Nagy-Károly és Vidéke, 1904 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1904-12-15 / 50. szám

NAGYKÁROLY ÉS VIDÉKE közölje, amennyiben városunknak 50 évre van engedélyezve a vámszedési joga akként, hogy a vámtételek három évenként esnek szabályozás alá s a ma érvényben álló vám­tételek csak 1905. évi január 1-ig érvé­nyesek : 1. A kamara a kereskedelmi és ipari érdekekre nézve károsnak tartja az oly kez­detleges rendszerű vámszabályzatokat, me­lyek a vámszedést pusztán a vasúti forgalom áruira terjesztik ki, mert ezáltal az egész vámteher a tulajdonképeni kereskedelem és ipar czikkeire nehezedik, jóllehet az utakat egyéb forgalom is igénybe veszi. Megfonto­landónak tartja tehát a vámszedési rend­szerbe a sorompóvámoknak beillesztését. Amennyiben pedig ezt vásárforgalmi vagy egyéb indokok folytán a város czélszeriinek nem gondolja, méltányos volna az utfen- tartás terhét részben a községi általános teherviselés keretébe illeszteni be. 2. Még inkább károsnak találja a kamara a vámszedési rendszer olyatén alkalmazását, hogy a vámok nemcsak a behozatal (leadás), hanem a kivitel (feladás) árui után is sze­detnek. Ez a teher igen jelentékeny akadálya lehet annak, hogy egy városban ipartermelés és közvetítő kereskedés —- a polgári munka és vagyonosodás e két emeltyűje — kelet­kezzék és megerősödjön s idők folytán a szomszédos ipari, kereskedelmi góczpontok, a szomszédos városok túl fogják szárnyalni az ily ósdi nyomokon haladó városokat. Nagy­károly városának van akkora ipara és keres­kedése, hogy ezek jövő fejlődésének feltételei figyelemben tartassanak. Ugyanazért java­solja a kamara, hogy jövőben fordítson gondot arra Nagykároly városa, hogy vám­szabályzatát más, modernebb alapokra fék- j tesse s már a legközelebbi vámtétel megál­lapításnak legalább bizonyos árucsoportokat — amelyek a helyi ipartermelés és kiviteli közvetítői kereskedés legszokottabb czikkei — a feladási (kiviteli) vámoktól mentesítsen. 3. Szükségesnek találná a kamara, hogy a vámtervezet I. osztályának 4 fillérre fel­emelt vámja alól mentesittessenek, vagy leg- i alább is egy 2 filléres vámosztályba kiemel­tessenek azok a mindennapi életműködés és életszükséglet legközönségesebb tömegczikkei, melyek csekély értéküknél fogva sem bírják el az aránylag magas vámot, vagy amelyek­nél nem kívánatos a behozatal megnehezí­tése és a czikkek drágítása szocziális és fej­lődési szempontból. Ilyen czikkek lehetnek: a föld, kő, tégla, kavics, tűzifa, szén, só, élőfa' szőlőkaró, trágya stb. 4. Az osztályozási különbözetek igazságos­sága szempontjából kívánatosnak tartaná a kamara, hogy a liszt, gabonanemüek, mező- gazdasági és kertgazdasági szemestermények, olajpogácsa — miként ezt a város tanácsa is javasolta — a II. díjosztályból az I. díj­osztályba tétessenek át, valamint hogy a vasáruk közül a csomagolatlanul érkező küldemények és szegek alacsonyabb osztályba helyeztessenek, ép igy a fűszeráruk közül a festékek, rizs, czukor, petroleum, gálicz alacsonyabb osztályba soroztassanak. Ez annál inkább is keresztülvihető, mert az uj , vámtervezet a városi tanács számítása szerint j 4000 koronát meghaladó évi felesleget fog | eredményezni, ami teljességgel megenged­hetetlen. Ellenben felvehetők volnának a vámköteles czikkek sorába a postacsomagok, melyek darabonkinti vámot viselhetnének. nyilvánítom. — Az első napon 70 adag, a második napon 75, a harmadik napon 82 és tegnap 89 adag ételt fogyasztottak el a népkonyhában, ezenfelül több szegénynek — kik gyengélkedők és a népkonyhába elmenni nem tudtak — lakásukra vitték el a jó meleg étkeket. — „Katholikus kör". Városunk katholikus polgárai mozgalmat indítottak egy „Katho­likus kör“ létesítése iránt, mely tekintve azt az érdeklődést, melylyel az alakulás meg­beszélése czéljából múlt vasárnap délelőtt a városháza nagytermében összegyűlt szép számú közönség a megalakulás iránt visel­tetett, már jóelöre biztosítva van. Az ala­kuló kör mindenféle politikai színezettől tá­vol áll s czélja egyedül a katholikus hitélet és együvétartozás érzetének fejlesztése, a művelődés terjesztése s városunk társadalmi életének fellendítése. Az alapszabályok ki­dolgozására kiküldött bizottság munkájával még az év folyamán elkészül, úgy, hogy a kör a jövő év elején működését meg is kezdi. — A nőegylet thea-estólye, mely f. hó lí-én a régi kaszinó termében fog megtar­tatni rendkívül érdekesnek ígérkezik, mert a rendezőség fáradhatlanul azon működik, hogy az estély sikere emlékezetes legyen.’ A mű­sor titok, de abból annyit elárulhatunk, hogy igen kiváló erők fognak közreműködni s hal­lani fogunk oly éneket és oly zongorajáté­kot, mely magas, mondhatni művészi nívón áll; lesz kitűnő hegediielőadás és valószínű­leg szavalat, valamint igen érdekes jux-tom- bola. — Gyermek-sziniélőadá8. Igen szépen si került gyerinek-szinielőadással egybekötött tánczestéiyt rendezett a nagykárolyi status- quo izr. hitközség iskolavezetősége folyó hó 10-én a Polgári Olvasókör nagytermében, melyen igen szépszámú közönség vett részt, kiknek.soraiban ott láttuk gróf Károlyi István- nét is. A szinielőadást Baján Nándornak ez alkalomra irt s lapunk tárcza-rovatában kö­zölt „Prológ“-ja nyitotta meg, melyet Adler Ernő joghallgató azzal a meleg érzéssel és kiváló szavalókópességgel adott elő, melyet tőle már megszoktunk s melyet felesleges dicsérnünk. Zúgó tapsvihar volt jutalma a rokonszenves szavaló szép előadásának. —■ Azután megelevenült a mesék országa. Hó-! fehérkének bájos meséjét láttuk magunk előtt elvonulni, édes, csicsergő babaajkakról. Alig 1 volt 8—10 éves a legidősebb szereplő, vol­tak közöttük 4—5 éves tündérkék, de azért valamennyi a legnagyobb komolysággal, sze- j repének tudatában felelt meg a reá bízott feladatnak. Gyönyörűség volt nézni őket, a mint biztosan, a kellő pontossággal jelentek meg a színpadon és súgó segítsége nélkül mondották el szerepeiket. A közönség való- ■ ban élvezett s a taps gyakran hangzott fel bátorítólag, biztatólag a legkevésbé sem fe­szélyezett szereplőknek. Őszinte, meleg el-1 ismerés illeti meg a nyújtott élvezetért Baján Irén tanítónőt, ki igazán megmutatta azt, hogy egy lelkes, gondos tanítónő fáradtságot nem ismerő buzgalma mire képes. S midőn a közönség szűnni nem akaró tapsokkal hívta a színpadra, csak csekély mértékben adhatta ineg x’észére az elismerést. Az előadást az­után a felnőttek lánezmulatsága követte, mely a legjobb kedélyben Fátyol Józsi zenéje mel­lett a hajnali órákig tartott. — Gyászeset. Id. Pozsonyi László a hely­beli Takarékpénztár-Egyesület nyugalmazott főkönyvelője — ki a szabadságharezban mint honvédtiszt vett részt — f. hó 8-án esteli 7 órakor életének 77-ik évében vég- elgyengülésben elhunyt és folyó hó 10-én délután az ev. ref. egyház szertartása sze­rint a helybeli családi sírboltban helyez­tetett örök nyugalomra. Az elhunytban Po­zsonyi László iparfelügyelő és Pozsonyi Gábor hírlapíró édesapját, Kerekes Bertalan keres­kedő apósát vesztette el. A család a követ­kező gyászjelentést adta ki: Özv. Pozsonyi Lászlóné szül. Gáthy Zsuzsánna úgy maga, mint az alantirottak nevében is fájdalomtelt szívvel tudatja a felejthetetlen jó férj, apa, nagyapa és rokon id. Pozsonyi László 1848/49-iki honvédtiszt, Szatmár vármegye virilise, Nagykároly r. t. város képviselőtes­tületi tag, a Nagykárolyi Takarékpénztár- Egyesület nyug. fökönyvvezetőjének folyó évi deczember hó 8-án este 7 órakor, éle­tének 77-ik, boldog házasságának 49-ik évé­ben történt gyászos el huny tát. A megboldo­gult hült teteme folyó hó 10-én délután fél 3 órakor fog az ev. ref. egyház szertartása szerint Wesselényi-utcza 22-ik számú gyász­háztól a helybeli családi sírboltba örök nyu­galomra helyeztetni. Nagykároly, 1904. de­czember hó 9-én. Áldás és béke lengjen drága porai felett! Pozsonyi László, Pozso­nyi Erzsébet férjezett Pápav Károlyné, Po­zsonyi Gábor, Pozsonyi Margit férjezett Barna Sámuelnó, mint gyermekei. Pozsonyi Lász­lóné szül. Pavlicsek Anna, Pozsonyi Gáborné szül. Dobay Zelma, mint menyei, özv. Zá- goni Bodola Jánosné szül. Gáthy Terézia, mint sógornő. Májevszky Béla, Májerszky Barna, Májerszky Mihály, mint unokatestvé­HÍREK. — Személyi hírek. Károlyi István gróf f. hó 11-én az esteli gyorsvonattal a fővá­rosból hazaérkezett. — Kristóffy József vár­megyénk főispánja f. hó 11-én Szatmárra utazott, 12-én elnökölt a közigazgatási bi­zottsági városi közgyűlésen és az állandó bíráló választmány ülésén és az esteli vo­nattal visszaérkezett székhelyére. — Nagy László, vármegyénk alispánja, f. hó 11-ikén reggel a fővárosba utazott s onnan folyó hó 13-án a déli gyorsvonattal hazaérkezett. — A népkonyha megnyitása. A helybeli népkonyhát f. hó 10-én d. e. 9 és fél óra­kor az érdeklődők nagy száma jelenlétében j nyitotta meg a helybeli izr. nőegylet elnök- í sége mint a népkonyha fentartója. A meg­nyitásnál Fürth Ferencz főrabbi a következő szép beszédet mondotta: Mélyen tisztelt Hölgyeim, és Uraim! Immár hat éve, hogy az Izr. Nőegylet, követve önzetlen és áldozatkész jótevésének nemes munkálkodását, megnyitotta az álta­lános népkonyhát, a hol városunk szegényei télviz idejében, midőn alig kereshetik meg betevő falatjukat, meleg étellel csillapíthatják éhségüket, megerősíthetik a nyomortól el­csigázott testüket. Amidőn ezen rövidnek nem mondható idő egyrészt tanúságot tesz a Nőegylet vezetőségének fáradtságot nem ismerő, buzgó és magasztalásra méltó mun­kálkodásáról, úgy másrészt élő czáfolatát képezi ama kishitüek és kétkedők vélekedé­sének, hogy városunkban a népkonyha in­tézménye fölösleges. Valóban minden elfogu­latlanul Ítélő, —- aki népkonyhánk áldást terjesztő működését figyelemmel kiséri, —- nem teheti, hogy fáradhatlan sáfárjainak az elismerés és a méltánylás babérkoszorúját oda ne nyújtsa. „Adományozd az éhezőnek lelkedet és emeld fel a lesújtott kedélyt és akkor felragyog a sötétségben a te világos­ságod és homályod felderül, mint a delelő nap“. Valóban, tisztelt vendégek, az isteni látnok eme szavai beigazolást nyertek min­den korban. Mert mi sem képes az emberi­ség körében uralkodó szellemi sötétséget eloszlatni; mi sem képes a társadalom kü­lönböző rétegeiben időnként felbukkanó éles ellentéteket harmonikusan kiegyenlíteni, mint az általános emberszeretet és a kegyesség gyakorlása. Nagyon helyesen jegyzik meg a régiek, hogy a szegénynyel gyakorolt jótett [ kiengesztelődést szül. Kiengeszteli a nyomor­gót mostoha sorsával és az iránta tanúsított irgalmasságunkkal kettős vigaszt nyújtunk neki. Üdítjük és erősítjük elsatnyult testét, de felemeljük és felvidítjuk csüggedt lelkét is, mely a nagy szenvedések és a mérhetet­len nyomor következtében el van keseredve jobb módban élő embertársai iránt. Az élet viszontagságai közepette talán el is veszítve hitét Istenében és bizodalmát önmagában, ha a földi javakban hiányt nem szenvedők fel nem karolnák kétségbeejtő helyzetében, ha meg nein jelennének neki az isteni Gond­viselés földi képviselői. Az önzetlen és ál­dozatkész jótékonyság eme termékeny tala- j jából sarjadzott évekkel ezelőtt a Nőegylet ezen nemes hajtása. Derék, minden magasz­tosért hevülő asszonyaink egybesereglettek, hogy megteremtsék a Népkonyhát, melyet városunk nemes érzésű embereinek hathatós támogatása mellett, immár végleg meghono- sodottnak tekinthetjük. Minden szegény, nem kérdezve vallását vagy nemzetiségét, nyugodt ' szívvel térhet ide be, hogy csillapítsa kinzó éhségét, nem kell félnie, hogy szemrehányó szó megkeseríti betevő falatját. Valóban asszonyaink lelkűkkel táplálják az éhezőt és üdítik a lesújtott kedélyt. Szívélyes készség­gel és barátságos szóval még fokozzák jó- lakottságát. Fogadják az Izr. Nőegylet derék vezetői, de különösen buzgó és fáradhatlan elnöke és alelnökei őnagyságaik legbensőbb üdvözletemet a Népkonyha megnyitása alkal­mából. A jóságos Isten áldja meg a nyomor enyhítésére irányuló fáradozásukat és tartsa meg Nagyságtokat továbbra is testi és szel­lemi erejük teljében. Benső hála városunk nemes polgármesterének és a képviselőtes­tület t. tagjainak, kik ez évben fokozott ál­dozatkészséggel támogatják e humánus in­tézményt. Kérjük a Mindenhatót, hogy ha már az ő kifürkészhetetlen végzése úgy akarja, hogy nyomorgó és szűkölködő e földön lenni meg ne szűnjék: árassza el az embereket a jótevés nemes érzésével, a kegyesség boldo­gító melegével, hogy az ínség "és a szenve­dés enyhítésében vallás-, rang- és osztály­különbség nélkül egybeforrjanak és egybe­olvadjanak. — A Népkonyhát, az elnöklő Őnagysága nevében, ezennel megnyitotlnak Dalok — Gizuskának. i. Szivem minden kincsét Tartogatom néked: Csakis egy-egy dallal Lesz olykor szegényebb. De lásd! —-a szivemből Ez is érted vész el : Neked Írogatom A lapokba — széjjel! II. Titkolózunk egymás előtt, Rejtegetjük nagy titkunkat S kinevetjük mind a ketten Önkény télén önmagunkat. Mért is vagyunk ilyen balgák, Egész világ úgy is tudja: Nem titok az, — tekintetünk Minden perczen elárulja. III. Olyan szépet álmodtam felőled: Visszakérték jegygyűrűdet tőled ; Visszaadtad, keblemre boridtól, Öleltelek, édesen csókoltál. — Ez az a csók, mélyre régen vágyom, Ettől függ a földi boldogságom. Ne kínozz hát, ■— ne szenvedjek érted, Csókolj meg hát, hogyha megígérted! Baka Elek. rei. Kerekes Bertalan, Pápay Károly, Barna Sámuel, mint vejei. Lévav Márton mint só­gor. Kerekes Erzsébet, Kerekes László, Ke­rekes Jolán, Kerekes Bertalan, Pozsonyi Margit, Pozsonyi Olga, Pozsonyi László, Pá­pay Irma, Pápay Jolán, Pozsonyi Attila mint unokái. — Kinevezés. Schnébli Károly pénzügyi fogalmazót a pénzügyminiszter a dévai pénz­ügyigazgatósághoz segédtitkárrá nevezte ki. Lapunk érdemes és nagyrabecsült munkatársa előléptetése alkalmából a legöszintébb öröm­mel gratulálunk! — Gyászeset. Siinontsits Béla belügy­miniszteri tanácsos, vármegyénk 3 éven át volt főispánja, f. hó 8-án Budapesten 59 éves korában elhunyt. A megboldogult jeles szó­nok volt, a közigazgatást alaposan ismerte és a belügyminisztériumban a vármegyei ügyosztály élén állott. Nehány év óta aszthma gyötörte s ez a baj vetett véget életének. Az elhunyt halálát özvegye s két fia Elemér és Andor s unokái gyászolják. Holttestét va­sárnap szentelték be Budapesten a minisz­tériumok hivatalnokai s a politikai előkelő­ségek nagy részvéte mellett, honnan Szek- szárdra szállították s ott a családi sírbolt­ban nagy részvét mellett tették örök nyuga­lomra. Halála városunkban is mély részvétet keltett az elhunyt barátai és ismerősei köré­ben. Nyugodjék békében! — Birtokváltozás. A nagykárolyi keres­kedelmi- és iparbank részvénytársaság tas- nádi, tasnádszarvadi és kékeczpusztai ingat­lanát mintegy 1178 cat. hold terjedelemben megvette ifj. Kaufmann Adolf helybeli lakos 352,000 korona vételárért. — Kinevezés. A pénzügyminiszter Károly Béla nagybányai lakost ideiglenes minőségű díjtalan m. kir. pénzügyi számgyakornokká nevezte ki a nagybányai bányaigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez. — Gyászeset. Nagy Lajos volt helybeli ev. ref. segédlelkész, ki betegsége miatt mondott le a múlt évben segédlelkészi hiva­taláról, f. hó 12-én délután 2 órakor, hosz- szas szenvedés után, életének 24-ik évében elhunyt. — Az élte virágában elhunyt ifjút barátainak és ismerőseinek őszinte részvéte kiséri sírjába. Temetése tegnap délután fél három órakor történt meg nagy részvét mel­lett. A halottas háznál Asztalos György lel­kész tartott megható szép beszédet, a sírnál pedig Ujlaky Miklós segédlelkész búcsúztatta el volt szeretett kollegáját. Béke lengjen porai felett 1 — Köszönetnyilvánítás. Mindazok, kik boldogult férjem elhalálozása alkalmából bennünket részvétnyilvánitásukkal felkeres­tek, vagy a temetésen resztvettek s ezzel fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek, fogadják a magam és családom tagjai hálás köszöne­tét. özv. Pozsonyi Lászlóné, —- Nyilvános számadás és köszönet. A nagykárolyi status-quo izr. iskola vezetősége által f. hó 10-én tartott mulatság alkalmából bevétel volt: ruhatárbérletből 16 K, jegyek eladásából 413 K 20 f, felülfizetésekböl 135 K 60 f. Összesen 564 K 80 f. Összes költségek 217 K 80 f. Maradt tisztajövedelem 347 korona. Ez alkalommal szívesek voltak felülfizetni: Gróf Károlyi Istvánné, özv. Spitz Ignáczné, Bing Mór, Peiszner Lajos 10—10 koronát; Kaufmann Alfréd, Singer Lipót, Singer Márton 5—5 koronát, Dr. Cukor Lajos, Kaufmann Izidor, Kaufmann Mártonná, Kauf­mann Adolf, Róth Károly, Sternberg Palika 4—4 kor., Berger Ármin, Sarkadi N. Zsig- mond 2.40—2.40, Vajda Jenő, Kaufmann Jenő 2.60—2.60, Herskovits Herman (Iriny), Frie­denstein Jenő, Adler Ernő, Adler Gyula, Rottenstein Sámuel, Kardos Mihály, ifj. Leichtman N. (Iriny), Kardos Lipót, Weisz Jakab, Kőim Márkusz, Dr. Vetzák Ede, Dr. Sternberg Endre, Cukor Márton, Lőwy Ru­dolf, Dr. Sternberg Gyula, Spitz Antal, Schiff Gyula, Csengeri Benjámin, Csetényi Lajos 2—2 kor., Rózner Henrik, Éried Jenő, Kauf­mann Ignácz, Freund Jenő, N. N., Hoffmann Tivadarné 1—1 kor., Salamon Ferencz 60 f. Fogadják mindazok, kik erkölcsi és anyagi . támogatásukkal a jótékony czél sikerét elő­mozdítani kegyesek voltak, e helyen is leg- hálásabb köszönetünket. A status-quo izr. iskola vezetősége nevében: Peiszner Lajos, \ iskolaszéki elnök. — Eljegyzés. Papp Dezső m. kir. pénz­ügyőri fővigyázó, vizsgázott szemlész, f. hó 6-án eljegyezte Lajos Gábor vasúti kalauz leányát Irmát, Debreczenben. — Felolvasó-estély. A helybeli kath. le­gényegyesület vasárnap, e hó 18-án d. u. 6 órakor saját helyiségében felolvasó és sza­való estét rendez a következő műsorral: I. Karácsonkor, Szabó E.-től, szavalja Ke- rezsi Izidor e. t. 2. A czclli búcsú, Endrődi J. tói, szavalja Nagy Margit k. a. 3. Előadás Varjas Endre fögimn. tanártól. 4. A régi könyv, Váradi A.-tói, szavalja Fetzer Jolánka k. a. 5. A szerencsétlen, Győző L.-tól, elő­adja Pap László c. t. Mely felolvasó-estélyre úgy az egyleti tagokat, mint a vendégeket szívesen látja: -Ír egyesület vezetősége.

Next

/
Thumbnails
Contents