Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-09 / 45. szám
Társad-a,l32Q.x, szé^pirocLsulxxrxi ss israersttsiieszto Ixetila,^. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Egész évre Félévre . . Előfizetési árak: . 8 kor. Negyedévre . 4 kor. Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 37. szám. (A Zárdával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A színkör elhelyezése. E lapok múlt számában „Alfa“ aláírással megjelent czikk polgármesterünknek a szinkör ügyére vonatkozólag a képviselőtestület elé terjesztett jelentéséhez hozzászólva, határozottan a mellett foglal állást, hogy a szinkör a Kölcsey- és Hajduvárosutcza végén kisajátítandó telkek helyére építtessék. Ugyanily értelemben már többször volt szó a helyi lapokban s ha mégis ezen álláspont mellett ismételten fel- szóllalunk, tesszük ezt azért, mert a kérdés fontossága megérdemli ezt. A színkörnek az utczaszabályozás- sal kapcsolatban való felépítése ellen tudomásunk szerint különösen a polgármester foglalt állást. Más oldalról is több ellenvetést hallottunk, azonban a polgármesteri jelentés csak a kérdés anyagi oldalát emeli ki mint olyat, mely miatt a kisajátítás elejtésével a Strósz-féle telken volna a szinkör leg- czélszerübben felépíthető. — Számítása szerint a Kölcsey-utcza végén kisajátítandó helyen a szinkör 18,316 K-val kerülne többe, mint a Strósz- féle telken. Mindenesetre ezen költség- többlet megfontolandó ellenérvet képez, mert városunk szerény vagyoni helyzetét tekintve, adófizetőinket érzékenyen érint minden ujabbi teher s talán erre számítva polgármesterünk, feleslegesnek tartotta a terv elleni egyéb észrevételeit megtenni. A kérdés anyagi oldala mindnyájunkat érint, de hogy polgármesterünket más szempontok is vezérlik, kitűnik abból, hogy semmit sem tett az iránt, hogy a kisajátítandó telkekhez minél olcsóbban jusson a város, daczára, hogy erre alkalom kínálkozott. A Kölcsey-utcza végét pedig ki kell sajátítani még az esetre is, ha a színkört oda nem építjük. Azért a telkek megszerzése iránt intézkedni kellett volna, amidőn az egyik árverésen, a másik szabad kézből megszerezhető lett volna, nehogy később sokkal drágábban kelljen megfizetni. A Kölcsey-utcza végének szabályozása városunk fejlődése szempontjából oly első rendű kérdés, hogy azt tovább halasztani nem lehet s e mellett csak másodrendű kérdés az, hogy a szinkör a Strósz-féle telekre jöjjön-e vagy nem. Ha a színkört a Strósz-féle telekre építjük, akkor csak egy okkal több lesz, hogy a város egyik föutczá- ját, mely ismét egy középülettel gyarapodik, rendezzük. Ép a költségkímélés egyik legfőbb érvünk, hogy a kisajátítandó telekre építtessék a szinkör, mert ha a Strósz-féle telken építjük fel, akkor az utczaszabályozással járó költség egészen többkiadásként fog szerepelni, mig ha a Kölcsey-utcza végén, akkor csak annyival fog többe kerülni, amennyivel többe jönne a telkek kisajátítása, mint a Strósz-féle telek ára. A kisajátítandó telkek árát a polgármesteri előirányzat szerint magasnak találjuk, szerintünk alig jönne többe a kisajátítás a Strósz-féle telek áránál. A Bikfalvi-, Friedl- s Vida-féle telkek 23,000 K-ra értékelhetők a mai viszonyok szerint, a Kalina-féle telken levő épületek pedig meghagyhatók volnának egyelőre, hisz a Bikfalvi-, Friedl- és Vida-féle házak kisajátítása esetén úgyis hamarosan építés alá jönne az s ez esetben csak a kisajátítandó telek ára volna megfizetendő, az épületeké nem. Ha a telkek megvételét és kisajátítását függővé teszi a város attól, hogy csak rendes forgalmi ár mellett veszi meg, a tulajdonosok érdeke is az, hogy ne tegyék lehetetlenné tul- követeléssel a terv megvalósítását s mindenesetre engedni fognak ök is. Nem lehet a telkek vételáraként tekinteni a polgármesteri jelentésben felvett 3429 K kövesut és aszfaltkészitési költséget, mert az aszfaltkészitési költség bárhova építtessék a szinkör, felmerül, a kövesut költsége pedig más alapból nyer fedezetet. Ily számítás mellett 26,000 K-nál többe nem jönne a kisajátítás a Strósz-féle telek 20,000 K vételárával szemben. Ennyit a kérdés anyagi oldalát illetőleg. A másik ellenvetés, mit eme terv ellenzői hangoztatnak, hogy a Kölcsey- utcza végén félreeső helyen lenne a színház. Erre azt jegyezzük meg, hogy ma még az, nemcsak félreeső, hanem teljesen elzárt, de nem lesz az, mihelyt a kisajátítás megtörtént. Városunk adott helyzetével számolni kell. Eddigi építkezései, beosztása megadják az irányt a további építkezésekre, a fejlődésre. Irányadók e tekintetben már eddigi középületei, föutczái és piacztere. Egyik föutczánk a Kölcsey-utcza, itt van több középületünk, ezt szépészeti, közlekedési és építészeti szempontból a Nagyhajdu- város-utczával közvetlenül össze kell kötni és közelebb vinni a piacztérhez. Az említett telkek kisajátításával a Kölcsey-utcza keleti vége a nagypiacz- térrel közeli összeköttetést nyer. A megyeházától a nagyhajduvárosig kiépül a ma még egyedül dísztelen utczai rész. A Tompa-utczának a Kap- lony-utcza felé menő része, mely ma egy elhagyatott sárfészek, fejlődésnek indulna. A Kölcsey-utczát a nagypiacz- térrel összekötő Nagyhajduváros-utcza városunk egyik legélénkebb s legszebb utczájává válnék. A Kölcsey-utczának a piacz felé eső végét nem lehetne ezek után félre eső helynek mondani. Alig van városrész, mely annyit épült volna, mint ez és még mindig van tér az építkezésre. Joggal követelheti, hogy a város részéről annyi támogatást kapjon a további fejlődésre, mint amennyi történt már a város egyéb részeiben. A Kálmánd-utczai rendezést kivéve, egyik sem volt oly fontos, mint lenne az, melyet a Kölcsey- és Nagyhajduváros-utcza kisajátításával eszközölnénk. Az építkezések mellett nyernénk egy úgy egészségi, mint szépészeti szempontból kívánatos teret és színkörnek telket. A Kölcsey- utczában maradna egy telkünk egy ottan elöbb-utóbb emelendő középületre. TARCZA.-as-* A keserű pohár. Irta : Bátsi Bállá Jenő. V. Nehezen múltak Ártányos Vas Istvánnak a napjai a fogságban. Minden egyébbel csak kibékült volna valahogy, de egy szörnyen bántotta a lelkét és ez az egy az volt, hogy nem látogatta meg senki öt a fogságban. Még levelet sem kapott hazulról, vagy egy kis aféle harapnivalót!... Ez a gond Ártányos Vas Istvánt láthatólag összetörte és egész nap az járt a fejében, hogy hát ugyan mi történhetett ? — A kutyának is van gazdája, mondá önmagában beszélve, csak nekem nincsen ! Az asszony, hogy nem ir?.. Ez nem bánt, mert hát öreg hibában szenved, nem tud jól irnya. De a gyerekek... Pannika tud irnü hát vele irathatna az asszony?! Hej, haj!.. — igy tűnődött magával, hol veszekedve, hol megbékélve. De hát, kiokosodni még sem tudott. Egyik nap délelőttjén a porkoláb Ártányos Vas Istvánt fölvezette az irodába, aztán oda állitotta az urak elé, azok pedig tudtára adták, hogy immár kitöltvén a reá mért fogság büntetést, Isten hírével haza mehet ! Ártányos Vas István levetve a rab ruhát, fölöl Lőtte a maga sajátját, magához véve az eddig letétben őrzött pénzét, megköszönte szépen az uraknak a hozzá való jóindulatjukat és elhagyta a fogházat. Kiérve az ut- czára úgy érezte, hogy ő most szabadabb ember . . a milyen volt. Mert a mig be nem csukták, fogalma sem volt arról, hogy a szabadság., ugyan mit is jelent valójában? Még mindig kételkedett abban, hogy ő tényleg az a ki és hogy tényleg szabaddá lett volna. Alig ment egy utcza hosszat, az örökös csendhez, szótlansághoz lévén szoktatva és nem lévén a kihez most csak egy szót is szólhatott volna, előbb körül nézett, nem e hallja meg valaki és elkiáltotta magát: — Ártányos Vas István! — Majd kezeit a zsebébe mélyesztve, mondá — mégis csak én lennék az!.. — Aztán, hogy egy kissé megpróbálja a szabadság milyen voltát, egyet ugrott mint a játszó gyérek előre. Hát mégis csak szabad vagyok, mondá megelégedetten, kajáthatok, ugorhatok, senki fia, lánya nem mondja, hogy hát nem szabad! Csak legalább begyütt vóna valaki hozzám, most nem kék árván haza billegnem. Az az asz- szony, az az asszony, talán még utóbb beteg is? Hátha meghót? No ez kék' csak neköm! — Izgatottságában megkettőztetve folytatta útját és teli tüdővel szívta magába az egyébként hideg téli levegőt. Az országúira térve Ártányos Vas István egy szekeret látott meg az utón, melynek lovait lépésben hajtotta a rajta ülő ember. — Anynye no, ismerős lenne !. . kurjantotta el magát, majd tenyerével beárnyékolva a szemét, hogy jobban láthasson, igy foly- tatá beszédét: I — A biz’ Csikós Gyuri lenne.. az öreg — majd futásra vette a dolgot, a szekér után iramodott, s egyre kiabált: — Gyuri te .. . Gyuri. .. megállj no !.. — A szekéren ülő ember hátra fordította a fejét, aztán megállítva a lovait, oda fordult Ártányos Vas István felé és kezét oda nyújtva inundá: — Azt hittem Pista komám, hogy mán soha sem látjuk egymást!? Hát hogy vagy? Föl ülsz a szekérre ? — Föl hát, hosszú az ut!... és fölhágott Ártányos Vas István a szekér vasára. Csakhamar helyet foglalt Csikós Gyuri mellett, ki megrántva a gyeplőt, meginditá a lovait. — Nagy a hidegség ! . . — mondá Csikós Gyuri, nem tudva egyébbel megkezdeni a beszéde sorát és látva, hogy Ártányos Vas István nem akar az előbb tett kérdésére felelni. — Nagy . . . nagy .. ! — hümmögte oda a szót Ártányos Vas István és mindegyre a lovak lábainak járását nézte, majd lassan kérdezé : — Nem sántít ez a szélső komám? — Nem a .. . csak olyan a szokása, tán- czolva járja a világöt!., feleié Csikós Gyuri.* — Vagy úgy!., biczczentett a fejével egyet Ártányos Vas István, majd igy folytatá beszédét: — Hát mi hir van otthon? . . — Otthon, ismétlé a szót Csikós Gyuri, hát én keveset tudnék! — De csak tudod legalább, hogy él-e az asszony ? — Az asszony ? Él hát! Hát csak megírta talán, hogy Pannika férjhö mén? — Nem a ! . . mondá Ártányos Vas István. Nem irt az egy betűt sem. Hát menyasszony lenne a Pannika? — Az hát! — Ki veszi el? — Ki-e? A Gyürki János, a ki huszár is vót, a múlt őszön szabadult ki, a Gyürki Balázs fia no, ott laknak az alvégen a Jinos völgy mentén . .. — Aha. .. mán emlékszek rá, feleié Ártányos Vas István, aztán rég jár a János a lányho ? — Mióta oda vagy, feleié Csikós Gyuri, majd gyorsabb ügetésre ösztökélve a lovait mondá: — gyű te Sárga, gyű te Miska!.. Ha igy tart, hát még nagy tél lesz . . . veté oda a szót Ártányos Vas Istvánnak, hogy másra terelje a beszéd fonalát. (Folyt, köv.) AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES-IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZEl
