Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-03-10 / 10. szám

XXI. évfolyam. %/ roly, 1904. márczius 10. 10-ik szám. Társadalmi, s'zé'pirocda.lrrcil és ismeretterjesztő ln.etlla.p­NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. :i Negyedévre..................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. |[ Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltéinek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Légy üdvözölve te dicső nap márczius 15-ike, hazánk történetében! Örömtől dobogjon ma minden magyar szív ; hálaénekek, szent zsolozsmák szádjá­nak templomainkból a Mindenhatóhoz, hogy e dicső napot egykor felragyog- tatá szegény hazánk elborult egén. „Ez a nap, melyet az Ur rendelt; örvendjünk azért ezen!“ (Biblia). Örvendjünk ezen, mert ez a nap lett hazánk újjászületésének, a szabad­ságnak, egyenlőségnek, testvériségnek, e szentháromságnak dicső napja; egy szent határkő jobb kor hajnalán. Sötét, nehéz, keserves napok előz­ték meg e dicső nagy napot. Véres, nehéz napok nehezedtek a nemzetre; bilincsekbe valának verve lábaink, ke­zeink, — jogaink eltiporva lettek ; nyelvünket is szánkból kitépni akarták ; bérencz ebek garázdálkodtak hazánk­ban; — a nép elcsüggedésében, el­keseredésében igy kiáltott fel kétségbe­esve : » Kicsoda művelheti azt, hogy valaha jót lássunk ?* (Zsoltárok könyve 10. zs. 7. vers), *mert nép jött ki ellenünk és ellepte e földnek színét; és tábort ütött mi ellenünkben*.. (Biblia). A vén lelke örömmel telt el, hogy nem kell már élnie sokáig; — „elhull­TAHCZA. IEP x o 1 o gr.*) — Irta.: Baján 3STá,n.d.ox. — Hús forrás tövénél holdsugáros éjjel Zsibongás, susogás támad a fris széllel. Karikát vet a viz, s méltóságteljesen Bájos vizi tündér felbukkan, megjelen. Aranytenger haja hulláma, Megbódit kék szeme varázsa, S édeskés hangon dalba fog; S amint a bájos hang megcsendül, Lágy szellő a tájon keresztül Suhan ... s a szív elandalog. „Ki boldog, ki boldog, ki boldog a földön ? Egyik szól: Én időm gyönyörökkel töltöm. Másik kaczag rajta: Hiú, csalfa élet! Én boldog vagyok: a tudománynak élek!“ Hang elcsendül a méla tájon, A tündér eltűnik, mint álom És elsimidnak a hahók. A forrást még száz tündér lakja. A habból más tündér alakja Emelkedik fel s dalba fog: *) Előadatott 1904. niárcz. 5-ikén az „Eleven Újság“ bemutatásakor. tanak legjobbjaink a hosszú harcz alatt“ s a véres romok közt felzendült a siral­mas honfiúi ének: „Öröködbe Uram! pogányok jöttek És szent templomodat megfertőztették; Jeruzsálem városát elrontották !“ . . . E nehéz napok keservei között a bánat miatt meghervadott a írd orczánk ; és ültünk a babyloni vizeknél gyász- ruhában, hegedűinket fűzfákra függeszt­vén. És sirtunk, — megemlékezvén Sionunkról, melyet Babylon ledöntött! De a mi Istenünk, a magyarok Istene megszánván ez árva népet, tá­masztott nekünk Mózeseket, prófétákat; a mi Urunk és Istenünk hozzánk tért kegyelmesen s megmutatta nekünk az ö orczájának világosságát; elküldé hoz­zánk a sóvárgott kikelet lágy szellőit | s megzendült ismét a vizek felett a hálaadó Sionnak éneke. A mi Urunk és Istenünk felkelt mi mellettünk e napon, midőn hozzá kétségbeesve igy imádkoztunk: »jöjj I el! és verd meg őket mi érettünk, mert erősebbek nálunknál; jöjj el Uram! és I akkor kiűzhetjük őket e földről, mert Ijól tudjuk, hogy a kit te megáldasz, az megleszen áldva*. (IV. Mózes XXII. 5., 6. Bizony hatalmas dolgot cselekedett velünk e napon a mi Istenünk! Márczius 15-ike fényes • ragyogó betűkkel örökre ragyogni fog hazánk történetében. Be van ez égetve min­den magyar szívbe. E nap lett fényes keresztelője Magyarországnak! E nap lett bölcsője a nemzeti ujjáébredésnek ; e nap lett fundamentoma hazánk al­kotmányának ! E napon zengett szét a hazában a tettre hivó szó: „Talpra magyar! hí a haza!“ ... A koszorús költőnek e kiáltása félig bübáj volt, félig hatalom! Minden csepp vérből hősök termet­tek, kik meghódították a félvilágot; jel­szavuk csak ez volt: „Előre!“ Előre! . . . ma is csak előre ! Éljen a haza! Kosa Ede. A Debreczeni Kereskedelmi és Ipar­kamara az ipari és kereskedelmi szak­nevelésért. — A kamara programmja. — A debreczeni Kereskedelmi és Iparkamara évenkint mintegy 12,000 korona összeget vesz fel költségvetésébe a szaknevelés, ipar- fejlesztés és humanizmus czéljaira. Ekkora összeggel, ha azt előre megálla­pított, átgondolt s következetesen keresztül­vitt programmal költi el a kamara, évek során át igen sok jót lehet mivelni, aminek mara­dandó nyoma megmarad. A kamara már a múlt évben megvonta e téren való működési programmjának alap­vonalait és ebben az évben már a programra kiviteléhez fog, a mikor állandó ösztöndijai egész sorozatát életbelépteti. Előzetesen szükséges volt az ezen czimen eddig teljesített költekezési módnak megvál­toztatására és rendezésére. E végből a kamara megszorította a tanoncziskolák határtalan segélyezését és ott, ahol a tanoncziskolának törvényes fentartó forrása kimutatható, e forrásra hárította át a segélyezés kötelessé­gét, fentartván mindazonáltal egy tekintélyes összeget a figyelembevételt kivánó rendkívüli esetekre, egyes vidékek különösebb szegény­ségére s az érdekelt kereskedő és iparos körök által fentartott iskolák támogatására. Ezután hármas területen vette foganatba a tervszerű munkát. A kamara területén 12 háziipari tanfolyam áll fenn, a kamara' felügyelete és áldozat­kész támogatása mellett. Ezt a kamara ilyen számban akarja továbbra is fenntartani. A kisipari továbbképzés terén egyrészt az ily iránya elméleti tanfolyamokat támogatja, másrészt a kisipari gyakorlati képzés elő­mozdítása czéljából vándor szaktanfolyamok szervezését veszi munkába. Az elmúlt évben négy ily tanfolyam volt a kamara területén, most előterjesztést tesz a kereskedelmi mi­niszterhez a folyó évben 12 ily tanfolyam­nak engedélyezése iránt. Ezek a következő helyen létesülnének: 1. Nyíregyházán czipészipari tanfolyam. 2. Nagybányán czipészipari tanfolyam. 3. Nagybányán szabóipari tanfolyam. 4. Mármaros-Szigeten czipészipari tan­folyam. 5. Jászberényben szabóipari tanfolyam. 6. Nagykárolyban bőripari tanfolyam. 7. Szatmáron bőripari tanfolyam. 8. Karczagon czipészipari tanfolyam. 9. Karczagon szabóipari tanfolyam. 10. Szolnokon szabóipari tanfolyam. 11. Szolnokon czipészipari tanfolyam. 12. Mármaros-Szigeten bőripari tanfolyam. Egyidejűleg 14 ösztöndijat alapit a kamara a kereskedelmi és ipari iskolázás és gyakor­lati továbbképzés szolgálatára. És pedig : 4 utazási ösztöndíjat egyenkint 300 koroná­val. Az ösztöndíj czélja az, hogy arra érde­mesített törekvő ifjaknak a kamara meg­könnyítse a szakmájukban való magasabb kiképeztetést. Az ösztöndíjra a kamara terü­letén illetőséggel biró iparos és kereskedő- ifjak pályázhatnak, vagy legalább is, akik itt nyerték tanonczkiképeztetésüket. 10 ösztöndijat a felső kereskedelmi és ipari szakiskolai nevelés előmozdítására. Ezek közül 2 ösztöndíj egyenkint 200 koronás a debreczeni felső keresk. iskola tandíjmentességére jogosit. I- „Ki boldog, ki boldog, ki boldog a földön? Egyik szól: Én éltem háborúban töltöm. Másik kaczag: Nálam boldogabb lény [nincsen, Otthon garmadába halmozva a kincsem. Pénz boldogít, — igy a szegények. Gazdagok szeretetet kérnek. Ki boldog ma, nem tudhatom“. — Zeng és eltűnik a habokba. De im’, másik tündér dalolva Emelkedik fel a habon: „ Ki boldog, ki boldog, ki boldog a földön ? Szótanok: Vagyonom én másokra költőm. A jótékonyság az erények legszebbje, Gondot fordítni a szegény gyermekekre“. A forrást még, száz tündér lakja S nem kél több más tündér alakja, Ki bájos hangján dalba fog. Hang elcsendült a méla tájon, A tündér eltűnt, mint az álom Es elsimultak a habok. * * * Kiknek a sors keveset juttatott, Kiknek szűkén jut betevő falat, Kik szűkölködnek meleg ruhában S nem vigadnak szerény fedél alatt, Nem jut nekik vigságból, gyönyörbül S a szerénység mindnyájuknak kincse: Ki jutalmaz erényt és jó szivet Es gondol a mi szegényeinkre ? Gondos kéz az ö istápolójuk, Van, ki ápolja, gondozza mindég A jóságot, kitartó szorgalmat, A gyermekeknek legnagyobb kincsét. A kenyérhez egy-egy jó falatot A mely juttat s áldják a gyermekek, S gondot visel, mint anya fiára: Hőn üdvözöljük a Nőegyletet! Ki hidegtől melengeti, védi S meleg ruhát nyújt, kié az érdem, Enyhíteni a mostoha sorsot? Az Ifjúsági Egylet soká éljen! Önöket is a jótékonyságnak Nevében üdvözöljük melegen. — S hogy a prolog ily mindennapi, azt írójának rój jak fel s ne nekem. Clandia. — Legenda. — A pompás feniciai éji-lámpa halványan vetette bágyadt sugarát a keleti pompájú fek­helyre, melyen a hatalmas helytartó ifjú felesége nyugszik. Lábainál a vén Mirjám ül, egy öreg, kipróbált hűségű zsidó rabszolganő, ki nagy befolyású zsidó férfiúnak volt egy­kor neje, de miután Zsidóország római ura­lom alá került, férje megöletett, ő pedig rab­szolgaként Pilátus udvarába jutott. A halvány, libegő árnyak, miket a mécs I a falra vet, mintha csak azoknak az árnyai volnának, kiktől a vén Mirjám regél úrnőjé­nek, a szép Claudiának. Az öreg nő úgy tűnik fel ifjú asszonya mellett, mintha a vén Idő regélne a történet örök ifjú Múzsájának ez ország régi dicső idejéről. Férfilelkü, hős asszonyokról, kik csen­des házi tűzhelyökről mennek a véres harcz- mezöre s prófétai lelkesedéssel rázzák fel nernzetök s véres fővel verik vissza a hazá- jokra törő ellenség ezreit. Regéje foly tovább ama magasztos lelkű hősi királyról, ki a nyáj mellől hivatott el egy nemzet hőséül, sza­baditójául, s kenetik királylyá. Ki a legfel­ségesebb költészet aranyszálaival himezi be a dicsőségtől amúgy is ragyogó koronáját. Az öreg nő szövi tovább a rege himes szálait s a hangja immár látnoki suttogásba olvad által, a mint rátér ama jóslatokra, melyeket lánglelkü próféták jósoltak ama vesszőszálról, mely ama koronás próféta családtörzséből fog felsarjadzani. De az álom leselkedő tündére odaröppen Claudiához s himes szárnyaival lágyan le- gyezgetve lefogja selymes pilláit, ajkára mézet, arczára rózsát csókol. De nyugodt alvása nem tart soká, keble kezd lázasan pihegni, teste vonaglik s az elébb boldogan mosolygó arczon rémület és kétségbeesés tükröződik. Ajkáról tördelt sza­vak, szaggatott hangok röppennek el, mig végre a nyelv felszabadul az álom zsibbasztó bilincsei alól s a nő felrettenve kiáltja: Követlek uram ! Imé megtaláltam az Istent. Mi bajod úrnőm — mond a vén Mirjám, felrettenve bóbiskolásábói — talán megint rémlátásaid gyötörtek, jer házi isteneidhez, ott majd lecsendesedik szived háborgása.

Next

/
Thumbnails
Contents