Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1904-12-22 / 51. szám
Társadalmi, szé^Ixod-SulincLi és isrcieietteijesztő IbLetila,^. NAGYKÁROLY VÁROS HIVATALOS HIRDETÉSEINEK KÖZLÖNYE. Megjelen minden csütörtökön. Előfizetési árak: Egész évre ................8 kor. II Negyedévre..................2 kor. Fé lévre.........................4 kor. Egyes szám..................20 fill. Kö zségi jegyzők és tanítóknak egész évre 6 kor. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Deák Ferencz-téP 4. szám. (A római kath. elemi iskolával szemben). Bérmentetlen leveleket előttünk ismeretlentől nem fogadunk el. Hirdetések jutányos áron közöltetnek. Nyilttér sora 40 fillér. — Kéziratok nem adatnak vissza. Békeség a földön. A béke ünnepét, a Megváltó születését ünnepli vasárnap a keresztény világ. Közel két évezred telt el, a mióta Betlehem pásztorait felébresztette álmukból az angyali ének: „Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békeség a jóakaratu embereknek“. És szállt az ének, szállt az Ige s a hova eljutott, béke szállt az emberek szivébe s a béke győzelemre juttatta az Igét. Nem volt könnyű a győzelem! drága volt ennek is, mint minden győzelemnek, ára. A béke, a szeretet Igéje martirainak vére, a máglyák füstje, a bitófák ezrei jelölik a győzelem útját. A gyülölség, a szeretetienség okozták a harczot. Méltán kérdezhetjük: ilyen drága a béke? ilyen áldozatokba kerül annak megszerzése? És e kérdés felmerül önkénytelenül, ha széttekintünk ma az emberiség fölött, vagy ha csak hazánkat nézzük is. Mert elszállt közülünk a béke angyala! Elűzte a vásári zsivaj, mit a mindenáron boldogulni akarók csapnak, a lelki javakkal nem törődés, az anyagi javak mértéken túl való hajhászása. Sivár, szomorú a kép, mit hazánkban is látunk. Visszavonás, gyűlölködés, gyanúsítás, irigység s a felszabadult szenvedélyek összes jelenségei mutatkoznak társadalmi, politikai, sőt még vallási dolgokban is. S mindnyájan, kik elszorult szívvel látjuk a pusztulást, az anyagi és erkölcsi züllést, mely e zűrzavar nyomán fakad, szorongva kérdezzük: Vajh! visszaszáll-é még közénk a béke, a szeretet angyala? Eltűnt a vezérlő csillag, mely atyáinkat ezer éven át vezette, kik annyi vész között s oly sok viszály után fen- tartották a nemzetet és a hazát! A béke hiányát érezzük főleg most, e szent ünnepen, mely a béke ünnepe kellene, hogy legyen. Békét óhajtunk? „Nincs békeségük az istenteleneknek, úgymond az Ur“. (Izaiás, 57.) Szüntessük meg az istentelenséget, a vallástalanságot! Adjuk vissza a vallásnak azt a helyet a társadalomban, mit attól a roszul magyarázott felvilá- gosultság, a modern élet elvett; a vallásosság magában foglalja a jó erkölcsöket s a jó erkölcsök nyomában ott lesz a béke. Legyünk először békében önmagunkkal, amely békét a vallásos érzés adja meg s azután megtaláljuk a módját, hogy másokkal is békében legyünk. „Magadban kezdjed ápolni a békeségel; hogyha majd magad békeséges leendesz, másokra is békét áraszthatsz“. (Sz. Ambrus). „Akkor van meg az emberben az igazi béke és valódi szabadság, ha a testet a lélek, mint biró vezérli, a lelket pedig az Isten, mint legfőbb Ura kormányozza. Nem szabad ölbe tett kezekkel néznünk, hogyan dől romba minden, a mi szent és sérthetetlen: Oltár, Haza, T e k i n t é 1 y. Tizenkét Apostol a Megváltó Evangéliumával, a szeretet szent könyvével győzelemre juttatta a béke igéjét! S vájjon ma nem volna széles e hazá- 1 ban tizenkét Apostola a békének, a szeretetnek, az igaz erkölcsnek, kik önzetlenül, bátran hirdetnék a közjónak, a békének, az erkölcsös élet visszaállításának Evangéliumát? Van bizonyára, nem tizenkettő, hanem ha kell, számtalanszor annyi! Előre tehát Apostolai a békének, a szeretetnek! Bontsátok ki zászlaját az ősi, tiszta, egyszerű erkölcsöknek, az önzetlen, pártok és érdekek felett álló hazaszeretetnek; az Evangéliumban hirdetett felebaráti szeretetnek szenny- telen zászlaja lobogjon kezetekben. S ha áldozatai lesznek az apostolkodásnak, ha a szent eszme szolgálatában mártírok is lesznek, adjon megnyugvást a tudat, hogy minden győzelem áldozatokkal jár s hogy a nemes eszmék mártírjai halhatatlan nevet nyernek. Elszállt közülünk a béke angyala? Szüntessük meg az okot, a mi miatt nem maradhatott közöttünk! Eltűnt vezérlő csillagunk? Oszlassuk el a felhőt, mely eltakarja azt! Jöjjünk ki Heródes városából, hol álnokság, boszuvágy és kegyetlenség tanyáz, jöjjünk az istenfélelem, az önzetlen hazaszeretet, a kölcsönös türelmesség, az egymást megértés szentelt mezejére s ott majd újra felragyog az ősök vezérlő csillaga. A betlehemi pásztorok az angyalok énekéből megértve a nagy örömet, hogy megszületett a világ Megváltója, ott hagyák nyájaikat és elmentek imádni a jászolban fekvőt. Hagyjuk el mi is földi szenvedélyeinket és menjünk a legfelségesebb erkölcsi eszme megtestesüléséhez. Ahhoz, ki életét áldozta azokért, kik Ő általa az örök békét óhajtják elnyerni. A napkeleti bölcsek aranyat, tömjént és myrrhát áldoztak a kisdednek. Hozzuk mi is áldozatul a közjó oltárára aranyunkat, fölöslegünket, a mindenáron való gazdagodás vágyát; tegyük le a béke oltárának lépcsőire erényeinket, az önzetlen felebaráti sze- retetet, a közjóért való igaz munkásságot; munkálkodjunk lelkesültséggel, semmi áldozattól vissza nem riadva azon, hogy legyen ismét: Békeség a földön. A. A helybeli Nőegylet tliea-estélye. A Nöegylet szombati thea-estélye minden tekintetben igen szépen sikerült. Városunk kissé egyhangú életében valóban kellemes volt ez estén részt vehetni, mert a Károlyi Istvánné grófné és Dr. Serly Gusztávné vezérlete alatt Dr. Adler Adolfné, Báthory Istvánné, Dr. Kőszeghy Andorné, Maresch Ernilné, Moson Györgyné, Papp Béláné, Péchy Lászlóné és Sternberg Sán- dorné tagokból álló szükebbkörü bizottság mindent elkövetett arra nézve, hogy az estélyen megjelenők műélvezetben is részesüljenek s ez a rendező-bizottságnak valóban sikerült is. A szépen díszített nagy teremben a közönség az öt órára hirdetett estélyre már öt óra előtt kezdett ugyan gyülekezni, de csak lassan szállingóztak s már fél hét óra lehetett, mikor Dr. Jordán Károly apát sza- niszlói plébános a zongorához ült, hogy Chopin „Polonaise“ cziinü művét a nála már T ARCZ A. Karácsonyban. Isten hozott, nyájas Karácsony, Várva-várt kedves ünnepem ! Szivem előtted im kitárom Es zendül vígan énekem. Zeng ajkamon hű ima s hála, Az örökkévalóhoz szállva; „Ki szent Fiát kiddé értünk, Hogy Megváltónk lenne nékünlc“. Házam templom mindig ez estén, Lelkem gyönyör közt andalog . .. Jézus hólesőjét felkeresvén, Zengnek körültem angyalok. Fejem felett csillag világai . . . Ének hallatszik messze távol: „Nagy örömöt most hirdetek, Melyen örvend ti szivetek!" Áldott Jézus! jöjj he vendégnek Szerény lakomba s légy velünk, Igaz csillárok itt nem égnek, Tömjénünk, myrhánk sincs nekünk. Halld meg imáit gyermekimnek, Vedd el keservét sziveimnek. „Jövel, csinálj csendes ágyat, Szivünkben magadnak házat“. Isten hozott, nyájas Karácsony, Várva-várt kedves ünnepem! Szivem előtted im kitárom És zendül vígan énekem, üröm zeng át egész világon, Az ima ma ég felé szálljon, „Mert ha igaz hitünk lészen, Jézus miénk lesz egészen !“ {Kölese.) Kosa Ede. llítaÉOL Mte ürü pelyhekben esik a hó. A fővárosnak villanyvilágitolta, fényes utczáin hömpölyög az ember- áradat. Siető párok fázva, szorosabban simulnak egymáshoz beszélgetve, nevetgélve, hidegtől kipirult ar- czokkal sietnek dolgaik után. A legtöbbnek csomag van a kezében. Mintha valami boldogság érzete látszanék valamennyinek arczán. Az a szegény, egyszerű feketeruhás asszony, — a ki máskor a Kerepcsi-ut egyik boltjában a kirakat mellett szomorú, fáradt arczczal, könybelábadt szemekkel szokott csendesen öltögetni tűjével, — ma mintha megelégedetten, nyugodtan hagyná abba munkáját s szegényes kabátját magára öltve, kis csomaggal a hóna alatt mosolyogva hagyja oda megszokott helyét. Megszólal a terézvárosi templom harangja komolyan, ünnepélyesen. Kálmán Péter hivatalából kijőve, meghallja a harangszót. „Karácsony-estére“ harangoznak, — mormogja magában és nagyot sóhajt hozzá. Elindul a Kerepesi-ut felé. Lecsüggesztett fővel, csendesen ballag. Nem érzi a hideget, annyira elfoglalják gondolatai. Egy-egy siető alak beleütközik, de ő nem is veszi észre s nem hallja a goromba szavakat, melyekkel illetik, inig végre egy erősebb összeütközés felrázza gondolataiból. Zavartan kér bocsánatot s csak ekkor veszi észre, hogy lakása előtt már régen elhaladt. Visszafordul és most már érzi a csípős hideget is. Sietve indul lakása felé. Pár perez múlva fent van szobájában, hol kellemes meleg árad szét, mely oly jól esik átfázott tagjainak. Odakünn ismét megszólal a harang. Kálmán Péter pipára gyújt s a kandalló előtt levő karosszékbe letelepedve, ismét átadja magát gondolatainak. Hej! nem igy gondolta ő, hogy megéri a mai estét! Egy évvel ezelőtt bezzeg másképen volt. Csicsergő gyermekajak köszöntötte őt fel és kívánt neki sok boldog Karácsonyt ! A karácsonyfa ott állott a másik szobá- ' ban, teteje a szoba mennyezetéig ért. Beh sok szép aranyos dió, szilva s egyéb jó volt azon! A számos papirosból való lánczokat ő maga csinálta hozzá s az asszony segített neki. Tele volt rakva a karácsonyfa mindenféle ajándékkal s hogy örült a kis Pétiké a bádog katonáknak, meg a fa-lónak! Az asz- szony, az a szép, deli asszony, a felesége pedig ragyogó szemekkel nézte a kis ílu örömét, s mikor átadta neki az ö ajándékát, a szép gyémánt fülbevalót: odament hozzá az asszony és megölelte, megcsókolta öt. Régen kialudt már a Kálmán Péter pipája, de ő nem vette azt észre, csak mereven bámul a kandalló tüzébe s úgy gondolkozik. Elgondolja magában, hogy bizony igazuk volt azoknak, a kik azt mondották, hogy nem hozzá való az az asszony, ne vegye feleségül. Miért akarja magáénak mondani azt a szép, magas, deli asszonyt, a ki mellett úgy nézett-ö ki, mint a virág mellett a kóró. De ö ezt nem vette észre, csak azt tudta, hogy nagyon, nagyon szereti az asszonyt. És elvette. A7 CftVCnm eíkmcpt foren cmcc ití'i TCPMccTgTEe ugte&j
