Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-11-17 / 46. szám
NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE. azok száma, kik az emberi jótékonyság eme legszebb intézményében már eddig is enyhülést találtak a legszörnyübb Ínségre — az éhségre. Minthogy azonban — sajnos — egyletünk anyagi viszonyai oly szerények, hogy ezen áldásos intézményt a saját erejéből nem képes állandóan fenntartani, ismét a nemes emberbarátokhoz fordulunk, kérve az ő segítségüket és támogatásukat. Személy- és felekezetválogatás nélkül fogjuk kiosztani a nemes emberbarátoktól össze- kéregetett falatot az éhező iskolásgyerekek és munkaképtelen szegényeknek, a kik hálás szívvel fogják áldani ismeretlen jótevői- ! két. Ezekhez fordulunk könyöradományért. Amint az Ínség nem ismer felekezetet és j amint népkonyhánk sem tesz különbséget a 1 támogatásra szorult emberek között, azon- j képen segélykérésünkkel is valamennyi fele- i barátunkhoz fordulunk. Teljes bizalommal intézzük tehát a n. é. jólelkü közönséghez j kérelmünket, hogy kegyeskeejék a gyűjtő-j iveinkkel járó egyleti hölgyeket kegyes ado- j Hiányokban részesíteni, mely lehet pénzen kívül liszt, tűzifa, zöldség és főzelékféle. Isten áldása legyen nemes fáradozásukon és jutalmazza meg az összes kegyes adakozókat. A népkonyha a jövő hó 11-én fog, megnyílni a Sinka György-féle házban (Nagy-1 hajduváros.) Nagykároly, 1904. november hó 15-én. A nagykárolyi izr. Nöegylet nevében: Kaufmann Mártonná, elnök. ifj. Sternberg Sándorné, Dr. Somossi Ignáczné, alelnökök. Peiszner Lajos, jegyző. — Kedves ünnepély. Nagyon megható és kedves ünnepély folyt le e hó 13-án, vasár- j nap délután a városháza nagytermében. A j helybeli jótékony Nöegyesület egy pár tag- j jának buzgó fáradozása folytán egybegyült j adományokból vett ruhanemüeket s egyes, J nemeslelkü hölgyek által készített kézimunká-1 kát ekkor osztották ki ugyanis a felruházandó szegény gyermekek között. A kedves ünnepélyen szépszámú közönség vett részt. A Nőegyesület vezetősége Gróf Károlyi Istvánnéval élén szintén megjelent, hogy gyönyörködjenek a gyermekek örömében, részesülhessenek abban az igaz, tiszta gyönyörben, mely a nyomor enyhítése, a háládatos ajkak áldásában nyilvánul meg. Az örvendező, sürgő, forgó gyermeksereg között mindenütt ott láttuk a szép tett egyik lelkes mozgatóját, Péchy Lászlónét és férjét Péchy László műszaki tanácsost, kik Debreczeni István polgármesterrel együtt a legnagyobb gondot fordítottak arra, hogy minden gyermek kellő, jó ruhát kapjon s egyik se szenvedjen rövidséget, vagy hiányt. 59 szegény gyermek háládatos imája száll az Egek urához, áidva a jóltevő kezeket, kik szeretettel, áldozat- készséggel igyekeztek őket a tél zordsága ellen megvédeni! Dicséretre méltó tett, megfelel a jótékony nőegylet czéljának ! A kedves ünnepély azzal vette kezdetét, hogy a felöltöztetett gyermekek élén Debreczeni István polgármester szivhezszóló szép beszédben a város nevében köszönetét mondott a lelkes hölgyeknek szép tettükért, különösen Gróf Károlyi Istvánnénak, ki egymaga hat szegény gyermeknek teljes felruházását vállalta magára. Köszönetét mondott mindazoknak, kik kézimunkával járultak hozzá az adományokhoz s kérte továbbra is a társadalom támogatását azok részére, kiket a sors anyagi javakkal nem áldott meg. Majd a felruházott gyermekek közül Pakocs Károly, Pap Imre és Leitner Mariska köszönték meg úgy a grófimnak, mint a jelenvolt társaságnak a velük szemben tanúsított kegyességet. — Könyekre indító jelenet volt, midőn a szegény gyermekek örömükben úgy a grófné, mint az egész hölgytársaság kezeit csókolták s H I R E X. nem tudtak örömüknek eléggé kifejezést adni. Midőn még az összes gyermekeknek egy kosár almát és süteményt osztottak ki, a kedves, feledhetetlen ünnep véget ért. — Az adományok múltkori nyugtázásánál tévedésből kimaradt: Dr. Starke Antalné úrnő, ki 2 blúzra anyagot, 2 drb fejkendöt, 2 pár harisnyát adományozott. Ugyancsak e czélra utólag özv. Hegedüsné úrnő 10 koronát adományozott. — A lefolyt gyermek felruházás ünnepén kiosztatott: 30 drb leánying, 30 drb alsószoknya, 35 drb fiuing és 35 drb alsónadrág, 29 drb fiumeilény, 12 drb leánymellény, 30 drb fejkendő, 30 drb télikendő, 59 drb zsebkendő, 29 drb sapka, 35 pár kapcza, 52 pár harisnya, 30 drb leányruha, 29 drb fiuruha, 30 drb kötő, 59 pár csizma, 3 pár czipö, 1 rend férfiruha, 1 kabát, 2 kalap, 4 pár babakeztyü. Előzőleg kiosztatott: 2 leányruha, 2 kabát, 2 pár czipö, 2 kalap, 1 téli gallér, 1 ruhaanyag. — A ruhával ellátott gyermekek névsora a következő: Sinka Teréz, Demkó Mari, Hcvele Erzsi, Kulcsár Mari, Balog Hona, Kulcsár Teréz, Pap Juli, Bombár Mari, Bombát1 Teréz, Hevele Anna, Leitner Mari, AVagner Teréz, Siti Irén, Pénzes Juli, Pénzes Erzsi, Kulcsár Mari, Marián Irma, Orosz Anna, AAragner Julis, Németi Julis, Gergely Juli, Németi Erzsi, Ákermann Juli, Jaldovics Mari, Asztalos Mari, Gottlieb ; Margit, Jaklovics Anna, Nagy Irén, Ákermann j Mari, Hevele Mihály, Hevele János, Szűcs J János, Paranai János, Gozár László, Szűcs ] Sándor, Mélán József, Papp Imre, Tóth György, AVeisz Herman, AVeisz Mór, Tóth László, Tót Mihály, Tót Feri, Ács Miklós, Lémánt György, lvugler József, Kugler Mihály, Hájtájer István, Páll Lajos, Úri Ferencz,. Pakoes Károly, Pakulár Endre, Tömpe József, Toronyi Demeter, Gergely István, Papp István, Varga Lajos, Demkó György. Férfiruhát kaptak: Hornyák Mátyás, Fábián József. — Fogadják a nemeslelkü adományo-1 zók, valamint a kézimunkákat oly áldozat-j készen teljesítők legmelegebb köszönetünket. Serig Móricz Ilka, nőegyleti I. alelnök. — Erzsebet-ünnepély főgimnáziumunkban. Főgimnáziumunk ifjúsága folyó hó 19-ikén Erzsébet-ünnepélyt rendez. 9 órakor ünnepélyes szentmisét hallgat. Ezután a torna- csarnokba vonul iskolai ünnepélyre, melynek műsora következő : 1. Erkel J. Hymnusát énekli a fögitnn. énekkara. 2. „A gödöllői erdő“ Pósától, szavalja Jakab Tibor VIII. o. t. 3. Részlet J. B. Accolay művéből; előadják : Killer Jenő V. o. t. zongorán, Kompolthy Béla hegedűn. 4. Gyászdal, előadja a fögimn. énekiskola férfikara. 5. „Volt egyszer egy királyné“, Szabőlcskától, előadja Erőss Tibor IV. o. t. 6. Gyászdal Erzsébet királynénk emlékére Schnöder L.-től, énekli a főgimn. énekiskola gyermekkara. 7. Emlékül Eliznek, Bethoventöl, előadja Báthory József III. o. t. 8. Alkalmi beszéd, tartja az igazgató. 9. Szózat, Egressy B.-től, előadja a főgimn. énekkar. 10. Ima Nagyasszonyunkért, G. S.-től, előadja a főgimn. zenekar. Ezen ünnepélyre a t. szülőket, a tanügy barátjait ez utón hívja meg az Igazgatóság. — Itt a tél. Lapunk legutóbbi száma megjelenése óta nem várt változás állott be az időjárásban. Csütörtökről péntekre menő éjjel 1 óra után havazni kezdett és virradatkor már fehérek voltak a háztetők ; vasárnap éjjel hideg északi szél volt, fagyott erősen, azóta fagy minden éjjel s igv benne vagyunk a télben, mintha nem november közepe, hanem január közepe lenne. Bizony ezen időjárás nem kedves sem a gazdának, sem a szegény embernek, az előbbinek, mert a lábas jószágot már be kell kötni és kevés a takarmány, az utóbbinak, mert nem lehet a szabadban dolgozni és megapadt a kereset, emellett pedig szaporodik a kiadás, mert téli ruha is kell, a fűtő anyagot sem adják ingyen. Az egész esztendő minden tekintetben abnormis és nem igen szívesen fogunk visszaemlékezni az 1904-ik évre. — Halálozás. Súlyos családi gyász érte ifjú Bérezik Bertalan polgártársunkat. Felesége szül. Merkli Róza folyó évi november hó 15-én délután 1 órakor rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogultat szerető férje, gyermekei és a nagyszámú rokonság siratják. A temetés ma délután 3 órakor lesz. A család a következő gyászjelentésben tudatta a szeretett halott elhunytát: ifj. Bérezik Bertalan mint férj és gyermekei: Béla, István, Árpád, Ferencz és Erzsiké; id. Bérezik Bertalan mint após; Merkli Lajos és neje s gyermekei; Merkli Károly és neje s gyermekei ; Merkli Ferencz és neje, mint testvérek és sógornők, úgy maguk, mint a nagyszámú rokonság nevében is fájdalomtól megtört szívvel tudatják a forrón szeretett hű nő, gondos jó édesanya, legjobb testvér és rokonnak, ifj. Bérezik Bertalanné szül. Merkli Rózának, életének 36-ik, boldog házasságának 18-iíc évében folyó évi november 15-én délutáni 1 órakor rövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogult földi része folyó hó 17-én délután 3 órakor fog a róm. kath. egyház szertartásai szerint a mesterrészi sirkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise-áldozat pedig lelkiüdvéért ugyan e hó 18-án reggeli 8 órakor fog a helybeli róm. kath. templomban az egek Urának bemutattatni. Nagykároly, 1904. november 15. Áldás és béke lengjen a drága halott hamvai felett! — Erzsébet királyné emlékére a kereskedő tanoncziskola f. hó 20-án, vasárnap, délután 2 órakor gimnáziumi helyiségében ünnepséget rendez a következő programmal: 1. Himnusz. Éneklik a tanulók. 2. „Egy asszony, a ki szép volt, jó volt“. Szavalja Lukács Gyula 1. o. t. 3. Megemlékezés a királynéról. Tartja Dr. Lúcz Ignácz igazgató. 4. „Erzsébet királyné emlékére“. Szavalja Polátsek Árpád 111. o. t. 5. Szózat. Éneklik a tanulók. Áz ünnepségre szívesen meghívja az iskola barátait, a tanulók főnökeit s szülőit az igazgatóság. — Á vármegyeház előtti villanyvilágítás. Laptársunk a „Szatmármegyei Közlöny“ legutóbbi számában nehézményezle, hogy a vármegyeháza elé nem helyeztek egy ivlám- pát. Irányadó helyről nyert informácziók szerint a város a vármegyeháza erkélyére két ivlámpát tervez s ezt az alispánnak rég bejelentették, azonban az erkély és a nagyterem elkészültéig az ivlámpákat elhelyezni nem lehet s minthogy a vármegyeháza elé oszlopot állíttatni nem akarnak nehogy ez által az épület szépségéből veszítsen a nagyterem és az erkély építkezése befejeztéig a vármegyeház külseje csak az utcza túlsó oldaláról kapja a világítást. A város tehát nem fukarkodik a közvilágítással és különösen nem fukarkodik a vármegyeház előtti világítással, mert itt nem egy, hanem két ivlámpa fogja a világosságot terjeszteni. — Értesítés. A helybeli jégpálya tulajdonosa értesíti a korcsolya-sportot kedvelőket, hogy az esetben, ha megfelelő számú jelentkező lesz, az esteli órákban is lehetővé akarja tenni a korcsolyázást világítás mellett. Fölkéri tehát tulajdonos a közönséget, szíveskedjenek vele tudatni, kik szándékoznak az esteli korcsolyázáson résztvenni, mert csakis az esetben szándékozik a befektetést megtenni a lámpák beszerzése végett, ha a közönség kellő támogatással pártolja öt terve keresztülvitelében. Jelentkezés nem kötelező. rossz, hogy tovább bolonditsa, hanem leült és levelet irt neki. „Égesd el valamennyi levelemet, semmi se emlékeztessen téged arra, hogy a szerelmemet bírtad valaha . . . Mutasd meg nekem ezáltal, hogy igazán és erősen szerettél engem.“ Szegény Péter mikor elolvasta, tévelygő pillantással nézett maga körül. Tehát minden bejelentés nélkül reánk jön a tél ? és a viruló rózsákat egy éjen át a dér csípi meg? Valóban éjjel lett? Nem, a nap még mosolyog és az emberek vidáman tolongnak az utczán. Az urnapi körmenet ép elvonul az ablakok alatt, a zöld bárkákkal teli hintett utakon fényes nappal van tehát és káprázó igazság mindenütt ... Jaj! Érezte mint szalad valami végig a szivén . . . Szivéhez kapott és halva terült el a földön. Másnap már közölték az újságok. Ter- kának a vőlegénye olvasta fel a szomorú hírét. Nedvesek lettek a hosszú selyem-pillák és mint egy sötét árny, elfödték egy perezre a szép nagy szemek fényét, melyben egykor gyönyörködött, de hogy uj kedvese észre ne vegyen valamit, felkaczagott. — Lássa ilyen az élet! De ezt az embert nem tudom sajnálni. Szép napon halt meg — s rövid, boldog halála volt. Ősz van. Az utazásunkon. Ősz van. Zörögve hull a sárgás-barna akáczlevél, az emberek esőköpenyben sietnek dolgaik után. Hideg eső szitál. A csendesen pislogó petróleumlámpák rezgő, libegő fénysávot vetnek a víztől csillogó járdákra. Csendes az utcza, csak néha suhan egy-egy alak . . . haza, vagy talán a kávéházba. A sarkon egy koldusasszony áll. Karján piszkos rongycsomóban sápadt arczu apróság, kit gügyögő szóval, szelíd öleléssel csi- titgat a szegény asszony —az anya. Aszott, fáradt, munkától és nyomortól korán meg- j vénült arczának kemény vonásait csak néha I lágyítja meg egy szomorú mosoly, egy bánatos vigasztalás, mit csendesen súg a kis teremtés fülébe. Az ősi eső szitál, szitál, — s a szegény asszonynak könyet csal szemébe megtestesült nyomorúsága, a borongós, szomorú őszi est. Az utcza homályából karcsú női alak bontakozik ki. Fiatal asszonyka gyorsan tipeg a síkos aszfalton, — siet. Sikkes alsószok- nyácskája alól kaczéran villan ki a finom, igéző selyemharisnya, parányi lakktopánká- járól gyöngyökben pereg le a ráfreescsent esőcsepp.-— Kezeit csókolom! Egy krajezárkát kérnék, — — — olyan éhesek vagyunk! . . . Az asszonyka ideges ijedtséggel kapja feljebb szoknyáját. Félre sem fordítja fejét. Siet, nagyon siet, nehogy lekéssen a jótékony nöegylet ma esti üléséről. Ködben. Ősz van. Lomha köd ereszkedik le lassan a földre. Itt-ott megvillan már a lámpafény, hja! — hamar sötétedik. Egy tizennégy éves fiú meg egy tizenkét éves leányka haladnak egymás mellett. A fiú naiv gyönyörűséggel csügg a fejletlen kis leányon, aki mosolygó pirulással fogadja ezt a néma hódolatot. Közben, hogy férfi voltát kellőleg érvényre juttassa, a fiú czigarettára gyújt. Ez félremagyarázhatlanul bátorság, sőt vakmerőség jele a tanári zsarnokság alatt nyögő diáknépnél. Kevélyen fújja a füstöt, a kis lányka meg kötődni kezd vele: — Na na! Jó lesz vigyázni! Meglátja valamelyik tanár!! — Nem félek én egyiktől se !! — s abban a pillanatban ijedten szorítja markába az égő czigarettet egy fekete szoknya láttára. Egy öreg anyóka totyog el mellettük, de hát ebben a nagy ködben minden szoknya tanárt sejtet. Beszélgetnek. Óh, nem olyan naivan, mint ahogy az öregebb iró bácsik szeretik kifigurázni. Nem a földrajzi leczke, nem a szép vagy csúnya idő tárgya a beszélgetésnek. Korántsem. A fiú komolyan sugdos a kicsi lány fülébe. — Négy év alatt végzek. Öt év múlva olyan állásom lesz, hogy megházasodhatom. Mit gondol, kit veszek el ? — Hát, hát nem tudom én!! — Magát. Maga lesz az én édes kicsi feleségem, az én kicsi babám . . . laudátur Jézus Krisztus!! — Ez a Horváth tanár ur volt, aki a múltkor kidobott a fizika óráról. De megkeserüli még!! Neé, már itthon vagyunk! — Isten vele ! ! — Csókolom a kacsóját. Ugy-e gondol rám addig is, mig találkozunk? Pál! Szép álmokat! — A tintás diáktenyér meg a kicsi apró leánykéz forrón fonódnak össze; — háromszor is visszafordul a fiú, mig a sürü, áthat- lan ködben el nem tűnik a karcsú apróság. Az a kis leány hat év múlva igen boldog kis felesége lesz —- másnak. Az a barna fiú pedig egy pesti kávéházból sürgönyözi a tatának, hogy másodszor is megbukott az első alapvizsgán. Ősz van. Búcsúzom tőletek csipkével áttört batiszt blouzok, aranyos kis lakk félczipőcskék, Isten i veletek! Csúf nagykabátok fedik már a karcsú, ringó derekakat, otromba gombosezipők védik a formás bokákat meghűlés ellen . . . pfuj ! I de csúnya vagy te ősz !! — de csúnya vagy ! Remii. ködési körén teljesen kívül esnek: úgy a programmtervezetet, mint a szervezeti szabályzatot általánosságban egyhangúlag elfogadta, a részletek tekintetében szükségesnek vélt változtatások megállapítására pedig Dr. Böszörményi Emil, Dr. Komoróczy Iván és Dr. Kovács Dezső párttagokból álló bizottságot küldött ki. Ezzel az értekezlet véget ért. — Személyi hírek. Kristóff'y József vármegyénk főispánja nehány nap óta gyengélkedik s ezért nem vett részt sem a vármegyei közigazgatási bizottsági, sem a szatmári közigazgatási bizottsági gyűlésen és a Szat- már városi közgyűlésen. A főispán csak nehány nap múlva fogja a szobát elhagyhatni. — Károlyi György gróf választókerületünk országgyűlési képviselője szombat este Szat- márra utazott s ott részt vett a nöegylet által rendezett hangversenyen. — Erzsébet királyné emlékezete. E hét szombatján lesz megdicsőült Erzsébet királynénk halálának évfordulója, mely alkalommal úgy mint eddig minden évben a templomokban istenitiszteletek, az iskolákban gyászünnepélyek tartatnak a tanintézetek növendékei részére s kegyelettel fogja megülni e napot a város egész közönsége. — Meghívás. Nagykároly rend. tan. város képviselőtestülete által 1904. év november hó 20-ik napján délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó közgyűlés tárgysorozata: 1. A Lövöldékért bérbeadása tárgyában megtartott árverés eredményének jóváhagyása. (7229/1904. k. sz.; hj.) 2. Pengász Károly nagykárolyi lakos kérelme nyílt téren virágárus bódé felállításának en- j gedélyezése iránt. (7565/1904. k. sz.; hj.) Nagykároly, 1904. november 16. Hetey Ab- rahám, h. polgármester. — Uj csillagkeresztes hölgy. Mária Jozefa föherczegnő, nagykárolyi Gróf Károlyi Vik- torné született Orczy Irma bárónőnek a csillagkereszt-rendet adományozta. — Szervezkedő pártgyülés. A nagykárolyi választókerület függetlenségi és 48-as pártja f. hó 20-án délután 2 órakor a „Polgári kaszinó“ nagytermében szervezkedő pártgyülést tart. A párt elnöksége a következő felhívást bocsátotta ki: „Felhívás a nagykárolyi választókerület függetlenségi és j 48-as párt tagjaihoz! Tisztelt Elvtársak! Az országgyűlés képviselöházának eseményei folytán nincs kizárva annak lehetősége, hogy rövid időn belül a házat feloszlatják, miért is ezen esetre szóló teendők megbeszélése szükségessé teszi a választókerület függetlenségi és 48-as elveket valló választó polgárai-1 nak összejövetelét. Felhívjuk ennélfogva a tisztelt Elvtársakat, hogy a folyó hó 20-án délután 2 órakor Nagykárolyban a Polgári kaszinó nagytermében tartandó szervezkedő! pártgyülésre megjelenni szíveskedjenek. Egyúttal jelezzük, hogy folyó hó 23-án d. e. 10 órakor Szatmáron a Károlyi-ház nagytermében a vármegyei függetlenségi és 48-as párt fogja szervezkedő pártgyülését megtartani s kívánatos, hogy ott minden község nehány megbízottal képviselve legyen. Kérjük ezen felhívásunkat a községbeli Elvtársak között terjeszteni és azon lenni, hogy a szervezkedő gyűlésen mennél többen megjelenjenek. Kelt Nagykárolyban, 1904. november hó 15-én. Hazafias üdvözlettel A nagylcárolyi választókerület függetlenségi és 48-as pártja elnöksége. — Kérelem. A nagykárolyi izr. nőegylet, a bekövetkezendő téli hónapokra városunkban ismét megnyitja a népkonyhát. Nagy
