Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-05-19 / 20. szám
XXI. évfolyam. Nagykároly, 1904. május 19. 20-ik szám. Táisadalini, sziépixoci.s.lx^CLi és ismeretterjesztő iietilap. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .........................8 kor. Negyedévre Fé lévre......................................4 kor. j| Egyes szám Községi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. 2 kor. 20 fill. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-ter 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmontetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Pünkösd ünnepén. „Vegyetek szent lelket“ 1 Biblia. A keresztyén egyház megalakulásának csodás nagy ünnepén, míg egy részről minden vallásos ember kebléből buzgó hálaérzet fakad s szent ima száll a magasba az Örökkévalóhoz, azért, hogy a kegyelem világában előhozta egykor e szép napokat, a krisztusi szent elvek dicsőséges diadalünnepét ; a szeretet egyházának megalakulását, másrészről a bölcselkedö ész — megfutva képzeletben, gondolatban — tehát gyorsabb repüléssel a villany szárnyainál a nagy messze múlt ködös téréit, a jelen zöld virá- nyait és a messze jövendő homályos tájait: jogos álmélkodással áll meg a múlt, jelen és jövő nagy alkotásai felett. Ha kérdi a kutató ész, a bölcselkedö elme, hogy mi volt az oka, forrása ennek és amannak a világra szóló nagy eseményeknek, melyek oly sokszor uj ábrázatot adtak a földnek, uj irányt szabtak a történelemnek, uj nézeteket, uj erkölcsöket és szokásokat adtak az embereknek? Mindig az lesz a tapasztalás igazoló pecsétjével és a történelem bizonyítékával hitelesített felelet a feltett kérdésre: „a pünkösdi lélek, az égi láng, a szent tűz, az apostoli lelkesedés.“ Nincs ember, nem volt még ember, ki ennek igazságát megczáfolni merészkedett volna szóval, még kevésbé olyan, ki ezt megczáfolni tudta volna tettleg. Lelkesedéssel a nehéz könnyűvé, a lehetetlen lehetővé válik, lelkesedés nélkül a legszentebb ügy is dugába dől s minden lehetetlen. Mózes elolthatatlan lánggal égő nevezetes csipkebokra ott a hajdani pusztai vándorláskor, egy gyönyörű költői képe annak a magas fokú, soha nem lankadó nemes lelkesedésnek, ennek a benső szent tűznek, mely pihenést nem enged addig, mig az óhajtott dicső czél elérve nincsen, annak a lelkesedésnek, mely gátakat lerombol, korlátokat tör, tengert átgázol, országokat letipor, ha ezek a szent ügy valósulá- sának akadályaiul útjába esnek. A történelem ezernyi csodáit ember- emlékezet óta mindig az a lángoló csipkebokor egetverö lelkesedése szülte — az isteni kegyelem segítsége mellett, — ennek eredménye a Krisztus vallása, a keresztyén egyház is az első pünkösdben isteni lelket vett, égi erőket nyert, magasztos iángra gyűlt apostolok által. És ez igy megy végig az egész vonalon a történelem egész folyamán. A hol valami nagyszerű, rendkívüli alkotást látunk a múltban vagy fognak látni a késő utódok a messze jövendőben, ott biztosan kereshetjük a nagy alkotások egyedüli szent forrását, azt a Mózesi örökké égő csipkebokrot, azt az apostoli lelkesedést, azt a szent lángot, mely nélkül semmi üdvös nem született, s nem fog születni soha a világon. Óvjuk meg azért a lelkesedést, — hitet, reményt csak ez ád ... A szentlélek kitöltetésének magasztos ünnepe töltse el sziveinket égi szent tűzzel, lelkesedéssel egyház, haza, minden nemes eszme iránt. Vegyünk e napon szent lelket, nyerjünk égi erőt az élet küzdelmeiben és énekeljünk emigy: „Áldott szent lélek reánk szállj, Hogy e Krisztustól gyűjtött nyáj Örvendezhessen e pünkösdbe. Világosítsad elménket, Biztasd köztünk a félénket S a sérelmes sziveket kösd be. Minden hidegséget űzz el Ama mennyei szent tűzzel.“ Kosa Ede. A cs. és kir. hadseregbeli katonai akadémiának általános ismertetése. ii. Jelenleg három cs. és kir. katonai akadémia van felállítva, és pedig: a Thereziai • katonai akadémia Wiener-Neustadt-ban, a műszaki katonai akadémia a Wien melletti Mödling-ben és a hadtengerészeti akadémia Fiúméban. Ezen intézetek közül a Thereziai és a műszaki katonai akadémia három-három, a fiumei hadtengerészeti akadémia pedig négy évfolyamból áll. A Thereziai és a műszaki katonai akadémiák növendéklétszáma kiegészíttetik: a katonai és honvéd főreáliskolák azon növendékeinek átlépése által, a kik a főreáliskolát sikeresen elvégezték; a katonai és honvéd hadapródiskolák azon III-ad éves növendékeinek átvétele által, a kik a cs. és kir. főreáliskolán a bizottsági vizsgát sikerrel letették ; és a polgári tanintézetek növendékeinek felvétele által. Ezen két akadémiában a férő helyek az ujonczjutalékok arányában vannak Magyar- ország és Ausztria között felosztva. A fiumei hadtengerészeti akadémiába és a katonai reáliskolákba belépni óhajtó ifjak mikénti felvételére nézve az évenként kibocsátandó és a „Budapesti Közlöny“ hivatalos részében is megjelenő „Pályázati hirdetményekében foglaltatnak a szükséges útmutatások és e helyütt csak a Thereziai és a műszaki katonai akadémiába közvetlenül a polgári életből belépők részére szükséges tudnivalók tárgyaltatnak. A Thereziai katonai akadémiának rendeltetése, hogy a gyalogság, vadászcsapatok és lovasság számára, a műszaki katonai akadémiáé pedig, hogy a tüzérség és utászkar, továbbá a vasúti és távirdai ezred számára elméletileg magasabb képzettségű tiszteket neveljen. A műszaki katonai akadémiába való felvételt kérő folyamodványokban tehát megjelölendő, vájjon a pályázó a tüzérségi vagy a hadmérnöki osztályba kivánja-e magát felvétetni. A Thereziai és műszaki katonai akadémiából a rendes kilépés a harmadik évfolyamnak elvégzése után történik, s ezen alkalommal azon növendékek, a kik legalább „jó“ összeredményt képesek felmutatni, mint hadnagyok, azok, a kiknek előmenetele csak „elégséges“, mint hadapródok, a kiknek előmenetele pedig „elégtelen“, mint altisztek soroztainak be a hadseregbe. Az emlitett két akadémia végzett növendékei a díjmentes kincstári vagy alapítványi helyen eltöltött mindegyik évért egy-egy évig, s a félfizetéses helyen eltöltött mindegyik iskolai évért egy-egy félévig tartoznak a rendes tényleges szolgálati időn felül tényleg szolgálni. Azonban a tényleges szolgálati idő az előbbi esetben tiz 'évnél, az utóbbiban pedig hét évnél többre nem terjedhet. Fizetéses növendékek, a kiknek kiképez- tetése négy évig, vagy ennél tovább tartott, a rendes szolgálati időn felül egy évet tartoznak tényleges szolgálatban eltölteni. T ARCZ A. T7" elencze. in. Ilyen például Velenczének feltűnően nemzeti jellege, s a lelkes olasz hazafiság mellett élesen nyilvánuló osztrák-gyűlölet, melyet minden németül beszélő idegenre átruháznak. Szinte rárivalnak a gyanútlanul megszólaló németre : „Non capisco, somo italiano“ — nem értem, olasz vagyok. Volt alkalmam tapasztalni, hogy 24 óra elég hozzá hogy a német utasok megértsék ezt az állapotot és szépen alkalmazkodjanak hozzá. Egészen csöndes megadással áttérnek a francziára. Mert francziául minden benszülött beszél. Nemcsak a műveltebb osztályok, de az utolsó gondolier, pinczér, rendőr, kertészlegény is teljes folyékonysággal. Az üzletekben meg franczia pénzláb szerint számolnak is; lira helyeit francot emlegetnek. Azonnal a legnagyobb készséggel áttérnek a franczia nyelvre amint észreveszik hogy valaki csak "törve ejti az olaszt, ámbár megdicsérik az igyekezetért. Csak az a furcsa, hogy minden ember siet szabályszerű olasz kiejtésünket „kijavítani“ az ö saját külön dialectusuk szárint. Ez az eredeti velenczei tájszólás különösen azáltal üt el a rendes irodalmi nyelvtől, hogy egész magyarosan hangoztatja az s betűt és felibe-harmadába összevonja a szavakat. Ez az önkényes megkurtítás okozza, hogy néha csak nehezen lehet őket megérteni s igy igazán szerencsés körülmény, hogy francziául mindnyájukkal lehet beszélni. Az osztrák-gyűlölet márványba vésett hivatalos nyilvánítását megtaláljuk a doge-palota nagy tanácstermében, ahol latin emléktábla hirdeti, hogy e helyen hozta annak idején a város képviselőtestülete az egyhangú határozatot, minden eszközzel, utolsó lehelletig küzdeni az osztrák uralom ellen. Ugyanezen eszmét dicsőítik I. Viktor Emánuel király lovas szobrán a lelánczolt és fölszabadított Venezia nagyszerű jelképei. Erősen méltányolják a nemzeti dinasztiát is, kivált a két királyné iránt tüntetőleg lelkes hódolattal viseltetnek. De ezek csak külsőségek. — Az öntudatos hazafiság tiszteletparancsoló módon nyilvánul a gyakorlati életben is. A helyi kereskedelem szinte kizárólag a helyi ipar készítményeit árulja. S bármit beszéljenek Velencze hanyatlásáról, úgy a gyár-, mint a kisipar óriási arányokat mutat. Bár gyárilag készülnek, de műipari magaslaton állanak a tükrök és üveg dísztárgyak. Bámulatos hogy a merev, nehezen alakítható anyagból minő könynyed, nemes formákat, mily lenge díszítéseket tudnak elő állítani. Az értékesebb dísztárgyak soha sem készülnek tuczatszámra, csak egyes darabokban, csinos tokokba szépen selyempárnára illesztve, mint nálunk az ezüstöt szokás. Nagyon sok a szebbnél- szebb szines virágcsokor, melyek villanyos testeket rejtenek üveg szirmaik közt s ha egyszerre felgyulladnak, tündérek kertjére emlékeztetők. Drágaságban vetekedik a kőfaragó ipar, de itt már csakugyan szebbek a kiállított régiségek. Vájjon hogy díjazhatták hajdan a műipari munkást, hogy érdemesnek tarthatta a fáradságos kézimunka ily nagy mennyiségét pazarolni egy női övre, egy széktámlára, egy darabka kárpitra ? Vagy úgy volt akkor is mint ma, midőn a világhirü muranói üveggyárban kérdeztem, mennyit keresnek a mozaikmunkások ? Megdöbbentő a felelet: az a szegény leány, ki oly ügyesen, oly gyorsan illeszti össze azokat a nagyon keresett finom mozaikmüveket, aki minden minta nélkül dolgozik s igy bizonyos fokú művészi képességet és egyéni Ízlést visz szemrontó munkájába 50—80 centesimit keres naponta. Ez bizony még napszámba mosogatásért is kevés volna. Pedig az árukat igen jól fizetik s ez az egész állami üzem épugy, mint a Marg- herita királyné védnöksége alatt álló csipkevarró telep, hol hasonló aránytalanság áll a fizetett munkadijak és az értékesítési árak között. Azonban sokan nem szívesen hallják az ilyen megfigyeléseket; beszéljünk egyébről. Igazi gyönyörűség az, amit a könyvesboltok nyújtanak. Kirakataik az ő saját becses áruikat illetve vetekednek a számos régiségkereskedővel. Olasz és latin költők középkori diszkiadásai, ritka régi illustrált kéziratok, pergamenre nyomott, disznóbőrbe kötött, drágaköves tábláju vaskos kötetek. A többi régiség között a bútorok és szövetek vonzanak legjobban. A komoly formák, nehéz faragások, lelkiismeretes kidolgozás kézzelfoghatóan üdvös befolyást gyakorol ma is az ottani bútoriparra. Asztalos, kárpitos, lakatos mind igyekszik követni azokat a becses mintákat s valóban nagy sikerrel. Igen szép bútordarabok készülnek a honi termelésű gyöngyházból, kagylókból. Teljesen helyi jellegű még a nagyon fejlett ékszerész-ipar. Változatos csinnal tudják összeállítani a hajszálvékony, finom velenczei lánczocskákat. Ezernyi ezüst gondolát látni minden nagyságban ékszer gyanánt. A gondola, a compagnile és más, úgy szólván benszülött, motívum szeretetteljes alkalmazásában vetekedik a kis szobrászat is. Szent Márk szárnyas oroszlánja, s a márványme- dencze szélén pihenő galambok a legkedveltebbek. S a milyen virágzó* a kőfaragó- ipar és apró szobrász-művészet — más tárgyakkal alig foglalkozik. Legfölebb még egykét római műtárgynak kicsinyített mását faragja márványba. Imádja városát, az ő szü- kebb hazáját s annak emlékét vési minden alkotásába. Egy nagy czikkben mégis idegenre szorult Velencze népe és épen a gyűlölt osztrákra. Nőiruha szövetekben itt is uralkodik a bécsi rongy, akárcsak minálunk. A divat uralma alatt még az Ízlés is azonossá válik. Ami tavaszi ruhát odahaza vettem, ugyanannak kelméjét láttam viszont az olasz divatárukirakatban, csakúgy mint a legelőkelőbb budapesti vagy bécsi, trieszti vagy fiumei üzletekben. Amiből az a tanulság, hogy nem érdemes női ruhakelmét hozatni sehonnan; ugyanazt kaphatjuk meg Nagykárolyban. Mindezeket a szép dolgokat a Szent Márk-tér körülfutó árkádjainak boltjaiban látjuk. Ha azután a déli órákban kilépünk a világ eme legszebb terére, végtelenül kedves jelenetet találunk. Velencze összes gyermekeit ide küldik s az édes kis babák letelepednek szépen a márvány burkolatra a három hires bronz zászlóárbocz táján s szérűt szórnak maguk körül buzaszemből, tengeriből. A galambok sokasága nyomban ott van s nagy sűrűséggel lepi el a helyet. Vigyázni kell, hogy rá ne taposson az ember egy babára
