Nagykároly és Vidéke, 1905 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1905-11-02 / 44. szám
XXII. évfolyam. Nagykároly, 1905. november 2. 44-ik szám. ÉS VIDÉKE X'd.rss.ö.a.li^CLi, sze^íroö-suliról és israeretterieszto IfcL@tila/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. jl Negyedévre...................2 kor. Félévre ......................4 kor. || Egyes szám...................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre G kor. Szerkesztőségi iroda" és kiadóhivatal: Széchenyi-utczá 37. szám. (A Zárdávalszemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A színkör kérdéséhez. Végre-valahára megtörtént az első komoly lépés a színkör kérdésének megoldása felé. Előttünk fekszik városunk polgármesterének jelentése, melyet a képviselőtestületnek a közel hetekben tartandó gyűlése elé fog terjeszteni. Hogy ezen jelentést idejekorán megismerhettük és hogy ez által alkalom adatott e nagyfontosságu ügynek beható megvitatására, mindenesetre igen helyes dolog volt. A jelentésből mindenek előtt azt a meggyőződést menthettük, hogy ennek a kérdésnek megoldása anyagi szempontból sokkal könnyebb, mint azt gondoltuk. Mert reánk nézve legfontosabb az anyagi kérdés, hogy miért, azt igen jól tudjuk. Meggyőződtünk arról is, hogy csekély jóakarattal és áldozat- készséggel véget vethetünk azoknak az eléggé nem kárhoztatható állapotoknak, melyek eddig fenállottak nemcsak a színészet szempontjából, hanem azért is, hogy nem volt városunknak egy oly tisztességes terme, hol mulatságokat lehetett volna tartani, — hanem kénytelenek voltunk a Polgári Olvasókor helyiségében szorongani. Sajnáljuk, hogy a jelentésből hiányzik az a lényeges pont, vájjon mennyibe kerül a színpadi nézőtérnek tánczmulat- ságok czéljaira való átalakítása, mert — nézetünk szerint — mindenesetre úgy kellene a színkört felépíteni, hogy annak nézőtere átalakítható legyen. Azért kérjük polgármesterünket, miszerint a képviselőtestület elé ennek költségvetését is terjessze elő, hogy ez is megvitatható legyen. Mert azt mindenki beláthatja, hogy midőn a város egy ilyen nagy és égetően szükséges kérdést dűlőre juttat, egy-két ezer koronával több költség nem jöhet figyelembe akkor, midőn i egyideüleg mindkét szükségletet kielégíthetjük s bizonyára kevesebb költséggel, mintha majd pár év múlva külön kellene az átalakítás iránt intézkedni. De különben is ha a színkört úgy építjük fel, hogy annak nézőtere átalakítható lesz, ez a többköltség a városra nézve terhet nem fog képezni, mert a befektetett tökének kamatai megtérülnek a tánczmulatságok tartására való átengedés után fizetendő használati dijakból. Áttérve magára a polgármesteri jelentésre, konstatálhatjuk, hogy mi állandó jellegű, teljesen téglából épített színházat nem emelhetünk, mert ez oly megterheltetését képezné városunknak, melyet el nem bírunk. De különben is a mi czéljainkra a favázas, de azért fűthető színkör teljesen megfelelő, épen azért a Müller-féle tervet nem is kívánjuk tárgyalni. Megvitatás tárgyát csakis a Kopeczek- féle terv képezheti, mely a legapróbb részletekig gondosan kidolgozottan van ismertetve. Ezen tervből kihagyva a telekvételi költségeket, maga a színkör felépítése 52,176 koronába kerül. Van pedig erre a városnak fedezete 52,226 K 25 f, esetleg 59,720 K 68 f, vagyis maga az építkezési költség a város minden megterheitetése nélkül a rendelkezésre álló összegből fedezetet nyer. A terv építkezési arányai, a színkör berendezése egy egészen modern, a kényelmi igényeket is teljesen kielégítő színkört tár elénk, a mely bizonyára elfogadásra is fog találni. A 300 ülő- és 50 állóhelyet teljesen elégnek tartjuk. A mellékhelyiségek is elegendők. E tekintetben tehát kifogást nem emelhetünk s örömmel látjuk, hogy a színkör ügye ily kedvező költségvetéssel nyerhet megoldást. Azonban komplikálja ezt az ügyet az elhelyezés kérdése. Lapunkban már megvitatás tárgyát képezte az a fontos kérdés, hogy hová | építsük a színkört. Mink annak idején határozottan állást foglaltunk a mellett, hogy a színkör egy városrendezési kérdéssel kapcsolatosan oldassék meg s e czélra a Kölcsey-utcza végén levő telek- j tömböt jelöltük meg az építendő szin- I kör helyéül. Azóta ez a terv városunk [polgárságánál élénk visszhangra talált s a képviselőtestület utasította is a polgármestert, hogy a terv készítésénél vegye figyelembe ezt a városrendezési kérdést is. Most, midőn a polgármester eleget téve a képviselőtestület kívánalmának, igen részletesen kidolgozott jelentésében bemutatja, hogy mibe kerül az építés a négy kijelölt helyen, — a magunk részéről csak ismételhetjük, hogy a színkör felépítését csakis a Kölcsey- utcza végén levő telkeken óhajtjuk. De lássuk a kijelölt telkeket egyen- kint. . Az első telek, melyet egyszersniint a polgármester megszerzésre ajánl, a Strósz-féle telek. Ezen az építkezés a telek megszerzési árával együtt 73,079 koronába kerül. Ez lenne tehát a legolcsóbb. Az egész költségvetés is erre a telekre van készítve. Azon egyetlen előnyével szemben, hogy szép helyen van, már kifejtettük és ismételjük azon aggodalmunkat, hogy egy ilyen favázás színkört épületek közé beékelni nem lehet és nem szabad, mert eltekintve attól, hogy szépészeti szempontból sem valami díszes, de közbiztonsági tekintetekből határozottan veszélyes. Ezen aggodalmunkat igazolva látjuk akkor, midőn a terv szerint a legszélesebb részen gyalog- és teherkocsi-közlekedésre 4—5 méter hely állana rendelkezésre, annak daczára, hogy a színkör az utczávonaltól 14 méterrel beljebb lenne építve. Hát ez határozottan alkalmatlan, mert egy tűzvész esetén beláthatlan következményei lennének annak, hogy csak ilyen kevés szabad hely áll rendelkezésre s még ezenkívül ezen a telken a színkör hátulról csakis az utcza felöl lenne megközelíthető. De nem előnyös azért sem, mert egy ilyen nagyobbszabásu épület emelésénél igyekezni kell arra, hogy a városnak díszére, emelésére szolgáljon, (ezt a czélt azonban itt el nem érjük. Az is bizonyos, hogy az a telek akkor is kiépítést fog nyerni, ha nem középületet emelünk azon, mert az magánépületnek alkalmasabb és utczavonalban T A RCZ A. IE3z a, sora __ Irta: Bá tsi Bállá Jenő. IV. Ártányos István úgy is tett, amint azt a felesége mondta és a szekerét a laczikonyha hátamögött megállítva, valamennyien leszálltak a szekérről. Az öreg a lovak abrakolásához fogott, mig a felesége és a leánya leszállva, bementek a laczikonyhába. — Áz asszony még egyszer visszaszólt az urának: —- Vigyázzon ám kend, valamit le ne lopjanak a szekérről! — Hogyisne ! — dörmögé Ártányos Vas István és visszaülve a szekérre, belemélyedt a járókelők szemlélésébe. Az asszony meg a lánya visszatérve a laezikonyhából, hoztak egy kis harapnivalót neki is. Az öreg szó nélkül vette át feleségétől a hozottakat, aztán kiterítve a papirost, melyben az asszony a pirosra sült véres hurkát, oldalast, kolbászt hozta, megszegve a fehér czipót, hozzá kezdett a falatozáshoz. Lassan fogyasztgatta az ételt és mikor már elégnek találta, szépen összerakosgatta a maradékot és elhelyezte az ülés alá. Majd kihajtva az üvegből a bort, megtörölte ingeújjával a száját és megtömve a pipáját rágyújtott és egymásután eregeté a füstöt a szájából. Majd felszedte a lovak elől a szénát és a saroglyába téve, fölszerszámozta újra a lovakat és megindult lépésben a szekérrel, hogy az asszony elvégezhesse vásárlásait. Mikor már mindent megvett az asszony és a nap is leáldozóban volt már, elhatározták, hogy haza mennek. Mielőtt elhagyták volna a várost, Ártányos Vas Istvánnak az : a gondolata támadt, hogy a város végén, az országút mellett levő kocsmába még betér egy pohár borra. Az asszonynyal közölte is nyomban az akaratát, ki meg nem akarván elrontani a kedvét, nem ellenezte a dolgot. — De siessen ám kend, annyit mondok, mert öreg estére érünk igy is ám haza!... Igya meg, aztán gyüjön de rögvest! — Jó lesz, jó!. . . Hő ! . . . —- monda Ártányos Vas István és megállítva a lovait, leszállóit a szekérből és bement a kocsma ivójába. Az ivóban falubeliekre is talált, ott ivott az egyik asztal mellett a Pápista Fonyó János, meg a Magos Magócs István ; mindkettő tehetős gazdaember. — Csés’ jóestét kigyelmeteknek is! — mondá Ártányos Vas István.-— Kendnek is, — hagyták rá a köszönést az asztalnál ülők. Ártányos Vas István előbb széttekintge- tett az ivóban, aztán — nem lóvén más hely — oda telepedett a két gazda asztala, mellé a padra. Alig ült le, Magos Magócs István fülállott helyéből. — Soh'se keljen fel kigyelmed .. . elférek I én itt is ! — mondá Ártányos Vas István és nagyot húzott az eléje tett üvegből. — Soh’sem bántsa a kend máját, — mondá hetykén Magos Magócs István és ki- hivólag nézett végig az öregen, — nem is .azért kelek én fel innen, hogy kendnek helyet engedjek, de mert olyan emberrel, a milyen kend, csak nem ülök egy asztal mellett, mert még utóbb lepuskázna, mint a czimborámat szegényt, a Sáfár Miskát! Általános röhögés követte ezt a modását Magos Magócs Istvánnak, mig ellenben az öreg arczát elönté a szégyen és a harag pírja. —■ Tiszteld apádat öcsém! — mondá és ott hagyva a borát, átlábolva a padot, felállott ültéből és kiegyenesítve egyébként görnyedt alakját, farkasszemet nézett egy pilláiig Magócs Istvánnal, ki meg, hogy megmutassa, miként nem fél ellenfelétől, ily szóra nyitá a-száját eképen: — Kend ha mérges, talán dühös is ? I Ez az újabb sértés teljesen kihozta az töreget sodrából és vérbenforgó szemekkel | odarohanva Magócs Istvánhoz, megragadta [annak mellén a ruháját; de a jelenlevők csakhamar szétválasztották a küzdő felet és j közrefogták őket, hogy meg ne közelíthessék ! egymást. —- Majd találkozunk még! —- kiáltotta oda Magócs Istvánnak a szót és kifizetve a borát, eltávozott az ivóból. Kiérve, initsem szólt a feleségének, de megvagdalta az ostorával a lovakat és mint a szél elvágtatott s mikorra a hold elöbujt a felhők közül, már messzehagyta a szekér maga megett az országutinenti kocsmát. Nemsokára befordult a falu főutezájára, a feszület előtt haladva el, a szekéren ülők keresztet vetettek magukra, mig Ártányos Vas István megemelte a kalapját. Másnap ezédulát hozott ismét az öreg Gergő bácsi a kisbiró, melyben újabb tár- gyakísra idézte meg Ártányos Vas Istvánt maga elé a biró. Szónélkül vette át az írást, aztán behajtott másnap a városba, előbb az ügyvédjéhez, aztán együtt elmentek a bírósághoz. Akármint bizonyította is Ártányos Vas István ügyvédje fele igazságát, mégis csak az lett a dolog vége, hogy a sok tanú, kiket Sáfár Miska beidéztetett, meg az a körülmény, hogy fogósabb fiskálisa volt: meghozta az eredményt, mert a bíróság elitélte Ártányos Vas Istvánt kerek két hónapra, meg a költségek megfizetésére. — Hm! — mondá az öreg, mikor az ítéletet kihirdette előtte a biró és megvakarta a fületövét. — Felebbez-e? — kérdé a biró. —- Nem én, már csak azért sein, hogy vége legyen a sok futkosásomnak! Aztán meg . .. minden ilyen dolognak — ez a sora ! HuftsthyZoltán Kossiitli-uicza szánni saját házánál kizárólag! e czélra épített gyönyörű szép műterme öltözőszobával s az állandóan nyitott remekszép képcsarnokkal — teljesen elkészült s úgy a helyi, mint a vidéki n. é. közönség rendelkezésére áll.
