsen, ha vár- megyebeli más községek — melyeknek köútjuk nincs — tudnak várni jobb időkre, mig a vármegye kormányzatának ök is eszükbe fognak jutni, akkor bizony a Szatmár—Mátészalkai kitűnő köút mentén fekvő községek is el lehetnek még nehány évig vasút nélkül és ez sem reájuk, sem másra nézve nem oly létkérdés, amelyért a mostani mostoha viszonyok mellett a vármegyének úgyis szegénységben sínylődő közönségét újabb pótadóval kellene sújtani, mert azt a mindenféle teherrel küzdő nép már alig bírná el; ha pedig bírja az uj pótadót, akkor forditsuk azt első sorban arra, hogy a mostoha gyermekek — a köúttal eddig még el nem látott községek — köúttal láttassanak el. Mert az igazság azt hozza magával, hogy mindenkinek meg kell adni azt, a mi öt joggal megilleti. Kalabriáért. Felhívás a magyar nemzet fiaihoz és leányaihoz ! A hol tizezrek lettek földönfutókká, százezrek hajléktalanokká és megszámlálhatat- lanok vallottak kárt életűkben — hagyván maguk után özvegyet, árvákat — testi épségükben elvesztvén keresőképességöket és vagyonúkban, egy élet munkájának és erényeinek gyűjtött eredményében : a kalábriai földrengés nyomorultjainak érdekében fordulunk a magyar közönségnek mindig nyitott szivéhez. Nem idézzük fel a históriai kapcsok és vonatkozások megkapó lánczolatát, amely testvéri szeretetben és kölcsönös becsülésben tartott olaszt és magyart a régi kortól kezdve, amikor királyokat, tudományt, művészetet küldtek nekünk ama kiváltságos, Isten kegyétől és szeretetétől megszentelt földről egész az újabb korig, amikor magyar erkölcsű önfeláldozó hősöket küldöttünk mi viszont nekik, hősöket, akik vérüket hullatták Itália földjében, s csodadolgokat müveitek a mienkhez hasonló derült szinü ragyogó trikolor dicsőségére. Méltán hivalkodhatnánk ezzel, de inkább elhallgatjuk ezúttal. Mert a megindító kegyeTARCZA, Nő az árnyék. i. Mindig nagyobb-nagyobb az árnyéh, Több a hervadt levél az ágon. Már is mintha temetőn járnék, Mindenütt a puszhdást látom. Hideg, nyirkos köd száll a tájra, Keresem a sugaras helyet. Testem, lelkem melegre vágyna Es ilyen helyet már nem lelek. Már is mintha temetőn járnék, — Hisz’ már minden út oda vezet, Hallom ; ugyan mire is vársz még ? Nézd csak a hervadó levelet. Naponta több, mindig több sárgul, Naponta több hull a porba le, Es ha egyszer lehullt az ágnd, Nem lesz több tavasza sohase’. Hallom : ugyan mire is vársz még ? Lesz-e neked még több tavaszod? Lelkeden is ott ül az árnyék, A zord tél már is behavazott'. Nézz ki csak a puszta mezőre, Nézd a sötét, felleges eget — Egy sír ott vár a temetőbe’, Ne kívánj már semmi egyebet.. II. Én nem sóhajtok fel, mint annyi más: — A lombhervasztó ősz itt van megint. Sárguló levél, siró őszi szél Oh ismét, ismét temetésre int! Kalászos nyárnak, virágos tavasznak Elmúlását én már nem siratom; Hiszen én már nem is emlékezem: Volt-é nekem virágos tavaszom ? III. Elmidni a hulló falevéllel, Amikor az egész világ gyászol; Vagy amikor bimbót hajt a rózsa: Meghalni a virágfakadáskor, — Oh, bizony, nagyon mindegy az annak, Ki az életben sokat szenvedett, Hogy a sírjára virágot szórtok, Vagy lehidlott, elhervadt levelet. G. Diószeffhy Mór. eső. Irta: Pozsonyi O-átoor. II. A felhőképződés eme módját nyáron majdnem mindennap észlelhetni. A gomoly- felhő tehát látható felső része a felszálló meleg légáramlatnak, alsó határa pedig azt a magasságot jelzi, ahol a megsürüsödés kezdődik. A felhő most már gyorsan növekszik és sokszor nagyon magasra tor- ! nyosul. Tikkasztó nyári napokon az ilyen gömolyfelhökből nem ritkán villámoktól kisért hatalmas zápor kerekedik. A köd és a felhő vizcsepjei nagyon kicsinyek, azért lebeghet- i nek a levegőben, de ha több ilyen parányi csepp egyesül, akkor a levegő ellenállását legyőzvén, esni kezd és estében még száz J meg száz ilyen cseppecskékkel egyesülve esőként zuhan le. Hogy a felszálló, nedves légáramlatokból felhő s ezekből eső támad, ezt számos feljegyzés bizonyítja. Minden nagy égés vagy tűzvész borúlátót okoz és csendes időben hatalmas esővel végződik. Ez olyan bizonyos dolog, hogy e részben akár a galopári szerepére vállalkozhatnánk. Minthogy tanulságos és a mellett mulattató is, felemlítek egy ilyen esetet. Mackay Florida félszigetének fölmérésével foglalkozott, egy igen nagy kiterjedésű sásos területet kellett volna átvágni. A sás két méter magasra nyúlt s a földet vastag, helyenkint egy métert meghaladó száraz fübozót borította, amelyen keserves munka lett volna áthatolni még a néger munkásoknak is, akik különben is panaszkodtak a szélcsend és a kiállhatatlan hőség miatt. Mackay hüs szellőt és esőt ígért nekik, ha munkájokat jól végzik. A négerek föltekintve a kétségbeejtőleg tiszta kék égre, bamba mosolygással hitetlenül rázták fejőket. Erre Mackay parancsot ad, gyújtsák fel a sást több helyen. Megtörténik. A tűz roppant sebességgel terjedvén, legott óriási lángoszlop emelkedett az égnek és Mackay, hogy a négerek figyelmét a történőktől elvonja s őket egyúttal megtréfálhassa, oda áll a fövényre, nagy kört von maga köré és furcsán gesztikulálva mindenféle érthetetlen szókat mormog. Ez igy tartott nehány per- czig, amikor bámészkodásukból rettentő dörgés riasztotta fel a négereket, kik föltekintve hatalmas felhőt látnak a fejük fölött, melyből villámok czikáznak. Megindult a zápor is és a szegény négerek reszketve borultak térdre és rémülve néztek urokra, ki felhőt, villámot, záport tud támasztani. A hidegebb északon előforduló, nagy területeket áztató, tartós eső ugyancsak ilyenformán keletkezik, t. i. a felszálló légtömegektől magukkal ragadt párák folyó- sodásából. Mielőtt azonban ennek a valamivel bonyolódottabb kérdésnek fejtegetésébe fognánk, amihez az egész légkörnek a Nap okozta és a föld forgásától módosított mozMF^rPI/r7Tri/ a lEará'csony^ játékszerek, karácsonyi és I 1 L. U L [\1\LL I L. í\ nfáví aiándéktárcrvak nasv választékban ja tono 17 njévi ajándéktárgyak nagy választékban JOSEF uridivat- és műiparáru-csarnokában Nagykárolyban.
