Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-10 / 10. szám
XXI. évfolyam. %/ roly, 1904. márczius 10. 10-ik szám. Társadalmi, s'zé'pirocda.lrrcil és ismeretterjesztő ln.etlla.pNAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. :i Negyedévre..................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. |[ Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Légy üdvözölve te dicső nap márczius 15-ike, hazánk történetében! Örömtől dobogjon ma minden magyar szív ; hálaénekek, szent zsolozsmák szádjának templomainkból a Mindenhatóhoz, hogy e dicső napot egykor felragyog- tatá szegény hazánk elborult egén. „Ez a nap, melyet az Ur rendelt; örvendjünk azért ezen!“ (Biblia). Örvendjünk ezen, mert ez a nap lett hazánk újjászületésének, a szabadságnak, egyenlőségnek, testvériségnek, e szentháromságnak dicső napja; egy szent határkő jobb kor hajnalán. Sötét, nehéz, keserves napok előzték meg e dicső nagy napot. Véres, nehéz napok nehezedtek a nemzetre; bilincsekbe valának verve lábaink, kezeink, — jogaink eltiporva lettek ; nyelvünket is szánkból kitépni akarták ; bérencz ebek garázdálkodtak hazánkban; — a nép elcsüggedésében, elkeseredésében igy kiáltott fel kétségbeesve : » Kicsoda művelheti azt, hogy valaha jót lássunk ?* (Zsoltárok könyve 10. zs. 7. vers), *mert nép jött ki ellenünk és ellepte e földnek színét; és tábort ütött mi ellenünkben*.. (Biblia). A vén lelke örömmel telt el, hogy nem kell már élnie sokáig; — „elhullTAHCZA. IEP x o 1 o gr.*) — Irta.: Baján 3STá,n.d.ox. — Hús forrás tövénél holdsugáros éjjel Zsibongás, susogás támad a fris széllel. Karikát vet a viz, s méltóságteljesen Bájos vizi tündér felbukkan, megjelen. Aranytenger haja hulláma, Megbódit kék szeme varázsa, S édeskés hangon dalba fog; S amint a bájos hang megcsendül, Lágy szellő a tájon keresztül Suhan ... s a szív elandalog. „Ki boldog, ki boldog, ki boldog a földön ? Egyik szól: Én időm gyönyörökkel töltöm. Másik kaczag rajta: Hiú, csalfa élet! Én boldog vagyok: a tudománynak élek!“ Hang elcsendül a méla tájon, A tündér eltűnik, mint álom És elsimidnak a hahók. A forrást még száz tündér lakja. A habból más tündér alakja Emelkedik fel s dalba fog: *) Előadatott 1904. niárcz. 5-ikén az „Eleven Újság“ bemutatásakor. tanak legjobbjaink a hosszú harcz alatt“ s a véres romok közt felzendült a siralmas honfiúi ének: „Öröködbe Uram! pogányok jöttek És szent templomodat megfertőztették; Jeruzsálem városát elrontották !“ . . . E nehéz napok keservei között a bánat miatt meghervadott a írd orczánk ; és ültünk a babyloni vizeknél gyász- ruhában, hegedűinket fűzfákra függesztvén. És sirtunk, — megemlékezvén Sionunkról, melyet Babylon ledöntött! De a mi Istenünk, a magyarok Istene megszánván ez árva népet, támasztott nekünk Mózeseket, prófétákat; a mi Urunk és Istenünk hozzánk tért kegyelmesen s megmutatta nekünk az ö orczájának világosságát; elküldé hozzánk a sóvárgott kikelet lágy szellőit | s megzendült ismét a vizek felett a hálaadó Sionnak éneke. A mi Urunk és Istenünk felkelt mi mellettünk e napon, midőn hozzá kétségbeesve igy imádkoztunk: »jöjj I el! és verd meg őket mi érettünk, mert erősebbek nálunknál; jöjj el Uram! és I akkor kiűzhetjük őket e földről, mert Ijól tudjuk, hogy a kit te megáldasz, az megleszen áldva*. (IV. Mózes XXII. 5., 6. Bizony hatalmas dolgot cselekedett velünk e napon a mi Istenünk! Márczius 15-ike fényes • ragyogó betűkkel örökre ragyogni fog hazánk történetében. Be van ez égetve minden magyar szívbe. E nap lett fényes keresztelője Magyarországnak! E nap lett bölcsője a nemzeti ujjáébredésnek ; e nap lett fundamentoma hazánk alkotmányának ! E napon zengett szét a hazában a tettre hivó szó: „Talpra magyar! hí a haza!“ ... A koszorús költőnek e kiáltása félig bübáj volt, félig hatalom! Minden csepp vérből hősök termettek, kik meghódították a félvilágot; jelszavuk csak ez volt: „Előre!“ Előre! . . . ma is csak előre ! Éljen a haza! Kosa Ede. A Debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara az ipari és kereskedelmi szaknevelésért. — A kamara programmja. — A debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara évenkint mintegy 12,000 korona összeget vesz fel költségvetésébe a szaknevelés, ipar- fejlesztés és humanizmus czéljaira. Ekkora összeggel, ha azt előre megállapított, átgondolt s következetesen keresztülvitt programmal költi el a kamara, évek során át igen sok jót lehet mivelni, aminek maradandó nyoma megmarad. A kamara már a múlt évben megvonta e téren való működési programmjának alapvonalait és ebben az évben már a programra kiviteléhez fog, a mikor állandó ösztöndijai egész sorozatát életbelépteti. Előzetesen szükséges volt az ezen czimen eddig teljesített költekezési módnak megváltoztatására és rendezésére. E végből a kamara megszorította a tanoncziskolák határtalan segélyezését és ott, ahol a tanoncziskolának törvényes fentartó forrása kimutatható, e forrásra hárította át a segélyezés kötelességét, fentartván mindazonáltal egy tekintélyes összeget a figyelembevételt kivánó rendkívüli esetekre, egyes vidékek különösebb szegénységére s az érdekelt kereskedő és iparos körök által fentartott iskolák támogatására. Ezután hármas területen vette foganatba a tervszerű munkát. A kamara területén 12 háziipari tanfolyam áll fenn, a kamara' felügyelete és áldozatkész támogatása mellett. Ezt a kamara ilyen számban akarja továbbra is fenntartani. A kisipari továbbképzés terén egyrészt az ily iránya elméleti tanfolyamokat támogatja, másrészt a kisipari gyakorlati képzés előmozdítása czéljából vándor szaktanfolyamok szervezését veszi munkába. Az elmúlt évben négy ily tanfolyam volt a kamara területén, most előterjesztést tesz a kereskedelmi miniszterhez a folyó évben 12 ily tanfolyamnak engedélyezése iránt. Ezek a következő helyen létesülnének: 1. Nyíregyházán czipészipari tanfolyam. 2. Nagybányán czipészipari tanfolyam. 3. Nagybányán szabóipari tanfolyam. 4. Mármaros-Szigeten czipészipari tanfolyam. 5. Jászberényben szabóipari tanfolyam. 6. Nagykárolyban bőripari tanfolyam. 7. Szatmáron bőripari tanfolyam. 8. Karczagon czipészipari tanfolyam. 9. Karczagon szabóipari tanfolyam. 10. Szolnokon szabóipari tanfolyam. 11. Szolnokon czipészipari tanfolyam. 12. Mármaros-Szigeten bőripari tanfolyam. Egyidejűleg 14 ösztöndijat alapit a kamara a kereskedelmi és ipari iskolázás és gyakorlati továbbképzés szolgálatára. És pedig : 4 utazási ösztöndíjat egyenkint 300 koronával. Az ösztöndíj czélja az, hogy arra érdemesített törekvő ifjaknak a kamara megkönnyítse a szakmájukban való magasabb kiképeztetést. Az ösztöndíjra a kamara területén illetőséggel biró iparos és kereskedő- ifjak pályázhatnak, vagy legalább is, akik itt nyerték tanonczkiképeztetésüket. 10 ösztöndijat a felső kereskedelmi és ipari szakiskolai nevelés előmozdítására. Ezek közül 2 ösztöndíj egyenkint 200 koronás a debreczeni felső keresk. iskola tandíjmentességére jogosit. I- „Ki boldog, ki boldog, ki boldog a földön? Egyik szól: Én éltem háborúban töltöm. Másik kaczag: Nálam boldogabb lény [nincsen, Otthon garmadába halmozva a kincsem. Pénz boldogít, — igy a szegények. Gazdagok szeretetet kérnek. Ki boldog ma, nem tudhatom“. — Zeng és eltűnik a habokba. De im’, másik tündér dalolva Emelkedik fel a habon: „ Ki boldog, ki boldog, ki boldog a földön ? Szótanok: Vagyonom én másokra költőm. A jótékonyság az erények legszebbje, Gondot fordítni a szegény gyermekekre“. A forrást még, száz tündér lakja S nem kél több más tündér alakja, Ki bájos hangján dalba fog. Hang elcsendült a méla tájon, A tündér eltűnt, mint az álom Es elsimultak a habok. * * * Kiknek a sors keveset juttatott, Kiknek szűkén jut betevő falat, Kik szűkölködnek meleg ruhában S nem vigadnak szerény fedél alatt, Nem jut nekik vigságból, gyönyörbül S a szerénység mindnyájuknak kincse: Ki jutalmaz erényt és jó szivet Es gondol a mi szegényeinkre ? Gondos kéz az ö istápolójuk, Van, ki ápolja, gondozza mindég A jóságot, kitartó szorgalmat, A gyermekeknek legnagyobb kincsét. A kenyérhez egy-egy jó falatot A mely juttat s áldják a gyermekek, S gondot visel, mint anya fiára: Hőn üdvözöljük a Nőegyletet! Ki hidegtől melengeti, védi S meleg ruhát nyújt, kié az érdem, Enyhíteni a mostoha sorsot? Az Ifjúsági Egylet soká éljen! Önöket is a jótékonyságnak Nevében üdvözöljük melegen. — S hogy a prolog ily mindennapi, azt írójának rój jak fel s ne nekem. Clandia. — Legenda. — A pompás feniciai éji-lámpa halványan vetette bágyadt sugarát a keleti pompájú fekhelyre, melyen a hatalmas helytartó ifjú felesége nyugszik. Lábainál a vén Mirjám ül, egy öreg, kipróbált hűségű zsidó rabszolganő, ki nagy befolyású zsidó férfiúnak volt egykor neje, de miután Zsidóország római uralom alá került, férje megöletett, ő pedig rabszolgaként Pilátus udvarába jutott. A halvány, libegő árnyak, miket a mécs I a falra vet, mintha csak azoknak az árnyai volnának, kiktől a vén Mirjám regél úrnőjének, a szép Claudiának. Az öreg nő úgy tűnik fel ifjú asszonya mellett, mintha a vén Idő regélne a történet örök ifjú Múzsájának ez ország régi dicső idejéről. Férfilelkü, hős asszonyokról, kik csendes házi tűzhelyökről mennek a véres harcz- mezöre s prófétai lelkesedéssel rázzák fel nernzetök s véres fővel verik vissza a hazá- jokra törő ellenség ezreit. Regéje foly tovább ama magasztos lelkű hősi királyról, ki a nyáj mellől hivatott el egy nemzet hőséül, szabaditójául, s kenetik királylyá. Ki a legfelségesebb költészet aranyszálaival himezi be a dicsőségtől amúgy is ragyogó koronáját. Az öreg nő szövi tovább a rege himes szálait s a hangja immár látnoki suttogásba olvad által, a mint rátér ama jóslatokra, melyeket lánglelkü próféták jósoltak ama vesszőszálról, mely ama koronás próféta családtörzséből fog felsarjadzani. De az álom leselkedő tündére odaröppen Claudiához s himes szárnyaival lágyan le- gyezgetve lefogja selymes pilláit, ajkára mézet, arczára rózsát csókol. De nyugodt alvása nem tart soká, keble kezd lázasan pihegni, teste vonaglik s az elébb boldogan mosolygó arczon rémület és kétségbeesés tükröződik. Ajkáról tördelt szavak, szaggatott hangok röppennek el, mig végre a nyelv felszabadul az álom zsibbasztó bilincsei alól s a nő felrettenve kiáltja: Követlek uram ! Imé megtaláltam az Istent. Mi bajod úrnőm — mond a vén Mirjám, felrettenve bóbiskolásábói — talán megint rémlátásaid gyötörtek, jer házi isteneidhez, ott majd lecsendesedik szived háborgása.
