Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-22 / 51. szám

Melléklet a „Nagykároly es Vidéke4- 1904. deczember 22. — 51. számához.

— Uj rend a törvényezeken. Dr. Róth Ferencz törvényszékünk elnöke, a törvényszék vád és büntető fötárgyalási tanácsait és azok ülésrendjeit 1905. évre a következőképen állította össze: I. Vádtanács. Elnök: dr. Pa- polczy Gyula, helyettese : Szabó József. Rendes bírák: Szabó’ József, Hunyor Ödön. Pót- biró: Kossuth Zsiginond. Jegyző: Bretán Sándor. A vádtanács rendes üléseit minden héten pénteken délelőtt 9 órakor, sürgős esetekben egyéb napokon is, azt az ülésejt pedig, melyeken a vizsgáló biró a B. P. 115. §-a értelmében havi jelentéseit megteszi,. minden hónapnak második hétfő napján a vádtanács egyéb ügyeinek előadása után tartja és ezekben az ülésekben elnök: dr. Róth Ferencz. helyettese : dr. Papolczy Gyula. II. Bűnügyi főtárgyalási tanács. Minden hétfőn, kedden, csütörtökön és pénteken d. e.

9 órakor. Elnök: Pap József, helyettese : Pap Endre. Bírák: Pap Endre, dr. Paál István. Pótbiró: Farkas Gerö. Jegyzők: Görög Miklós, Kun Elemér és Tempich Jakab. A főtárgyalási tanács tanácsüléseit szombaton d. e. 9 órakor tartja, mely üléseken jegyző Tempich Jakab. III. Esküdtszéki tanács. Február, május, szeptember és november hó minden harmadik hétfőjén kezdödőleg. Elnök: Dr. Papolczy Gyula, helyettese: Szabó József. Rendes bírák: Szabó József, Hunyor Ödön. Pótbirák: dr. Fekésházy Gyula, dr. Matolay Gábor, Szarukán Zoltán, Kossuth Zsigmond, dr. Bajnay Endre. Jegyzők : Szabó József, dr. Joanovics Ernő, Lénárd Sándor, Oláh Miklós, dr. Fekete Jenő. IV. Bűnügyi felebbezési tanács. Minden hétfőn és szerdán d. e. 9 órakor. Elnök : dr. Róth Ferencz, helyettese: dr. Papolczy Gyula. Bírák : dr. Papolczy Gyula, Szabó József, Hunyor Ödön. Jegyző : Bretán Sándor.

— Üzletvezetöség áthelyezés. A nagy- károly—nagysomkuti vasút igazgatósága értesítette az üzletvezetőséget, hogy jövő évi január hó 1-sejével az üzletvezetőséget Gil- vácsra helyezi át. Polgármesterünk a dologról értesülvén irányadó helyen megtette az intézkedéseket, hogy ez az áthelyezés meg ne valósittassék, reméljük és el is várjuk, hogy az üzletvezetöség városunkban meg- hagyatik. Hiszen e tekintetben kötelező Ígéret tétetett s ezért járult a város 60,000 koronával a vasút létesítéséhez.

— Eljegyzés. Böhm Ernő somogy-nagy- bajomi földbirtokos a múlt héten eljegyezte Klein Móritz, a Mátészalkai Takarékpénztár igazgatója kedves leányát, Margitot.

— Ujitás a hírlapok kézbesítése terén.

Folyó hó 15-ik napjától fogva a hírlapokat már nem a levélhordók, hanem külön e czélra felfogadott asszonyok kézbesítik, ami mindenesetre üdvös ujitás, mert a közönség a lapok megérkezése után azokat a lehető legrövidebb idő alatt kézhez kapja.

— Az általános közjótékonysági egyesület

sorsjátékának 1904. decz. 17-ére tervezett húzása 1905. év tavaszára halasztatott — a húzás napja rövidesen a hírlapokban fog közzé tétetni.

— Villanyvilágítás nappal. Folyó hó 20-án sokán csodálkoztak városunkban azon, hogy nappal is villamos fényt lehet látni. Ennek oka az volt, hogy a város megvizsgáltatta a a villamos müvet a kivitel tekintetében, vagyis ellenőrzés alá vétette azt, hogy a lámpák elhelyezése megfelel-e a térkép szerinti elhelyezésnek.

— Találtak a status-quo izr. iskola jóté- konyczélu előadását követő tánczestélyen egy kettős arany karpereczet, lecsiiggő kis biztositó lánczczal. A tulajdonos jelentkezzék a status-quo izr. iskola I-sö osztályában.

— Kurucz-estély. Erszodoró és vidéke hazafias intelligencziája 1904. decz. 81-én, az állami iskola tantermében, az orgonaalap javára tánczczal egybekötött kurucz- estélyt rendez. — Belépődíj: Személyenként 2 kor., családjegy 5 korona. Kezdete este fél 8 órakor. Műsor: 1. Hazafias felolvasást tart Dr. Kosa Béla tasnádi ügyvéd. 2. Népdalok. Czimbalomkiséret mellett énekli Filep Margitka k. a. 3. Szavalat. Előadja Vinczlér Ferencz. 4. Magyar népdalok. Kisbögön czigánykisérettel előadja Bölönyi Zsigmond. 5. Kurucz dalokat énekel dr. Bölönyi Zoltán zilahi ügyvéd.

— Rakonczátlanság. Többször megírtuk már, hogy városunkban sok a rakonczátlan szándékosan kárt okozó neveletlen gyerek és felhívtuk a rendőrség figyelmét a kárt okozókra. Most legújabban a villanyvilágítást közvetítő üveg-burok széttörésével szerez magának örömet nehány rakonczátlan neveletlen suhancz. Felkérjük a közönséget, hogy bárki is ha észreveszi az ily vandalismust, jelentse be azt a rendőrségnek, hogy a tettes megkapja méltó jutalmát.

— Búcsúestély. Kleiszner Károly, Károlyi Sándor gróf mezőteremi tiszttartója folyó hó régével más uradalomnál vállalván hivatalt, oarátai és tisztelői f. hó 20-án este a régi ;asinó vendéglőjében barátságos lakomára ;yültek össze, hogy a fehér asztalnál vegyelek búcsút a távozótól. Hogy pohárküszönökben nem volt hiány, az természetes.

— A mesterrészen két vármegyei bizottsági tagsági hely töltendő be, az egyikre Janitzky Albert eddigi vármegyei bizottsági tagot, a másikra, amely Csóthi Márk kegyesrendi tanár eltávozásával jött üresedésbe, Hám József főgimnáziumi igazgatót és Kardos Lipót bankbizományost emlegetik.

— Esküvő. Véber Tibor helybeli kereskedő folyó hó 17-én esküdött örök hűséget Nyírbátorban Sztruchár István kereskedő és neje Szimon Berta leányának Bertának. Boldogság kisérje a szívből kötött frigyet!

— Felolvasó-estély. A Katholikus Legényegyesület az elmúlt vasárnapon ismét sikerült estélyt rendezett. Kerezsi Izidor szavalata után Nagy Margit k. a. nagy hatással szavalta el „A czelli búcsú“ czimü költeményt. Varjas Endre főgimnáziumi tanár tartott ezután érdekfeszitő előadást a vasárnapi munkaszünetről s mindvégig lekötötte a közönség figyelmét. Zajos tapsra ragadta a közönséget Fetzer Jolánka k. a. mély érzéstől áthatott szavalata. Utolsó szereplő Pap László egyleti tag volt, ki a „Szerencsétlen“ czimü monológgal mindvégig derült hangulatban tartotta a termet zsuífolásig megtöltő közönséget.

— Szavaló-est. A kath. legényegyesület decz, 31-én, d. u. fél 7 órakor szilveszter- estét rendez. A műsort a következő számban közöljük.

— Uj szentszéki tanácsosok. Meszlényi Gyula megyés püspök Hrabovszky István mérki, Enyedi Lajos técsői, Ádámkovits Jenő nagybereznai, Schmela Lajos pusztadobosi és Blazsek Gyula vinnai plébánosokat szentszéki ülnökökké nevezte ki.

— Eljegyzés. Dr. Vida József, mátészalkai orvos jegyet váltott puskahelmeczi Király Józsefné szül. bilkei Galgóczy Mariska úrnővel Nyirmegyesen.

— A fópásztor jótékonysága. Meszlényi Gyula a szatmári egyházmegye bőkezű püspöke kihirdettette a szatmári szegények között, hogy azok, kiknek ruhájuk vagy ágyneműjük van elzálogosítva, a titkári hivatalnál jelentkezzenek, a zálogjegyeket ott adják be, közöljék lakásukat s ő az elzálogosított ruha- és ágynemüeket a tulajdonos felekezetisé- gére való tekintet nélkül, saját pénzén ki fogja váltatni. A követésre méltó példához nem kell commentár.

— Vármegyei bizottsági tag választási előkészületek. A helybeli választókerület polgársága folyó hó 17-én d. u. 2 órakor a Polgári olvasókör helyiségében gyűlést tartott, melynek egyedüli tárgyát képezte a j megüresedett megyebizottsági tagságra jelö- | lendő egyén személyében való megállapodás.

A gyűlés dr. Vetzák Ede indítványára egyhangúlag és nagy lelkesedéssel kimondotta, hogy a megüresedett megyebizottsági tagságra városunk jeles szülöttjét, dr. Róth Ferenczet, a szatmári kir. törvényszék elnökét jelöli. Megválasztása bizonyos, sőt valószínű, hogy ellenjelöltje sem lesz.

— Bál. A kath. legényegyesület 1905. január hó 8-án rendezi szokásos téli Láncz- mulatságát, melyre a meghívókat már a legközelebbi napokban küldik szét.

— A Takarékpénztár-Egyesület rendkívüli közgyűlése. A Nagykárolyi Takarékpénztár- Egyesület f. hó 18-án Vetzák Ede vezérigazgató elnöklete alatt rendkívüli közgyűlést tartott saját helyiségében. A közgyűlés mindenek előtt az alapszabályok nehány pontját módosította az igazgatóság előterjesztésének megfelelőleg, majd a megürült három igazgatói állást töltötték be választás utján. A beadott 332 szavazattal egyhangúlag Deb- reczeni Istvánt, dr. Jászy Ferenczet és Bing Mórt választotta meg a közgyűlés igazgató| sági tagoknak. Ezzel a rendkívüli közgyűlés véget ért.

—- Halálozások. Jezsik Lajosné szül. Tóth Terézia életének 25-ik évében e hó 18-án elhalt. Temetése 19-én, hétfőn délután nagy részvét mellett ment végbe. — Gindele Antal gazdálkodó folyó hó 15-én halt el 65 éves korában. — Szerátor János fésiis-iparo's pedig e hó 16-án halt el 61 éves korában. Béke j poraikra!

— Tánczmulatság a szomszédságban. A

mátészalkai iparos-kör saját pénztára javára folyó 1904. évi deczember hó 26-án a korona szálloda nagytermében tánczmulatság- gal egybekötött víg-estélvt rendez. A rendezőség tagjai : Izik Vilmos, elnök. Mátyus Károly, alelnük. Puskás Lajos, jegyző. Czeha István, titkár. Horváth Sándor, pénztárnok. Mosolygó István, háznagy. Jakab Sándor, i ellenőr. Bodnár István, könyvtárnok. Belépti- dij: Személyjegy 2 korona. Családjegy 4 I korona. Kezdete este pont 7 órakor. Felül- fizetések köszönettel fogadtatnak és hirlapi- lag nyugtáztatnak. Műsor: 1. Óh ezek a férfiak. Magánjelenet. Ilosvay Hugótól. Előadja Sarkady Erzsiké k. a. 2. Oh azok a nők. Magánjelenet. Ilosvay Hugótól. Előadja Szilágyi Kálmán. 3. Pókainé. Gyulai Páltól. Szavalja Tóth Ilonka k. a. 4. Főnyeremény. Monolog. Előadja Tóth Árpád. 5. Szomjas ember tűnődése. Petőfitől. Szavalja Puskás Lajos. 6. Egy kedves ember. Gabáuyi Árpádtól. Előadja Sarkady Rudolf. 7. Bányaszerencsétlenség. Gabányi Árpádtól. Előadja Sarkady Rudolf. 8. Magyar népdalok. Czim- balmon előadja Sarkady Erzsiké k. a.

— Hirdetmény. A földmivelésügyi m. kir. miniszter urnák 100,723—1994. számú körrendeleté értelmében figyelmeztetnek a város területén lévő összes gyümölcsfa-termelők és birtokosok, minden év november hó végéig a hernyófészkek leszedésére, a lepketojások és a vértetü, valamint a darázsfészkek téli irtására. A ki az irtást minden év márczius hó utolsó napjáig elmulasztja, annál az irtást a hatóság nemcsak a mulasztó költségén fogja végeztetni, hanem a mulasztó kihágást követ el és (100) egyszáz koronáig terjedhető pénzbírsággal fog bűn-' tettetni. Nagykároly, 1904. deczember 18. Demidor Ignácz, rendőrkapitány.

CSARNOK. Drága predikáczió.

Midőn látom csendes áhítattal sorakozni a hívők seregét a templomba, hol a szent beszéd alatt némelyeket még a buzgóság el is nyom, főleg a nyári hőségben, eszembe jut a. régi idő, mikor nem ily zavartalanul járhattak a reformátusok templomaikba, sőt némely helyeken templomaik lefoglaltatván, magánháznál sem volt szabad összegyűlni és imádni Istent.

Ha pedig azt hallom, hogy sokan zúgolódnak azon pár koronáért, melyet egyházuk oltárára kell évenkint helyezniük, ismét a múlt képe jelenik meg előttem, midőn nemcsak százakat kellett fizetniük a buzgó híveknek, hanem börtönbe jutottak a predikáczió hallgatásáért. Ezek drágán honorált egyházi beszédek voltak.

Legdrágább predikáczó volt szerintem az, melyet Diószegi Sámuel giródtótfalusi ref. pap tartott 1688-ban, mert ezt elpusztulásával fizette nemcsak a reformátusság, hanem a magyarság is.

Szomorú történet, de tanuságos!

Giródtótfalu ma tiszta oláh község. Felsőbányához közel, hajdan tiszta magyar és református volt.

1688-ban készültek a hívek a karácsony szent ünnepéhez, készitgették sziveikben az Urnák útját, egyengették az ő ösvényét.

Kegyes foglalkozásukat megzavarta s kettévágta Ravasz Ferencz nagybányai jezsuita főnök, ki hatalmasul rárontott az ártatlan községre s elsőben is a kőtemplomot foglalta el, az iskolát berontatta, Diószegi Sámuel lelkészt eltiltotta minden papi teendőitől s ha bárhol tartándó beszédeit valaki meghallgatni merné, bebörtönözóssel és 100 forint birsaggal sújtja.

Természetesen a magyarok nem nagyon ijedtek meg s a mint Ravasz Jezsuita fegyvereseivel elhagyta a községet, levették a templom zárát, melynek kulcsát elvitte a hatalmaskodó páter s újat csináltattak rá, a köznapi istenitiszteletet pedig megtartották a pap házában.

Ott termett újból fegyvereseivel Ravasz Ferencz s látván az engedetlenséget, éktelen dühbe borult, ütötte-verte saját kezeivel az embereket s megparancsolta, hogy a papot saját hívei hozzák ki lakásából, a mit azok nem teljesítvén, 100 forint bírságot szabott1 ki rájok s embereit elküldte, hogy a pap minden jószágát foglalják le. A hámokat, kantárokat, nyerget összeszedték, de lovat, marhát egyet se találtak, azokat az előrelátó hívek idejében eltérítették másfelé.

Szomorú karácsony virradt a giródtót- falusiakra.

Hallgatagon gyülekeztek a templom elé, a bezárt ajtóhoz.

Zokogott ajkaikon az ünnepi ének. Krisztus Urunknak áldott születésén .... még Enyedi Mihály biró szeméből is kicsordult a könny.

Közelgetett fekete palástjában Diószegi j Sámuel, utat nyitottak előtte. Megállóit búsan a bezárt ajtó előtt s hallgatagon emelé I égre fohászos tekintetét. Isten meghallgatta ; imáját... a biró hatalmas válla nyomására kitárult az ajtó s bent folytatták a megkezdett éneket s hallgatták áhítattal a tüzes szónoklatot.

A végső ámenre fegyverek csörgése felelt, a betörök széjjel űzték az ünneplő közönséget, Enyedi Mihály bírót harmadmagával fogságra hurczolták Nagybányára, a parochiára katholikus pátert költöztettek be.

A szegény község összehordta minden pénzét, bogy’a foglyokat kiváltsa. 100 pengő nagy kincs volt abban az időben, midőn 8 pengőért a legszebb tehenet meg lehetett venni.

A Rákóczi szabadságiiarcza idejében 1704- töl 1711-ig megkísértették, hogy a magyarság romjait ismét épületté emeljék. Nem sikerült.

Giródtótfalu ma teljesen oláh község, a magyarság sírját kétszáz esztendős moh takarja.

Bereu József.

EttI 1 SLEgy zivataros, hideg karácsony-estén ismerkedtem meg vele.

Utam haza vitt a fővárosból, hosszú özvegységben búslakodó édes anyámhoz, hogy megédesilsem neki a hosszú téli esték szomorú, magányos óráit, legalább a szent karácsony estéjén.

Az évnek minden szakát a nehéz robot munka foglalta le tőlem, a megélhetés utáni erős közdelem, vasszorgalmammal és szilárd akaratommal el is értem azt, a mit czélul tűztem magam elé, de kifáradtam lelkileg, testileg s igy jól esett ott hagynom a fényes, de hideg fővárost, szakadatlanul lázas, lüktető életével, hogy megvonuljak a szülői otthon kicsiny, de szeretettől meleg, puha fészkében.

Talán későn küldtem az értesítést hazaérkezésem felől, elég az hozzá, hogy nem várt kocsi az utolsó állomás egy perczes kis megállóhelyén s midőn leszálltam a robogó vonatról, az tovább száguldott, otthagyva engem a csikorgó, zivataros, fagyos időben.

Sokáig tanácstalanul gondolkoztam, hogy mittevö legyek?

A három órányi távolságot otthonomig hogy járjam meg gyalog? Az képtelenség, még kellemes, jó időben is; nagy nehezen kerített a jószivü vasúti őr egy szegény oláh fuvarost s egy órai türelmetlen várakozás után útnak indulhattunk, akkorra már teljesen be is esteledett. '

A szél még erősebben fújt; csapkodta arezomba a havat s én a megfagyásnak voltam kitéve, városi könnyű kis téli felöltőmben.

Pedig a két hitvány gebe nehezen és lassan húzta a nehéz vasalatlan szánat.

Hosszas küzdés után arra a kellemes tudatra jutottunk, hogy elvesztettük az utat a sima jeltelen hómezőn, alaposan eltévedtünk a sötét zivataros éjben.

Végtelen kellemetlen érzés és bosszúság lepett meg, ebben a kietlen pusztaságban még farkasok is törhetnek ellenünk, nincs más hátra, mint betérni a kis távolságban látszó tanyára, honnan halvány világossággal kutyák ugatása is hatott hozzánk.

De az is csak látszott, hogy kis távolságra van, jó félóra kellett hozzá, hogy betérhettünk a tágas udvarra.

Valamelyes szorongásfélét éreztem, midőn a szánról meggémberedett tagokkal leszálltam, hátha könyörtelenül, ridegen el- utasitnak, mi lesz velem akkor?

De nem sokáig habozhattam igy; a széles tornáczon egy csengő fiatal leányhang tudakolta kilétemet, egyben nyitotta is mögötte az ajtót, egy termetes falusi szolgáló.

A másik perezben egy tágas, igen barátságos kinézésű meleg szobáhan találtam magam.

Nem tudom, mi volt az, a mi olyannyira kellemesen hatott reám, a szoba-é ízléses, ódon bútorzatával, vagy a fehérhaju jóságos arczu öreg nő, aki a nyitott kandalló széles kőpárkányán melengette kicsiny lábait; a viruló kedves arczu unoka a kis Evila-é, aki pajkos, csillogó szemekkel nézett reám, vagy mindez együttvéve, avagy a lélek megérthetetlen, de mégis meglevő előszeretete éreztette velem, hogy itt kezdődik jövendő sorsom jobbrafordutása.

A szokásos bemutatkozáson hamar átestem s midőn egy kicsit összeszedhettem zilált gondolataimat s elbeszéltem tragikus uti- kalandomat, mindhárman jóizüt nevettünk fölötte.

Pár óra múlva már az Ízletes vacsora elköltése után olyan otthonosan éreztem magam, hogy akár tovább se mentem volna.

Gyönyörű reggel köszöntötte karácsony j első napját, a vihar elvonult, a nap pazarul szórta ragyogó sugárkévéit a vakítóan fehér hómezőkre. S én valami mondhatatlau, nyomasztó érzéssel váltam meg uj ismerőseimtől, azután is éreztem, hogy az elválás oly í szomorú volt, hogy nem lehet örökös.

Még otthon jó anyám beczézö kedves- i kedése sem tudta teljesen elűzni szivemből , a borút. Nem szóltam azonban neki sem- j mit, magam sem tudnám okát adni ennek a különös titkolódzásnak, talán attól féltem, hogy jó anyám irántam aggódó szeretetében, | majd óvni, inteni fog az uj ismeretségtől, ami nekem fájdalmat okozott volna, mert ezen ismeretség nekem — igy utólagosan magamnak bevallva — igen kedves, feledhetetlen emlékeket hagyott szivemben.

Olyan sok nőt ismertem életemben már s annyira elijesztett legtöbbjénél az a raffinált nagyon is szabados nevelési módszer, inely- lyel a házasulandó fiatal embert szinte behálózták, körülvették, talán többet is láttam ebből, mint a mennyi valójában volt s mintegy magamra beszéltem, hogy a mai nevelési rendszer mellett a lányokból nem is válhat jó feleség, aki hűen, igazán csak egyet: az urát szeresse ; aki csak a családjának, otthonának éljen ; aki necsak mutassa, de érezze is azt a rajongó nagy szeretetet, amely vágyva sugárzott felém nem egy szép leány szeméből s én hidegen, érzéktelenül mentem el mellettük, nem hittem nekik, ta-