Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-10 / 10. szám

4 ösztöndíj egyenkint 180 koronás;

4 ösztöndíj egyenkint 120 koronás.

Valamennyi ösztöndíjnak általános feltétele, hogy a pályázók a debreczeni kamara területén illetőséggel biró szülőknek és pedig első sorban kereskedőknek vagy iparosoknak gyermekei legyenek.

Ezenkívül 6 munkásjutalomdijat rendszeresít a kamara oly ipari segédmunkások részére, akik ipari munkában legalább 15 éve dolgoznak s ebből legalább 5 évet a kamara területén. Ezek a jutalini dijak egyenkint 60 koronásak.

Végül, hogy a tanoncziskolai növendékek is érezzék a kamara rajtuk nyugvó jóindulatú figyelmét: a kerület tanoncziskoláit végző növendékek között évenkint 100 darab nagy ezüst érmet oszt szét kitüntető okmány kíséretében.

Erre vonatkozó hirdetését a kamara már szét küldte a kerület helyhatóságaihoz, ipar- testületeihez és tanoncziskoláihoz.

Ez a programszerűen szervezett segélyezési és jutalmazási tevékenység mindenesetre éreztetni fogja üdvös hatását s idők folytán egész serege a jutalmazottaknak gondol hálával a kamarára.

H S R E IC.

— Személyi hírek. Kristóffy József vármegyénk főispánja folyó hó 8-án reggel Budapestről székhelyére visszautazott. — Károlyi István gróf az Apponyi Albert gróf vezérlete alatt álló nemzeti dissidenseknek folyó hó 8-án tartott értekezletén bejelentette a nemzeti pártba való belépését, mire Szentiványi Árpád elnök melegen üdvözölte Károlyi István grófot a tagok sorában. :— Károlyi Gyula gróf f. hó 3-án városunkba érkezett, elnökölt az Ecsedi-láp lecsapoló társulat választmányi ülésén és folyó hó

4-én a délutáni vonattal elutazott.

— Meghívás. 1664—1904. K. sz. Nagykároly rend. tan. város képviselőtestületi tagjait a folyó 1904. márczius 13-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1904. márczius hó 8-án. Debreczeni István, polgármester. — Tárgy- sorozat: 1. A képviselőtestület 22—1904. kgy. sz. véghatározata folytán a felállítandó villamostelep gépi- és villamos részének létesítésére vonatkozólag a „Ganz és Társa Részvénytársaság“-gal megkötött szerződés. I (1155—1904. k.; kj.) 2. A debreczeni köz- úti kér. felügyelő értesítése arról, hogy a Csúcsa—Nagykárolyi állami közút Nagykároly város belterületén átvonuló szakaszának kő-1 burkolattal ellátása költségeihez a város által felajánlott 20,000 korona hozzájárulást kereskedelemügyi miniszter ur elfogadta. (1224— 1904. k.; kj.) 3. Az építési-bizottság előter-[ jesztése a Kölcsey-utcza, Széchenyi-utcza és Hétsastoll-utcza szabályozási vonalának megállapítása tárgyában. (1662—1904. k.; kj.)

4. Belügyminiszter ur leirata „a városi gyámhatóság alatt álló kiskorúak és gondnokoltak pénzei gyümölcsöztetéséről“ alkotott szabály- rendelet módosítása iránt. 5. A közkórházibizottság javaslata a kórházi ápolónők fizetésének megállapítása tárgyában. (1448— 1904. k.; kj.) 6. A nagykárolyi status-quo izraelita hitközség értesítése a Blum Sára és a Blum József és neje-féle alapítvány átvétele tárgyában. (1151—1904. k.; fj.) 7. Riesenbach Samu órássegéd nagybányai lakos illetőségi ügye. (473—1904. k.; fj.) 8. Lang Samu nagykárolyi lakos kérelme a város kötelékébe felvétele iránt. (1004—1904. k.; fj.) 9. A hegyközség 1903. évi zárszámadása. (727—1904. k.; hj.)-— Márczius 15-ét, mint minden évben, úgy az idén is fényesen szándékozik megünnepelni városunk polgársága pártszinezet nélkül. E czélból a rendezőbizottság polgár- mesterünk elnöklete alatt már megalakult és megtette a szükséges intézkedéseket. A templomokban alkalmi istenitisztelet lesz, este 7 órakor az ünnepélyt a polgári kaszinóban fogják folytatni a dalárda közreműködése mellett. Az ünnepi felolvasást Nagy László alispán fogja tartani. A részletes műsor a falragaszokon fog közzététetni.

— Eljegyzés. Frölich Brúnó Csíkszeredái földbirtokos a napokban jegyet váltott Kaffka Margit kisasszonynyal, néhai Kaffka Gyula vármegyei tiszti főügyész és neje Uray Margit leányával, a kinek nem rég jelent meg egy kötet verse, melyet az egész sajtó nagy dicsérettel fogadott, s melyről annak idején mi is megemlékeztünk. Gratulálunk!

— A vármegyei igazoló-választmány f. hó

3-án az országgyűlési képviselőválasztók 1905. évre érvényes névjegyzéke kiigazítása mikénti eszközlése tárgyában gyűlést akart tartani, minthogy azonban tudomására jutott, hogy a belügyminiszter a kiigazítás elhalasztása tárgyában előző napon törvényjavasla- tott nyújtott be az országgyűléshez, az igazoló-választmány gyűlése elmaradt.

— A villanyvilágítás ügyében kelt képviselőtestületi véghatározat azon részei ellen, melyszerint a telep házilag való építése ha- tároztatott el és az esetre, ha a telep házilag építtetik, nem az Egyesült villamossági részvénytársaság olcsóbb ajánlata, hanem a Ganz és társa részvénytársaság drágább ajánlata fogadtatott el, felebbezés adatott be. I

— A vármegyei állandó választmány f. hó 17-én délelőtt 9 órakor az ugyanaz napi rendkívüli közgyűlés tárgyainak előkészítése czéljából a vármegyei székház nagytermében ülést tart.

— Meghívó. A szabad sajtó kivívásának évfordulója ünnepét az idén is a szokásos kegyelettel üli meg a Nagykárolyi Kör. Mint az előző években, úgy most is diszgyülést tart márczius 15-én kedden este 8 órakor a Potzman n-fé 1 e vendéglő külön termében (Üllői-ut 6. sz. alatt), a melyre a tagokat és érdeklődőket ez utón is tisztelettel meghívja — Csilléry András, alelnök. —• A dis^gyü- lés műsora a következő: 1. Elnöki megnyitó

beszéd, tartja Csilléry András e. i. alelnök.

2. Hymnus, énekli a kör énekkara. 3. Alkalmi óda; irta Medvey Lajos, szavalja Hegedűs Ignácz. 4. Emlékezés márcz. 15-re, irta Ma- koldy Sándor e. i. elnök, felolvassa Becsky István. 5. Vándor Madár Ábrányi Emiltől. Szavalja Brandsch Gyula. 6. Záróbeszéd, tartja ' az alelnök. 7. Szózat, énekli a kör énekkara.

—• Adomány. Debreczeni Istvánné úrnő kegyes volt a Népkonyha javára hat koronát küldeni, melyet hálás köszönettel nyugtáz Az izr. nőegylet elnöksége.

■— Birtokváltozás. Sepsy Sándorné szül. Bencsik Vilma szolgabiró neje, helybeli lakos, megvette a helybeli Kereskedelmi és Iparbanktól a 2162. számú telekjegyzőkönyvben 663. helyrajzi szám alatt foglalt belsőséget a rajta levő épületekkel és tartozékokkal 11000 koronáért.

— Gyászeset. Dr. Schönpflug Richard vármegyei t. főügyészt súlyos családi gyász érte Magduska leányának, életének 13-ik évében hosszas betegeskedés után folyó hó 9-én reggeli 8 órakor történt elhunytával. A gondos apa minden emberileg lehetőt elkövetett gyermekének megmentésére, de a kér- lelhetlen halál diadalmaskodott a fiatal szervezetben s megfosztotta öt gyermekétől. Az általános részvét adjon neki vigaszt, enyhítse bánatát. A család a következő jelentést adta ki: Schönpflug Richárd, úgy a maga, mint az alól- irottak nevében is megtört szívvel tudatja, hogy forrón szeretett kis leánya Magduska életének 13-ik évében folyó hó 9-én elhunyt.

! A végtisztesség Nagykárolyban folyó hó 10-én | délután 3 órakor, Sárköz-Újlakon a családi sirkertbe való öröknyugalomra helyezés folyó hó 11-én délután 2 órakor fog megtartatni. Nagykároly, 1904. márczius 9. Nyugodjék békében ! Schönpflug László, Schönpflug írénke testvérei. Ozv. Császy Imréné Kerekes Eleonóra nagyanyja. Kerekes Ágoston nagybátyja. Erős Juliska nevelő-anyja. Fógel Kálmánná Császy Etelka, Lukács Józsefné Schönpflug Luiza, Komáromy Jánosné Schönpflug Mariska, Schönpflug Jenő, Schönpflug Béla, Schönpflug Viktor, nagynénjei és nagybátyjai.

— Választmányi ülés. A Régi kaszinó- egyesület választmánya folyó hó 7-én Debreczeni István elnöklete alatt tartott ülésében a Kudla László vendéglőssel kötött szerződést elfogadta és jóváhagyta.

— Tánczmulatság. A nagykárolyi izr. Nőegylet és izr. Tanulósegélyző-egylet által folyó hó 5-én a Polgári olvasókör helyiségében rendezett tánczmulatság fényesen sikerült. Igen szépszámú és intelligens közönség jelent meg, melynek soraiban ott láttuk Nagy Lászlót vármegyénk alispánját is nejével együtt. Nagy érdekességet kölcsönzött az estélynek a tánczmulatságot megelőző „Eleven Újság“, mely városunkban még előadva nem lett.'Igazán nem is sejtettük, hogy mennyi és mily erős műkedvelői szereplő van városunkban s valóban nagy dicséretet érdemel a rendezőség azéi, a páratlan ügyességért, melylyel ezt az igazán élvezetes és

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE.

Ah Mirjám, nem áldozok többé a római Isteneknek, nincs bennök bizodalmám. Rettenetes álmot láttam, csodás látomásaim voltak.

Álmomban ott állottam a capitóliumi templomban, Jupiter és Vesta oltára közt. Egyszere egy fényes jelenség lépett a templomba s megjelentére a hatalmas Jupiter- szobor a földre hullva szétporlott. Mire ijedtségemből s ámulatomból magamhoz tértem a fényes tünemény helyett egy fehér tógába öltözött férfiú állott előttem, kiben a nagy bölcsre Sokrátesre ismerék.

íme igy porladnak el isteneid — mond a bölcs, igy dőlnek porba oltáraid s templomaid ama fényes alak előtt, ki onnan a magasból szállt alá, hogy megalapítsa itt a földön az igazság és erény mennyei birodalmát. Eközben a hatalmas templom funda- mentomában megrendült s a pompás istenszobrok inogva dőltek le talapzatukról. Remegve kértem a bölcset, hogy vezessen ki a roskadozó épületből, mire ő a templom oldalhajójába vezetett, hol szintén tógába öltözött férfiak ültek, kik merőn néztek a lábaiknál tátongó mélységbe, melyen túl egy hosszú folyosó nyílt.

Lásd leányom — mond ismét a bölcs — ezek a férfiak is a kijárást keresik innen e földi sárhajlékból, de e feneketlen örvénybe nem mernek bátran leszállani, nem mernek a halálnak bátran szemébe nézni. Csupán én voltam bátor e mélységbe alászállani, bár én is féltem a megsemmisüléstől, de a túlpart már nem meredek s im lásd megleltem az utat e homályos folyosó végén örök tavasz mcfsolyg. Jöjj kövess! Ezzel a bölcs aláveté magát a mélybe, inig én remény vesztetten ájulék le a hideg márvány padozatra.

Amint eszméletemre tértem egy jóságos arczu s szelid mosolyu férfiú állott előttem s tekintetéből és egész valójából kisugárzó fény egyszerre bevilágította a mély szakadékot s a homályos folyosót s az általa derített fényben az előbb látott alakok csak mint ködszerü árnyak tűntek fel. S a fényes tünemény oly bátorítólag nézett reám, oly biz- tatólag s hivogatólag inte felém, hogy utolsó erőmet összeszedve is elindultam utánna.

Már-már láttam messziről kékleni az égnek egy darabját s éreztem arczomon a pajkos Zephir szárnyának lágy legyintgetését, mely a Tiberparti virágoskertek illatától meg- ittasodva szált felém. De ah képzeld, egyszerre lángfolyam állotta utamat és belőle valami szivet, lelket megkapó, lebilincselő dal hangzott felém. Nem volt az dallam ismert áriára, valami névnélküli ábránd, melyhez hasonlót csak az egyptomi Zephir tud szellemujjaival az aeolhárfából kicsalni, midőn kedvesének, a hajnalpirnak zengi szerelmi énekét. Benne volt abban a némán beszélő fájdalomnak keser-édes, busongó panasza s a győzelmet aratott igazság diadalmas hozsánnája. E hangok hallatára éreztem, mint önti el szivemet valami csodálatos erő, semmitől vissza nem rettenő bátorság s neki indultain a lángfolyamnak, melyen túl ama fényes alak állt, szelid, biztató, felmagasztositó tekintetével.

Alig indultam el, a lángfolyam helyén vérpatak hullámzott, mindegyre nőve, szélesülve s megcsapott a forró, gőzölgő vér szaga. S ott láttam férjemet a vérpatak közepeit vad, őrjöngő, ordítozó tömeg között,

, mely ama szelid, fenséges férfiút hurezolá elő vérszomjas zsivajjal s férjem csak nézte | összefont karokkal,- mint ömlik áldozatainak a vére is ki.

A föld megrendült, rémes, néma, ijjesztő csend vett körül s egyszerre csak a római | czirkuszban leltem magam szelid, szerető i arczokkal körülvéve. Éppen az oroszlánok ! ketrecze előtt állottunk. A vadállatok éhordi- tása s a czirkuszi néptömeg moraja olyan zsibbasztólag hatott rám. Társaim ajkán valami csodás hymnus zendült fel s e felséges dal hallatára égi béke és nyugalom szállt szivembe s társaimmal együtt önkénytelen tekinték én is az ég felé, hol ismét ama 1 fényes tünemény állott ragyogó felhőktől

körítve. Többé nem éreztem semmit, ami e földre emlékeztetne, hanem örömrepeső szívvel kiálték: Követlek uram, imé megtaláltam az Istent.

Óh Mirjám, ha még egyszer ismétlődnék ez az álom, óh ha ez életben megszerezhetném szivembe azt a békét és boldogító érzést ! Jó Mirjám magyarázd meg álmomat, fejtsd meg, mit jelent látomásom.

Mondják, hogy most Galliliából egy próféta van a fővárosban, ki a szenvedő, háborgó sziveket úgy letudja csendesíteni. Menj és mond meg neki, hogy hívja egy beteg nő és egyedül ő tőle várja gyógyulását. Menj, menj Mirjám s ott a palota erkélyén várakozók reátok.

Az öreg nő elment, Claudia pedig gyorsan felöltözködve az erkélyszerü háztetőre ment, honnan gyönyörű kilátás nyílt a városra s a tavasz pompájában mosolygó Kidron völgyére, melyben a késő esők időszakának gyors viharaitól megdagadt Kidron patak kibontotta hosszú ágyának patyolat habfodrait, melyekkel játszadozó habfodrai, mint nevető gyermekek tánczolva szőkéitek alá Jeruzsálem kőfalai s a haragos zöld lombozattal fedett olajfák hegye között. Az olajfák hegyének czédrus, olaj, füge és pálma lombozata, mint egy nagy földre festett sátor 300 lábnyi magasból mosolyog alá a szent városra. A nap épen akkor emelkedett az ég peremére s ragyogó sugarát odatiizte a pompás templom fedelére, szemkápráztatóan csillogva a fénylő aranylemezeken.

Claudia álmodozva a virágszőnyeggel pompázó vidékre s szintén jól esett, szemének megnyugodni a táj peremén sötéten emelkedő Bethlehemi hegylánczon.

Elfogta a honvágy s az ünnepre összegyűlt sokaság ébredő moraja visszaálmod- tatá vele Rómát, honnan oly ifjan kellett elszakadnia.

(Vége köv.) Újlaki) Miklós.

szórakoztató újdonságot városunk közönségének bemutatta. Bátran elmondhatjuk, hogy városunkban rendezett eddigi mulatságoknak egyik legkiválóbbja volt ez a tánczestély. S ha tekintetbe vesszük, hogy az egész műsort alig tiz nap alatt állították össze, a szereplőket kétszeres elismerés illeti vállalkozásukért. Az „Eleven Újság“ igen szellemes és érdekes volt. Megnyitotta Csetényi Lajosné úrnő, ki nagy hatással adta elő a „Prolog“-ot, melyben a Nőegylet és Ifjúsági egyesület nemes czéljait vázolta s lelkesítő szavakat intézett a közönséghez ezek támogatása érdekében. Zajos tapsok jutalmazták az igen szépen előadott prológot. Az „Előfizetési felhívás“-! Sternberg Anikó k. a. adta elő nagyon kedvesen, zajos tapsokat nyerve jutalmul igazán szép és helyes előadásáért. A „Vezér- czikk“-et lapunk szerkesztője Dr. Adler Adolf olvasta fel „Az uszályáról, a női öltözéknek ez az igazán felesleges darabjáról. Aprólékos részletekre kiterjedő gonddal ölelte fel az uszálynak történetét, igen szellemesen és meggyőző érvekkel bizonyította be, hogy nemcsak ízléstelen, de határozottan káros és egészségtelen is e felesleges ruhadarab, s végeredményében arra a következtetésre jutott, hogy: „le az uszálylyal“. Nagy figyelemmel hallgatták meg az itt-ott humoros, de mégis komoly irányú felolvasást, melyet a közönség kellőleg honorált a felhangzó éljenekkel és tapsokkal. A műsor egyik legszebb számát képezte Kaufmann Izidorné úrnő éneke, melyet zongorán Dr. Adler Adolfné úrnő kisért. Egy műdalt énekelt kellemes, szép hangján, művészi tökélyiyel, melyet a remek zongorakiséret még jobban érvényesített. A szűnni nem akaró éljenzés és tapsoknak engedve, hatásosan még két magyar dal el- éneklésével gyönyörködtette a közönséget, mely nem győzött eleget tapsolni a nyújtott élvezetért úgy az éneknek, mint a remek kiséretnek. A „Tárczá“-t egy igen kedves dialog képezte, melyet Singer Zelma k. a. és Kaufmann Sándor adtak elő. Mindketten igen ügyesen, otthoniasan, fesztelenül mozogtak a színpadon és kedves szerepüket helyesen és köztetszésre alakították. A „Belpolitikáit Baján Gizi k. a. a közönség teljes megelégedésére bonyolította le s a kényes kérdést köztetszésre oldotta meg. A „Külpolitika (Orosz-Japán konfliktus) Fürth Sárika és Brody Bella k. a. kezeibe volt letéve, kik orosz-japán jelmezükkel nagyon kedvesen és szellemesen czivódtak azon, hogy Korea ur szerelmét ki nyeri el. Mondhatjuk, hogy mindketten igen bájosak voltak, méltók a felhangzó tapsokra. Igen sikerült szám »olt a „Napihirek“ rovata. Helyi újdonságok meg- kritizálásában Csetényi Lajosné úrnő és Baján Irén k. a. valóságos művészetet fejtettek ki s egyes megjegyzéseik igen találók voltak és nagy tetszést arattak. Majd a „Törvényszéki csarnok“-ot mutatták be Kaufmann Alfréd, Róth Imre, Blau M. László, Kohn Márkusz, Kaufmann Sándor, Singer Márton, Grósz József és Rózner Bertalan. Don Quijote de la Marchá-nak a szélmalommal vívott ismeretes hősi harcza miatt indított törvény- széki tárgyalást láttuk, mely humoros jeleneteivel s a szereplők által megőrzött kellő komolyság mellett hatványozott mértékben ható komikummal nagy derültségre hangolta a publikumot. Igen szép jelenet volt a „Sport“ rovata is, melyet Katz Sárika k. a. nagyon csinosan szavalva adott elő bicykli jelmezben. Az „Irodalom és művészet“ rovata, melynek rovatvezetője Baján Irén k. a. volt, egyike volt az „Eleven Újság“ legszebb részeinek. Czimbalom, ének és zongoraszámból állott. A czimbalmon Sternberg Anna k. a. játszott egy pár igen szép magyar dalt, mely igen tetszett a közönségnek. Azután Sz. Gáspár Pálné úrnő énekelt, kinek magas nivón álló művészi éneke dicséretre nem szorul. S hogy minő sikert ért el, bizonyítja a felhangzó tapsvihar, s a kihívásoknak engedve, igen hatásosan még két szép énekszámmal toldotta meg programmját. A zongorán pedig Kaufmann Sándor remek játékában gyönyörködtünk, kinek kiváló képességeit már volt alkalmunk kiemelni. Majd egy komikus árverési hirdetményt olvasott fel Blau M. László, mely jókedvre derítette a hallgatóságot. A 12-ik számot Bródy István éneke képezte, ki egy pár helyi kupiét adott elő Dr. Adler Adolfné úrnő kitűnő zongorakisé- ! rete mellett — hatásosan. A „Szerkesztői üzenelek“-et Singer Márton olvasta fel. Nagyon ügyesek s igen sikerültek voltak, megérdemelt tapsokat nyerve jutalmul, különösen s azok részéről, kik az azokban rejlő czélzá- ! sokat is ismerték. Végül a hirdetések következtek. Bródy Bella, Fried Paula, Herman Juliska, Katz Sárika, Singer Zelma, Sternberg Anna, Sternberg Anikó és Taub Riza kisasszonyok egy igen ügyesen rendezett csoportozatot képezve reklamiroztak egyes czikkeket görögtüzfény által megvilágítva, mely szép képletet a közönség megtapsolta. S ezzel az „Eleven újság“ előadása véget | ért. A figyelmes rendezőség minden egyes leányszerepíőnek egy-egy szép mellcsokorral, dr. Adler Adolfné, Kaufmann Izidorné, Gáspár S Pálné és Csetényi Lajosné úrnőknek pedig