Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-03-03 / 9. szám
XXI. évfolyam. Nagykároly, 1904. márczius 3. 9-ik szám. X'eLrss.ö.aJ.XÄi, ssé*jpIro<á_SLlrDCLl és isncierexterjesztő ItLetlla/p. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre .................8 kor. Negyedévre...................2 kor. Fé lévre..........................4 kor. | Egyes szám..................20 fül. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-tér 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 30 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. A társadalmi életből. Irta: Bakó Bálint. Előre bocsátom, hogy tárgyam nagyon kényes — épen azért előre is bocsánatot kérek azoktól, akiket talán érint, mert sem sérteni nem akarok, de hizelegni sem: egyszerűen pletykálok, mint azt mi kiváncsiak szoktuk, „gonosz nyelvű, ki roszat gondol“. Nem tudom mélyen tisztelt közönség van-e köztünk olyan, ki ne gondolt volna arra, vájjon a vele érintkező felebarátja áll-e olyan műveltségi fokon, mint ö ? De ismét kevesen jutottak odáig, hogy distingválják, mi is hát a bizonyos műveltség. Legtöbben, sőt mindannyian megegyeznek abban, hogy bizonyos, társadalmi állás qvalificál. Mások megvannak győződve arról, hogy a diploma művel; sőt olyanok is, kik a positiót eléje teszik az iskoláknak is, legtöbben pedig a pénzt. Képviselő, főispán és miniszternek nem kell az a törvényes qvalificatió sem, amiről a törvény beszél, s mégis ki merné azt állítani, hogy X. Y. képviselő, főispán vagy plane miniszter — mű vele tlen. Nem m érik mondani, tehát igaz is. Nos hát nem igaz! A műveltség tényleg csak egy lehet, de válfajai többfélék lehetnek, például társadalmi és tudományos. A társadalmi műveltség első és legj főbb követelménye az, hogy valaki tudja az általános érintkezési szabályokat és ne vétsen ellenük. Tudjon kellő időben beszélni és hallgatni. Tapin-. tatosan pletykázni és ügyesen hizelegni. Éhez a műveltséghez nem kell semmi tudás, a szó komoly értelmében, de jó, ha van egy kis zongora-, táncz- és énekismeret és biztos a fényes carrier. A tudományos műveltség a komoly tudásé, mely sokszor igaz, kényelmetlen, különösen a társadalmi müveitekre, midőn irgalmatlan biztonsággal vágja fejőkhöz a paragrafust, mondja a történelmi év számot, idéz a görög-latin ciassicusokból s bontja elemeire a legkomplikáltabb számadást, vagy vegyi összetételt. Szent borzalommal tekintünk e felsőbb lényekre és ismerjük el, hogy ők a müveitek, de csak addig, mig nem élnek vissza helyzetükkel s nem igyekeznek a többi ember-pará- nyok fölötti nagyságukat lépten-nyomon éreztetni. Oly csábitó kérdés ennek a műveltségnek a definiálása, hogy tovább megyek. A gazdagság vájjon műveltséget ad-e? Nem. A gazdagság csak eszköz lehet a műveltséghez, hogy ez utóbbit még inkább növelje, mert általa sokkal jobban érvényesül. Ha egy müveit ember gazdag is, ez a gazdagság tízszeres értékű, — kivált ha tudva van, hogy milyen uton-módon került a vagyon. A szellemi és anyagi gazdagok néhol büszkék. Nos hát bizonyos büszkeség jogosult, midőn attól tart vissza,1 hogy emberi méltóságomhoz méltatlant kövessek el, minden más alkalommal üres dolog, mely a műveltség hiányát mutatja. Különben a büszkeségnek is van-, íiak fokozatai: a legundokabb a paraszt gög, mely nem ismer korlátot, nem ismer embert s csak önmaga az, kivel méltónak tartja szóba is állani. Müveit ember még büszke sem lehet, nem is szólva arról, hogy az igazi műveltség egyik legszebb vonása a szerénység. Különben az igazi müveit ember úgy születik. Az igazi műveltségnek jellemvonásait már a bölcsőnél nyerjük s csak ritkán csal az a föltevés, hogy minden emberen többé-kevésbbé rajta van a születés bélyege. Bármennyire csiszoljuk az üveget, soha sem lesz belőle gyémánt, mig a csiszolatlan gyémánt még a legsilányabb piszok között is felcsillan. Hányszor láthatni a lebujok büz- hödt levegőjében, a pálinkás putikok mételyezett gőzében a csavargók és züllött existentiák között egy alakot, ki még az utolsó fokán a sülyedésnek is megtartott bizonyos vonást, melyről mindenki reá ismer, hogy az jobb napokat látott. Müveit volt. Innen a Krisztus-tan mély bölcsessége. Krisztus nem volt büszke, pedig lehetett volna, volt és van mire, ö alázatos volt, sőt leereszkedő, pedig ime fenséges tanai az idők végéig fen- maradnak, alkotásai az örök időknek szólanak, s magas műveltsége soha el nem évül. Az igazi műveltség minden jót felkarol, minden iránt érdeklődik, tetterejét érvényesíti, emel, segít, támogat szóval és tettel egyaránt, jót tesz, mert azt gondolja: a ki embertársával jót nem teszen, — roszat teszen. Az igazi műveltség soha sem zárkózik el az általános emberi jog elöl, megismeri mindenben és mindenütt az embert s ha sújtó bírálatot is kell mondania, kiérzik belőle a fájdalom, melyet érez, midőn büntet s igy büntetve is felemel. Azért az igazi műveltség soha sem leereszkedő, de felemelő, nem ismer kor- és rangkülönbséget, de ismer emberi méltóságot s megbecsüli az embert, soha sem érezteti sem szellemi, sem társadalmi fölényét, hiszen azt úgyis érzi mindenki. Van-e joga a föld paránynak gögös elbizakodottságra? Nem érzi-e perczenként semmiségét? Ma még emelt fővel, büszke léptekkel méred az utcza porát, szemeddel parancsra készen várva a tömjénekért, holnap már mozdulatlanul lezárt szemekkel, tehetetlenül alszol, s nem hallod, mint mondják el feletted: ember volt, s itt a legnagyobb igazság, itt a legnagyobb egyenlőség. T ARCZ A. Terrxplorxii ima. Irta : Kosa Ede. Imádni jöttünk Téged templomodba Atyánk ! Istenünk! örök szeretet; Oltárodnál buzgón porba omolva Oly jól esik beszélni Te veled. Engedd imánkat azért hozzád szállni A buzgóságnak s hitnek szárnyain, Hiszen oly jó oltárod előtt állni, Hol üdv honol, szűnik a földi kin. Jóságod látjuk a napban, virágon ... Hatalmad látjuk mindenütt Atyánk! Lelked ömlik szét az egész világon ... Áldásodat áraszd azért reánk. Ha csüggedünk, Te mindig biztatsz minket, Te benned bízik, ki Téged szeret; Te békötözöd a mi sebeinket, Az üdv balzsama Te tőled ered. Ha sirunk : könyünk eltörlöd kezeddel S lelkünk borúját elűzi mosoly, Azért hálánkat a földön Te vedd el, Te — kiben mélység, nagyság összefoly —- Téged éltet a hit, a dicséret, Az imádás s tömjénfüst s hódolat... Sziveinket im kiöntjük Te néked, Ki világot alkotsz egy perez alatt. A semmiből világokat teremtél, A hit napját hozád egedre fel, Te jó hozzánk ugyan már hogyne lennél? Mikor a föld csak rólad énekel. Téged dicsőit minden e világon: Szélvész, harmatcsepp, szellő s a madár... Szerelmed ragyog a mosolygó virágon, Melynek illata egedre száll. Téged dicsőit az egész mindenség, Közted és köztünk hit a kapcsolat; Áldott, dicső vagy Te örök istenség A föld felett, szintúgy a föld alatt. Szent Fiad is feláldoztad mi értünk, Virágokat hajtott a szent kereszt. . . Közbenjárónk lett Te nálad ő minékünk, A mennybe is Te hozzád ő ereszt, Ha parancsit követjük — és imádunk Téged legfőbb jó! — s bűnt nem ismerünk, Akkor hozzád egykor az égbe szállunk, E föld csakis egy bus hazánk nekünk. Odafenn van nálad csak örök élet... Itt csak szenvedés, nyomor, gyötrelem; A jók s hívők egyesülnek Te véled És boldogságuk leend végtelen. Kit imádnánk mást óh! kit ez órában? Bánatunk válva itten örömökké, Igédben tűz és éltető szent láng van Hallgass meg minket és légy áldott örökké ! Örökké! mindörökké ! Ámen. +3&<“CTltim.a, TlxLULle. Fantázia nélkül nem képzelhető művészet és idealizmus nélkül — legalább európai értelemben, nincs művelődés. És mégis vannak ugymondott praktikus emberek, a kik minden ideális dolgot és foglalkozást hiábavalónak, haszontalannak tartanak. Nem tudják, hogy a nyugati művelődés és igy a mienk is a khinaiak művelődésének színvonalánál tartana, ha nem lenne bennünk sokkal több idealizmus, mint azokban ; sőt idealizmusunknak köszönhetjük, hogy még a gyakorlati téren is annyira túlszárnyaltuk a keleti népeket, a kik müveitek voltak már akkor, | mikor az európaiak még szegény és müve-1 letlen pásztornép voltak. Ez okból nem is hizelgünk magunknak azzal, hogy ez a kis czikkely megnyerje a praktikusok tetszését. Mert ámbár a természettudományból van is meritve, s ezen tudomány iránt, a melynek kiválóan gyakorlati értékét le nem tagadhatják, ők is elnézéssel j vannak: tagadhatatlanul van benne jókora idealizmus, s egészen alkalmas fantasztikus gondolatokat ébreszteni. De hát nem tehetünk róla ; sem arról, hogy nem tudják, hogy a nagy természettudósok nagy ideálisták is voltak; néha valóságos álmodozók, a kiknek I azonban csodás álmait gyakran a kézzel fogható, bár meglepő valóság váltotta fel. Hogy nem látják, hogy annak a fának a magva, melynek gyümölcseit élvezik az ideálizmus termékeny talajában gyökerezik s onnét kapja azt az éltető nedvességet, a mely nélkül elszáradt volna. Csak következetesség azután, hogy a praktikusok a társadalmi és természeti jelenségekben is csak a nagyot respektálják s a kicsinyre ügyet nem vetnek. A gyermek élőt- j tűk semmi; abban a jövőbeli nagy embert nem látják. A társadalmi szerintök kis pontokat lemosolyogják, készséggel hajlongnak azon-1 ban előttök, ha esetleg megnagyobbodnak, j Hogy a hegy porszemekből áll, hogy a nagy hatás, kis hatások eredője, azt érteni sem | akarják. A természetben feltétlenül van nagy és j kicsiny; de azért e két fogalom még is csak viszonylagos. Hogy valami „nagy“ vagy „kicsiny“ a körülményektől függ. Attól, hogy kinek és mikor? Egy csepp állott vizben erős nagvitás mellett jól látható miriádnyi szerves lény rajzik. S nekünk az csak egy „csepp“ nekik egy egész „világ“. Nekünk a Föld nagy, de mi az a Naphoz képest ? Ha a Nap közbülső része üres lenne s a Föld annak közepén állana, a Hold e körül éppen úgy keringhetne, mint itt s a nélkül, hogy a Napnak még megmaradó s csaknem egy fél millió kilométernyi vastagságú külső falát csak érintené is. És mégis, ha derült éjszakán szemünket a Tejutra fordítjuk, a mi megszámlálhatatlan ilyen és még nagyobb Napokból áll, kinyújtott kezeinkkel hány ilyen Napot takarhatunk el. Nagyott kellett már fejlődnie az ember értelmének, mikor a testek nagyságát mérni kezdte. A mértéket saját testéről vette, magából indult ki; hiszen magát tartotta a teremtés középpontjának. így keletkezett az öl, láb, hüvelyk s több eféle nem épen eszményi, a különféle népeknél különböző és nem is pontos mértékegység. Később a látókör tágulásával s nevezetesen a XVIII. század tudományos mozgalmainak idejében a tudósok jobb, de mindenesetre általánosabb mértéket eszeltek ki, mert annak meghatározásánál eltekintettek az emberi test méreteitől. Megmérték a Föld Párison áthaladó délkörének egyik részét, abból kiszámították az egésznek hosszát, s mértékegységül ennek az egésznek negyven milliomodik részét vették, elnevezvén azt méternek s megállapítva belőle az ür- és sulymértéket is. A méter legkisebb része annak ezredik része, a milliméter, a mi szabad szemmel még jól észrevehető. Csakhogy a természet nem az ember mértékeihez van szabva, s azért valamint nincsen olyan nagy mértékünk, a mi a természetben kicsinynek nem bizonyulna, olyan kicsiny nincs, a mi meg nem lenne sokszor óriásilag nagy. Ezért kellett aztán a milliméternek és grammnak ezredik,
